Az Úr Jézus felhatalmazta az apostolokat és rajtuk keresztül minden utódukat, hogy a világ és az idõk végezetéig hirdessék az evangéliumot. Keresztségünk és bármálásunk által, mi világiak is részesülünk ebben a küldetésben.
Mit jelent az, hogy evangélium? Azt jelenti, hogy örömhír. Mi az örömhír? Az örömhír az, hogy Isten nem hagyott minket elveszni bûneinkben, hanem megváltott, gyermekeivé fogadott és meghívott országába, hogy vele együtt örökké éljünk.
De lássuk csak, mire hívott meg minket? A Szentírás szerint valami rendkivül szép, gyönyörû otthoba:
1Kor 2:9 Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik õt szeretik.
Isten kinyilatkoztatja magát mindenkinek valamilyen módon. Gyakran van az, hogy valaki különös álmokról tesz tanuságot. Ott van például Don Bosco álma a farkasokról, amelyek bárányokká változtak...
Hogyan figyeljünk álmainkra?
Ez azt jelenti, hogy állandóan az álmainkra kellene figyelnünk és azok szerint kellene tájékozódnunk a lelki életünkben? Nem, dehogy... Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Úr nem szól álmokon keresztül:
Jer 23.28 Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tõlem veszi a szót, hát hirdesse hûségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr.
Sir 34:2 Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít.
Sir 34:6 Ha nem az Úr küldi õket követségbe, ne törõdjél velük.
Jóel. 2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet * minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
ApCsel 2:17 A végsõ napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkembõl minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.
Józsefnek háromszor szólt az Úr álmában: elõször, hogy ne féljen Máriát feleségül venni, másodszor, hogy meneküljön el Egyiptomba a Szent Családdal és harmadszor, hogy visszajöhet Egyiptomból Palesztinába.
Az Istentõl jövõ álom világos, tiszta, érthetõ, nem szorúl magyarázatra és megegyezik a Szentírás üzenetével és szimobolisztikájával. Az ilyen álom örömhírt és reményt közvetít.
Az ördögtõl való álmok félelmet és zûrzavart okoznak bennük. Ezek lekötnek, hogy állandóan velük foglalkozzunk és ne legyünk szabadok. Ide tartoznak az álom-magyarázások, az álomfejtõ könyvek, amelyek az álomnak törvényszerû jelentét tulajdonítanak. Az ilyen dolgok nem Istentõl vannak, hanem babona és nyilván bûnnek minõsül.
Fontos, hogy az álmot megvizsgáljuk és nem szabad csupán arra döntéseket alapozni. Mi csakis Isten szavára, a Szentírásra építhetünk. Az álmok felhívhatják a figyelmet valamire, reményt és bizakodást adhatnak, de csakis Isten igéje a biztos út.
Álmaim, amelyek Isten országát villantották fel
1. Álmok az Egyházról
Gyerekkoromban gyakran álmodtam egy különös, óriási hajóról amely egy folyóban állt, mintha a Dunában, Pest és Buda között. A hajó olyan nagy volt, hogy az oldala a folyó egyik szélétõl a másikig ért és nyilván nem tudott közlekedni a folyóban.
1997-ben álmodtam egy óriási kék léghajóról, amely lassan, méltóságteljesen lebegett az égen.
A hajó az Egyházat jelképezi:
(Mt 24:37-39) Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
(1 Pét 3:20) A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
1997-ben álmodtam, hogy egy teherautó egy sziklára épült városhoz visz, amelynek házai egymásba épültek és falain kõmüvesek javitgatnak.
(1Pét 2:4-5) Akihez járultatok, az élõ kõhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élõ kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetszõ lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.
Hirdetni kell, hogy az Úr Jézus Egyházat épített és épít folyamatosan. A Katolikus Egyház ma Noé bárkája, a menekülés helye és eszköze. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban... Nem csak tudomásul veszem, hogy van, hanem hiszek is benne. Nem csak Jézusban hiszek, hanem Egyházában is... Nekünk be kell szálnunk ebbe a bárkába.
2. Álmok Isten országáról és a békesség helyérõl
Gyakran álmodtam egy szent hegyrõl amely a fenyvesek között van, ahol sok ember gyûlt össze és csoportokba voltak telepedve a pázsítra. Közöttük járkáltam. A hely a csíksomlyói búcsúhoz hasonlított.
(Lk 9.13-14) „Ti adjatok nekik enni” - válaszolta. „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk.” Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le õket olyan ötvenes csoportokban.”
Jó néhányszor álmodtam csodálatos épületcsoportokról, templomszerû múzeumokról, városrészekrõl. Az épületek megdöbbentõen szépek voltak, mint valamiféle Gaudi-féle alkotások. Az épületekben csodálatos képeket szemléltem, egyiket a másik után. A legvégén, legfelül, egy olyan építményhez érkeztem meg, ahol csak béke és csend honolt és ahová nem láthattam be. Hiszem, hogy ez volt a nyugalom helye...
(Mt 7.24) Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.(Zsolt 127.1) Ha az Úr nem építi a házat, az építõk hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem õrzi a várost, az õr hiába õrködik fölötte.
(Zsid 4.9-11) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint elõbb a hitetlenség példáján láttuk.
3. Álmok a küldetésemrõl és a karizmámról
Gyermekkorormban sokat álmodtam, hogyan magasan repültem egy hegyrõl hazafelé vagy más helyeken. A hegy Csíksomlyó hegyéhez volt hasonló. Alattam gyönyörû selymes rét terült el. Volt, hogy alacsonyan repültem, vagy székben lebegtem. Ez a hit kegyelme.
(Kiv 19.4) Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.(Iz 40.31) De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Gyerekkoromban sokat álmodtam arról, hogy egy házban, bizonyos szûk járatokon keresztül nyomulok elõre, mígcsak fel nem fedezek egy csodálatos rejtett könyvtárat. Volt, hogy csodálatos, iskolaszerû épületben, mint a Márton Árom gimnázium, járkáltam a folyosókon és itt is rátaláltam a csodálatos könyvtárra. Gyakran valaki mellett ûlve szemléltem a könyvekben a népek és hadseregek mozgásait, csatáit. Volt, hogy egy orvosi rendelõbe mentem be és azon keresztül jutottam el a könyvtárba.
(Mt 7.14) Szûk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
(Kol 2.1-3) Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívükben megerõsödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.
Ugyancsak, egész kiskoromban megálmodtam, hogy az egyháztanácshoz is közöm lesz. A kis temlomunkba betekintve, hatalmas tesret, egy bazilikához illõ bibor kárpitot és arannyozott pompát láttam. Baloldalt, fekete öltönyökbe öltözött, férfiakból álló testületet sorakozott, méltóságteljes csendben és mozulatlanságban.
(1Kor 12.12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.
Gyakran álmodtam, hogy egy csodálatos lakosztályban nézelõdök. A bútorok rendkivül drágák, diszesek voltak és méreteik óriásiak. Megálltam és szemléltem a hálószoba bensõségét. Az Úr bensõséges szerelmi viszonyra hívott meg...
(Én 1.15-17) De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid! Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld, házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.
4. Álmok a küzdelmekrõl
Gyerekkoromban gyakran álmodtam egy félelmetes álmot: bementem egy hosszú, üres istállóba és amikor ki akartam menni, akkor egy vad ló jött velem szembe. Amikor túlfelõl akartam menekülni, onnan is szembejött egy ugyanolyan ló. Nem volt mere menekülnöm. Nem lehetett a lovat kikerülni. Sok idõ múlva ismertem fel, hogy a ló nem más mint a bennem ágaskodó szenvedélyek, félelmek, amelyekkel szembe kell nézzek és amelyeket meg kell zabolázzak.
(Róm 7.5) Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bûnös szenvedélyek mûködtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
(Tit 3.3) Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygõk voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyûlöltük egymást.
(Gal 5.24) Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.
2001 táján azt álmodtam, hogy egy csodálatos virág becsukódik és amint szirmai csukódtak befele, ugyanakkor egy másik, hasonló virág nyilott, de ennek közepében egy fekete kereszt volt.
(Mt 10.38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.
5. Az álmokban rejtõzködõ Úr
A gyerekkori álmaimban az Úr nem jelent meg nekem. Ha repültem az Úr a szellõben volt, vagy a tarkómra lehelt melegségben, ha mentem akkor Õ volt az út, ha épitményt csodáltam, Õ volt a szikla meg az alap…
Felnõttkoromban, 1995-ben, azt álmodtam, amikor a korházban voltam, hogy megint Márton Áron gimnáziumhoz hasonló "tudományok palotájában" vagyok és csodálom annak belülrõl színes üvegkupoláját. Arra gondoltam, hogy a színes ablakok miatt nincs itt elég világosság. Ekkor hirtelen rámzuhant egy vakító világosság, hónál is fehérebb fényesség. Nem láttam a fénytõl semmit, de a következõ pillanatban, egy gyönyörüséges, csodálatos személy vezetett a jobbján, mint võlegény a menyasszonyt. Az aula vagy a díszterem ajtaján vezetett be ünnepi fényességben, tapsoló emberek sorfala között.
Azt aki vezetett nem tudtam megnézni. Az egész valami felejthetetlen és felfoghatatlan volt. A férfi és a nói jelleg, a võlegény és a menyesszony, Jézus és a Mária teljesen összemosódtak, egyesültek és egyszerre jelen voltak. Amikor felébredtem, szó szerint azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány...
(ApCsel 9.3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égbõl egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.(Kol 1.11-12) Dicsõséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erõvel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban;
Évekkel késõbb meghalt egyik testvérünk a közösségben. A hat hetes miséje elõtti éjszaka ugyanezt az álmot láttam, egyszerübb formában, csakhogy magam helyett õt láttam papi reverendában, amint vonul be az Úr jobbján. A testvérem võs volt és csaláadpa.
Aztán volt egy álmom a menyasszonnyal és a võlegénnyel, amint kijövet a templomból, püspöki sorfal közt haladnak és én virágszirmokat szórok a menyasszonyra. A szírmokat fejestõl szórtam és perregtek a menyasszony selyemruháján. A menyasszony csodálkozva nézett rám. A võlegény arcát ekkor sem láthattam meg...
(Jel 21.2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony.
Egyszer láttam az Úr arcát álmomban... Egy téli tájat láttam ezüst tóval. Az ezüst tó, ezüst tálcává változott és amint belenéztem annak tükrébe, megláttam az Úr arcát egészen közelrõl. Amikor megláttam Õ, annyira megijedtem, hogy torkom szakadtából felkiáltottam és felébredtem.
Mi az örömhír?
Az örömhír nem az, hogy álmodhatunk Istenrõl és az Õ országáról, hanem az, hogy van egy csodálatos Istenünk és egy csodálatos otthonunk, a menyország, ahová hazavárnak bennünket. Ezt soha el ne felejtsük el és soha ne adjuk fel ezt az álmot.
Ez az álom a legbiztosabb valóság: (Jn 3,16) Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha Benne hiszünk örök életünk legyen. Ámen.
