Veszedelmes eretnekségek

2012 június 1-én azt mondta a feleségem, hogy különös álma volt az éjjel. A pápával álmodott. Azt álmodta, hogy XVI. Benedek pápa a milánói Scala-ban van, koncertet hallgat, de a Scala páholyai helyett tátongó ablaküregek voltak a rozzant falakban, amelyek ingadoztak és már-már dõltek is le.

Én tapasztalatból tudtam, hogy ha a feleségem valami ilyent álmodik, akkor az a Szentlélektõl van. Itt valami történik az egyházban… Hamar nekiszöktem az internetnek és elkeztem keresni, hogy lám mi a pápa programja. Még én is meglepõdtem, amikor láttam, hogy valóban, aznap, 2012 június 1-én, a pápa koncertre megy a milánói Scalaba.
 

 

Azt értettem, hogy a düledezõ falak az Egyház veszélyes állapotát szimbolizálják, de arra, hogy ilyen nagy méretû az egyház omladozása, csak később derült fény. Egyre gyorsabb ütemben érkeztek a hírek mindenféle botrányokról a világ több részegyházából: az USA-ból, dél-amerikából, Írországból, Ausztráliából stb. Aztán jött az IOR ( vatikáni bank) körüli zûrzavar, meg a pápai komornyik árulása. Ez a belső ember ( azóta már elhunyt), több mint 3000 dokumentum másolatát juttatta ki a Vatikánból. Kikkel és kiknek?... Aztán nemsokára jött a pápa lemondása… Egészségi okból? Na ná! Ki birná idegekkel, ezt a sok szörnyûséget? Ki birná felvenni a harcot ezzel a sok árulóval? Jól tette, hogy lemondott… Majd az Úr intézkedik más eszközökkel…

Azóta új pápánk van, új vizióval és egy rakás botránnyal. Elõbb voltak a megvitatások, aztán a zsinatok, aztán a paradigmaváltások, aztán a doktrina változtatások, aztán meg eljutottunk a probléma gyökeréig. A probléma gyökere pedig lényegében nem más, mint az Úrtól és az Õ tanításától, törvényeitől való elpártolás, amelynek egyenes következménye a homoszexualitás döbbenetes térhódítása. Amint Szent Pál megírta: mivel elhagyták Istent, Isten átadta õket szenvedélyeiknek:

(Róm 1:26-27) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

Az amerikaiakkal nem lehet packázni. Ők az innen elûzötteknek, deportáltaknak, kivádorotaknak és függetlenségi háború gyõzteseinek leszármazottjai. Ezért õk ma is fegyvert viselnek, mindenkivel szembeszállnak, még az egyházzal ha kell is és rendet csinálnak. Ez történt a pennsylvaniai világi hatóságok tényfeltáró jelentésével is, ahol napvilágra hoztak mindent. Ez egy olyan történelmi pillanat, amely tszunami módjára fog végigsöpörni az egész egyházon. Bíborosok, püspökök, egész egyházmegyék fognak bukni amerikában és nemcsak… Csak figyeljünk Németországra...

Megérett az idő, mert a közembertől a papig, a paptól a püspökig, a püspöktõl a bíborosig, mindenki csak a vagyont és az élvezetet keresi. Nehéz, kegyetlen, lelketlen idõket élünk...

(2 Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Azok akiknek a hitet és a  krisztusi tanítást kellene átörökíteniük, veszedelmes eretnekségeket csempésznek be a Tanítóhivatal tanításába. Megmásítják a katekizmust, az egyházi törvénykönyvet és a zsinati szent dokumentumokat, hogy a tanítást a saját romlott életükhöz igazítva, önmagukat igazolják. Ezekben a igékben Szent Pál nem az egyszerû krisztuskövetõkre gondol elsõsorban, hanem azokra akik az apostolok nyomdokaiba lépnek.

(2 Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Nekünk arra kell törekedjük, hogy visszatérve az egyház rég megalapozott tanításához és hagyományához, megmaradjunk mint szent maradék. A romlást nem tudjuk megállítani, de tudunk küzdeni a szentek hitéért, hogy azoknak, akik tiszták, választottak, továbbadjuk a hitet és az igazságot.

(Jud 1:3-4) Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.

Ennek a mai elpártolásnak, ami nem más, mint Isten törvényeitõl, az igazságától és az isteni tanításától való gyökeres elpártolás, meg kell történnie. Nem tudjuk és nem is kell megállítanunk ezt, mert mindez meg van írva és be kell következnie.

(2 Thessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miként értette az Úr Jézus, amikor azt igérte, hogy megõrzi a péteri sziklát és az Egyházat (Mt 16:18)? Nem tudjuk pontosan, de ha megígérte, akkor biztosan megtartja. Ha az Antikrisztus, a kárhozat fia, átveszi a spirituális hatalmat, akkor lehet, hogy a szentszék is egy nagy megpróbáltatáson fog keresztülmenni, amint az egész egyház is... Az egyház végsõ megpróbáltatásairól a katekizmus is említést tesz:

KEK 769 "Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", [185] Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". [186] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, [187] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". [188] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban".

Jómagam is azt látom megoldásnak, hogy vissza kell térni oda, ahol eltévedtünk. Elõ kell venni a régi zsinati dokumentumokat és katekizmusokat. Szerintem II. Vatikáni Zsinat nem volt teljesen téves és nem kell kiönteni a babát a mosdóvízzel, de annak alkalmazása katasztrofálisnak bizonyult. Ez nem jelenti azt, hogy konzervativok vagy fundamentalisták vagyunk. Nem, mi csak normális krisztuskövetõk akarunk lenni, akik igazságban járnak és nem szédelegnek mindenféle progreszív tévelygés szerint.

Ima: Urunk Jézus! Úgy tűnik bármit teszünk, bármerre lépünk, tévedünk. Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy felismerjük feladatunkat a mostani nehéz időkben. Ámen.

 

Az istálló

Nagynéném férje, Sanyi bácsi, soha nem járt munkába. A kommunizmus ideje alatt abból élt, hogy folyamatosan kivállalt egyszerre négy bikaborjút, azokat felnevelte, majd leadta a kollektívának. Ebbõl elég jól keresett...

Sanyi bácsi, élete minden napján, reggel felkelt, megmosakodott, felöltözött, reggelizett és ment hátra az istállóba a borjúkhoz. Aztán egész nap gazdálkodott, hogy az állatok élelmét elõteremtse. Gyerekkoromban, hétköznap, Sanyi bácsit csak így ismertem.  Amikor hozzájuk mentem, gyakran a hátsó kiskapun mentem be és ilyenkor mindig megkerestem õt az istállóban. Õ mindig kedvesen fogadott és vidáman beszélgetett velem.

Az istálló, enyhén szólva, nem volt tiszta… Ha teniszcipõben voltam, igencsak kellett vigyázzak, hogy hová lépek, nehogy ganés legyen a cipõm. Egy alkalommal egy olyan deszkára léptem, amely korhadt volt. Az besüppedt a súlyom alatt és a padló alól feltörõ ganélé belefolyt a cipõmbe. Borzasztóan büdös és utálatos volt…

Egy idõ után visszatérõ álmom lett, hogy bemegyek ebbe a borzasztóan ganés istállóba és ott lépegetek iszonyodottan, arra vigyázva, hogy nehogy összekenjem magam. Aztán, ahogy teltek az évek az istálló és annak helyszíne különbözõ formákat öltött álmomban. Egy idõ után az istálló kezdett kevésbé ganés lenni és ekkor már szivesebben, érdeklõdéssel léptem be, hogy körüljárjam. Az utolsó ilyen istállós álmomban már az volt, hogy az istálló teljesen tiszta volt, olyan, mintha egy lakás lenne… Nem volt benne sem állat, sem ember, látszott rajta, hogy már elvégezte benne munkáját a gazda és többé már nem lesz ott piszok. A falakon és a deszkákon már csak sejteni lehetett, hogy egykor ganésok voltak, de ez leginkább egy múzeumhoz hasonlított...

Az álom mondanivalója, hogy mi emberek, mindnyájan beleszületünk test szerint egy bûnös állapotba, amelyet öröklünk a családunkban. Ebben a bûnös állapotban benne van, az õsbûn hatásától kezdve, a családfa generációs bűneinek minden tisztátalasága. Tisztátalan nedvek dolgoznak mindnyájunk testében, lelkében, akár egy istállóban… Amint Isten fogadott fiaivá leszünk, a keresztség és a bérmálás szentségei által, Isten, az Õ Szentlelke által, elkezdi bennünk megtisztításunk hosszantartó munkáját:

(1 Kor 6:9-11) Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak,  sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Honnan van az istálló hasonlat?... Ha mi Istent olyannak képzeljük el, mint egy embert, mint pl. egy jó gazdát, akkor mi, akik végtelenül alacsonyabbrendûek vagyunk Nála, olyanok vagyunk, mint a pl. a marhák, amelyeknek enni ad a gazda az istállóban. Ez a lét és értelmi szintkülönbség Isten és ember között említve van a szentírásban is...

(Iz 55:9) Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!...

A mi feladatunk megérteni Isten gondolatait a Szentlélek segítő kegyelmével, megismerni az Õ akaratát és Vele közremüködni. Ne legyünk olyanok, mint a marha, amely alól a gazda állandóan pucolja a ganét, de az folyton odapiszkol. Ha a mennyei Atya folyamatosan tisztít minket, hogy pályafutásunk végén teljesen tiszták és szentek legyünk, akkor mi müködjünk közre a mennyei Atyával önmagunk megszentelõdésén...

Hasonló a kovászhoz

(Lk 13:20-21) Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.

Az evangelizáció és az egyház megújulása nem jöhet létre csak szavakkal, csak igehirdetésekkel és tanításokkal. Az egyház, mindig, csakis tagjainak személyes életszentsége által újult meg. Tehát nem az az elsõrendű, hogy mit mondunk, hanem az, hogy mit cselekszünk, miként élünk.

(Mt 7:24-27) Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.

(1 Ján 3:18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

(Jak 226) Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Az evangéliumi életvitellel, az életszentséggel való tanuságtételnek van egy titokzatos törvényszerűsége. Lassan és csendben, a jó példa átragad a szent életû ember környezetére, amint a fa is észevétlenül nõ mellettünk vagy a tészta is észrevétlenül kel meg az edényben. Mivel egy test vagyunk, egyazon szõlõtõnek ágai, ezért az egyik tag életszentségének jó nedve átszivárog a többi tagba is...

(Mt 5:48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.                                                 

Az obiektív valóság

Az obiektív valóság az, hogy a lelki fejlõdésben a látomások, a bensõ hangok, a karizmák másodlagosok. Ami igazán számít, az az erények gyakorlása...

Az erényekrõl sokan sokfélét mondanak, de nekünk valahol el kell kezdenünk, mert egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. Ehez jó útmutatás ad az Úr Jézus a hegyi beszédben. A hegyi beszédben, kapunk tömören:
a). 3 gyakorlati feladatot;
b). 3 életprogramot.

a). Amit gyakorolnunk kell:
- a mindennnapi bensõséges ima ( Mt 6:5-6);
- a gyakori böjt ( Mt 6:16-18);
- a nagylelkû alamizsnálkodás ( Mt 6:1-4).

b). Ami életprogramunk kell legyen:
- a békességre való törekvés ( Mt 5:21-26);
- a tisztaság megõrzése ( Mt 5:27-32);
- a szegénység kedvelése ( Mt 6:19-21).

Ha ezek megvannak, akkor tovább lehet lépni és van ahová, mert az erények sora igen hosszú...