Volt aztán olyan is, hogy zongoráztam. Habár egyáltalán nem értek a billentyüs hanszerekhez, mégis olyan virtuózan zongoráztam, mintha csak szájjal énekeltem volna. Olyan is volt, hogy a zongora egy út mellé volt felállítva, és én ott zongoráztam nagy lendülettel...
Amint a lelkiségi életbe belemélyedtem és lelkiekben növekedtem, kezdtem látni a lelkiségek hiányosságait, gyengeségeit is… Ezidőben találkoztam az egyik pap ismerősömmel, és megosztottam vele az aggályomat egy bizonyos lelkiségi jelenséggel kapcsolatosan. Erre ő azt felelte: “Csodálkoztam is én! Én hány év teológiát tanultam? Ezek meg minden felkészültég nélkül beszélnek…” Ezen aztán én is elgondolkodtam: Az igaz, hogy te teológiát végeztél, de nincs meg benned az a tűz, ami megvan a képzetlen lelkiségi tagokban. A lelkiségi tagokban megvan a Szentlélek tüze, viszont nincs meg a teológiai felkészültség. Vajon melyik hasznosabb, melyik nagyobb, melyik értékesebb? Az igaz, hogy teológiai felkészültség nélkül a világiak apostolkodása rossz irányba csúszhat el és megalapozatlan lehet, de vajon a száraz teológiai felkészültség nagyobb-e a Szentlélek tüzénél, ajándékainál és karizmáinál...
Amint ezen morfondiroztam, az is bejött, hogy sokaknak megvan ugyan a Szentlélek tüze, megvannak a Szentlélek ajándékai és karizmái is, de szolgálatuk mégis kemény, dísztelen, visszataszító... Van olyan testvér, aki nagyon tüzes, de gyakran elragadtatja magát és dühösen evangelizál. Van olyan aki nagyon kemény, és nem érződik ki a szolgálatából Isten szeretete, irgalma és jósága. Van akinek beszédében és cselekedeteiben komoly disszonancia jelentkezik. Mi lehet ennek az oka? Azt gondolom erről, hogy nem elég a Szentlélek tüze, de még a teológiai ismeretek sem, hanem az evangelizátornak szüksége van lelki hangszerre is.
Mi ez a hangszer? Ez a hangszer Isten különleges ajándéka, amely húrokba szedi a Szentlélek ajándékait, adományait, az ember természetes tulajdonságait, képességet, ismereteit és összehangolja azokat, hogy szép akordokban zendüljenek. Ez valójában egy karakter, amit Isten művel ki az evangelizátor lelkében, hogy egy egyedi stílusa legyen, hogy ne másokat utánozzon, hanem önmagát adja és önmagán keresztül az evangéliumot. Gyakran, sajnálattal látom, hogy a tanításokban, a szolgáló testvérek másokat utánoznak és idéznek. Mások módszereit, stílusát, gondolatait, hasonlatait, paraboláit olvassák fel papírról...
Emberfia! Egyszer élsz ezen a földön, és egyszer evangelizálhatsz! Add önmagad! Énekeld el a saját dalodat. Nézd az énekes madarakat. Egyik sem utánozza a társát, hanem saját fütyülésével hívogatja párját. Edd meg az evangéliumot, rágd meg. Keserű lesz az a gyomrodban, de édes lesz a szájadban (Jel 10:9)... Ne próbálj korábbi szenteket, nagy embereket utánozni. Éld meg a te saját életszentségedet. Csak ebben az életben hangozhatnak el a te evangelizáló szavaid és tetteid... Ha nem ezt teszed, akkor bizonyára gyáva vagy, mert nem vállalod fel önmagad, mert nem adod önmagad, és mert elásod az egyetlen talentumodat (Mt 25:24)...
Egy alkalommal Fülöp kurzust tartottunk. A szokásos team, akik a kurzust szokták levezetni nem tudott eljönni. Így aztán én is fel lettem kérve, hogy tartsak meg egy tanítást. Amikor elolvastam a tanítás vázlatát, úgy láttam, hogy elég sok tévedés van benne. Éreztem, hogy nem tudom felvállalni azt, hogy másnak a tévedéseit papagájként mondjam el. Ezt közöltem is a teammel, ami aztán egy elég komoly vitát szült, de végül is nem engedtem. Nem léphettem keresztül a hitemen és a lelkiismeretemen. Végül belegyeztek, hogy úgy tanítsak, ahogyan én látom jónak. A kiértékelésnél volt, akinek tetszett, és volt, akinek nem tetszett, amit produkáltam. De az én lelkiismeretem nyugodt volt, mert azt hirdettem, amit hiszek...
Este a teamcsoport után, még el kellett mennem egy családhoz, ahol a fiam gyakorolt egy öreg zongorán. Ugyanis, fel kellett hangoltatnunk a zongorát, és ki kellett fizetnem a szakembert. A szakember késésben volt, úgyhogy majdnem éjfélig kellett ülnöm és néznem-hallgatnom, ahogyan a zongorát hangolja. De a szakembernek nemcsak a keze járt, hanem a szája is. Kb. egy óra alatt elmagyarázta nekem fülitől-farkáig a hangolás minden csínját-bínját, a hangzásokat és sok más egyebet. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy a közösségi szolgálatban mennyire fontos, hogy a zongora fel legyen hangolva. Összhang kell legyen az egyén szolgálatában is, de összhang kell legyen a team szolgálatában is…