Mai példázatok a mennyek országáról

A mennyek országa hasonlatos egy hatalmas, tovahaladó ûrbázishoz: A világûrben lebeg egy elszalasztott asztronauta, aki már feladta, hogy elérje a közelben veszteglõ ûrhajóját. Amint kinyítja szemét, észreveszi, hogy egy csillag közeledik feléje. Egy idõ után már világosan látja, hogy egy hatalmas, fényes ûrbázis jön éppen az õ irányába. Végül, egy elképzelhetetelenül nagy ûrbázis áll meg mellette elérhetõ távolságban. Kinyílik az ajtó és õ behúzza rajta magát. Az ajtó becsukódik és az ûrbázis továbbsuhan. Egy idõ után az ûrbázisból már csak egy kis csillag látszik, majd végül eltûnik a végtelenben. Nem tudni honnan jött és hová megy, de megállt és felajánlott egy nyitott ajtót, ami annak az embernek az életet jelentette.

A mennyek országa hasonlatos a milánói Scala-hoz: A Scala fényét és létét a színpad adja, szépségét azonban mégis a közönség helyeiben és páholyaiban szemléljük. Isten a színpadon tündököl leírhatatlan szépségében, míg az égi hatalmasságok, fejedelemségek, angyalok és az üdvözült szentek közössége, ki-ki a maga helyérõl gyönyörködik Istenben. Mindenkinek megvan a saját helye, amit el kell foglalnia. Nem ülhet más helyére és nem hagyhatja üresen a saját helyét. Csak akkor tud szép lenni és csak akkor lehet boldog az egész Scala, ha mindenki a maga helyén ûl.

A mennyek országa hasonlatos egy folyón túli titokzatos városhoz: A folyón túl van egy csodálatos és titokzatos város, amelynek nem tudják ki az építõje vagy, hogy ki lakja. Ámegyünk a folyón egy hajóval és belépünk a különös stílusú és formájú épületek közé. Amint haladunk elõre, egyre nagyobb, egyre szebb épületekre bukkanunk és azokat csodálva bámuljuk. Ösztönösen hatolunk beljebb és beljebb a városba, keresve annak építõjét, urát és fényét.

A mennyek országa hasonlatos a végtelen fogalmához: Ha elkezdünk gondolkodni a végtelenrõl, akkor elõbb-utóbb eljutunk ahoz a ponthoz, ahol a képzeletünk rövidzárlatot kap. Nézzük a világûrt és kidobjuk képzeletünket egy fényévre. De mi van azon túl? Aztán két fényévre. De mi van azon túl? Aztán háromra... És így tovább... Az a tény, hogy minden határ után van még valami, túl van a felfogásunk határán.
Így vagyunk a jó Istennel is. Õ volt a teremtés elõtt, van és lessz e világ elmúlása után is. Nem született, nem tudjuk honnan van, nem tudjuk mit tesz majd az idõk végezete után. Teremtett minket, megvált minket és magával visz minket az örökkévalóságba.

A mennyek országa hasonlatos a NASA felvételhez: A NASA készített egy olyan felvételt, amelyben elindul a kozmosz letávolabbi fényképétõl, majd közelít a galaxisokra, majd a Tejútra, majd a mi bolygórenszerünkre, majd a földgömbre, majd a légi felvételekre, majd az utcai felvételekre, majd egy tárgyra, majd a tárgyon lévõ baktériumokra, majd a molekulárira, majd le egésszen az atomokra és a legkisebb anyagrészecskékre.
Hasonlóképpen, mi emberek, aki járunk-kelünk az utcán, mindnyájunkban vannak lelki mélységek és mindnyájunk fölött vannak lelki magasságok. Isten belelát az emberi lélek "atomjaiba", fel a lélek szerkezetébe, fel a lélek gondolataiba, majd az ember külsõ életébe. És így tovább, fel az ember fölött lévõ angyalokra, szellemi hatalmasságokra és fejedelemségekre, akik nap-mint-nap Isten színe elé viszik az egyes ember gondviselését.