Van belső ítélkezés

Manapság láthatjuk, hogy nagy a zűrzavar a szentáldozással kapcsolatosan. Valamikor mindenki térdelve áldozott a korlát előtti térdeplőn. El kell menni Bukarestbe a Szent József katedrálisba, és ott a szentmisén láthatjuk, hogy ez ma is így van. Aztán valamikor leszerelték a korlátokat, és mindenki állva, nyelvre áldozott. Később, valamiért megengedték a kézben való áldoztatást is, mint kivételt. Végül pedig, a Covid-19 ideje alatt, már kötelezték a kézbe áldoztatást...

Manapság egyesek azt ellemzik, hogy mennyi morzsa húll le a földre a kézben való áldoztatáskor, mintha nem hullhatna le ugyanúgy morzsa a nyelvre áldoztatásnál is. Persze, ez is nagyon fontos, hiszen ezért kell minden morzsát jól belehajtogatni a szent kehelybe... De vajon nem látta előre az Úr Jézus mindezt az utolsó vacsorán, amikor megalapította az Oltáriszentséget? Vagy talán az Úr áldozatának lábbal tiprása azt jelenti, hogy valaki véletlenül rálépik a szentségnek egy morzsájára? Ugyan már... Nem erről van itt szó... Itt a Krisztus legszentebb áldozatában való hitnek meggyalázásáról van szó, és nem valami véletlenül megtörtént, fizikailag elkövetett rálépésről...

(Zsid 10:29) Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?

Ha valaki igazán hisz a legméltóságosabb Oltáriszentség valóságában, hiszi, hogy tényleg az Úr Jézus valóságosan feltámadt teste és vére van jelen a szentség színei alatt, és teljes szívéből szereti az Urat, akkor az vágyik arra, hogy méltó módon hódoljon az ő Ura előtt, azáltal, hogy térdelve járul a szentáldozáshoz és nyelre áldozik. Szent Pió atya stigmatizált szent volt, aki nagyon közel állt az Úr Jézushoz, és társa lett az Úr Jézusnak a szent sebek viselésében. Ő térden állva járult szentáldozáshoz, pedig élemedett kora miatt, már nehéz lehetett neki letérdelni...

Ezzel szemben, ma mit láthatunk a szentmiséken? Hogy egy koros szerzetesnő kézbe áldozik a hívek közössége előtt... Hát milyen példát mutat az ilyen? Hogyan tesz tanúságot egy megszentelt életre elhívott és örök fogadalmas szerzetes az Úr iránti szeretetéről és tiszteletéről? Legalább áldozna nyelvre, és ezáltal bizonyságot tenne arról, hogy az Úr szent teste az Eucharisztiában teljesen tiszta és nem fertőzhet...

Hát igen... Ne ítélkezzünk, mondják egyesek... De igen, egyképpen ítélkezzünk, amint Szent Pál is megírta, mert van belső ítélkezés a közösségben...

(1Kor 5:12) Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?

Amíg még van lehetőségünk rá, járuljunk a szentáldozáshoz térdelve, és áldozzunk nyelvre. Aztán majd eljön az ideje, amikor már a testünk nem fog segíteni a letérdelésben, vagy odahelyeznek a plébániára egy ellenséges lelkületű, hitszegő papot, aki megtagadja a szentáldozást a térdeplőknek...

Urunk Jézus, adj nekünk bátorságot, hogy le tudjuk győzni gátlásainkat, és merjünk letérdelni a szentáldozásnál. Add Uram, hogy magatartásunkkal megerősítsük a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletét közösségeinkben. Ámen.

Az a bizonyos polgári tisztesség

Bizonyos lelkiségi közösségekben elterjedt kifejezés lett a "vasárnapi keresztény" jelző. A megújulási mozgalmak radikális megtérést hírdetnek, egy teljes megtérést a világias keresztény életvitelből. Elméletileg megértettem a fogalmat, részben egyet is értettem vele, de egy kicsit elfogultnak és egyoldalúnak tartottam...

Jómagam is, megtérésem után, volt hogy bosszankodva néztem az egyik falu búcsúünnepén, hogy a férfiak mindnyájan kint álldigáltak a templom udvarán, miközben bent a pap már másodszor is elmondta a mikrofonba, hogy tessenek bejönni, mert a padok üressek. Azok ott kint álldigáltak, hallgatkozva, mintegy féllábbal és félszívvel az Isten házában. Egy másik alkalommal, ugyanabban a faluban, egy hathetes halottas misére csak a nők jöttek el, és amikor megkérdezzem, hogy miért van ez így, azt a választ kaptam, hogy ez a szokás. Én erre azt mondtam nekik, hogy a misére járás nem szokás kérdése...

Máshol, húsvétkor, a főtéri ételszentelésre, olyanok is megjelennek, akiket a templomba sose látunk, az Úr napját nem szentelik meg, és ha eljönnek is, csak ott ülnek, nem imádkoznak, és nem járulnak szentségekhez. Miért nem? Mert hitetlenségben, anyagiasságban, paráznaságban és házasságtörésben élnek. Mindezek a bálványimádás különböző formái - de ugyebár, ne ítélkezzünk. Az ilyenek hijjával vannak bármilyen isteni érzületnek...

Azonban, ez a vasárnapi keresztény jelző engem is zavart, mert azt éreztem, hogy abban, aki ezt mondja, van egyfajta fennhéjázó, elitista vallásos lelkület. Mi ugyabár nem vagyunk olyanok, mint ők... Mi már vagyunk valakik... De vajon, nem egyfajta fennhéjázás ez is?...

(Róm 11:20) Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj.

Aztán a nagybetüs élet hozott nekem is sokféle megpróbáltatást. Nehézségeimben és nyomorúságomban, volt hogy megtapasztaltam egyesek vigasztaló segítségét és sokak nemtörődömségét... Amikor az Úr kegyelméből újra talpra állhattam, azt éreztem ki egyesek tekintetéből, hogy: Hát te még élsz?... Még nem fordultál fel?... Aztán, amikor Isten gondviselése által, újra felépült az életem, akkor azt láttam rajtuk, hogy: Nahát, micsoda alak ez... Hogy miért? Mert nincs együttérzés, nincs empátia, nincs a másik javának keresése, nincs a másik jólétén való örvendezés...

A vasárnapi nagymisén, a tisztes polgárok szép rendben ülnek a padokban. Van akinek a templombajárás csak szokás, van akinek kulturális esemény és van akinek Krisztussal való személyes találkozás. Van ilyen is, olyan is... A templomban sokaknak megvan a maguk megszokott helye, ahol mereven ülnek, és amikor beléosz, látod, hogy hosszasan követnek a szúrós tekintetükkel. Végigmustrálnak, hogy milyen a megjelenésed, milyen a ruhád meg a frizurád. Ha netán túl szépen öltözködöl, akkor hiú vagy, és űzöd a divatot. Ha nem,vakkor elhanyagolod magad és trampli vagy...

Ha pedig nem nagyon kívánsz a délelőtti nagymisére járni, a tisztes polgárok miséjére, hanem csak a következő szerényebb misére, ami hála papjainknak még megvan, akkor szembetalálod magad a járdán a nagymiséről hazajövőkkel. Haladsz hősiesen, és megpróbálsz inkább a kirakatokra bámulni. Jönnek a tisztes polgárok csoportosan, a családdal vagy a barátokkal, és ha ismerősök, akkor merev fejbólintással köszöntenek. Az ábrázatuk komoly és rideg. Nincs se mosoly, se szívélyesség, hanem csak hűvös megvető tekintet... Hogy mit sugároz a szemük? Hát kb azt, hogy: Micsoda szerzet vagy te?... Te nem vagy a mi fajtánk... Köszönni köszönünk, de többre ne számíts... 

Aztán volt, hogy mise után elmentem a közeli cukrászdába, és ott hallhattam, amint a pincér azt mondta egy másik férfiről, aki épp kiment: Korcsitura... Mit jelent ez? Hát azt, hogy korcs fajzat... Nem tiszta fajta, nem közülünk való, és persze megvetendő. Hát igen, én magam is korcsitura vagyok... Ez van... Az ember test szerint az, aminek született, de lélek szerint az, amivé az Úr Jézus teszi...

(Jn 1:12) Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

Nem utolsó dorban, a polgári tisztesség megköveteli, hogy "jó katolikus" légy. A jó katolikus az, aki feltétlen híve az egyháznak a társadomban, még akkor is, ha az ördöggel kell kezet fognia. De mit is takarnak gyakran az ilyen fogalmak, hogy: polgári tisztesség, jó katolikus, vasárnapi keresztény, nemzeti kereszténység, stb?... Hát, amint szép lassan felszínre kerülnek a gyümölcsei: soviniszta nacionalizmust, tömény önimádatot, beteges belterjességet, rideg kirekesztést, kaparó anyagiasságot, piszkos korrupciót, szexuális kicsapongást, gyerekek megrontását, romboló házasságtörést, égbekiáltó szívteleséget, nyilvános gyalázkodást, társadalmi gyűlölködést, égbekiáltó embertelenséget... 

Tele van a világ meg a sajtó a tisztes polgárok vasárnapi kereszténységével: országelnök, európai parlamenter, miniszter, pártelnök, politikus, püspök, pap, szerzetes, stb... Egy rakás bukott ember, akik hajótöröttek a hitben. Az utcákon és a főtereken nagyokat imádkoznak az emberek előtt, de a belső szobájukban paráználkodnak, minden értelemben. Pedig hát a belső szobában imádkozni kellene, és kint a világban titokban jót cselekedni...

(Mt 6:1) Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál.

(1Tim 1:19) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.

Lehet, hogy valaki erre azt mondja, hogy ne ítélkezz. Itt nem ítélkezésről van szó, hanem tisztánlátásról. Aki nem látja tisztán a dolgokat, az abba a helyzetbe kerül, amikor vak vezet világtalant.

A szuperember

A "szuperember" fogalmát először Putin orosz elnöktől hallhattuk egy Sochi konferencián, valamikor 2012 körül, majd később a Carlson Tucker-el készített interjúban ( magyarul itt). Ez a szuperember egy olyan valaki lesz, akinek születési adottságait genetikailag manipulálják, és akinek testét és értelmét mesterséges inteligenciával, chippekkel, robotikával, nanotechnológiával, térerővel és mindenféle transzhumanista technológiákkal erősítik. A szuperember minden szempontból sokkal erősebb lesz, mint egy normális ember. Az értelme, a gondolkodása sokkal élesebb és gyorsabb lesz. A fizikai ereje pedig mint egy szupererős roboté. Azt állítják, hogy már dolgoznak rajta...

Kb. egy évvel ezrőtt volt egy nagyon furcsa álmom. Azt láttam álmomban, hogy egy kuturotthonban vagyok, egy olyan falusi kultúrházban. De ez a kulturház sokkal nagyobb volt, mint minálunk szoktak lenni, kb. négyszer akkora. A kulturház termében nem voltak padok vagy székek, hanem rengeteg ember játszott az üres teremben, mint egy óvódában. Futkorásztak, fogócskáztak, labdáztak, vagy éppen körbe állva társasjátékot játszodtak. Amint végignéztem a termen, láttam, hogy elől, fent a színpadon, egy nagy, erős férfi áll. Termetesebb volt a többieknél, és látszott rajta, hogy sokkal erősebb. Ez a nagy ember egyszer csak fogott egy labdát, és elrugta azt a kezéből nagy erővel. De olyan erővel rugta meg a labdát, mint amikor Roberto Carlos azt a legendás bombagólját lőtte. A labda nem ívelt, hanem mint egy ágyúgolyó, végigsűvített egyenesen a termen, a többiek feje fölött, és nagyot csattant a szemközti falon. Ezt én nagyon veszélyesnek találtam. El is elindultam azonnal feléje, hogy szóljak, ne csinálja már ezt, mert nagyon veszélyes. Ha egy ilyen labda valakit eltalál, akkor annak annyi...

A következő képben már együtt voltam ezzel a szuperemberrel. Le voltunk heveredve a padlóra egymással szemben, és én valamit meséltem neki. Egy idő után elkeztem félni tőle, mert annyira erős volt, hogy bármikor összezúzhatott volna engem. Úgy hevertünk egymással szemben, hogy az én lábam az ő feje és keze irányában volt. Már inkább távoztam volna, de ő szelíden marasztalt. Amikor kezdtem elhúzódni, hogy felálljak és távózzak, éreztem, hogy húz vissza akarata erejével és marasztal. Úgy ragadta meg a bokámat, és úgy húzott maga felé, hogy meg se mozdult és hozzám se ért. Éreztem, hogy olyan ereje van, amellyel távolról tud hatni rám, és amellyel akár el is törhetné a lábam. De mégis, csak finoman és szelíden vont maga felé. Ekkor kitéptem a lábamat a fogásából, és elhúzódva tőle, távóztam. Azt hiszem tudom, hogy miért marasztalt. Azért marasztalt, mert Isten szeretetéről beszéltem neki, és ő nagyon szívesen hallgatott engem. Azt akarta, hogy még beszéljek neki Istenről, mert Ő is vágyódott utána...

Ez azt juttatja eszembe, hogy az egyik neves gondolkodó rámutatott arra, hogy bizonyos modern sci-fi filmek valójában nem is művészfilmek, hanem tudatfelkészítő, tudatelőkészítő dokumentum filmek. Ez azért van, hogy amikor bizonyos ördögi technológiák megjelennek valóságosan a világban, akkor az emberek már azt mondhassák: Hát ezt mi már ismerjük. Már láttunk ilyet a filmekben... Ilyen filmek pl. a Csillagok háborúja, a Matrix, az Avatar, a Mars, stb... 

A Csillagok háborújában, Darth Wader és a jedik ereje a térben van. "Az erő veled van"... Ezek a transzhumanista szuperembert jeleníti meg, akinek sok testrészét már helyetesítették, és aki felszereltsége által, az elektromágneses térerő által, meg az AI által, képes erőt gyakorolni, és másokat akár folytogatni vagy megölni is. A Matrixban meg azt láthattuk, hogy a virtualis térben harcoló hős meghal a valóságban is, ha a virtuális térben megölik. Az ukrán katonák is ma naphosszat ülnek videószemüveggel a szemükön, és kontrolerrel irányítják a drónokat. Ha a virtualis térben elveszítik a párbajt és kiderítik helyüket, akkor egy ellenséges drón eltalálhatja és megölheti őket. Az Avatarban lézrehozták a másik bolygó egyedének befogadó testét. Ma már hibrid robotokat hoznak létre, amelyeket állítólag a MI irányít. De holnapra talán egy valóságos személy költözik beléjük: egy ember lelke, vagy egy tisztátalan lélek, vagy akár egy bukott angyal. És még meg sem említettük a Neuralink tevékenységét, a gyógyászati nanotechnológiát, a csatlakozó protéziseket vagy a mesterségesen előállított szerveket...

(Jel 12:12) Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

Semmi se annyira bosszantó, mint az elbízakodott, hitetlen ember ignoranciája. Ma mindent csak fikciónak tartanak, és könnyelműen lemosolyogják mások figyelmeztető meglátásait. Mindent összesküvés elméletnek neveznek, de amikor a jövendőlés beteljesedik a szemük láttára, akkor letagadják, kimagyarázzák, és nem látják be oktalanságukat. Nincs bennük értelem és belátás. Hiányoznak belőlük a sarkalatos erények... Ezért nem észlelik, és nem is hiszik el az idők jeleit, azok beteljesedését. Ezek lélekben alvó, álomszuszék emberek, akik bölcsnek gondolják magukat, de elvesznek oktalanságukban, mert nem hisznek Istenben. Azonban minden időben lesznek majd értelmesek, akik megértik az időket és megdicsőítik Istent az életükkel.

Az Úr oltalma

Szentségimádáson voltunk a múlt szerdán. Fáradt voltam és gyenge. A testvérek térdelve imádkoztak, de én se térdelni, se imádkozni nem voltam képes. Csak gondolkodtam magamban. De az énekekbe azért igyekeztem belekapcsolódni...

A testvérek gyakran kimennek az Úr elé, a legméltóságosabb Oltáriszentség elé, letérdelni és imádkozni önmagukért, családjukért, barátaikért és mindenféle bajtól való oltalomért. Én szégyeltem az Úr előtt, hogy nem vagyok képes semmit se imádkozni. Ki kellene menni és imádkozni, de mit... Semmi se jut eszembe. Nem találok szavakat. Ekkor több percnyi hezitálás után, mintha kilöktek volna a padból, kimentem az Úr elé...

Mit mondhatnék? Hogyan imádkozhatnék méltó módon? Ekkor arra éreztem késztetést, hogy mondjak egy hálaimát...

Amikor jöttünk a templomba szemerkélt az eső. Az időjárás jeletés nagy esőt jósolt, de az nem érkezett el hozzánk. Az asszony unszolt, hogy hozzak magammal esőernyőt, de nekem nem volt kedvem bíbelődni vele a templomban. A fiammal volt egy jó beszélgetésem a hit dolgairól. Mintha nyíladozna benne a hit ajándéka...

Ezekkel a gondolatokkal hálát adtam a hit ajándékáért és a szelíd időjárásért: Köszönöm Uram, hogy míg másutt nagyon esik az eső, addig nálunk csak szépen szemerkél... Akkor nem is sejtettem, hogy mennyire valóság lesz az, amit imádkoztam. Harmadnapra láthattuk a nagy vizeket Galac környékén, aztán Ausztriában meg Lengyelországban... 

Igen... Az időjárást Isten angyalai intézik az Ő szent akarata szerint, és nem a globális felmelegedés befolyásolja. Isten angyalai forgatják a légáramlatokat, terelik a felhőket és szabályozzák az ég csatornáit. A hívőknek és az istenfélőknek hasznosan és kellő időben adják az esőt. A hitetlen, bálványimádó és istenkáromló népeknek viszont aszályt adnak, melyre aztán egyszerre egy évnyi zuhatagot hoznak...

(Mt 6:31-34) Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.