Mennyei kórus

Valamelyik esztendõben, névnapom reggelén, azzal ébredeztem, hogy álom és valóság között, valami kóruséneket hallok. Figyeltem a dallamot és a hangokat. Csodálatosan szép volt. Mintha ezer meg ezer énekes énekelt volna, egyfajta ciklikusan ismétlõdõ áriát. Az volt a sajátossága, hogy habár az ének dallama folyton ismétlõdött, mindig fennnebb és fennebb emelkedett. De annak ellenére, hogy fennebb és fennebb emelkedett, a hang nem vékonyodott, hanem ugyanolyan volt, mint a korábbi ciklus. Ez hasonlatos egy rugószerû spirálhoz, amelyen körbe és felfele halad egy fénypont és egy kereten keresztül figyeljük azt. A fénypont mozgása ugyanolyannak látszik mindig a keretben, körbe-körbe forogva, de a keret mindig emelkedik...

Amikor felébredtem, még percekig világosan csengett bennem a dallam. Elénekelhettem volna, lekottázhattam volna, ha tudnék kottázni. De amint elkezdtem tevékenykedni, egy pillanat alatt elillant. Ez volt életem egyik legszebb reggele...

 

Lelkiségi elitizmus

A lelkiségek az Egyház virágoskertje. Aki a lelkiségek ellen van, az lehet bárki, nem tapasztalta meg a Szentlelket, szûk szívû és korlátolt elméjû ember. Ugyanakkor, egyszer azt mondta nekem valaki, és jogosan, hogy nem szereti a lelkiségi embereket, mert egyfajta vallásos magasabbrendüséget tanusítanak. Ez viszont igaz...

Sajnos, a kezdeti gyermeki állapot után, egyes lelkiségi tagok kinõtték magukat, mintha valakik lennének. Úgy viselkednek, mintha kiváltságosak lennének, sõt lelkiségüket egyfajta mini-egyháznak tekintik, ahol nekük nyájuk van és legelõjük... Ez a lelkiségi elitizmus... Odáig mennek, hogy lelkiségüket, az egész Egyházra kiterjedõ, hatással biró folyamatnak tekintik. Hát mielõtt ezt bizonygatnák, jobb lenne szétnézniük a lelkiségükben, hogy van-e szent a soraik között...

Ki a nagyobb?

Errõl már az apostolok is vitatkoztak, de az Úr Jézus hamar lehűtötte õket. Az a nagyobb, az elsõ, aki mindenkinek a szolgája (Mt 20:26; Mk 10:44). Vagyis aki látszólag a legkisebb, az a a legnagyobb...

Az angyali üdvözletben, de még akár filmekben is megfigyelhetõ, hogy nem az a nagyobb, aki erõsebb, nem az a nagyobb, akinek nagyobb a rangja, hanem az, aki jobban szeret és akinek nagyobb méltóságot adnak. Gábor arkangyal milyen hatalmas és mégis meghajolt Mária elõtt, mielõtt átadta neki Isten üzenetét. Hiába van valakinek nagyobb hatalma és ereje. Az a nagyobb, aki jobban szeret és aki szeretetbõl vállalja a legnagyobb áldozatot is...

Vigyázzunk! Még csak odapillantani se szabad a hatalom, az erõ, a pozíció, a gazdagság és az elismertség irányába. Ezek után csak a balgák sóvárognak. Aki ismeri az Úr Jézust és közel akar kerülni Hozzá, az a legutolsó helyet keresi, arról a helyről szeret mindenkit és ottan várja eljövendõ dicsőségét...

Vigyázz a formákra

Igaz, hogy elsõsorban az ember bensõ, lelki szépsége a fontosabb. Igaz, hogy Isten elõtt a tiszta szív és az igaz lélek számít. Ugyanakkor, nem elhanyagolható a külsõ forma sem. Sõt, mivel lényünk a test és a lélek egysége, ezért a külsõnk a bensõnket kell tükröznie és fordítva, az összeszedett külsõnk, jó hatással van a bensõnkre is...

Ezért az öltözetünk, a frizuránk, az ápoltságunk, beszédünk, gesztusaink, nevetésünk, viccelõdésünk, testtartásunk, kézfogásunk, mind sugározzanak udvariasságot, finomságot, melegséget, jólneveltséget, műveltséget, összeszedettséget és kimértséget. Ragaszkodjunk a formákhoz mindig és mindenkor. Ahogyan valaki egyszer mondta: még az ágyban is legyünk összeszedettek. Ragaszkodjunk a formákhoz akkor is, amikor ezt senki sem teszi, akkor is amikor nincs akinek vagy akiért, akkor is, amikor csupa modortalan, barbár ember vesz körül. Ragaszkodjunk a formákhoz, akkor is, amikor magunkra vagyunk. Váljon a jó modor vérünkké... Jusson eszünkbe, hogy hátha a kulcsjukon, vagy egy titkos kamerával figyelnek... De jusson eszünkbe, hogy maga az Úr mindig lát minket és az Õ angyalai is. Tudnak a mi lefekvésünkrõl, felkelésünkrõl, leülésünkrõl és felállásunkról...

Ne tegyünk úgy mint egyesek, akik magukat jóknak és megigazultaknak képzelik, de közben csapzottak, rendezetlenek, rendetlen beszédûek, udvariatlanok és faragatlanok. Hányavetien állnak, zsebre dugott kézzel, rendetlen megjelenéssel és fennhéjázóan tesztek tanuságot a hitükrõl, miközben hiteltelen a kinezetelük. Vigyázzunk a formákra...

Ne fecséreld magad

A testi gondolkodású, durvalelkű, hájdászkodó emberekre ne fecsereld szavaidat, idődet és társaságodat. Bármilyen jóindulattal is vagy irántuk, ők úgyis rögtön be akarják bizonyítani, hogy már az óvódában is jóval fölötted álltak. Ha megosztod velük benső gondolataidat és kincseidet, rögtön visszaélnek vele. Sőt, mivel megérzik azok fensőbbrendűségét, puszta irigysegből ellened fordítják azokat. Nemhiába óv az Úr Jézus a disznóktól, meg a kutyáktól (Mt 7:6). Ne dobjuk oda nekik lelki gyöngyeinket, mert ellenünk fordulnak és megszaggatnak minket. Ha valaki gőgös, büszke, fennhéjázó, durva, tiszteletlen, jellemtelen, alattomos, álnok, illemtelen, stb. akkor ne fecséreljük rá időnket és személyünket, hanem angolosan lépjünk tovább...

Jobb adni, mint kapni

Ezt az emberek leginkább az anyagi adakozásra vonatkoztatják, pedig teljesebb lenne, ha a szeretre vonatkoztatnák... Ahogyan Isten előbb szeret minket és mi csak vizzontszerethetjük Őt (1Jn 4:19), úgy az Őtőle kapott szeretettel, előbb nekünk kellene szeretnünk embertársainkat és csak azután várnunk, hogy szeressenek minket. De ha nem szeretnek, nekünk akkor is szeretni kell, mert a szeretet ingyenes és feltétel nélküli. A szeretet végső mértéke az, hogy imádkozunk ellenségeink üdvösségéért...

Senkit sem érdekel

Senkit sem érdekel, hogy mid fáj vagy hol fáj. Panaszaidat tartsd meg magadnak, ragaszkod a formákhoz és lehetőleg mindig mosolyogj. Ismerjen meg a világ, mint valami kellemes dolgot, nem mint egy tüskebokrot.

Tovább

Barmi is jön az életben, nem akarom a további életemet önsajnálatban, gyászban és szomorúsagban élni. Nekem a remény, az erő, az öröm és a józanság mintája kell hogy legyek.