Tengerparti intõ álmok

1. Eleinte vonattal utaztunk a tengerre ( értsd: a tengerpartra üdülni), mert még nem volt merszem levezetni az autót. Második alkalommal, miután nagy kínnal-bajjal, pereputtyostúl megérkeztünk  a szaturnuszi vasúttállomásra, már otthonoson éreztem magamat. Ismertem és már a helyet, az állomást meg az utat a szállódához...

Ottlétünk alatt, rendszerint beleesett az egyhetes üdülésbe egy vasárnap is. Mivel nekem nagyon fontos volt az Úr napjának megszentelése, ezért délelõtt elmentem egy közeli ortodox kápolnába és megpróbáltam belekapcsolódni az ortodox  misébe bár egy óra erejéig...

Ekkor történt, hogy az egyis éjszaka egy rossz álmom volt... Azt álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok és azt látom, hogy néhány fiatal férfi ( talán angyal?...) határozott gyorsasággal sötétíti le a váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítõt ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettõre teljesen lesötétítették a váróteremet. Ezután hirtelen eltûnt a váróterem betonpadlózata, és helyette csak a lágy barna föld maradt. Amint szétnéztem, egyszer csak azt láttam, hogy egy shnecken gép csigaórsója forog nagy gyorsasággal és õrli-hányja a barna földet az egyik helyrõl, a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben, láttam, hogy sok mezítelen fiatal nõt és férfit õrölt fel a schnecken és elegyített bele a földbe…

Ez az álom engem arra figyelmeztetett, hogy a tengeri üdülés javunkat kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat helye. Vigyázzunk nagyon a tengerparti üdülésekkel, hogy kart ne okozzunk a lelkünknek …

 

 

2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy két erõs férfi ( talán angyal?...) ellenállhatatlan erõvel fogott le valakit, aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi, egy nagy, hosszúszárú vasvágó ollóval és habozás nélkül vágta le a vétkes ember bal kezérõl a gyûrûjét, a gyûrûsujjával együtt…

Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a halálos bûn következménye, hogy levágják rólunk a jeggyûrût. Imádkozzunk, hogy az Úr megóvjon az ilyen nagy bajtól…

 

3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán másodszor… Este 10 óra körül indultunk és úgy éjjel egy óra után aludtam el.... Nem sokat aludhattam, mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban vagyok és ott állok egy nagy épület elõtt, egyedül az utcán, a kékes-szürke éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem a nagy tömbházakat, azt a rengeteg beton és üvegépületet, egyszer csak elkezdett esni, de úgy, hogy szakadt a víz az égbõl. S amint néztem ezt a nagy esõt, ezt hatalmas a lezúduló vizet, egyszerre csak elkezdtek az épületek omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esõnek és szerre mind leomlottak. Volt amelyik teljesen, volt amelyik részlegesen… Borzasztóan nagy lett a kár a városban… 

Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra, a sziklára, hanem az ingatag homokra. Ugyan elmennek vasárnap a templomba a misére, meghallgatják Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni, élvezeteket hajhászni és a világias lelkületnek hódolva nem cseklekszik meg Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az egész világot is elnyeri, ha a lelke kárt vall…

 

 

 

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.

A petrai álom

Álmomban Mózes völgyében, a petrai Szik szurdokban voltam, a híres petrai Fáráó kincstára mûemlék elõtti téren. Két másik társammal, egy kövekbõl körberakott tûzhely mellett foglalatoskodtunk. Egy fazakat raktunk a kövekre és alája töviskórókat. Még most is jól emlékszem a tövisek kellemetlen hangjára, amint azok karcolták a pléhfazék alját. Szemközt gugoltam a mûemlékkel és valamiért jobbra tekintettem. Ekkor, a láthatáron, a meredek sziklafal fölött, egy haragosnak tûnõ felhõt pillantottam meg. A felhõ élt és arca volt neki. Haragosan nézett rám, majd nagy erõvel felém fújt. A szemöldökei össze voltak vonva és a szájából sûvitett felém tölcséresen a szél, mint ahogyan azt a gyerekrajzokon szokták ábrázolni.

Az álom lehetséges jelentése: Hárman voltunk társak fiatal korunkban, akik az élet hiábavalóságaival töltöttük napjainkat. A másik kettõ már meghalt. A tövisek az élet hiábavalóságait jelképezik, amivel töltjük az emberi, hiábavaló napjainkat. A Fáráó kincstára, a Mózes völgye és a fazék, az "egyiptomi fogságból", a bûn rabságából való szabadulást jelképezheti. A felhõ az Urat ábrázolja és a fuvallat, az Õ Szent Lelkét. Az Úr, az Õ felfoghatatlan kegyemlébõl kiválasztott és rámlehelt, hogy megszülessek Istennek és megkapjam a Szentlélek ajándékát. A szél ott fúj ahol akar... ( Jn 3:8).

(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret!

(Préd 7:6) Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!     

(MTörv 31:15) Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.      

Ima: Hála és dicsõség neked Uram nagy kegyelmedért, hogy kiválasztottál és belém lehelted Szent Lelkedet. Kérlek ajándékozd meg azokat is hasonlóképpen, akik hisznek majd tanuságtételemnek. Ámen.