1. Valamikor 1996 körül jutottam el oda, hogy elgondolkodjak a Szûzanyáról. Volt egy
sor dilemám amin rágódtam. Egy idő után rájöttem, hogy hiába okoskodom, ezért
hát az Úrhoz fordultam segítségért. Azt kértem imában, hogy mutatkozzék meg
nekem a Szûzanya, hogy milyen is valójában. Május hónapja volt. Másnap délután arra éreztem késztetést, hogy menjek el a mi kis templomunkba. Amikor beléptem a templom üres volt. A délutáni nap kellemesen világította meg a padokat.
Beültem egyik padba, a padsor közepe táján és gondolkodtam. Telt az idõ és
egyszer csak nyílik az ajtó és bejön a templomba néhány asszony. Aztán megint, és megint… Ránéztem az órára. Még elég sok idõ volt a miséig. De az asszonyok
csak jöttek. Egy idõ után már mellém is leültek és én egyre beljebb szorultam.
Egy ideig nem zavart, de amikor már a fal mellett voltam, akkor inkább kimentem
volna. Szégyeltem zavarni az asszonyokat, így hát maradtam. Egyszer csak kijött
a pap a sekrestyébõl és elkezte a Lorettói litániát. Hát ha már ottrekedtem,
akkor én is imádkoztam velük a litániát. Mindenhol csak asszonyokat láttam.
Kiváncsi lettem, hogy vajon hány férfi van a templomban rajtam kívül. Jól körülnéztem a teli templomban, de mindenhol csak asszonyokat láttam. A pap személyén kívül, én voltam az egyedüli
férfi… Csupa középkorú és idõs asszony volt a templomban. Ekkor azt éreztem, hogy
ez a válasz az azelõtt való napi imámra: beszorultam a fal mellé, hogy
meglássam az imádkozó asszonyokban a Szûzanyát. Igen… A Szûzanya egy imádkozó
Asszony, a mi fõ közbenjárónk Istennél.
2. Amint egyre
jobban érdekelt a Szûzanya, úgy egyre inkább fokozódott bennem az a dilemma is,
hogy milyen alapon imádkozom a máriás imákat. Most akkor mi van? A Szûzanya is
csak egy ember... Egy szintre helyezem Istennel és imádom õt? A parancs azt mondja,
hogy csak Uradat, Istenedet imádd... Egyre csak ott volt bennem ez a dilemma.
Egyszerûen nem tudtam választ adni magamnak. Ismét az Úrhoz fordultam imában,
hogy világosítson meg és oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ebben az idõben az
egyik szobánkat nem használtuk. Valamikor a ’90-es évek elején vettem
Csíksomlyón egy újságot, amelyben le volt írva a csíksomlyói kegyszobor
története. Az újságban volt egy vékony kartonra nyomtatott fehér-fekete kép a
Szûzanya kegyszobráról. Az újságot már eldobtuk, de ezt a képet sajnáltam
eldobni. Ezért hát felállítottam a szekrény tetejére, nekitámasztva egy
vázának. Amikor a szoba csendjében elimádkoztam kérésemet, abban a
pillanatban egy koppanást hallottam a hátam mögül, a szekrény tetejérõl. Olyan volt a hang, mint
amikor valaki a ujja körmével megpöccint egy papírlapot. Hirtelen megfordultam és
láttam, amint a Szûzanya képe esik le a szekrény tetejérõl. Értetlenül néztem a
képet a földön. Felvettem és visszatettem a helyére, ugyanúgy, mint korábban volt.
Majd megfújtam, megpöccintettem az körmömmel, hogy lám leesik-e... De nem… A kép
jól állt a helyén. Az csakis úgy eshetett le, ha a fal felõlrõl lett
megpöccintve, vagy megfújva… Vajon egy angyal adott jelt az imámra? Ki tudja…
De erre az imámra is hamar megjött a válasz. Az egyik kolleganõm épp hitoktatói teológiai
kurzust végzett. Elmondtam neki a dilemmámat. Õ egybõl azt tanácsolta, hogy
kérjek a plébániáról egy dogmatika könyvet és olvassam el a mariológiát. El is
mentem az egyik pap ismerõsömhöz és õ a kezembe nyomott egy vastag zöldkötésû
könyvet. Elõd István: Katolikus dogmatika… Még aznap este elolvastam a
mariólógia fejezetet. Amint olvastam, éreztem, hogy a dilemma okozta feszültség
csak úgy tûnik el a szívembõl és a helyét békesség és meggyőződés veszi át. Rácsodálkoztam,
hogy mások, akik hasonló helyzetben vannak, miért nem olvassák el ezeket a dolgokat... Oly sok tévedést
eloszlatna, ha az emberek utána járnának a dolgoknak és nem ellenkeznének
annélkül, hogy ismernék az igazságot…
3. Azt álmodtam,
hogy egy sziklás hegyen mászok felfele. Amint egy nagyobb sziklára kapaszkodtam, lecsúszott a kezem a szikla szegélyérõl és menthetetlenül visszazuhantam a
hátamra. Kb. két métert zuhanhattam és nagyott huppant a hátam a földön. Ekkor láttam,
hogy édesanyám kijön egy mennyegzős házból, odajön hozzám és együttérzõen
megkérdezi: Nagyon megütötted magad fiacskám?... Nem. Nem fájt semmim, de
szégyelltem, hogy nem vigyáztam jobban és visszaestem. Ebben az álomban, hiszem, hogy édesanyám
képében a Szûzanya jött segítségemre. Az ember néha visszahuppan a lelki életben, de
a Szûzanya segít…
4. A lelkiségi
közösségben rám került a sor, hogy készüljek egy elmélkedéssel. Mivel a máriás téma hiánycikk volt a közösségben, úgy
döntöttem, hogy az angyali üdvözletrõl tartok elõadást. Az egyházi év szerint
is azon a héten volt ez az evangéliumi rész. Én felkészültem, megírtam a
vázlatomat és kiálltam a közösség elé. Az elõadás közben éreztem, hogy a
Szentlélek vezet és nem pont úgy mondom el a mondanivalómat, ahogy előre kigondoltam. Később több
visszajelzést kaptam, még évek múlva is, hogy azt az elõadásomat soha nem
felejtik el. Azon az éjszakán azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, színes, szûzanyás képet
tettem bele egy könyvbe…
5. Egyszer egy éjszaka azt álmodtam, hogy egy épületbe megyek be és ott
felvezetnek egy emeleti terembe. Az emeleti teremben, egy fehérabroszos,
négyszemélyes asztalhoz ültettek. A bal oldalamon egy angyalszerû férfi ült. A
jobb oldalamon egy szent asszony foglalt helyet. Az asszony olyan ötvenvalahány
éves lehetett, szép arcú, napbarnított, de már parasztosan ráncos. A kezei, a
sok munkától, igencsak kérgesek voltak. Fehér inget és lábszárközépig érõ
fekete szoknyát viselt. A fején, hátrakötve, asszonyosan, egy
fejkendõt viselt. Az volt a meglepõ, hogy a szent asszony hosszú fekete
szoknyája combközépig fel volt vágva bal felõl és amikor helyet foglalt az asztalnál,
kivillant a szép, formás lába. Én elszégyeltem magam a pillantásom miatt, de
ugyanakkor megéreztem az asszony anyai, megértõ magatartását... Éreztem, hogy
tudja, miként szoktam végigmustrálni a szép nõket, de nem ítél el a
tisztátalan pillantásomért. Valamit beszélgettünk, de nem tudom, hogy mit. Majd
az angyalszerû férfi magamra hagyott a szent asszonnyal és mi ketten leültünk a
terem kõpadlójára egy képesalbumot nézni. Õ forgatta a nagy képesalbumot és
püspökök arcképeit mutogatta nekem. Sok püspök képeslap méretû képeit láttam. Arannyozott ruhában voltak mind, arannyozott püspöki süvegekkel a
fejükön. Miután végignéztem az albumot, többé nem láttam az asszonyt és én kijöttem az épületbõl. Amint kiértem az utcára, jobbra mentem és a ház sarkánál jobbra fordultam... Késõbb a
pápalátogatás alkalmával felvetõdött, hogy az emeleti terembe megengedik, hogy
a pápa misézzen. Akkor láttam elõször az emeleti termet. Azt hiszem, hogy azt láttam álmomban. A Szûzanya vezet hivatásunkban és elvezet minket a szív tisztaságára...
6. A hivatalban nagyon nehéz idõszakom
volt. Egyszer, amikor kiborultam, nagyon összevesztem az egyik kolleganõmmel.
Gondoltam, hogy majd valamikor kiengesztelem. Nõnapkor akartam, de akkor nem volt
rá lehetõségem. Anyák napjakor vittem neki virágot, meg csokit és kibékültünk.
Késõbb, egy alkalommal, amikor náluk voltam, éppen mézet hozott az egyik munkás. Jó
háziméz volt. Érdeklõdtem, hogy mennyibe kerül. Nemsokára, ahogy idõm volt, elõkerestem az egyik tanuságtételemet, hogy osszak meg a Szűzanyáról egy anyagot. Amikor annál a résznél jártam, hogy:(Sír 24:20) Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem
birtokolni jobb a lépesméznél...
... megszólalt a telefon és szólt ez a kolleganõm, hogy menjek le, mert van
számomra egy doboz méz. Egy ideig gondolkodtam, hogy most mi van itt... Pont akkor érkezik a méz, amikor ezzel az igével foglalkozom?...
7. Hosszú lenne leírni
mindazokat a sugallatokat, amelyeket a Csíksomlyói Szûzanya kegyszobra lábánál, imák után kaptam. A sugallatok vagy próféciák késõbb mind bebizonyosodtak.
Egyszer, amikor azt mondtam, hogy többet nem megyek a kegytemplomba, mert kiábrándultam a Covid rendszertől, esõvel
kényszerített a gondviselés, hogy bemenjek. Amikor felmentem a kegyszoborhoz, a Szűzanya szemrehányást tett, hogy
olyan régen nem voltam nála. Azt mondta, hogy menjek gyakran hozzá, mert a
küzdelmes éveimben segíteni fog...
Szeressük a Szűzanyát nagyon, mert vele lenni édesebb a méznél, s birtokolni az ő jelenlétét jobb a lépesméznél...
