A zsinat lehetséges irányzatait hét pontba szedték. A pontokba szedett irányzatok kevés lájkot és sok szörnyülködést váltottak ki a Facebookon. Vegyük hát sorra ezt a hét pontot...
1. Nők a szemináriumokban - és mindenhol máshol
A szinódus várhatóan javasolni fogja a nők nagyobb részvételét a szemináriumokban, nem papként, hanem tanítói és formálói szerepekben, ugyanakkor fokozza a nők részvételét az egyházi döntéshozatali és vezetői pozíciókban.
Itt az a probléma, hogy a javasolt irányzat ellentmond a szentírás tanításának, és a világ szelleméhez igazodik. Szent Pál apostol szigorúan megtiltja az asszonyoknak, hogy tanítsanak és uralkodjanak a krisztusi közösségben. A protestánsok azt állítják, hogy ez csak az akkori patriárhális társadalomban volt érvényes, és ez mára már elavult. Igen ám, csakhogy Pál apostol örök érvényű természeti vagy hit-erkölcsi dolgokra hivatkozik, mint például, hogy az asszony lett a férfiből, az asszonyt vette rá a kígyó az ősbűnre, a házasság Krisztus és az Egyház viszonyát tükrözi (Ef 5:32), az asszony feje a férfi (1Kor 11:3), stb... A nők számos területen segíthetik a papságot, mint pl. pszihológiai szolgálat, liturgikus tér és ruházat gondozása, egyházi sajtó, stb...
(1Tim 2:12-15) Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.
2. A püspökök kiértékelése
A szinódus szorgalmazhatja a püspökök rendszeres értékelését az elszámoltathatóság előmozdítása és a klerikalizmus elleni küzdelem érdekében. Noha egyesek ezt pozitívan értékelik, aggodalmak merültek fel a lelkészek és közösségeik közötti spirituális kötelék lehetséges feszültségével kapcsolatban.
Habár a klerikalizmus valóban probléma, itt az a buktató, hogy az egyházirend szentsége egy karaktert adó szentség. Minden pap lelkébe belepecsételődik, akár egy vízjel, a papság karaktere, és fel van kenve a Szentlélek által a papi szolgálatra. Egy világi hívő nem kerülhet konfliktusba a pappal. Nem tanácsos, hogy a hívők vitatkozzanak a plébánosukkal, és kiváltképpen nem a püspökükkel, aki apostolutód (Szám 17:14). Meg van írva, hogy ne emelj kezet a felkentre, és aki atyját gyalázza, az halállal lakózzék. Minálunk szállóige az, hogy: Ne felejsd a napot, mikor megbántod a papot...
(1Sám 26:9) Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”
(Mk 7:10) Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’. ( Kiv 20:12; 21:17)
3. A szuper-felhatalmazott püspöki konferenciák
A zsinat növelheti a püspöki konferenciák (egy adott területen működő püspöki testületek) szerepét, - azáltal, hogy doktrinális felhatalmazást ad nekik liturgikus, fegyelmi és teológiai kérdésekben való döntéshozatalra. Bár ez elősegítheti az egyházon belüli nagyobb decentralizációt, a kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy ez kockázatot jelenthet az egységre nézve. Ez a kérdés várhatóan a zsinat egyik legkiemelkedőbb témája lesz.
Itt az a baj, hogy ez ellenkezik a katekizmussal és az egyháztannal. Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház. Az Úr Jézus megalapította a Tizenkettő intézményét, amely Péterből és a többi tizenegy apostolból állt. Ezek kifogták aztán a nagy halakat, szám szerint százötvenhármat (Jn 21:11), akik az apostolutódok, vagyis az ősegyház püspökei. A hivatalt nem a püspöki konferencia kapta, hanem a Tizenkettő intézménye, és a kézrátételük által felkent apostolutódok. Ha a püspöki konferencia, mint intézmény, felülírhatja egy püspök egyénileg kapott tekintélyét, amelyet kézrátétellel kapott, akkor sérülhet az apostolutódok küldetése. Ha pedig a különböző püspöki konferenciák, különböző határozatokat hozhatnak, akkor az egyház egysége szűnik meg. Ebben az esetben a hívek más-más egyházi szabályokba fognak ütközni, amikor a globális világ különböző régióiba mozognak...
(Mk 3:16-19) Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
(Jn 21:11) Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló.
(ApCsel 14:23) Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek. (2Tim 1:6)
Arra tippelek, hogy ezt az irányzatot előbb-utóbb át fogják erőszakolni, és nem hiába ez a zsinat legkiemelkedőbb témája. Meg van írva, hogy az "asszonyt" halálra gyalázzák a béliál fiai, majd a levita feldarabolja testét, és elküldi Izrael minden törzsének (Bír 19:11-30)...
4. Az egyházon belőli szolidaritás
A zsinat javasolhatja formális cserekapcsolatok létrehozását a gazdagabb és a küszködő egyházak között. Ez magában foglalná az olyan erőforrások megosztását, mint a pap, a katekézis és a pénzügyi segítség, a szolidaritás elmélyítése és a kölcsönös gazdagodás elősegítése érdekében az egyetemes Katolikus Egyházon belül.
Ezt az irányzatot jónak látom. Már az ősegyház is szolidáris volt a jeruzsálemi hívekkel...
(Róm 15:26) Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek.
5. A meghallgatás szolgálata
A zsinat a meghallgatás és a kísérés szolgálatát javasolja, hogy ösztönözze a nyílt, ítéletmentes párbeszédet és a közösségi megkülönböztetést, és a meghallgatást az egyházi élet központi és prófétai szempontjává tegye.
Ebben az irányzatban kettősség rejlik. Egyfelől jónak tűnik, hogy a pásztor hallgat a nyáj bégetésére, de másfelől az van, hogy a meghallgatás tulajdonképpen a bűnös életformák elfogadását, vagy a világias lelkületben való konszenzust jelentheti. Mózes is a nép szívének keménysége miatt engedélyezte a válólevelet (Mt 19:8). Ez az irányzat pásztor tekintélyének csorbításához vezethet. Ez kétféle anyagból szőtt köntös...
(Lev 19:19) Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!
6. Több mint konzultatív szavazat
A szinódus megvizsgálja a laikusok részvétele feltárásának módjait a lelkipásztori döntésekben azáltal, hogy arra ösztönzi a püspököket, hogy fontolják meg a konzultációs folyamatokból származó "általános egyetértést". Azt azonban tisztázni kell, hogy ez a megközelítés hogyan egyensúlyozza ki az Egyház hierarchiáját a zsinati elvekkel.
Ezt a javaslatot is jónak látom. Ugyanis az van, hogy egyes papok klerikalizmusa, elfogultsága és visszaélései nyilvánvalóak és károsak. Sok helyen az egyháztanácsnak még konzultatív szerepe sincs, már ha egyáltalán létezik. Már az ősegyházban is a hívek részt vettek abban a döntésben, amely az első diakónusok kiválasztásához és szolgálatához vezetett...
(ApCsel 6:5) Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel eltelt férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikanort, Timónt, Parmenaszt és Miklóst, egy antiókhiai prozelitát.
7. Soha véget nem érő zsinat
A 2024-es zsinat javasolhatja a püspökök állandó "szuperzsinatának" felállítását, amely folyamatosan tanácsokkal látná el a pápát. Ez a zsinatokat ritka eseményekből folyamatos egyházi folyamattá változtatná, ami potenciálisan lehetővé tenné, hogy a zsinati viták korlátlan ideig folytatódjanak.
A zsinat mindig is folyamatosan jelen volt az egyház életében, az apostolok idejétől kezdődően, csak vagy más formája volt, vagy ritkábban tartották. A zsinatok ritkasága nem jelenti azt, hogy az egyház folytonos zsinati jellege nem volt meg. Itt inkább a zsinati folyamat felturbózását sejtem, a változások felgyorsításának érdekében. Változunk, változunk, de merre változunk?...
(ApCsel 15:6) Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben.
Talán jóhiszeműek kellene legyünk, és azt kellene feltételeznünk, hogy a zsinati munkában mindenki jóakarattal vesz részt. De hát meg van írva, hogy a pokol kapui tusakodnak erőt venni az egyházon. Ez nyilván aggódást kelt bennünk, akik szeretjük az Úr Jézust és az Egyházat, de mégis, bíznunk kell, mert Ő megígérte, hogy az alvilág kapui nem győzedelmeskedhetnek...
(Mt 16:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Uram Jézus, adj nekünk lelki erőt, add a megkülönbözetetés adományát és a gyermeki lelkületet, hogy mindvégig megőrizhessük lelkünk tiszta ruháját, és meg ne lássák rútságunkat. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése