Az Egyház hasonlatos ...

Az Egyház hasonlatos a folyóban vesztegelő óceánjáróhoz

Egy sötét vizű folyó szeli ketté a várost, akárcsak Budapestet, csakhogy itt az egyik partján eléggé silányak a házak, míg a másik partján csodálatos paloták díszelegnek. A várost átszelő folyóban egy óriási, fekete óceánjáró vesztegel. Az egészben az a csodálatos, hogy az ócánjáró oldalai majdnem a folyó egyik partjától a másikig érnek. Egyszerûen döbbenetes ahogyan ott tepsed az a nagy hajó a pataknyi folyóban.

Az óceanjáró fekete és iszonyatosan nagy. Ma, amikor rágondolok, azt gondolom, hogy ez az óceánjáró az Egyházhoz hasonlatos. Noé jut eszmbe róla, az ő bárkája és az özönvíz. Amikor Noé elkezte építeni bárkáját, akkor az igencsak fura látvány lehetett. Igencsak megdöbbentő és értelmetlen lehetett az akkori embereknek, amint ott készült az a hajó a mező kellős közepén. Még csak egy tócsa se volt a közelben. A bárka látszólag arra született, hogy a támasztékokon korhadjon el. Mindenki Noén nevetett, õ pedig csak hallgatott. De végül, mégiscsak neki lett igaza. Amikor jött az áradat, nyolcadmagával bement a bárkába és bezárta az ajtót. Ekkor a szárazon megfeneklett hajó értelmet nyert és méltóságteljesen emelkedett a víz színére. Ez a bentlevőknek életet, míg a kintlevőknek halált jelentett.

Ugyanígy van az óceánjáróval is. Ez megfeneklett állapotban hidként szolgál Pest és Buda között, azaz a földi élet és a túlvilág között. Át lehet rajta jutni biztonságosan a jelen élet partjáról, a másikra életbe. Ha valaki máshol akar átkelni, azt elsodorja halál sötét folyója. Ugyanakkor, azt gondolom, hogy ha végül bekövetkezik az a nap és a folyó megárad, akkor a hajó, mint Noé bárkája felemelkedik a víz színére. Ekkor aki az ócánjárón lesz, megmarad, aki nem, azt belefulad az áradatba, úgyanúgy, mint Noé idejében.

A hajó fekete. Fekete, mert az Egyház menyasszony, akitől elvétetett Vőlegénye. Azt hiszi a világ, hogy megölte Őt és azt hiszi, hogy az Egyház halála is közel van már. De megfeledkeznek arról, hogy a Húsvét után mindig feltámadás következik. Azt hiszik, hogy az Egyház megfeneklett, hogy egy olyan valami, amit el kell távolítani. De akinek van esze, van szeme és füle, az észreveszi, hogy ez az óceánjáró csodálatos és titokzatos. Az ilyen ember nem nyugszik, amig meg nem ismeri annak titkát. Az eszesek olyanok, mint vérbeli tengerészek. Szüntelenül az óceánjárón jár az eszük és minden törekvésük feléje irányul.

Az Egyház hasonlatos a léghajóhoz

A csodálatosan tiszta, égszinkék égen, egy óriási léghajó lebeg méltóságteljesen. A léghajó is csodálatos égszinkék, alig egy enyhe árnyalattal sötétebb. A látvány elragadó és döbbenetes. A kék ég Istenre figyelmeztet, Akinek az ég a trónusa, ezért a léghajó színe is építõjére figyelmeztet. A hajó lebegése elárulja alkotója fenntartó segítségét, a hit kegyelmét. A léghajó csakis alkotója segítsége által bír fennmaradni a magassban.

Vannak ma, akik azt gondolják, hogy ez a léghajó inkább hasonlít egy megtépászott, szürke zeppelinre, vagy akár a hirhedt, pórúl járt, Hindenburg-ra, de valójában ez nem így van, mert alkotója tökéletes és mindenható.

A léghajó azonban mégsem sérthetetlen, mert ketté tud szakadni. Ekkor a léghajó főrésze, a kormányos rész, mint egy óriási cethal felűvölt fájdalmában. A fájdalom az építõé, Aki azonosul alkotásával és szenved a leszakadt rész miatt. Azért szenved, mert az, amint levált a főtől, nem bír sokáig repülni és lezuhanva a Hindnburg sorsára jut. Nekünk mindig a fõvel kell maradni.

Az Egyház hasonlatos a sziklára épült városhoz

Egy hatalas, tömör sziklán, egy gyönyörü város áll. A város inkább hasonlít egy várhoz, mint egy városhoz. A város házai egésszen egymásba épűltek, fal a falba, tető a tetőbe. Nincsenek benne se utcák és se udvarok. A külső falakon sok az ablak meg az ajtó, de a város belső élete, a belső közlekedés, kivülről nem látható.

A falakon több helyen javító munkások dolgoznak, hol álványokon, hol pedig köteleken ereszkedve le a falakon. Szüntelenül épitgetik, újítgatják, díszítgetik a falakat. A falak növekednek, szépülnek, de gyakran csak restaurálás történik. A falakon sok helyen meglátszik az idő nyoma és a vakolat leomlott. Aztán néhol vannak sebek is, golyók meg ágyúlövések nyomai. Valami ellenség megrongálta azokat a falakat.

A figyelmet a falak és a munkások tevékenysége vonja magára, holott a legfontosabb a szikla, amelyen a város áll. Ez Ő, akiért mindenkinek dobban a szíve. Milyen csendesen, alázatosan, feltünés nélkül szolgál, szilárdan tartva a hátán a romlandó házakat, falakat. A szikla nem inog meg, nem omlik, nem tetszeleg, hanem csak csendesen, szürkén, tartja vállán a várost. Jöhet az ár, jöhetnek nagy vizek, nem tudnak kárt tenni a városban. A szolgákat is a szikla csodálatos volta vonza egy életre a falak építésének munkájára. A falak meg a házak szerepe pedig, csakis a szüntelen hála és dicséret.

Az Egyház hasonlatos a vizeséshez

Az Egyház hasonlatos egy vizeséshez, ahol tiszta, kék víz ömlik szüntelenül, nagy robajjal és zuhan a mélységbe. A mindenható Isten örökkévaló és végtelen. Amint az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak, az Úr Jézusnak is élete van önmagában. Ez az élet örökkévaló. Soha nem ér véget és nem fogy el. Ezért az isteni élet és a kegyelem hasonlatos egy folyóhoz.

Csak állunk a folyó partján és nézzük. Folyik és folyik, nem tudjuk honnan jön és hová megy... Száz év múlva is pont ugyanígy fog folyni. Az Egyház, a krisztusi tanítás hordozója és õrzõje, az örömhír hirdetõje és a kegyelem közvetítõje minden ember számára. Az Egyház ennek a folyónak a vizesése, ahol mindig csobog az örök élet tiszta vize. Mindenkinek ide kell jõnnie, hogy meritsen belõle, hogy megmosakodjék és igyék. Sajnos sokan elhagyják ezt az örök életet közvetítõ, tiszta vízesést és tisztátalan pocsolyákhoz, mérgezett, keserû vizû forrásokhoz távóznak. Sokan ezért meghalnak és elvesznek. Nekünk az a feladatunk, hogy útat mutassunk az jó vizhez, az Egyház tiszta vizeséséhez.

Örvendetes álmok

(Mk 16:15-20) Azután ezt mondta nekik: ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.'' Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

Az Úr Jézus felhatalmazta az apostolokat és rajtuk keresztül minden utódukat, hogy a világ és az idõk végezetéig hirdessék az evangéliumot. Keresztségünk és bármálásunk által, mi világiak is részesülünk ebben a küldetésben.

Mit jelent az, hogy evangélium? Azt jelenti, hogy örömhír. Mi az örömhír? Az örömhír az, hogy Isten nem hagyott minket elveszni bûneinkben, hanem megváltott, gyermekeivé fogadott és meghívott országába, hogy vele együtt örökké éljünk.

De lássuk csak, mire hívott meg minket? A Szentírás szerint valami rendkivül szép, gyönyörû otthoba:
1Kor 2:9 Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik õt szeretik.

Isten kinyilatkoztatja magát mindenkinek valamilyen módon. Gyakran van az, hogy valaki különös álmokról tesz tanuságot. Ott van például Don Bosco álma a farkasokról, amelyek bárányokká változtak...

Hogyan figyeljünk álmainkra?

Ez azt jelenti, hogy állandóan az álmainkra kellene figyelnünk és azok szerint kellene tájékozódnunk a lelki életünkben? Nem, dehogy... Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Úr nem szól álmokon keresztül:
Jer 23.28 Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tõlem veszi a szót, hát hirdesse hûségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? - mondja az Úr.
Sir 34:2 Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít.
Sir 34:6 Ha nem az Úr küldi õket követségbe, ne törõdjél velük.
Jóel. 2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet * minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
ApCsel 2:17 A végsõ napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkembõl minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.

Józsefnek háromszor szólt az Úr álmában: elõször, hogy ne féljen Máriát feleségül venni, másodszor, hogy meneküljön el Egyiptomba a Szent Családdal és harmadszor, hogy visszajöhet Egyiptomból Palesztinába.

Az Istentõl jövõ álom világos, tiszta, érthetõ, nem szorúl magyarázatra és megegyezik a Szentírás üzenetével és szimobolisztikájával. Az ilyen álom örömhírt és reményt közvetít.

Az ördögtõl való álmok félelmet és zûrzavart okoznak bennük. Ezek lekötnek, hogy állandóan velük foglalkozzunk és ne legyünk szabadok. Ide tartoznak az álom-magyarázások, az álomfejtõ könyvek, amelyek az álomnak törvényszerû jelentét tulajdonítanak. Az ilyen dolgok nem Istentõl vannak, hanem babona és nyilván bûnnek minõsül.

Fontos, hogy az álmot megvizsgáljuk és nem szabad csupán arra döntéseket alapozni. Mi csakis Isten szavára, a Szentírásra építhetünk. Az álmok felhívhatják a figyelmet valamire, reményt és bizakodást adhatnak, de csakis Isten igéje a biztos út.

Álmaim, amelyek Isten országát villantották fel

1. Álmok az Egyházról

Gyerekkoromban gyakran álmodtam egy különös, óriási hajóról amely egy folyóban állt, mintha a Dunában, Pest és Buda között. A hajó olyan nagy volt, hogy az oldala a folyó egyik szélétõl a másikig ért és nyilván nem tudott közlekedni a folyóban.

1997-ben álmodtam egy óriási kék léghajóról, amely lassan, méltóságteljesen lebegett az égen.
A hajó az Egyházat jelképezi:
(Mt 24:37-39) Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
(1 Pét 3:20) A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;

1997-ben álmodtam, hogy egy teherautó egy sziklára épült városhoz visz, amelynek házai egymásba épültek és falain kõmüvesek javitgatnak.
(1Pét 2:4-5) Akihez járultatok, az élõ kõhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élõ kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetszõ lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

Hirdetni kell, hogy az Úr Jézus Egyházat épített és épít folyamatosan. A Katolikus Egyház ma Noé bárkája, a menekülés helye és eszköze. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban... Nem csak tudomásul veszem, hogy van, hanem hiszek is benne. Nem csak Jézusban hiszek, hanem Egyházában is... Nekünk be kell szálnunk ebbe a bárkába.

2. Álmok Isten országáról és a békesség helyérõl

Gyakran álmodtam egy szent hegyrõl amely a fenyvesek között van, ahol sok ember gyûlt össze és csoportokba voltak telepedve a pázsítra. Közöttük járkáltam. A hely a csíksomlyói búcsúhoz hasonlított.
(Lk 9.13-14) „Ti adjatok nekik enni” - válaszolta. „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk.” Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le õket olyan ötvenes csoportokban.”

Jó néhányszor álmodtam csodálatos épületcsoportokról, templomszerû múzeumokról, városrészekrõl. Az épületek megdöbbentõen szépek voltak, mint valamiféle Gaudi-féle alkotások. Az épületekben csodálatos képeket szemléltem, egyiket a másik után. A legvégén, legfelül, egy olyan építményhez érkeztem meg, ahol csak béke és csend honolt és ahová nem láthattam be. Hiszem, hogy ez volt a nyugalom helye...
(Mt 7.24) Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.(Zsolt 127.1) Ha az Úr nem építi a házat, az építõk hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem õrzi a várost, az õr hiába õrködik fölötte.
(Zsid 4.9-11) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint elõbb a hitetlenség példáján láttuk.

3. Álmok a küldetésemrõl és a karizmámról

Gyermekkorormban sokat álmodtam, hogyan magasan repültem egy hegyrõl hazafelé vagy más helyeken. A hegy Csíksomlyó hegyéhez volt hasonló. Alattam gyönyörû selymes rét terült el. Volt, hogy alacsonyan repültem, vagy székben lebegtem. Ez a hit kegyelme.
(Kiv 19.4) Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.(Iz 40.31) De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.

Gyerekkoromban sokat álmodtam arról, hogy egy házban, bizonyos szûk járatokon keresztül nyomulok elõre, mígcsak fel nem fedezek egy csodálatos rejtett könyvtárat.  Volt, hogy csodálatos, iskolaszerû épületben, mint a Márton Árom gimnázium, járkáltam a folyosókon és itt is rátaláltam a csodálatos könyvtárra. Gyakran valaki mellett ûlve szemléltem a könyvekben a népek és hadseregek mozgásait, csatáit. Volt, hogy egy orvosi rendelõbe mentem be és azon keresztül jutottam el a könyvtárba.
(Mt 7.14) Szûk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
(Kol 2.1-3) Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívükben megerõsödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.

Ugyancsak, egész kiskoromban megálmodtam, hogy az egyháztanácshoz is közöm lesz. A kis temlomunkba betekintve, hatalmas tesret, egy bazilikához illõ bibor kárpitot és arannyozott pompát láttam. Baloldalt, fekete öltönyökbe öltözött, férfiakból álló testületet sorakozott, méltóságteljes csendben és mozulatlanságban.
(1Kor 12.12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Gyakran álmodtam, hogy egy csodálatos lakosztályban nézelõdök. A bútorok rendkivül drágák, diszesek voltak és méreteik óriásiak. Megálltam és szemléltem a hálószoba bensõségét. Az Úr bensõséges szerelmi viszonyra hívott meg...
(Én 1.15-17) De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid! Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld, házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.

4. Álmok a küzdelmekrõl

Gyerekkoromban gyakran álmodtam egy félelmetes álmot: bementem egy hosszú, üres istállóba és amikor ki akartam menni, akkor egy vad ló jött velem szembe. Amikor túlfelõl akartam menekülni, onnan is szembejött egy ugyanolyan ló. Nem volt mere menekülnöm. Nem lehetett a lovat kikerülni. Sok idõ múlva ismertem fel, hogy a ló nem más mint a bennem ágaskodó szenvedélyek, félelmek, amelyekkel szembe kell nézzek és amelyeket meg kell zabolázzak.
(Róm 7.5) Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bûnös szenvedélyek mûködtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
(Tit 3.3) Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygõk voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyûlöltük egymást.
(Gal 5.24) Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.

2001 táján azt álmodtam, hogy egy csodálatos virág becsukódik és amint szirmai csukódtak befele, ugyanakkor egy másik, hasonló virág nyilott, de ennek közepében egy fekete kereszt volt.
(Mt 10.38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.

5. Az álmokban rejtõzködõ Úr

A gyerekkori álmaimban az Úr nem jelent meg nekem. Ha repültem az Úr a szellõben volt, vagy a tarkómra lehelt melegségben, ha mentem akkor Õ volt az út, ha épitményt csodáltam, Õ volt a szikla meg az alap…

Felnõttkoromban, 1995-ben, azt álmodtam, amikor a korházban voltam, hogy megint Márton Áron gimnáziumhoz hasonló "tudományok palotájában" vagyok és csodálom annak belülrõl színes üvegkupoláját. Arra gondoltam, hogy a színes ablakok miatt nincs itt elég világosság. Ekkor hirtelen rámzuhant egy vakító világosság, hónál is fehérebb fényesség. Nem láttam a fénytõl semmit, de a következõ pillanatban, egy gyönyörüséges, csodálatos személy vezetett a jobbján, mint võlegény a menyasszonyt. Az aula vagy a díszterem ajtaján vezetett be ünnepi fényességben, tapsoló emberek sorfala között.

Azt aki vezetett nem tudtam megnézni. Az egész valami felejthetetlen és felfoghatatlan volt. A férfi és a nói jelleg, a võlegény és a menyesszony, Jézus és a Mária teljesen összemosódtak, egyesültek és egyszerre jelen voltak. Amikor felébredtem, szó szerint azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány...
(ApCsel 9.3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égbõl egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.(Kol 1.11-12) Dicsõséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erõvel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban;

Évekkel késõbb meghalt egyik testvérünk a közösségben. A hat hetes miséje elõtti éjszaka ugyanezt az álmot láttam, egyszerübb formában, csakhogy magam helyett õt láttam papi reverendában, amint vonul be az Úr jobbján. A testvérem võs volt és csaláadpa.

Aztán volt egy álmom a menyasszonnyal és a võlegénnyel, amint kijövet a templomból, püspöki sorfal közt haladnak és én virágszirmokat szórok a menyasszonyra. A szírmokat fejestõl szórtam és perregtek a menyasszony selyemruháján. A menyasszony csodálkozva nézett rám. A võlegény arcát ekkor sem láthattam meg...
(Jel 21.2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony.

Egyszer láttam az Úr arcát álmomban... Egy téli tájat láttam ezüst tóval. Az ezüst tó, ezüst tálcává változott és amint belenéztem annak tükrébe, megláttam az Úr arcát egészen közelrõl. Amikor megláttam Õ, annyira megijedtem, hogy torkom szakadtából felkiáltottam és felébredtem.

Mi az örömhír?

Az örömhír nem az, hogy álmodhatunk Istenrõl és az Õ országáról, hanem az, hogy van egy csodálatos Istenünk és egy csodálatos otthonunk, a menyország, ahová hazavárnak bennünket. Ezt soha el ne felejtsük el és soha ne adjuk fel ezt az álmot.

Ez az álom a legbiztosabb valóság: (Jn 3,16) Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha Benne hiszünk örök életünk legyen. Ámen.

A sün imája

A sün imája

Igen, Uram,
én szúrni szoktam!
Az élet nem könnyű,
azt Te is tudhatod...
Azért van tele a hátam!
A tüskékről beszélek,
s köszönetet mondok értük.
Te legalább megértetted
természetem, amikor ilyen
tüskebokorral láttál el.
Különben hogyan védekeznék?
Miért nem hagynak nyugton,
mikor látják gondterhelt
képem,
amint nyomozok
a nagy csigák után,
amelyek letarolják a vetéseket?
Ó, ha egyszer
kényemre-kedvemre
bezárkózhatnék
remete életembe!
Ámen.

( forrás: Agora levelzõ lista)

Válasz a sün imájára

Te sün, te sün,
Ne sirj és ne bánkódj,
Csak szúrj és szúrj...
Szúrjad e gonosz nemzedéket,
Amely eltért a jogtól,
Az igazsától, meg a szeretettõl,
Az istenfélelemtõl,
És az örök szövetségtõl.
Valóban, az élet nem könnyû.
Hisz meg van írva,
Hogy az utolsó napokban,
Nehéz idk állnak be.
Ismerem minden tüskédet,
És tudom, hogy miért
Mereszted azokat,
Miért állnak ezer irányba.
Amikor senki sem ért meg,
Számithatsz rám,
Mert Én veled vagyok.
Amikor vidámak,
És oktalanul vigadozók
Vesznek körül,
Kik üres fejjel,
szent orcátlansággal hallalujáznak,
Te maradj csak szomorú,
És sirj,
Mert akkor vagy boldog.
Vadásszad, irtsad a gilisztát,
Meg a kert minden ártó bogarát,
Mely a gyümölcsöst pusztítja,
Mert minden nap fáj,
Sajog érte a szívem.
Nem vonulhatsz vissza,
Nem rejtõzhetsz remeteségbe,
Mert a damaszkuszi úton a helyed,
Míg csak meg nem nyugszol Bennem.
Ámen.

A Szentlélek Krisztus testébe kapcsol be

Szentlélek szeminárium, 7. elõadás

A eddigi elõadások átismétlése röviden:
- az Atya szeretete

Jézus Krisztus:
- megment és szabaddá tesz;
- a te életednek Ura;
- meghív, hogy tanitványa légy;
- elküldi Szentlelkét;
- a Szentlélek adományokat ad.

Ezek után még mi jöhet? Széledjünk szét és menjen mindenki a maga dolgára? Mit tettek az apostolok, az elsõ tanitványok? Közösséget alkottak... Milyen közösséget? Egy szeretet-közösséget, krisztusi közösséget…

A. A Szentlélek által, Jézus szeretet-közösséget, krisztusi közösséget akar létrehozni

1. A elsõ szeretet-közösség a Szentháromság, ( példázatok a Szentháromság szemléltetésére)...
A Szentháromság egy Isten, az Isten három személyének, tökéletesen és háboríthatatlanul boldog közössége. Isten úgy akarja, hogy ebben a boldog közösségben az embert is részesítse, ( példázat a gazdag királyról, aki meghívja országába, a szomszédos ország éhezõit).

Miért akarja mindezt megtenni Isten?
(Jn 3:16) “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz aki õbenne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Az Úr Jézus Krisztus kinyilatkoztatta Isten tervét fõpapi imájában, amikor a tanitványokért és az összes hívõkért imádkozott.
(Jn 17:21-23) “De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az õ szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy õk is egy legyenek mibennünk, és igy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”

Tehát Isten, az Õ üdvözitõ mûvét folytatja a Szentlélek által, egy egységes szeretet-közösséget hozva létre, ami az Egyház. Isten üdvtervének legfontosabb eszköze és finalitása az Egyház. A teremtés végcélja és végkimenetele az Egyház, ami nem más, mint egy szeretet-közösség Krisztusban.

Ezt a szeretet-közösséget Pál egy testhez hasonlítja, amelynek sok tagja van, de minegyik tag fontos, és a test nem tud meglenni egyik tag nélkül sem.
(1 Kor 12:12) “ Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is.”

Más példák az Egyház, Krisztus teste, a krisztusi közösség szemléltetésére:
- Isten népe, amely egy hegyen gyûlik össze. A nép a tagok és Krisztus, akiért összegyültek, a fej, a Szentlélek pedig az, aki egybeforrasztja õket, azaz a nedv, a vér, amely élteti a testet;
- (Jn 15 :5-6) A szõlõtõ példája... A szõlõtõ Krisztus, az ágak a tagok, a nedv, amely élteti az ágakat a Szentlélek;
- A ház, vagy a templom példája ( 1 Pét 2:5)... A szegletkõ Krisztus, az apostolok fundamentum ( Efez 2:20), a téglák a hívek, a malter meg a Szentlélek;
- A sziklára épitett város példája, amelynek házai mind egyik a másikba épült...
- A vállalat, egyetem szervezetének példája... Az igazgató Krisztus, a tagok az alkalmazottak, a rendszabályzat a Szentlélek.

B. A Krisztusban való közösségi élet jegyei kezdetben és ma

1. Hûséges ragaszkodás az Úr Jézus tanitásához, az apostolok tanitásához:
- rendszeres összejövetel és részesedés Isten igéjébõl tanitások által;
2. Hûséges ragaszkodás a közösséghez:
- kezdetben mindenük közös volt, együtt éltek és szívük-lelkük egy volt; manapság sokan hiányolják a testvéri közösséget, nem tapasztalását meg azt és ezért, elhagyják egyházukat, imacsoportjukat;
Ennek az oka a népesedés, az elidegenedés és a szeretet megfogyatkozása.
Legyünk türelmesek és ne támasszunk túl nagy elvárásokat, még egy nagyon jól müködõ imacsoport iránt se.
Mit tehetünk, hogy az életünkben jelen lévõ közösséget erõsítsük:
- összefonni életünket, évek során, megosztva örömeinket, bánatainkat, javainkat a lehetõségek szerint;
- közös ima egy életen át, a szolgálatok, az örömök és a megpróbáltatások között;
- a közös étkezések (agapék), és közös ünneplések, programok egy életen át;
Ha egy közösségben nincs továbblépés a heti egyszeri találkozáson túl, nem tud összeforrni testvéri szeretet-közösségé és nem fog tudni igazán gyümölcsözõvé lenni.
3. Hûséges ragaszkodás a kenyértöréshez, vagyis a szentáldozáshoz:
- mindig a kegyelmi állapotban kell maradni és minden szentmisén méltó módon áldozni; a szentmise áldozás nélkül olyan mint egy menyegzõ menyasszony nélkül;
- a szentáldozásban Krisztus valóságos és élõ testét vesszük magunkhoz és ezáltal életet kapunk tõle, eggyé leszünk Õbenne;
4. Hûséges ragaszkodás az imához;
- az imában személyes kapcsolatban vagyok Istennel, és a Szentlélek által egy láthatatlan közösség tagja vagyok amely túllépi e világ határait és közösségben van a szentek közösségével; az imádkozó emberek közösségérõl akkor kapunk egy valamilyen képet amikor egy nagy búcsujárás van; (a föld alól elõjövõ hangyák példája...);
- az ima által a Szentlélek egyre mélyebbre vezet Krisztusba, a szõlõtõbe;
5. Hüséges ragaszkodás a szolgálathoz: a szolgálatok különféléek de a Lélek ugyanaz.
- a testi és lelki irgalmasság cselekedetei;
- a keresztény hivatásunkat helyesen betölteni;
6. Hûséges ragaszkodás az evangéliumhoz: a “mennyek országa hasonlatos a kovászhoz”, kovász kell legyünk környezetünkben, tovább kell adni hitelesen az örömhírt, az Úr Jézus Krisztus tanitását, szóval és tettel.
Elsõ a megélés és csak azután jöhet az igehirdetés.
7. Hûséges ragaszkodás a szeretethez. Isten a szeretet... Bármit is teszünk, ne essünk ki a szeretetbõl, mert ha a szeretet kihûl és vétünk a szeretet parancsolata ellen, pengõ ércé változunk és az üdvösséget nem érjük el. (1 Kor 13);

C. Hogyan legyünk tagjai Krisztus testének, az Egyháznak

Mi az Egyház: a templom?, a papok? az imacsoport? A vasárnapi gyûlekezet a szentmisén?
Az Egyházat nem lehet meghatározni, az Egyház nem határozza meg önmmagát ( mert egy misztérium...) hanem képekkel szemlélteti önmagát ( azokkal a képekkel amelyek meg lettek emlitve...).
Tagjai vagyunk Krisztus testének és megmaradunk benne:
- ha megtartjuk az Úr Jézus Krisztus parancsolatait ( szeretet, igazság, irgalmasság, alázatosság, engedelmesség, stb.);
- ha megmaradunk az Õ szeretetében, megmaradunk a szõlõtõben és gyümölcsöt termünk;
- ha engedelmesek és hûségesek vagyunk egyházunkhoz, az Egyház Tanitóhivatalához;
- ha rendszeresen táplálkozunk aIsten igével és az Eucharisziával;
- ha mindennap újrakezdünk és kitartunk az imában (elmélkedés);
- ha engedelmesek vagyunk egyházi elõljárónknak;
- ha engedelmesek vagyunk és hûségesek vagyunk közösségünkhöz, imacsoportunkhoz;
- ha mindennap keresztünket felvesszük és hordozzuk;
- ha mindennap újra felvállaljuk hivatásunkat, küldetésünket, munkánkat, kötelességeinket.

Az Egyház Anyánk, aki megszüli és kézenfogva vezeti gyermekeit a zarándokúton a végcél felé, ami az Istennel való örök boldog közösség. Ámen.

Jézus megment és szabaddá tesz

Szentlélek szeminárium, 2. elõadás

Az 1. elõadás alatt hallottunk Isten szeretetérõl, a kiscsoportokban beszélgettünk róla, közösen imádkoztunk és hagytuk, hogy Isten szeretete megérintsen és átjárjon bennünket. Értelmileg felfogjuk, hogy Isten szeret, hogy “ha Isten velünk, ki ellenünk”, “erõs vár a mi Istenünk”, tehát nem szabadna már félnünk többé, szorongnunk, rettegnünk, nehezen sóhajtoznunk, nehéz terheket hordoznunk, kölöncöket vonszolnunk, és mégis… Mégis ezekkel vannak tele a napjaink...

Mindez annak a jele, hogy még velünk, bennünk, valami nincs rendben... Még valaminek történnie kell az életünkben, mielõtt megérezzük, hogy "életünk van és bõségben van" (Jn 10:10).  Az a valami nem más, mint a szivünk –lelkünk sötét része, a bûn, ami megrontja életünket. Ez minden ember problémája, és ezt a problémát az ember önmaga nem orvosolhatja.

Ki szabadit meg nyomoruságomtól? Ki más, mint a názáreti Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus:
- az én megváltom, Aki megvált bûneimtõl;
- az én szabaditóm, Aki megszabadít a bûn rabságábol;
- az én megszentelõm, Aki az Istennel való közösségbe emel vissza.

1. Jézus Krisztus az én megváltóm

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz aki Õbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Van közöttetek szülõ?... Melyiketek adná oda gyermekét váltságul egy rablógyilkosért? Isten az idõk kezdete elõtt nekünk adta egyszülött Fiát. Értünk tette ezt, rablókért, tolvajokért, gyilkosokért, paráznákért, részegesekért, és minden, látszólag becsületes emberért...

Elfogadják az emberek a megváltást? Ha szétnézünk, ha visszatekintünk a történelemben, azt látjuk, hogy az ember szüntelenül azon fáradozott, hogy önmagát boldogitsa és megváltsa önmagát Isten nélkül. Volt már illuminizmus, voltak forradalmak, volt kommunizmus, de az ember mindig visszasülyedt a nyomorába és azt kellett látnia, hogy bármilyen nemes szándékkal is indult az elején, elõbb-utóbb minden összeomlott.

Aztán ott van a tudomány meg a tehnologia, amelyek által ígérik a könnyebb életet, a hosszabb életkort, a klónozást és közben egyre gyakoribb a rákos megbetegedés és európaszerte hullanak milliószámra a marhák meg a birkák.

Testvérem, TE elfogadod-e Jézus Krisztust személyes megváltódnak?...

Ha te lennél az egyedüli bûnös ember a földön és a világtörténelemben, akkor is meghalt volna érted Jézus a kereszten. Jézus nem a melletted ûlõ embert váltotta meg.Jézus téged, személyesen téged váltott meg...

Ima: Názáreti Jézus Krisztus, hiszek Tebenned és elfogadlak az én személyes Megváltomnak.

(Iz 53:5) “Igen, a mi büneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az Ö sebei által szereztek nekünk gyógyulást.”

Szemléljük végig, milyen szenvedéseket vállalt az Üdvözitõ értünk, személyesen érted is testvérem:
- a vért izzadás a getcemáni kerben;
- az elhurcoltatás;
- az arculütés;
- a megkorbácsoltatás;
- a tövissel való megkoronázás;
- a kereszthordozás;
- a lemeztelenítés;
- a keresztrefeszítés és a kereszthalál.

2. Jézus Krisztus az én szabaditóm

Kora gyermekkoromtol fogva sorozatosan vétkezek. Vannak bizonyos bûnök, amelyek naponta, vagy hetente megismétlõdnek az életemben. Lehet már küzdöttem ellenük, de az is lehet, hogy még csak nem is godoltam arra, hogy vétkezek. Hogyan szedjem rendbe az életemet?... Ki szabadít meg engem ettõl a taposómalomtól?...

Jézus nemcsak megvált bûneimtõl, hanem szabaddá is akar tenni a bûn rabságából, hogy életem legyen és bõségben legyen. Jézus neve azt jelenti, hogy Õ az aki megszabadítja népét bûneibõl.

Milyen területeken szabadít meg Jézus:
- a személyes bûnök területén;
- a belsõ sérülések területén;
- a félelmek területén;
- a halál területén.

a. A bûn területe

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.
(1Ján 1:8)”nem tagadhatjuk, mindnyájan bünösök vagyunk”

Mindnyájan bûnösök vagyunk és ha ezt meg is akarjuk szemlélni, akkor elõvesszük farzsebünkbõl, vagy a ridikülünkbõl a lelki tükröt és megkérdezzük tõle: tûkröm-tûkröm mond meg nékem…
A lelki tûkörhöz irányadó a Tízparancsolat. Anélkül, hogy felépitenék egy lelki tûkröt, érinteni fogom a bûn néhány területét, hogy felpiszkáljam azt, amit majd a Szentlélek megmutat majd bennetek.

Elsõ parancsolat: Uradat Istenedet imádd, és csak neki szogálj!

Ez ellen a parancsolat ellen az okkult dolgok mûvelésével, a babonasággal és a bálványimádással lehet leginkább véteni. Az okkultizmus csapdájába való beleesés, a következõ okokbol szokott történni:
- kiváncsiságból;
- hatalomvágyból;
- bosszúvágyból;
- tudásvágyból;
- egyûgyûségbõl;
- megrontás által;
- stb.

Az okkult területek, a Sátán mûvei, modern köntösbe öltöztetett boszorkányságok, varázslatok, jóslások, gonosz szellemi befolyások. Ezek manapság a New Age irányzat zászlaja alatt futnak és terjednek az emberek között. A New Agehez tartozik többek között a: reiki, dianetika, scientológia, ezoteria, asztrologia, horoszkopok, agykontroll, minden féle jóga, szabadkõmüvesek, sátánisták, természetgyógyászok egy része, parapszihológusok, fehér és fekete mágia, ufológia, teozófia, antropozófia, gnoszticisták, jóslások, kártyavetések stb. A New Age olyan mint egy százéllû bicskaszerszám, amelynek éllei az elõbb felsoroltak, és nyele a Sátán kezében van. Ezek által, a Sátán, birtokolni akarja az ember testét-lelkét és az saját szolgálatába akarja állítani. Ha valaki okkult dolgok hatása alá került, akkor nehéz és fájdalmas lehet a szabadulás, de ki kell tartani. Az út a következõ: szentgyónás, lekigondozás és szabaditó ima felkent testvérek által. Testvérem babonás vagy-e, pénz és vagyon rabja vagy-e? A pénz, a ház, a kocsi, a karrierr áll az elsõ helyen az életedben?...

2.Isten nevét hiába ne vedd !

Testvérem, káromkodsz-e , csak úgy, szép székely szokás szerint?...

3.Az Úr napját szenteld meg !

Testvérem, a vasárnapi szentmise mennyire fontos neked? Elmulasztod-e gyakran, nehezedre esik-e minden vasárnap misére menned, nem vagy-e a vasárnapi munka rabja?…

4. Atyádat, anyádat tiszteld ! 

Testvérem, te hogyan viszonyulsz szüleidhez: veszekedsz-e velük, durva vagy-e velük, megutáltad-e õket mert megöregedtek, elhanyagolod-e õket, segited-e anyagilag õket amikor rászorulnak?...

6. Ne paráználkodj! Felebarátod házastársát ne kivánd!

Testvérem, van/volt rendszeres szexuális kapcsolatod házasság elõtt? Van/volt szexuális kapcsolatod másvalakivel, amióta megházasodtál? Gondoltál-e arra, hogy ez bûn?...

7. Ne lopj! Mások tulajdonát ne kivánd!

Testvérem, szereted a meg nem dolgozott nyereséget? Loptál már? Csaltál már? Sikkasztottál már?  “Szereztél” már? Csaptad már be embertársadat, a közösségedet, az államot? Ezen nincs rajta az Úr áldása… Ezt ki kell küszöbölnöd életedbõl…

8. Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy!

Testvérem, szokásod a hazudozás? A más ember megszólása? Szoktál véleményezni embereket a hátuk mögött?... Veszekesz gyakran embertársaiddal? Testvérem, ha ezeket felismered magadban, add át felismert bûneidet az Úrnak.

Stb...

b. A belsõ sérülések területe

A bûn következménye a lélek beszennyezése, megfertõzése és megbetegedése. Ez az állapot meggátolja, hogy megéljük az evangéliumi szabadságot és örömet.

A belsõ sérüléseket okozzák:
- az ellenem elkövetett bûnök;
- az én személyes bûneim.

Belsõ sérüléseket kaphatunk a fogantatásunk pillanatátol fogva, egészen a jelen pillanatig:
- a gyerek el nem fogadása a szülõk által;
- a szülõi szeretet hiánya;
- a szülõk durvasága;
- a gyermek elhanyagolása;
- a gyermek meggyalázása, megbotránkoztatása;
- a gyerek sorozatos lebecsülése;
- csalatkozás, becsapás, elárulás, megbántás, stb.

Kérjük a Szentlelket a belsõ sérülések felhozására. A feljött sérüléseket a kiscsoportban beszéljük meg és imádkozzunk a belsõ gyógyulásért. A belsõ sérülések gyógyulásának elõfeltétele a kiengesztelõdés.

A kiengesztelódés, a megbocsájtás három irányú:
- Istennek ;
- felebarátomnak;
- önmagamnak.

Meg kell bocsájtanom Istennek, felebarátomnak és önmagamnak. Ennélkül nincs elõrelépés a lelki életben. A megbocsájtás akarat dolga és nem érzés dolga.

c. A félelem területe

Isten  =  szeretet. (1Jn 4:8 ). Akiben megvan a szeretet abban, megvan Isten. A szeretet kiûzi a félelmet  (1Jn 4:18).  Akinek félelmei vannak,  abból még hiányzik a szeretet, a világosság nem ragyogta be teljesen a szíve sötét zúgait. Kérjük a világ világosságát, Jézus Krisztust, küldje el Szentlelkét szívünk sötétségébe.

Félemeink:
- a betegségtõl;
- az élettõl;
- a szexualitástól;
- a háborutól;
- a gyerek elvesztésétõl;
- külömbözõ fóbiák, depressziók;
- a haláltól.

A félelem sötét, romboló hatalom és nem enged közeledni Istenhez, nem engedi mûködni a Szentlelket szívûnkben.

d. A halál területe

Minden emberben megvan a félelem az elmulástól, a haláltól, attól a gondolattol, hogy többé nincs tovább. Az Úr Jézus Krisztus halálával és feltámadásával megtörte ezt a félelemet, mert legyõzte a halált, mint utolsó ellenséget (1Kor 15.26). Keresztáldozata által kettéhasadt a kárpit és megnyílt az út a szentéjbe. Feltámadása által belekapcsolt minket az Õ életébe (Zsid. 10:20).

Az Úr Jézus célt adott életünknek és halálunknak. Azt ígérte, hogy elmegy és helyet készít számunkra, hogy mi is ott legyünk ahol Õ van (Ján. 14:3). Ez a hely a szentek közössége, ahová vágyódunk.

3. Jézus Krisztus az én megszentelõm

(1Kor 6:11) “Bizony, ilyenek voltatok néhányan: de megmosakodtatok, megszentelést nyertetek és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében a mi Istenünk Lelke által.”

Jézus Krisztus megváltó mûvének konkrét csatornái az Egyház szentségei:
- keresztség;
- bérmálás;
- házasság;
- bünbánat szentsége;
- Oltáriszentség;
- egyházirend;
- betegek kenete;

Továbbá elnyerhetjük a megszentelõ kegyelmet az ima, a böjt, az alamizsna és a jócselekedetek által. A megszentelõ kegyelem forrása Jézus Krisztus embersége ( Jn 1:16), az Õsszentség, amely a valóságos isteni természet hordozója.

Befejezõ ima: Názáreti Jézus Krisztus, add meg nekem, hogy bele tudjak nézni lelki tükrömbe, adj nekem igaz bünbánatot, add, hogy igazán megbocsássak és kiengesztelõdjek és hogy lelki sebeim gyógyulást nyerjenek. Ámen.

Ott voltam Joseph Bill atya lelkigyakorlatán

Gondolkodtam írjak-e errõl az élményemrõl… Eleinte nagyon fáradt voltam, nem tudtam átgondolni mit is éltem át, de idõvel, néhány testvéri beszélgetés után, egyre inkább késztetést éreztem, hogy leírjam megtapasztalásaimat. Lehet, hogy ez elsõsorban nekem jó… Talán szükséges mindez, hogy reflektálásom által, tudatilag is kikristályosodjon bennem mindaz, amit lelkileg megéltem.

Hogyan jutottam el én erre a lelkigyakorlatra?

Aki ismer, tudja mennyire zsúfolt és zaklatott volt az életem ebben az idõszakban. Ezt azért bocsájtom elõre, hogy érzékeltessem, hogy milyen csoda, hogy eljutottam erre a lelkigyakorlatra.
Egy szép márciusi este, éppen kosarazni érkeztem a Segítõ Mária gimnáziumba, amikor ott találkoztam fõméltóságú elõljárómmal. Ekkor õ tudatta velem ezt a programot és rajtam keresztül üzent a testvéri közösségnek is, hogy vegyünk a lelkigyakorlatról. Talán ez a kulcsa a meghívattatásomnak: a Segítõ Mária… Valóban rászorultam az õ segitségére…

Az utolsó hétig nem volt világos elõttem a program: hat nap lelkigyakorlat, reggeltõl késõ estig?… Hogy van ez elképzelve?… Többször megismétlõdik ugyanaz a program, vagy mindenki annyit csipeget belõle amennyire ideje van? Számomra elképzelhetetlen volt az, hogy egy álló héten keresztül, minden nap, reggeltõl-estig lelkigyakorlaton legyek. Mi több, számomra elképzelhetetlen volt, hogy valakinek akkora hite és bátorsága legyen, hogy ezt az áldozatot merje kérni az emberektõl, és neki is merjen vágni egy ilyen programnak. Ezt csak most tudom felmérni amikor visszatekintek… Igenis, Jézus Krisztus nevében, szabad, lehet kérni az emberektõl azt az áldozatot, hogy hagyják el életüket, családjukat, munkájukat egy egész álló héten keresztül, és adják oda ezt az idõt Neki.

Kérdés: Nekünk miért nincs meg ez a hitünk és bátorságunk? Jó! Senki sem lehet próféta saját hazájában… De ott belül, legalább törekszünk-e ilyen hitre és bátorságra?…

A lelkigyakorlat elõtti szombaton meghívást kaptam a fõméltóságú elõljárómtól, hogy segitsek be a forditói munkánál. Én szivesen vállaltam, de még akkor sem világosodottak meg bennem a dolgok. Azt mondtam magamban: Majd csak lesz valahogy…

De az Úr ismer bennünket, úgy ahogy vagyunk, minden problémánkkal… Másnap, vasárnap, misére mentem a feleségemmel. Amint kijöttünk a templomból, figyelmeztetett a feleségem, hogy a plébánia udvarán áll a fõméltóságú elõljárom és engemet néz. “ Néz téged…” – csengett a fülemben – és arra gondoltam “ Néz téged a Mester…” Ekkor világosodott meg bennem, hogy az elõljárómon keresztül Jézus nézett rám, Õ hívott meg… Ez azért volt nagy kegyelem, mert ez a felállitás egy csapásra megoldotta a családban való magyarázkodások problémáját.  Hív a fõméltóságú elõljáró, hív az Egyház, hív Jézus…

Másnap reggel kértem egy hét szabadságot, és máris sávot váltott az életem útja… Ennyit jelent Isten segitsége… Magam erejébõl sosem tudtam volna rászánni magam, hogy elmenjek egy ilyen lelkigyakorlatra.

Kezdeti benyomásaim

Hát,… eleinte nehezen indult be az egész… A kb. száz tagú gyülekezet két nyelvü volt. Sõt, mitöbb, az elsõ napokban a román görög-katolikusok voltak többségben. Igy aztán egyszerre két forditó kellett: angol-román és angol-magyar. De ez még nem volt elég, mert meg kellett találni a megfelelõ egyensúlyt a magyar és a román dicsõités és a magyar meg a román imák között. Amint késõbb kiderült, voltak feszültségek, de a Szenlélek megsegített, és szeretetben gördülékenyen megoldódott minden probléma. Ezt fel sem tudjuk fogni mekkora nagy dolog! Ez valóban a Szentlélek müve volt. A kétnyelvüség problémája véglegesen az esti szentmisében oldódott fel, ahol szép rendben, váltakozva, egyenlõ módon megosztva folyt a kétnyelvü liturgia. Ez valóban egyedi megtapasztalás volt… Asszem sok viz fog még lefolyni az Olton, amig még egyszer ilyenben lesz részem…

A Bill atya tanításai elsõ nap elég sok sóhajt váltottak ki… Bavallom, voltunk néhányan akik azt fontolgattuk, hogy másnapra szép csendesen lekopunk… Az elsõ napi tanítások nem mondtak jóformán semmit. Egyebet sem hallottunk mint, hogy: Jézus Isten, Jézus valóságos Isten, Jézus az egyetlen Isten, Õ nem hazudik, Õ nem csap be, bizzunk Benne… Ezt kezdte és ezt végezte… Egy adott pillanatban, néztem, hogy valaki tépi-e a haját… Nem értettük mit akar, hová akar kilyukadni… Telt az idõ, már délután volt... Egész héten ezt fogja mondani?…

Ebbõl látszott meg a mi gyengeségünk, tapasztalatlanságunk… A 78 éves, szálegyenes indiai atya idõvel bebizonyitotta mit tud… Amint teltek az órák és a napok, a kicsibõl egyre több és nagyobb lett. Tanítása óriási erõvel dagadt, úgy hogy a negyedik nap már láthattuk mi a magassága, mélysége, széllessége és hosszúsága tanitásának…

Bill atya módszerei

A tanitások nagyjából követték a kerügma pontjait, de nem kifejezetten… Kezdte Isten szeretetével, folytatta a bünnel ( egy egész nap), aztán jött a hit és megtérés… Itt aztán vegyült a Szentlélek megtapasztalása, az Egyházról szóló tanitások, stb…
A bünrõl nagyon mély és kemény katekézist tartott. Kifejtette a bün lényegét, végtelen voltát, a megváltás szükségességét és mindezt visszavezette Isten végtelen szeretetére. Mélyen megértette velünk Isten nagy szeretetét, amelyet a feszület ábrázol. Gyakran emlete fel az arannyozott feszületét, hogy mélyen szívünkbe-tudatunkba vésse Isten felfoghatatlan szeretetének igazságát.
Csodálatos volt ahogyan a legmélyebb teológiai igazságokat sikerült neki nagyon egyszerüen megértetnie az emberekkel: pld. hogy miért nem volt szükséges Jézus kereszthalála az ember megváltásához, hogy ahhoz elég lett volna egy csepp vére is, de sok más egyebeket is…

Jézus Istenségének gyakori bizonygatása: gondolom ezt azért tartja fontosnak, mert õ egy nem keresztény nép fia, ahol sok pogány, hidu, többistenhívõ él. Nagyon meggyõzõen, nagy hittel és hitelesen szólt Jézus istenségérõl, annélkül, hogy elhomályositotta volna az Õ emberségét.

Az alapdolgok gyakori ismétlése: voltak dolgok amelyeket annyiszor ismételt, hogy azt mondtam magamban, hogy: “ ez addig mondja, amig MI is megértsük…” Ezáltal nagyon ügyesen kiépitett egy szlogént is… Az elsõ nap beszélt Goretti Mária hitérõl és mártiromságáról. Majd mutatott egy képet, amelyen II. János Pál térdelve imádkozik a sirja elõtt. Aztán azt mondta, hogy ezt mi is megérhetjük, ha megtartjuk amit Jézus tanít a Szentírásban. Erre aztán gyakran visszatért, olyannyira, hogy a végén már csak elkezdte a mondatot, felmutatta a képet és az egész hallgatóság nevetett. Így lopta be szivünke az atya, az életszentségre való meghívást. Sikerült meggyõznie minket, hogy mi is szentek lehetünk…

A mondanivalója alapszintre való lebontása: szerintem ez is azért van, mert egy indiai emberrel álltunk szembe… Az indiai filmekben láttam ilyent, hogy a nyilvánvaló dolgok hosszasan vannak érzékeltetve, alkalmat adva a valódi, néha teatrális megélésre. Mi európaiak mindent implicite közlünk, gyüjtõfogalmakkal. Õ nem… Mindent egyszerü szavakkal szétszedve tálalt. Valósággal apróra volt darálva a tanítása, hogy a kisgyermekek is meg tudják emészteni. Ez valóban csodálatos volt. Irigylésre méltó…

A lelkigyakorlat csúcsai

Nem tudok csúcsról beszélni, csak csúcsokról. Számomra a következõk voltak a csúcsok:

A bûnrõl- megváltásról- Isten szeretetérõl tartott összefogó katekézis;
A megbocsájtás-kiengesztelõdés dinamikája. Itt kemény dolgok jöttek felszinre. Nyilvános tanuságtételekben sor került a románok és a magyarok közötti kiengesztelõdésre. Nyíltan beszéltek az emberek a nemzeti alapú feszültségekrõl, egymástól bocsánatot kértek. Számomra ez nagyon zavarbaejtõ volt, de egyben felemelõ. Hogy mire nem képes Jézus! Itt nagy kegyelmet kaptam, mert az Úr készen odaküldte azt a két embert akivel kiengesztelõdnivalóm volt. Megértettem a felkínált szituációt, megragadtam az alkalmat, és sikerült bocsánatot kérnem… A kiengesztelõdések során azt láttam, hogy az emberek nagyon sokszor félreértések miatt kerülnek haragos viszonyban. Óvj meg Uram a félreértésektõl!
Az Egyház, Egyház bünei, az Egyházhoz való ragaszkodás, az elõljárónak való engedelmesség, stb… Ez tényleg nagy volt… Ahogyan el tudta mondani az atya humorosan a hierarchia hibáit… Az a megértés, szeretet, amellyel egyszerre buzditotta a papságot a hû szolgálatra és a híveket az engedelmességre… Mondhatom, hogy Bill atya mélységesen egyházhû. Soha nem beszélt keresztényekrõl, hanem mindig katolikusokról, és habár voltak ortodoxok is jelen, ez magatartás senkit sem zavart. Jelen volt egy 81 éves ortodox pap, aki 15 évig börtönben volt és csak hat éve szentelték pappá. Én voltam a tolmácsa amikor imát kért Bill atyától. Ez az aggastyán a szüneti magánbeszélgetésekben nyiltan megvallotta, hogy a Katolikus Egyházban van az igazság…
Az Egyház gyertyás dinamikája és a körmenet. Nem feledkezett meg Máriáról, hanem méltó módon, a méltó helyre emelte Isten Anyját a lelkigyakorlatban.
Mindegyik esti mise csúcs volt, de talán számomra a csütörtök esti, a böjnapi szentmise volt a legmélyebb. Számomra talán felülmúlta a zárómisét is.

Lelki és testi gyógyulások

Ezen a területen bátran mondhatom nem volt semmi ami ne lett volna a helyén. Bill atya nem felejtett el egyetlen túlzásra, vagy téves felfogásra sem ellenszert hozni fel tanításában. Elmondta, hogy:
- nem a testi gyógyulás a fontos, hanem a lelki gyógyulás;
- a lelki gyógyulásokra tette a hangsúlyt;
- mindvégig hitt és megpróbált testi gyógyulásokat kieszközölni;
- világosan elmondta, hogy nem õ gyógyit, hanem Jézus Krisztus neve által Isten az aki gyógyít ;
- elmondta, hogy Isten nem gyógyít meg mindenkit: vannak akiknek a betegség megõriz az üdvösségre, és vannak akiket Isten szenvedésre választott ki mások büneiért, hogy társai legyenek a megváltás mûvében;

Az elsõ szentmisén már látványos szabadulásnak lettünk tanui. Az egyik testvér akit a gonosz gyötört, az atya érintésére egybõl megszabadult és részt tudott venni a liturgián.
A lelki gyógyulásoknál / szabadulásoknál nagy fontosságot tulajdonítok az atya papi karakterének, amelyet pecsétként hordoz az õ lelkén. Mi világiak, asszem, soha nem vehetjük fel ezzel a versenyt. Hiszem, hogy az ördög lássa ezt a lelki karaktert, lássa Jézus pecsétjét, és ha ez hittel párosul, olyan hatalmas eszköznek bizonyul, hogy egyetlen gonosz lélek sem szegülhet szembe vele.
A másik, lelkileg súlyosan összetört testvér, képes volt felolvasni az olvasmányt szentmisén. Valóságosan kivirágzott. De sok más látható lelki gyógyulás is történt…

Voltak tolókocsisok akik láthatóan remélték gyógyulásukat. A zárómise végével az atya odament hozzájuk és láthatóan szeretett volna segíteni rajtuk, imádkozni értük, de úgy látszik nem ez volt Isten akarata…

Kételyek

A tanítások során, amennyire emlékszem, két alkalommal volt kételyem teológiai szempontból az atya mondanivalójával kapcsolatosan. Ez lehet egy kicsit fellengzõsen hangzik, hogyan jövök én, hogy felülbíráljam egy 78 éves kíváló lelki atya tanítását… Nem errõl van szó: csupán hangosan gondolkodom… ezt megtehetem… Nemde?

Egy adott pillanatban az atya a bûn következményérõl beszélt. Kifejtette a bûn átkos hatását, és hangsúlyozta a vezeklés fontosságát. Itt amikor szétbontotta a dolgokat, eljutott odáig, hogy a bûnnek átkos hatása van a természet elemeire is ( megromlik az ember és a természet közötti kapcsolat). Ezzel nem is lenne baj, de nekem úgy tünt, hogy tagadta, hogy Isten bûtet, és ezt összeegyeztethetetlennek tartotta Isten szeretetével. Vagyis, ha Isten szeretet, õ csupa szeretet, tehát Õ nem bûntethet… A bûn az ami visszaszáll, a mi bûneink bûntetnek minket... Itt aztán már nyilvánvalóvá vált, hogy a bûn átkos következménye egy személytelen negativ, átkos erõ visszahatásaként mutattatik be. Legalábbis én ezt értettem meg…

Ez azért ragadta meg figyelmemet, mert egy magyarországi neves atya is, egy közkedvelt katolikus radio adásban, nem egyebet állitott, minthogy a délkelet-ázsiai tszunami is a bûn közvetlen következménye. Pontosabban, azt állitotta, hogy a régióban felhalmozódott sok bûn, olyan negativ erõteret hozott létre, amely megmozgatta a földet. Ennek az eredménye volt aztán a tszunami amely az eddigi legnagyobb természeti katasztrófát okozta. A kérdésem a következõ: volt egy második 8,3 fokos földrengés is. Az miért nem okozott tszunamit?

Akkor most már hogyan is állunk?

Egyházunk fõigazságként tanítja, hogy : Isten a jókat megjutalmazza és a gonoszokat megbünteti.

Testvéri beszélgetések során feljött az, hogy a Szentírás is tesz emlitést a bûn és a természeti elemek megromlása közötti kapcsolatról. Ilyenek a Rom 8:19-22 és a Ter 3.
Igen ám csak ezek a természeti elváltozások, amelyek az eredeti bûnt követték, nem maguktól történtek, egy személytelen átkos erõ hatására, hanem egy személyes cselekvés következményeként. Ter 3.14-17 Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel …Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé … Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait… stb.
Mindebbõl én azt szûröm le, hogy a bûn nem magától fejti ki átkos hatását a természet elemeire mint negativ/átkos erõ, hanem Isten közvetlen, vagy közvetett beavatkozásáról van szó, teremtõ erejû szava által. Azaz, Isten igenis bûntet. De ez a bûntetés egy irgalmas, egy szeretetbõl fakadó bûntetés, hogy az ember megtérjen Õhozzá, hogy élete legyen.

Az egész Jelenések könyve errõl tanuskodik: Isten elküldi angyalait, hogy mindenféle erõkkel ártsanak a földnek és a rajta élõ embereknek, hogy megtérjenek hozzá, hogy életük legyen, és végképp el ne vesszenek. Ezért én, a természeti katasztrófákat Isten figyelmeztetõ súlytásának gondolom, amelyeket angyalai által vitelez ki, hogy az embereket ezáltal magához terelje, és megmentse õket az örök kárhozattól.
Azt a hitet, miszerint a bûn személytelen negativ / átkos erõket hoz létre, amelyek közvetlenül hatnak a természet elemeire, hogy az emberket súlytsák, egyfajat ezoterikus-panteista tévedésnek gondolom, amely ma annyira divatos, hogy sokszor egyházi személyeknél is belecsúszik a tanításokba, prédikációkba.

A lelkigyakorlat gyümölcsei

Számomra nagyon áldásos volt… Meg is emlitettem, hogy nem adott az Úr nekem ekkora kegyelmet 5 éve. Ez olyan volt számomra mint a reciklálás a tanároknál ( agytágító, pontszámszerzés, stb.)
- Megoldhatalannak látszó neheztelések oldódtak meg életemben;
- Sikerült újraértékelni mit és miért csinálok;
- Megtaláltam e lelki békét egy rakás aggódásban;
- Megláttam a célt az igazi lelki gyümölcsök felé;

A lelkigyakorlat nem ért véget még számomra. A dolgok folytatódnak bennem: hogyan teszem gyakorlatban életemben az engesztelést, a vezeklést, hogyan nyilvánul meg életemben a béke, az öröm, stb. Mindez egy folyamat, egy gyógyulás/ lelki növekedés ami idõben valósul meg… Adjon az Úr erõt és emlékezetet, hogy legyen bennem állhatatosság és kitartás!

Végsõ gondolatok

Jó lenne, ha az Úr inditana helyileg is valakiket, hogy hasonló missziókat inditsanak.
Annyira egyszerû mint a pofoncsapás… Egy kis szeretet, egy kis hit, egy kis áldozat …
Nagyon sok ember éhezik erre, várja a szabadulást, a testi és lelki gyógyulást…

Végére, hálát adok az Úrnak, hogy ilyen hitet és bátorságot adott fõméltóságú elõljárónknak, hogy elvállalta ennek a lelkigyakorlatnak megszervezését. Ezzel bizonyitotta, hogy hitben jár és nem látásban… A hite valósággá vált és meghozta gyümölcsét…

Hálát adok az Úr Jézusnak Joseph Bill atyáért, hogy 78 éves korában nem szobája kényelmét keresi, hanem a lelkek üdvösségét. Áldja meg az Úr és adjon neki még idõt és erõt, hogy munkálkodhasson a nagy aratásban...