Az ördög harapófogója

Az Egyház anyaszentegyház, mely befele szűli gyermekeit. Az apostolok fundamentumára épült, akik kézrátétellel püspököket szenteltek fel a helyi egyházak élére. Az apostoli folytonosság abban áll, hogy minden püspök, az ő hivatala szerint, visszavezethető kézrátételek által az apostolokra. És vannak pásztorok, és vannak legeltetettek...

Az ördög harapófogója abban áll, hogy amint a harapófogónak két pofája van amelyekkel szorítani lehet, úgy a pásztorokat is kettős szorítással szorongatja az ördög. Az egyik pofája ennek a harapófogónak a papság megkísértése. Addig kísérti és támadja az ördög a papságot, amíg meg nem rontja őket egyenként, s aztán közösségileg is. A másik pofája ennek a harapófogónak a botrányok, és a hívek felháborodása a botrányok láttán... Egyik felől ott van a pásztorok elesettsége a bűnben, és a másik felől a legeltetettek felháborodása...

Egyesek gyakran beszélnek arról, hogy “állj be a résbe”. Hát, az nem olyan könnyű dolog… Nem könnyű, mert itt nem csak egy rés, vagy egy repedés a falon, hanem ez az ördög harapófogójábak szorítása...

Mi az amit tehetünk, hogy csökkentsük ezt a szorítást? Talán két dolgot:

- Imádkozni a papságért, hogy enyhüljön a harapófogó kísértés felőli pofája;

- Felhagyni a papság bűneinek ostorozásával, hogy enyhüljön a harapófogó hívek háborgása felőli pofája.

Ha mindkettõt nem is tudjuk megtenni, de legalább az örökös negatívumokra való rámutatást kellene mellőzni...

Nekünk a magunk életszentségét kell megélnünk. Nekünk az örömhírt kell hirdetnünk, Isten szavának ismeretét az emberek között... Nincs semmi haszon Isten országára nézve, ha folytonosan a negatív egyházpolitikai hírek meg botrányok özönlenek. Mellőzzük ezeket... Gondoljunk arra, hogy utánunk is jönnek emberek, és ők is meg kell hallják Isten országának örömhírét...