Ottlétünk alatt, rendszerint beleesett az egyhetes üdülésbe egy
vasárnap is. Mivel nekem nagyon fontos volt az Úr napjának megszentelése, ezért
délelõtt elmentem egy közeli ortodox kápolnába és megpróbáltam belekapcsolódni
az ortodox misébe bár egy óra erejéig...
Ekkor történt, hogy az egyis éjszaka egy rossz álmom volt... Azt
álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok és azt látom, hogy néhány
fiatal férfi ( talán angyal?...) határozott gyorsasággal sötétíti le a
váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítõt
ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettõre teljesen lesötétítették a
váróteremet. Ezután hirtelen eltûnt a váróterem betonpadlózata, és helyette csak
a lágy barna föld maradt. Amint szétnéztem, egyszer csak azt láttam, hogy egy
shnecken gép csigaórsója forog nagy gyorsasággal és õrli-hányja a barna földet
az egyik helyrõl, a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben,
láttam, hogy sok mezítelen fiatal nõt és férfit õrölt fel a schnecken és elegyített
bele a földbe…
Ez az álom engem arra figyelmeztetett, hogy a tengeri üdülés javunkat
kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a
paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat
helye. Vigyázzunk nagyon a tengerparti üdülésekkel, hogy kart ne okozzunk a lelkünknek
…
2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy
két erõs férfi ( talán angyal?...) ellenállhatatlan erõvel fogott le valakit,
aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi, egy nagy, hosszúszárú
vasvágó ollóval és habozás nélkül vágta le a vétkes ember bal kezérõl a
gyûrûjét, a gyûrûsujjával együtt…
Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a
halálos bûn következménye, hogy levágják rólunk a jeggyûrût. Imádkozzunk,
hogy az Úr megóvjon az ilyen nagy bajtól…
3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán másodszor… Este 10 óra
körül indultunk és úgy éjjel egy óra után aludtam el.... Nem sokat aludhattam,
mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban
vagyok és ott állok egy nagy épület elõtt, egyedül az utcán, a kékes-szürke
éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis
tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem
a nagy tömbházakat, azt a rengeteg beton és üvegépületet, egyszer csak
elkezdett esni, de úgy, hogy szakadt a víz az égbõl. S amint néztem ezt a nagy
esõt, ezt hatalmas a lezúduló vizet, egyszerre csak elkezdtek az épületek
omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esõnek és szerre mind leomlottak.
Volt amelyik teljesen, volt amelyik részlegesen… Borzasztóan nagy lett a kár a
városban…
Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra,
a sziklára, hanem az ingatag homokra. Ugyan elmennek vasárnap a templomba a
misére, meghallgatják Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni,
élvezeteket hajhászni és a világias lelkületnek hódolva nem cseklekszik meg
Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az
egész világot is elnyeri, ha a lelke kárt vall…
Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése