Mennyei kórus

Valamelyik esztendõben, névnapom reggelén, azzal ébredeztem, hogy álom és valóság között, valami kóruséneket hallok. Figyeltem a dallamot és a hangokat. Csodálatosan szép volt. Mintha ezer meg ezer énekes énekelt volna, egyfajta ciklikusan ismétlõdõ áriát. Az volt a sajátossága, hogy habár az ének dallama folyton ismétlõdött, mindig fennnebb és fennebb emelkedett. De annak ellenére, hogy fennebb és fennebb emelkedett, a hang nem vékonyodott, hanem ugyanolyan volt, mint a korábbi ciklus. Ez hasonlatos egy rugószerû spirálhoz, amelyen körbe és felfele halad egy fénypont és egy kereten keresztül figyeljük azt. A fénypont mozgása ugyanolyannak látszik mindig a keretben, körbe-körbe forogva, de a keret mindig emelkedik...

Amikor felébredtem, még percekig világosan csengett bennem a dallam. Elénekelhettem volna, lekottázhattam volna, ha tudnék kottázni. De amint elkezdtem tevékenykedni, egy pillanat alatt elillant. Ez volt életem egyik legszebb reggele...