Az egység babilonja

Az apostolok és az őskeresztények idejében nem erőltették minden áron sem az egységet, sem a békességet, sem az univerzális testvériséget, és főleg, nem tutujgattak más vallásokat. János apostol azt írta, hogy ha valaki másképp tanítja a hit dolgait, annak még azt se mondjuk, hogy: Üdv neked!, és arra intett, hogy óvakodjunk a bálványoktól. Pál apostol meg egyenesen azt írta, hogy ha valaki más evangéliumot hírdet, az legyen átkozott...

(2Ján 1:10) Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: „Üdv neked!”.

(1Ján 5:21) Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!

(Gal 1:8) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!

Akkor most kivel van baj, velük vagy velünk? Szánjunk egy kis időt a szentírásra, és olvassuk el, hogy az apostolok mennyire elítélték a tévtanokat, és utasították el az eretnekekkel való közösséget (Kol 2:8, 1Tim 1:3-11, 1Tim 4:1, 2Tim 2:16, Tit 1:10, Tit 3:10, 2Pét 2:1, 1Ján 2:18, Júd 1:3)...

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.

Ott van az ökumenikus törekvés és az ökumenikus imahét, amelyet minden év januárjában megtartanak. Habár le vannak fektetve az ökumenikus törekvések elvei, a gyakorlatban azt látjuk, hogy mindig a katolikusok hagynak el az hitigazságokból, hogy egységben legyenek a a különböző felekezetű protestánsokkal. És hiába van az, hogy az ortodoxok állnak hitben legközelebb hozzánk, katolikusokhoz, mi úgyis inkább az unitáriusokkal ökumenizálunk, holott maguk az unitáriusok is látják, hogy közelebb állnak a hit szempontjából a jehovistákhoz meg a muzulmánokhoz (antitrinitáriusok, Jézus csak próféta, stb). Hát nem inkább az emberi, nemzeti szempontok érvényesülnek, mintsem az apostoli hitvallás szempontjai?...

Aztán a más vallásokkal való párbeszéd ki lett terjesztve olyannyira, hogy sokan ma már a nem keresztény vallásokkal való párbeszédet is egyfajta ökumeniának tekintik. Valami ilyensmi történt 1986-ban Assziszben, az első világvallások imatalálkozóján, amikor összegyűltek imádkozni a világ békéért. Ugyan már, mit mind vacakolunk... Hát nem mindegy, hogy az unitáriusokkal vagy a muzulmanokkal imádkozunk? S Buddha meg Konfuciusz mit árthatnak?...

Jött egyszer egy idős jezsuita a plébániánkra, és segítkeztem neki a dolgai lepakolásában. Utána meghívtak engem is vacsorára. A vacsora közben szó szót hozott, és én szép lassan véleménykülönbségbe keveredtem az atyával. Ekkor bukott ki belőlem az a mondás, hogy: Az ökumenikus párbeszéd olyan, mint a homoszexuális kapcsolat. Kapcsolat ugyan lehet, de annak gyümölcse soha... Erre aztán megfagyott a levegő az ebédlőben...

Elkezdték az ökumeniával és folytatták a szinkretizmussal, amit aztán követett az univerzális testvériség. Szép lassan kialakítottak egy "babeli egységre" vezető lépcsőzetet, amelynek fokozatai a következők: 

- Ökumenikus párbeszéd és egységre való törekvés a keresztény egyházakkal;

- Vallásközi párbeszéd, és egységre való törekvés a nem keresztény vallásokkal;

- Univerzális testvériség és istengyermekség hirdetése, Krisztus és keresztség nélkül.

Ezek hatásai pedig a következők:

1. Az ökumenikus párbeszéd felpuhítja a katolikus krisztuskövetők megkülönböztető és kritikus hozzáállását, hogy azok, a keresztény egységben, elfogadják a korábban eretneknek tartott tévelygéseket, és feladják a katolikus hitet.

2. A vallásközi párbeszéd felpuhítja a keresztény identitástudatot, amely szerint csakis az Úr Jézus Krisztusban van üdvösség, és arra hangol rá, hogy minden vallás Istentől való, és minden vallás egy Istenhez vezető út.

3. Az univerzális testvériség, amelyet egy evilági békesség nevében hirdetnek, összemossa az Ádámban való test szerinti testvériséget a Krisztusban való istengyermekség lelki testvériségével (Mt 23:8-9; Jn 1:12).

Ezen szisztematikus és fokozatos csúsztatások sora, melyek a legmagassabban képzett emberektől származnak, nem lehet csupán a véletlen műve. Inkább úgy tűnik, hogy ez egy tudatosan kigondolt ütemterv. Erre aztán lesznek olyanok, akik egyből a szabadkőmüvesek felé mutatnak. Mindenképpen, úgy tűnik, hogy lassan és fokozatosan melegítik fel a vizet, hogy a béka ne ugorjon ki a serpenyőből... 

Meg van írva, hogy amint egykor hamis próféták voltak, úgy lesznek majd hamis tanítók is, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek. Péter apostol itt nem az egyszerű bakákra gondolt, hanem főtisztekre, az apostolutódokra...

(2Pét 2:1-3) Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra. Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.

Úgy tűnik, az a cél, hogy összegyűjtsék a keresztény és nem keresztény vallások hajóit a Katolikus Egyház kikötőjébe. Seregeljen össze minden lélek, aki egyfajta istent vall és a Teremtő után vágyakozik. És teszik ezt az univerzális testvériség és a világbéke nevében, egy homályos istentudat égisze alatt. 

Emberileg azt is lehet gondolni, hogy azért gyűjtenek össze minden vallást a béke nevében, meghagyva őket a hitükben, nem evangelizálva és nem keresztelve meg őket, mert azt remélik, hogy majd ebben a békés földi paradicsomban ezek a pogányok is később Krisztushoz térnek. Csak az a baj, hogy ami nincs Krisztusban, azt e világ ura, vagyis a Sátán uralja (Jn14:30). Hát nem olvasták soha, hogy amikor azt mondják, hogy béke és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a gyötrelem? Sem azt nem tudják, hogy az antikrisztus helyezi magát minden fölé, amit istennek és szentnek neveznek?... 

(1Tessz 5:3) Amikor azt mondják, „Béke és biztonság van”, akkor tör rájuk hirtelen a pusztulás, mint a várandós asszonyra a vajúdás, és nem fognak megmenekülni.

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Ez pedig nagyon úgy néz ki, mint az egykori Bábel tornya esete, a bábeli egység... 

Miről is volt szó a Bábel tornyánál? 

- Hogy egy nyelvet beszélünk és egyetértünk;

- Hogy ne szóródjunk szét, hanem legyünk egységben;

- Hogy építsünk egy égig érő tornyot, Isten nélkül.

(Ter 11:1-9) Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

- Ma is egyet akarunk érteni minden áron, és minden emberrel "egy nyelvet akarunk beszélni". 

- Ma is egységre törekszünk minden áron, holott csakis Jézus Krisztusban van az egység, és a szentek hite által van üdvösség. Ezért imádkozott az Úr Jézus az utolsó vacsorán a főpapi imájában...

(Jn 17:20-21) De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

- Ma is égig érő tornyot akarunk építeni Krisztus nélkül, egy Krisztus nélküli földi paradicsom civilizációját. 

Ezek után logikusan adja magát az a kép, hogy egy új Babilon van megjelenőben a láthatáron. És lehet, hogy ez az a Babilon, amit egy hamis isten nevében építenek, és amelynek le kell majd omolnia...

(Jel 14:8) És más angyal jöve utána, mondván: Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával itatott minden nemzetet.

A kérdés az, hogy mi mit választunk? A minden áron kieszközölt békességet, az ökumeniát és a szinkretista vallást, vagy a szentek hitét? Júdás apostol arra buzdít minket a levelében, hogy küzdjünk a szentek hitéért...

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

Ima: Uram Jézus, add nekünk a hit és az erő Lelkét, hogy mindig kitartsunk Benned és egészséges tanításodban. Ámen.