Tengerparti intő álmok

1. Eleinte vonattal utaztunk a tengerre (a tengerpartra üdülni), mert még nem volt merszem odáig elvezetni az autót. A második alkalommal, nagy kínnal-bajjal érkeztünk meg a magáliai vasúttállomásra, de már otthonoson éreztem ott magamat. Ismertem az állomást, meg az utat a szállódához...

Ottlétünk alatt, rendszerint egy vasárnap is beleesett az egyhetes üdülésünkbe. Mivel nekem kihagyhatatlan az Úr napjának megszentelése, és ott nincs katolikus templom, ezért délelőtt elmentem egy közeli ortodox templomba, és megpróbáltam belekapcsolódni az ortodox liturgiába, bár egy óra erejéig...

Ekkor történt, hogy éjszaka egy rossz álmom volt... Azt álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok, és látom, hogy néhány fiatal férfi (talán angyalok?) nagy igyekezettel és gyorsasággal sötétítik le a váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítőt ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettőre teljesen lesötétítették a váróteremet. Ezután hirtelen eltűnt a váróterem márványpadlózata, és helyette csak a puha barna föld maradt. Amint szétnéztem a födön, egyszer csak azt látom, hogy egy csavaros szàllítóggép csigaórsója forog nagy gyorsasággal, és őrli-hányja a barna földet az egyik helyről a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben, láttam, hogy sok mezítelen fiatal nőt és férfit őrölt fel a gép, és elegyített bele a földbe…

Ez az álom arra figyelmeztetett, hogy a tengerparti üdülés javunkat kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat helye. Vigyázzunk a tengerparti üdülésekkel, hogy kárt ne okozzunk lelkünknek…

 

2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy két erős férfi (talán angyalok?) ellenállhatatlan erővel ragadott meg valakit, aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi egy nagy, hosszúszárú vasvágó ollóval, és habozás nélkül levágta a vétkes ember bal kezéről a gyűrűsujját, a jegygyűrűvel együtt…

Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a halálos bűn következménye az, hogy levágják rólunk a jeggyűrűt. Imádkozzunk, hogy az Úr megóvjon egy ilyen nagy bajtól…
 

3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán a harmadik alkalommal… Este 10 óra körül indultunk, és úgy éjjel egy óra után aludtam el. Nem sokat aludhattam, mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban vagyok, és ott állok egy nagy épület előtt egyedül az utcán a kékes-szürke éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem a nagy tömbházakat, azt a rengeteg sok beton meg üveg épületet, egyszer csak elkezdett zuhogni az eső, de úgy, hogy szakadt a víz az égből. S amint néztem ezt a nagy esőt, a hatalmas lezúduló vizet, egyszere csak elkezdtek az épületek omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esőnek, és szerre mind leomlottak. Volt amelyik teljesen és volt amelyik részlegesen, de borzasztóan nagy lett a kár a városban… 

Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra, a sziklára, hanem csak ingatag homokra. Elmennek ugyan vasárnap a szentmisére, meghallgatják az Úr Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni, élvezeteket hajszolni, és a világias lelkületnek hódolva nem cselekszik-élik meg az Úr Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az egész világot is megnyeri, ha a lelke kárát vallja… 

 

 

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a  mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Ámen.

A petrai álom

Álmomban Mózes völgyében, a petrai Szik szurdokban voltam, a híres petrai Fáráó kincstára mûemlék elõtti téren. Két másik társammal, egy kövekbõl körberakott tûzhely mellett foglalatoskodtunk. Egy fazakat raktunk a kövekre és alája töviskórókat. Még most is jól emlékszem a tövisek kellemetlen hangjára, amint azok karcolták a pléhfazék alját. Szemközt gugoltam a mûemlékkel és valamiért jobbra tekintettem. Ekkor, a láthatáron, a meredek sziklafal fölött, egy haragosnak tûnõ felhõt pillantottam meg. A felhõ élt és arca volt neki. Haragosan nézett rám, majd nagy erõvel felém fújt. A szemöldökei össze voltak vonva és a szájából sûvitett felém tölcséresen a szél, mint ahogyan azt a gyerekrajzokon szokták ábrázolni.

Az álom lehetséges jelentése: Hárman voltunk társak fiatal korunkban, akik az élet hiábavalóságaival töltöttük napjainkat. A másik kettõ már meghalt. A tövisek az élet hiábavalóságait jelképezik, amivel töltjük az emberi, hiábavaló napjainkat. A Fáráó kincstára, a Mózes völgye és a fazék, az "egyiptomi fogságból", a bûn rabságából való szabadulást jelképezheti. A felhõ az Urat ábrázolja és a fuvallat, az Õ Szent Lelkét. Az Úr, az Õ felfoghatatlan kegyemlébõl kiválasztott és rámlehelt, hogy megszülessek Istennek és megkapjam a Szentlélek ajándékát. A szél ott fúj ahol akar... ( Jn 3:8).

(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret!

(Préd 7:6) Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!     

(MTörv 31:15) Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.      

Ima: Hála és dicsõség neked Uram nagy kegyelmedért, hogy kiválasztottál és belém lehelted Szent Lelkedet. Kérlek ajándékozd meg azokat is hasonlóképpen, akik hisznek majd tanuságtételemnek. Ámen.