Álom a királyi mennyegzõrõl

Nemrég azt álmodtam, hogy egy furcsa temploszerû helységben vagyok. A templom tágas volt és eléggé régi. A mennyezet több hosszanti boltívbõl állt. A vakolat több helyen le volt omolva és a téglák kilátszodtak. A boltívek díszítése barna és drapp színekben váltakozott, mint a cordobai katedrálisban...

Ebben a nagy teremben négy padsor volt két oszlopban és két-két szakaszban. Én a jobboldali padsornál a második szakasz elõtt ültem egy széken, szembe az elsõ paddal és háttal az oltárnak. Velem szemben, az elsõ és a második padban, ült úgy 5-6 ember és hallgatta, amint a szentírásból magyarázok nekik. Olyan volt, mint régen, amikor kisközözösségben megbeszéltük Isten igéjét.

Amint ott beszélgettünk a kiscsoportban, egyszer csak valami hangoskodásra figyeltem fel. Amint felnéztem, láttam, hogy a templom hátsó felében, jobb oldalt van egy kétszárnyú ajtó. Az ajtó tárva nyitva volt és azon keresztül özönlött be vastag sorokban egy hangoskodó tömeg. Ezek zömével fiatalok voltak, olyanok, akiket az utcán is kikerülnék: tetováltak, piercingesek, hosszú és fonott hajúak, rendetlen öltözetûek... Hangoskodtak mint a kocsmában és semmi tiszteletet nem tanusítottak a hely iránt.

A következõ pillanatban azt láttam, hogy a templom gyorsan benépesedett, és a padok mind megteltek. Ezután ott találtam magam a szentélyben egy széken ülve. A székek körbe voltak rakva, mintha az oltár körül, de az oltárt nem láttam. Amint szétnéztem, azt láttam, hogy a romániai nuncius ül a tõlem jobbra lévõ széken. Amint ránéztem, ő egybõl felszólított, hogy adjam át a székemet egy ilyen csapzott, vandál kinezetelû egyénnek. Erre én felháborodottan, gondolkodás nélkül vágtam vissza neki: - Hagyjon engem békén!...

Ekkor fogtam a székemet és hátramentem vele a terem legvégébe. Ott letettem a székemet a hátsó fal mellé, a fõbejárattól balra, azaz bejövet a fõbejárat jobbjára. Oda leültem és arra gondoltam, hogy majd eljön az Úr és akkor Ő majd rendet csinál... Akkor kiderül majd, hogy ki kinek kell átadja a helyét...

Amint goldolkodtam ennek az álomnak az értelmén, az jött be, hogy most vagyunk azokban az idõkben, amikor mindenkit behívnak a királyi mennyegzõre, jókat és gonoszokat egyaránt. De eljön az idõ amikor a Király végignézi a vendégeket és akinek nincs mennyegzõs ruhája, azt kidobatja... (Mt 22:1-14).

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

(Mt 22:1-14) Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!  A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Kerüld ki

Egyszer azt álmodtam, hogy jövök a járdán apósoméktól. Apósom 7 gyermek apja és bizony nehéz körülmények között állt helyt a kb. 60 évnyi házasságában... Ahogy a templomunkhoz közeledek, jobb oldalt, a tömbház mellett, látom az egyik közeli ismerõsömet, aki házasságtörõ asszony és szeretőt tart, amint a fal mellett csókolózik egy fiatalemberrel. Ahogy továbbmentem, egy hírhedt felfüggesztett pap jött velem szembe, aki nagy hazafi és nagy karitatív dolgokkal foglalkozik, akit egy csapat ember követett. Õket kikerültem, letérve a járdáról az útra. Amint a templom elé értem, egy szerzetesnõ jött velem szembe, aki szertelenül él, fittyet hányva a rend szabályainak. Erre én gyorsan betértem előle a templom kiskapuján...

Három személy, háromféle hivatás, három rossz példa... 

Ez az álom azt jelképezi számomra, hogy az életben kerülnünk kell egyes embereket, mert rossz kovászok:

(1Kor 5:6-13) Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem egyenes lélekkel és az igazságosság kovásztalan kenyerével. Megírtam nektek levelemben: ne barátkozzatok parázna emberekkel! Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsijaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból. Most azonban azt írom nektek: ne barátkozzatok azzal, aki ugyan testvérnek mondja magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. Minek ítélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött ítélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak? A kinnlévők fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!