Ottlétünk alatt, rendszerint egy vasárnap is beleesett az egyhetes üdülésünkbe. Mivel nekem kihagyhatatlan az Úr napjának megszentelése, és ott nincs katolikus templom, ezért
délelőtt elmentem egy közeli ortodox templomba, és megpróbáltam belekapcsolódni
az ortodox liturgiába, bár egy óra erejéig...
Ekkor történt, hogy éjszaka egy rossz álmom volt... Azt
álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok, és látom, hogy néhány
fiatal férfi (talán angyalok?) nagy igyekezettel és gyorsasággal sötétítik le a
váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítőt
ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettőre teljesen lesötétítették a
váróteremet. Ezután hirtelen eltűnt a váróterem márványpadlózata, és helyette csak
a puha barna föld maradt. Amint szétnéztem a födön, egyszer csak azt látom, hogy egy csavaros szàllítóggép csigaórsója forog nagy gyorsasággal, és őrli-hányja a barna földet
az egyik helyről a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben,
láttam, hogy sok mezítelen fiatal nőt és férfit őrölt fel a gép, és elegyített
bele a földbe…
Ez az álom arra figyelmeztetett, hogy a tengerparti üdülés javunkat
kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a
paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat
helye. Vigyázzunk a tengerparti üdülésekkel, hogy kárt ne okozzunk lelkünknek…
2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy
két erős férfi (talán angyalok?) ellenállhatatlan erővel ragadott meg valakit,
aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi egy nagy, hosszúszárú
vasvágó ollóval, és habozás nélkül levágta a vétkes ember bal kezéről a gyűrűsujját, a jegygyűrűvel együtt…
Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a
halálos bűn következménye az, hogy levágják rólunk a jeggyűrűt. Imádkozzunk,
hogy az Úr megóvjon egy ilyen nagy bajtól…
3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán a harmadik alkalommal… Este 10 óra
körül indultunk, és úgy éjjel egy óra után aludtam el. Nem sokat aludhattam,
mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban
vagyok, és ott állok egy nagy épület előtt egyedül az utcán a kékes-szürke
éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis
tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem
a nagy tömbházakat, azt a rengeteg sok beton meg üveg épületet, egyszer csak
elkezdett zuhogni az eső, de úgy, hogy szakadt a víz az égből. S amint néztem ezt a nagy
esőt, a hatalmas lezúduló vizet, egyszere csak elkezdtek az épületek
omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esőnek, és szerre mind leomlottak.
Volt amelyik teljesen és volt amelyik részlegesen, de borzasztóan nagy lett a kár a
városban…
Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra,
a sziklára, hanem csak ingatag homokra. Elmennek ugyan vasárnap a szentmisére, meghallgatják az Úr Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni,
élvezeteket hajszolni, és a világias lelkületnek hódolva nem cselekszik-élik meg az Úr Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az
egész világot is megnyeri, ha a lelke kárát vallja…
Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése