Hasonló a kovászhoz

(Lk 13:20-21) Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.

Az evangelizáció és az egyház megújulása nem jöhet létre csak szavakkal, csak igehirdetésekkel és tanításokkal. Az egyház, mindig, csakis tagjainak személyes életszentsége által újult meg. Tehát nem az az elsõrendű, hogy mit mondunk, hanem az, hogy mit cselekszünk, miként élünk.

(Mt 7:24-27) Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.

(1 Ján 3:18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

(Jak 226) Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Az evangéliumi életvitellel, az életszentséggel való tanuságtételnek van egy titokzatos törvényszerűsége. Lassan és csendben, a jó példa átragad a szent életû ember környezetére, amint a fa is észevétlenül nõ mellettünk vagy a tészta is észrevétlenül kel meg az edényben. Mivel egy test vagyunk, egyazon szõlõtõnek ágai, ezért az egyik tag életszentségének jó nedve átszivárog a többi tagba is...

(Mt 5:48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.