1. Valamikor 1996 körül jutottam el oda, hogy elgondolkodjak a Szűzanyáról. Volt egy
sor dilemám amin rágódtam. Egy idő után rájöttem, hogy hiába okoskodom, ezért
hát az Úrhoz fordultam segítségért. Azt kértem imában, hogy mutatkozzék meg
nekem a Szűzanya, hogy milyen is valójában. Május hónapja volt. Másnap délután arra éreztem késztetést, hogy menjek el a mi kis templomunkba. Amikor beléptem a templom üres volt. A délutáni nap kellemesen világította meg a padokat.
Beültem egyik padba, a padsor közepe táján és gondolkodtam. Telt az idő, és
egyszer csak nyílik az ajtó és bejön a templomba néhány asszony. Aztán megint, és megint… Ránéztem az órára. Még elég sok idõ volt a miséig. De az asszonyok
csak jöttek. Egy idő után már mellém is leültek, és én egyre beljebb szorultam.
Egy ideig nem zavart, de amikor már a fal mellett voltam, akkor inkább kimentem
volna. Szégyeltem zavarni az asszonyokat, így hát maradtam. Egyszer csak kijött
a pap a sekrestyébõl és elkezte a Lorettói litániát. Hát ha már ottrekedtem,
akkor én is imádkoztam velük a litániát. Mindenhol csak asszonyokat láttam.
Kiváncsi lettem, hogy vajon hány férfi van a templomban rajtam kívül. Jól körülnéztem a teli templomban, de mindenhol csak asszonyokat láttam. A pap személyén kívül, én voltam az egyedüli
férfi… Csupa középkorú és idős asszony volt a templomban. Ekkor azt éreztem, hogy
ez a válasz az előző napi imámra: beszorultam a fal mellé, hogy
meglássam az imádkozó asszonyokban a Szűzanyát. Igen… A Szűzanya egy imádkozó
Asszony, a mi fő közbenjárónk Istennél.
2. Amint egyre
jobban érdekelt a Szűzanya, úgy egyre inkább fokozódott bennem az a dilemma is,
hogy milyen alapon imádkozom a máriás imákat. Most akkor mi van? A Szűzanya is
csak egy ember... Egy szintre helyezem Istennel és imádom őt? A parancsolat azt mondja,
hogy csak Uradat, Istenedet imádd... Egyre csak fokozódott bennem ez a dilemma.
Egyszerűen nem tudtam választ adni magamnak. Ismét az Úrhoz fordultam imában,
hogy világosítson meg, és oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ebben az idõben az
egyik szobánkat nem használtuk. Valamikor a ’90-es évek elején vettünk Csíksomlyón egy újságot, amelyben le volt írva a csíksomlyói kegyszobor
története. Az újságban volt egy vékony kartonra nyomtatott fehér-fekete kép a
Szűzanya kegyszobráról. Az újságot már eldobtuk, de ezt a képet sajnáltam
eldobni. Ezért hát felállítottam a szekrény tetejére, nekitámasztva egy
vázának. Amikor a szoba csendjében elimádkoztam kérésemet, abban a
pillanatban egy koppanást hallottam a hátam mögül, a szekrény tetejéről. Ez egy olyan volt a hang, mint
amikor valaki a körmével megpöccint egy papírlapot. Hirtelen megfordultam és
láttam, amint a Szűzanya képe esik le a szekrény tetejéről. Értetlenül néztem a
képet a földön. Felvettem és visszatettem a helyére, ugyanúgy, mint korábban volt.
Majd megfújtam, megpöccintettem az körmömmel, hogy lám leesik-e... De nem… A kép
jól állt a helyén. Az csakis úgy eshetett le, ha a fal felőlről lett
megpöccintve, vagy megfújva… Vajon egy angyal adott jelt az imámra? Ki tudja…
De erre az imámra is hamar megjött a válasz. Az egyik kolleganőm épp hitoktatói teológiai
kurzust végzett. Elmondtam neki a dilemmámat. Ő egyből azt tanácsolta, hogy
kérjek a plébániáról egy dogmatika könyvet és olvassam el a mariológiát. El is
mentem az egyik pap ismerősömhöz, és ő a kezembe nyomott egy vastag zöldkötésû
könyvet. Előd István: Katolikus dogmatika… Még aznap este elolvastam a
mariólógia fejezetet. Amint olvastam, éreztem, hogy a dilemma okozta feszültség
csak úgy tűnik el a szívemből, és a helyét békesség és meggyőződés veszi át. Rácsodálkoztam,
hogy mások, akik hasonló helyzetben vannak, miért nem olvassák el ezeket a dolgokat. Oly sok tévedést
eloszlatna, ha az emberek utána járnának a dolgoknak, és nem ellenkeznének
annélkül, hogy ismernék az igazságot…
3. Azt álmodtam,
hogy egy sziklás hegyen mászok felfele. Amint egy nagyobb sziklára kapaszkodtam, lecsúszott a kezem a szikla szegélyéről, és menthetetlenül visszazuhantam a
hátamra. Kb. két métert zuhanhattam, és egy nagyott huppantam a hátamra a földön. Ekkor láttam,
hogy édesanyám kijön egy mennyegzős házból, odajön hozzám és együttérzően
megkérdezi: Nagyon megütötted magad fiacskám?... Nem. Nem fájt semmim, de
szégyelltem, hogy nem vigyáztam jobban és visszaestem. Ebben az álomban, hiszem, hogy édesanyám
képében a Szűzanya jött segítségemre. Az ember néha visszahuppan a lelki életben, de
a Szűzanya segít…
4. A lelkiségi
közösségben rám került a sor, hogy készüljek egy elmélkedéssel. Mivel a máriás téma hiánycikk volt a közösségben, úgy
döntöttem, hogy az angyali üdvözletről tartok elõadást. Az egyházi év szerint
is azon a héten volt ez az evangéliumi rész. Én felkészültem, megírtam a
vázlatomat és kiálltam a közösség elé. Az előadás közben éreztem, hogy a
Szentlélek vezet, és nem pont úgy mondom el a mondanivalómat, ahogy előre kigondoltam. Később több
visszajelzést kaptam, még évek múlva is, hogy azt az elõadásomat soha nem
felejtik el. Azon az éjszakán azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, színes, szűzanyás képet
tettem bele egy nagy könyvbe…
5. Egyszer egy éjszaka azt álmodtam, hogy egy épületbe megyek be és ott
felvezetnek egy emeleti terembe. Az emeleti teremben, egy fehérabroszos, négyszemélyes asztalhoz ültettek. A bal oldalamon egy angyalszerű férfi ült. A
jobb oldalamon egy szent asszony foglalt helyet. Az asszony olyan ötvenvalahány
éves lehetett, szép arcú, napbarnított, de már parasztosan ráncos. A kezei, a
sok munkától, igencsak kérgesek voltak. Fehér inget és lábszárközépig érő fekete szoknyát viselt. A fején, hátrakötve úgy asszonyosan, egy
fejkendőt viselt. Az volt a meglepő, hogy a szent asszony hosszú fekete
szoknyája combközépig fel volt vágva bal felől, és amikor helyet foglalt az asztalnál,
kivillant a szép, formás lába. Én elszégyeltem magam a pillantásom miatt, de
ugyanakkor megéreztem az asszony anyai, megértő szeretetét... Éreztem, hogy
tudja, miként szoktam végigmustrálni a szép nőket, de nem ítél el a
tisztátalan pillantásomért. Valamit beszélgettünk, de nem tudom, hogy mit. Majd
az angyalszerű férfi magamra hagyott a szent asszonnyal, és mi leültünk a
terem kőpadlójára egy képesalbumot nézegetni. Ő forgatta a nagy képesalbumot, és
püspökök arcképeit mutogatta nekem. Sok püspök képeslap méretû képeit láttam. Arannyozott ruhában voltak mind, arannyozott püspöki süvegekkel a
fejükön. Miután végignéztem az albumot, többé nem láttam az asszonyt, és én kijöttem az épületből. Amint kiértem az utcára, jobbra tértem, és a ház sarkánál jobbra fordultam. Később, a szentföldi pápalátogatás alkalmával, felvetődött az, hogy az emeleti terembe megengedik, hogy
a pápa misézzen. Akkor láttam elõször az emeleti termet képeken. Azt hiszem, hogy ezt a termet láttam álmomban. A Szűzanya vezet hivatásunkban, és elvezet minket a szív tisztaságára...
6. A hivatalban nagyon nehéz időszakom
volt. Egyszer, amikor kiborultam, nagyon összevesztem az egyik kolleganőmmel.
Gondoltam, hogy majd valamikor kiengesztelem. Nők napján akartam, de akkor nem volt
rá lehetőségem. Anyák napján vittem neki virágot, meg csokit és kibékültünk.
Később, amikor az irodájukban voltam, éppen mézet hozott az egyik munkás. Jó
háziméz volt. Érdeklődtem, hogy mennyibe kerül. Nemsokára, ahogy idő engedte, elõkerestem az egyik tanuságtételemet, hogy osszak meg a Szűzanyáról egy anyagot. Amikor annál a résznél jártam, hogy:(Sír 24:20) Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem
birtokolni jobb a lépesméznél...
... megszólalt a telefon, és szólt ez a kolleganőm, hogy menjek le, mert van
számomra egy doboz méz. Egy ideig gondolkodtam, hogy most mi van itt... Pont akkor érkezik a méz, amikor ezzel az igével foglalkozom?...
7. Hosszú lenne leírni
mindazokat a sugallatokat, amelyeket a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának lábánál, imák után kaptam. A sugallatok vagy próféciák később mind bebizonyosodtak.
Egyszer, amikor azt mondtam, hogy többet nem megyek a kegytemplomba, mert kiábrándultam a Covid rendszer miatt, esővel
kényszerített a gondviselés, hogy menjek be a kegytemplomba. Amikor felmentem a kegyszoborhoz, a Szűzanya szemrehányást tett, hogy
olyan régen nem voltam nála. Azt mondta, hogy menjek gyakran hozzá, mert a
küzdelmes éveimben segíteni fog...
Szeressük a Szűzanyát nagyon, mert vele lenni édesebb a méznél, s birtokolni az ő jelenlétét finomabb a lépesméznél...
