Igen, Uram,
Én szúrni szoktam!
Az élet nem könnyű,
Azt Te is tudhatod...
Azért van tele a hátam!
A tüskékről beszélek,
S köszönetet mondok értük.
Te legalább megértetted természetem, Amikor ilyen tüskebokorral láttál el.
Különben hogyan védekeznék?
Miért nem hagynak nyugton,
Mikor látják gondterhelt képem,
Amint nyomozok a nagy csigák után,
Amelyek letarolják a vetéseket?
Ó, ha egyszer kényemre-kedvemre
Bezárkózhatnék remete életembe!
Ámen.
( forrás: Agora levelző lista)
Válasz a sün imájára
Ó, te sün, te sün,
Hát ne sirj, és ne bánkódj,
Csak szúrj és szúrj...
Szúrd e gonosz nemzedéket,
Amely eltért a jogtól,
Az igazsától, meg a szeretettől,
Az istenfélelemtől,
És az örök szövetségtől.
Valóban, az élet nem könnyű.
Hiszen meg van írva,
Hogy az utolsó napokban,
Nehéz idők állnak be.
Ismerem tüskéidet,
És tudom, hogy miért
Mereszted azokat,
Miért állnak ezer irányba.
Amikor senki sem ért meg,
Számíthatsz rám,
Mert én veled vagyok.
Amikor a vidámak
És az oktalanul vigadozók
Vesznek körül,
Kik üres fejjel,
Szent orcátlansággal vihorásznak,
Te maradj csak szomorú és sirj,
Mert akkor vagy boldog.
Vadászd és irtsd a gilisztát,
Meg a kert ártó bogarait,
Mely a gyümölcsöst pusztítja,
Mert minden nap fáj,
Sajog érte a szívem.
Nem vonulhatsz vissza,
Nem rejtőzhetsz remeteségbe,
Mert a damaszkuszi úton a helyed,
Míg csak meg nem nyugszol Bennem.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése