Valljuk meg

Már régóta terveztem, hogy végigelmélkedem az "Én vagyok" sorozatot. Az Úr Jézus hétszer mondta, hogy "én vagyok" a János evangéliumában: 1. én vagyok a szőlőtő; 2. én vagyok az út az igazság és az élet; 3. én vagyok a feltámadás és az élet; 4. én vagyok a jó pásztor; 5. én vagyok az ajtó; 6. én vagyok a világ világossága; 7. én vagyok az élet kenyere.

Amikor elvégeztem az "Én vagyok az élet kenyere" elmélkedést, nem tapasztaltam semmit. Egy ideig meg is feledketem róla. Aztán több, mint egy év után ismét átelmélkedtem a témát, és javítottam az íráson. Sajnáltam és egyben szégyeltem is, hogy csak egy ilyen gyenge elmélkedéssel tudtam dicsőíteni az Urat, és tanuságot tenni a legméltóságosabb Oltáriszentségről.

Miután javítottam az íráson, késztetést éreztem, hogy megosszam azt. Kötelességemnek éreztem, hogy a pénzváltókhoz vigyem az egy talentumomat, hogy az kamatozzon (Mt 25:27). Így hát útnak índítottam...

Amint közzétettem az írást, éjjel volt egy különös álmom. Azt álmodtam, hogy a templomunkban vagyok, és épp szentáldozáshoz járulok. A plébánosunk volt az aldoztató pap, és én letérdelve fogadtam az Úr testét. Amint megáldoztatott, szokásom szerint serényen fel akartam állni, hogy megforduljak és visszavonuljak. Felálltam volna, de nem tudtam. Valami fogva tartott. Nézem, hogy mi tart fogva, s hát látom, hogy az áldoztató pap bal karja magához ölelt, és nem enged el, hogy tavózzak. Ugyan mit akarhat a plébanosunk - gondoltam magamban - és felemeltem a fejem, hogy lássam őt. Ekkor azt láttam, hogy a plébanosunk helyett az Úr Jézus volt az, Aki megához szorított...

Ettől kezdve kezdtem el érezni a szentmisén a kegyelem kiáradását a testemben, főleg minden szentáldozás után. Addig is éreztem néha a kegyelem kiáradását a mise alatt, vagy az áldozás után, de most már allandó és erőteljes lett. Sőt, már a mise alatt is gyakran érzem, néha a bűnbánati résznél, néha az átvaltoztatásnál, néha a szentáldozáshoz való vonulásnál. Hasonló módon érzem néha a szentmise végén adott áldásnál, vagy a szentségi áldásnál. Ez egy forró tűz és bizsergés, amely átjárja az egész testemet a fejem búbjától a lábujjaimig...

Bátorítok mindenkit, hogy tegyen tanuságot az Úr Jézusról, kiváltképpen a szentségekben való valóságos jelenlétéről. Őneki nagyon kedves a mi tanuságtételünk, és megjutalmaz fáradozasainkért.

Ima: Uram Jézus, imádunk Téged és áldunk a legmétóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.

Hamis krisztusok

Amikor hamis krisztusokról olvastam az evangéliumokban, mindig arra gondoltam, hogy fel fognak lépni majd olyan emberek, akik azt állítják magukról, hogy ő a Messiás, akire egyesek várnak, vagy akit mi visszavárunk. A zsidók még mindig várják a Messiást, és a keresztények is várják az Úr Jézus Krisztus második eljövetelét. Mindkét esetben lehet gondolni egy hamis krisztus megjelenésére...

(Mt 24:24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

(Mk 13:22) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

De mi van akkor, ha ezt nem is így kell értelmezni? Hátha olyan hamis krisztusokról van szó, akik Krisztus nevében beszélnek, de éppen az ellenkezőjét hirdetik annak, amit az Úr Jézus tanított. És a csodák meg a jelek se föltétlenül kell természetfölötti jelenségek legyenek, hanem lehetnek azok társadalmi és technológiai jellegűek is...

A hamis béke hirdetése

Láthatjuk, hogy a feltámadt Jézus Krisztus békéjét a világbéke szolgálatába akarják állítani, vagy annak akarják beállítani. Az Úr Jézus, a feltámadása után, az Ő békéjét adta az apostoloknak...

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.

(Jn 20:19-23) Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, a zsidóktól való félelem miatt zárva volt, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”

Igaz, hogy a keresztény embernek mindenkivel békességre kell törekednie, és lehetőleg békében kell élnie mindenkivel (Zsid 12:14), de itt nem erről van szó. Itt nem egy külső, evilági békességről van szó, hanem a hit által megigazult és megváltott ember mennyei Atyával való kiengesztelődéséről, és az ebből fakadó belső békéről (Róm 5:1). Arról a békességről van szó, amely belül van, a kegyelem állapotában lévő krisztuskövető ember szívében.

Az írások pedig azt mondják, hogy nincs békességük a hitetleneknek és az istenteleneknek. Az Úr Jézus kijelenti, hogy nem békét hozni jött e világba, hanem kardot. Ő nem úgy adja az Ő békéjét, ahogyan a világ adja (Jn 14:27): kivülről kényszerítve, erő és hatalom által...

(Iz 48:22; 57:21) Nincs békességük az istenteleneknek... 

(Jer 6:14) Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség!

(Ez 13:10-16) Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten.

(Mt 10:34) Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.

Tehát Krisztus békéje nem egy társadalmi béke, nem a világbéke, hanem a Krisztusban hívő, megtért és megváltott ember szívébe költöző lelki béke, amelyet a Szentlélek ajándékoz (Mt 10:13).

Csakis Krisztusban van békesség, és a szívben lakózó béke az, ami kiárad az emberek között, és tarsadalmi békét is tud teremteni. A Megváltót elutasító népeknek azonban nincs békességük, sem a szívükben, sem a társadalomban, sem a világban...

A hamis egység hirdetése

Az Úr Jézus a főpapi imájában azért imádkozik, hogy amint Ő egy az Atyával, úgy az apostolok is egyek legyenek Őbenne. De nemcsak az apostolok, hanem azok is egyek legyenek, akik hinni fognak az apostolok szavára...

(Jn 17:20-21) De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Ez azonban csakis a hívőkre vonatkozik, és nem az egész világra, nem az egész emberiségre. Az Úr Jézus világosan megmondta, hogy az Ő országa nem e világból való, hogy a világ gyűlöli Őt, mert Ő nem e világból való, és azokat is gyűlölni fogja, akik követik Őt, mert ők sem e világból valók...

(Jn 17:14-16) Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

(Jn 18:36) Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.”

Tehát a Krisztusban való egység kiterjesztése az egész világra alaptalan és hamis. Hogyan is lehetnénk egységben azokkal, akik Krisztus ellenségei? Láthatjuk a nyugati országok nagyvárosaiban, hogy milyen nagy egység van a muszlimokkal...

A hamis testvériség hirdetése

Azt is halljuk, hogy a mennyei Atya az egész világot egyformán szereti, és mi mindnyájan az Ő gyermekei vagyunk. Nemrég létrehozták az emberi testvériség fogalmát, intézményeit és ünnepnapját. Szerintük minden ember Isten gyermeke, és mi mindnyájan testvérek vagyunk lélekben, hittől és vallástól függetlenül. Pedig Isten csak azoknak adott hatalmat, hogy az Ő gyermekei legyenek, akik befogadták Jézus Krisztust, megkeresztelkedtek és birtokolják a Szentlelket...

(Jn 1:12-13) Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

(Róm 8:9-12) Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Isten szeret minden embert, mindent amit teremtett, de ugyanakkor ki is akar menteni bennünket ebből a bűnös vilagból, amely pusztulásra van ítélve. Ezért gyűlöli a világ a krisztuskövetőket...

(Jn 15:19) Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.

Hogyan is lehetne lelki testvériség azokkal, akik gyűlölnek bennünket és Jézus Krisztus ellenségei?...

Gondolom, hogy ugyanazon emberi testvériség szellemében változtatják meg a konszekráció szavait is, amikor azt mondják, hogy "értetek és mindenkiért" az "értetek és sokakért" helyett. Sokakért, de nem mindenkiért omlott ki a drága Szent Vér. Azokért folyik ma is a Szent Vér, akik elfogadják Jézus Krisztust, Isten Fiát, és az Ő megváltó művét. Hogyan is folyhatna azokért, akik lábbal tiporják azt? (Zsid 10:29)...

Igen, Jézus Krisztus az Isten Báranya, Aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29). Igen, Isten minden embert üdvözíteni akar (1Tim 2:4). De csak azok részesülnek belőle, akik befogadják az Úr Jézust, és elfogadják a Megváltást. Akik nem hisznek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, akiknek fel van ajánlva a Megváltás, de elutasítják azt, azokért hiába folyt az Úr Jézus Krisztus Szent Vére. Ezek bizony nem Isten gyermekei, nem a mi testvéreink, és bizony elkárhoznak (Mk 16:16)...

Még sokat lehetne ezekről "vetekedni", amint Szent Pál is tette a zsidókkal, mert sok csúsztatás jelent meg az egyházi beszédekben, amelyek ellen nagyon nehéz érvelni. Úgy állítják be ezeket, mintha az Úr Jézus szavai lennének, de ha jól megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy azoknak pont ellenkezői. Milyen krisztus (fölkent) az, amelyik az Úr Jézus Krisztus szavaival ellenkező dolgokat hirdet? Nem egy hamis krisztus? És az ilyennek mi a célja? Nem az, hogy az antikrisztust szolgálja?...

Olvassuk gyakran az Úr Jézus szavait az evangéliumokban, mert ha elfelejtjük azok egészséges ízét, akkor hamar elfogadjuk a mérgezett táplálékot is. Az pedig úgy van kitalálva, hogy megtévesztésig hasonlítson az igazi eledelre, de valójában annak pont az ellentéte. Ez pedig hasonlatos ahoz a kétszarvúhoz a Jelenések könyvéből, amelyik olyan, mint a Bárány, de úgy beszél, mint a sárkány (Jel 13:11)...

Ima: Uram Jézus add nekünk a Szentlélek ajándékait, hogy megértsük az idők jeleit. Ámen. 

A tunya vallásosság

A minap azon töprengtem, hogy vajon helyes-e újból és újból, újabb és újabb szempontokból kifejteni az írásokat. Imádkoztam, hogy megértsem mi az Úr akarata, és azt éreztem, hogy a (Zsid 5:11)-re mutatott rá a Szentlélek...

(Zsid 5:11-14) Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok. Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

És valóban... Hányszor és hányszor tapasztaltam a közösségben, hogy egy nagyon jó és mély értelmű tanítást unalommal hallgatnak a közösségben. Az igazán mély értelmű dolgokat, Isten titkainak magyarázatát közömbösen hallgatták. Álmosan néznek, mert késedelmes az értelmük és rest a hallásuk. Értelmüket tunyaság és homály borítja. De ha valaki egy hétköznapi, banális dolgot, vagy viccet sző a tanításba, arra rögtön felvillanyozódnak, és felcsillan az értelem a szemükben...

Ó, az a késedelmes tunya vallásosság... Hogyan is növekedhetnek lélekben és hogyan is teremhetnek gyümölcsöt? Jusson mindig eszünkbe. Mi arra vagyunk rendelve, hogy bő termést hozzunk, lehetőleg százannyit (Mt 13:23), és, hogy gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt (Jn 15:16)...

A termés és a gyümölcsök pedig a következők:

1. Az isteni erényekben növekedni (hit, remény, szeretet; 1Kor 13:13);

2. Isten titkait mélyen megismerni (1Kor 4:1);

3. Isten szavát hűen megtartani (Lk 11:28);

4. A Lélek jó gyümölcseit megteremni (Gal 5:22-23);

5. Jócselekedetek által világítani (Mt 5:16);

6. A talentumokat jól kamatoztatni (Mt 25:20);

7. Az Úr szőlősében szorgosan dolgozni (Mt 20:2).

Ne legyünk tunyák a vallásosságban, hanem legyünk gyorsak a hallásra és serények a megcselekvésre.

(Lk 11:27-28) Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” De ő ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Ima: Uram Jézus, kérjük segítő kegyelmedet, hogy felébredjünk lelkileg, hogy gyorsak legyünk a hallásra, a megértésre és serények a megcselekvésre. Ámen.

668

Ismerek egy szent és okos asszonyt, aki dátumokat kapott az Úrtól. Volt amelyiket álmában kapta, de volt amelyiket ébren, látomásban. Ezek a dátumok ezidáig igazaknak bizonyultak, és élet-halál kérdésben erősítették meg a hitünket. 

Ez az asszony, azon a reggelen, amikor a konklávé kezdődött, azt mondta, hogy álmában kapott egy számot. Ez a szám a 668-as volt. Később elvonult imádkozni, és amikor végzett az imával, azt mondta, hogy ez a szám a konlávéval kapcsolatos. Azonban a szám értelmét nem tudta megmagyarázni.

Másnap, amikor a rózsafűzért imádkoztam, azt éreztem, hogy megértettem a próféciát. Azt hiszem, hogy prófécia értelme a következő: 

A számszimbolikában az Úr Jézus Szent Nevének száma 888. Tehát akkor két nyolcas már hatosra váltott... Ezek szerint az előző időszak a 688-as volt, a mostani lesz a 668-as, és utána következik a 666-os. Az első időszakban az első 8-as váltott 6-osra. A második időszakban, ami most kezdődik, két 8-as vált 6-osra. És utána következik az, hogy mind a három 8-as 6-osra változik.

A nyolcas szám az Úr Jézus nevéhez kötődik: az utolsó szombat utáni nyolcadik nap az Úr feltámadásának napja, a nyolc boldogság, a hetedik nap után a nyolcadik az örökkévalóság... A hatos, a hetedik napnak, az Úr napjának, a nyugalom napjának megtagadása. A számok hármas ismétlése az örökké-t és a végérvényest jelenti. A 888 azt jelenti, hogy az Úr Jézus az örök Üdvözítő és Király. A 666 azt jelenti, hogy az ellenség örökre megtagadja az Úr napját, a hetedik napot. Ez a szám a vadállat nevének száma (Jel 13:18), vagyis neve betűinek számösszege.

Hogy az előző pápa ideje volt-e a 688, és a következő pápa ideje lesz-e a 666? Azt senki sem tudhatja. Én arra tippelnék, hogy igen... De ezt semmiképpen sem lehet egyik vagy másik pápára redukálni, hanem itt sokkal többről van szó. Annyi azonban sejlik, hogy közel van a vadállat ideje. De vajon mennyire közel?... 

(Mt 24:32-33) Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtóban.

Láthatjuk, hogy a változások üteme egyre csak gyorsul. Tehát gyorsabban eljön az, aminek el kell jönnie, mint az, ami eddig eljött. Ezért gondolom, hogy úgy 15-20 év múlva beköszöntenek a nehéz idők...

Uram Jézus, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Hiszem, hogy akkor is velünk leszel. Ámen.

Az egység babilonja

Az apostolok és az őskeresztények idejében nem erőltették minden áron sem az egységet, sem a békességet, sem az univerzális testvériséget, és főleg, nem tutujgattak más vallásokat. János apostol azt írta, hogy ha valaki másképp tanítja a hit dolgait, annak még azt se mondjuk, hogy: Üdv neked!, és arra intett, hogy óvakodjunk a bálványoktól. Pál apostol meg egyenesen azt írta, hogy ha valaki más evangéliumot hírdet, az legyen átkozott...

(2Ján 1:10) Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: „Üdv neked!”.

(1Ján 5:21) Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!

(Gal 1:8) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!

Akkor most kivel van baj, velük vagy velünk? Szánjunk egy kis időt a szentírásra, és olvassuk el, hogy az apostolok mennyire elítélték a tévtanokat, és utasították el az eretnekekkel való közösséget (Kol 2:8, 1Tim 1:3-11, 1Tim 4:1, 2Tim 2:16, Tit 1:10, Tit 3:10, 2Pét 2:1, 1Ján 2:18, Júd 1:3)...

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.

Ott van az ökumenikus törekvés és az ökumenikus imahét, amelyet minden év januárjában megtartanak. Habár le vannak fektetve az ökumenikus törekvések elvei, a gyakorlatban azt látjuk, hogy mindig a katolikusok hagynak el az hitigazságokból, hogy egységben legyenek a a különböző felekezetű protestánsokkal. És hiába van az, hogy az ortodoxok állnak hitben legközelebb hozzánk, katolikusokhoz, mi úgyis inkább az unitáriusokkal ökumenizálunk, holott maguk az unitáriusok is látják, hogy közelebb állnak a hit szempontjából a jehovistákhoz meg a muzulmánokhoz (antitrinitáriusok, Jézus csak próféta, stb). Hát nem inkább az emberi, nemzeti szempontok érvényesülnek, mintsem az apostoli hitvallás szempontjai?...

Aztán a más vallásokkal való párbeszéd ki lett terjesztve olyannyira, hogy sokan ma már a nem keresztény vallásokkal való párbeszédet is egyfajta ökumeniának tekintik. Valami ilyensmi történt 1986-ban Assziszben, az első világvallások imatalálkozóján, amikor összegyűltek imádkozni a világ békéért. Ugyan már, mit mind vacakolunk... Hát nem mindegy, hogy az unitáriusokkal vagy a muzulmanokkal imádkozunk? S Buddha meg Konfuciusz mit árthatnak?...

Jött egyszer egy idős jezsuita a plébániánkra, és segítkeztem neki a dolgai lepakolásában. Utána meghívtak engem is vacsorára. A vacsora közben szó szót hozott, és én szép lassan véleménykülönbségbe keveredtem az atyával. Ekkor bukott ki belőlem az a mondás, hogy: Az ökumenikus párbeszéd olyan, mint a homoszexuális kapcsolat. Kapcsolat ugyan lehet, de annak gyümölcse soha... Erre aztán megfagyott a levegő az ebédlőben...

Elkezdték az ökumeniával és folytatták a szinkretizmussal, amit aztán követett az univerzális testvériség. Szép lassan kialakítottak egy "babeli egységre" vezető lépcsőzetet, amelynek fokozatai a következők: 

- Ökumenikus párbeszéd és egységre való törekvés a keresztény egyházakkal;

- Vallásközi párbeszéd, és egységre való törekvés a nem keresztény vallásokkal;

- Univerzális testvériség és istengyermekség hirdetése, Krisztus és keresztség nélkül.

Ezek hatásai pedig a következők:

1. Az ökumenikus párbeszéd felpuhítja a katolikus krisztuskövetők megkülönböztető és kritikus hozzáállását, hogy azok, a keresztény egységben, elfogadják a korábban eretneknek tartott tévelygéseket, és feladják a katolikus hitet.

2. A vallásközi párbeszéd felpuhítja a keresztény identitástudatot, amely szerint csakis az Úr Jézus Krisztusban van üdvösség, és arra hangol rá, hogy minden vallás Istentől való, és minden vallás egy Istenhez vezető út.

3. Az univerzális testvériség, amelyet egy evilági békesség nevében hirdetnek, összemossa az Ádámban való test szerinti testvériséget a Krisztusban való istengyermekség lelki testvériségével (Mt 23:8-9; Jn 1:12).

Ezen szisztematikus és fokozatos csúsztatások sora, melyek a legmagassabban képzett emberektől származnak, nem lehet csupán a véletlen műve. Inkább úgy tűnik, hogy ez egy tudatosan kigondolt ütemterv. Erre aztán lesznek olyanok, akik egyből a szabadkőmüvesek felé mutatnak. Mindenképpen, úgy tűnik, hogy lassan és fokozatosan melegítik fel a vizet, hogy a béka ne ugorjon ki a serpenyőből... 

Meg van írva, hogy amint egykor hamis próféták voltak, úgy lesznek majd hamis tanítók is, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek. Péter apostol itt nem az egyszerű bakákra gondolt, hanem főtisztekre, az apostolutódokra...

(2Pét 2:1-3) Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra. Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.

Úgy tűnik, az a cél, hogy összegyűjtsék a keresztény és nem keresztény vallások hajóit a Katolikus Egyház kikötőjébe. Seregeljen össze minden lélek, aki egyfajta istent vall és a Teremtő után vágyakozik. És teszik ezt az univerzális testvériség és a világbéke nevében, egy homályos istentudat égisze alatt. 

Emberileg azt is lehet gondolni, hogy azért gyűjtenek össze minden vallást a béke nevében, meghagyva őket a hitükben, nem evangelizálva és nem keresztelve meg őket, mert azt remélik, hogy majd ebben a békés földi paradicsomban ezek a pogányok is később Krisztushoz térnek. Csak az a baj, hogy ami nincs Krisztusban, azt e világ ura, vagyis a Sátán uralja (Jn14:30). Hát nem olvasták soha, hogy amikor azt mondják, hogy béke és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a gyötrelem? Sem azt nem tudják, hogy az antikrisztus helyezi magát minden fölé, amit istennek és szentnek neveznek?... 

(1Tessz 5:3) Amikor azt mondják, „Béke és biztonság van”, akkor tör rájuk hirtelen a pusztulás, mint a várandós asszonyra a vajúdás, és nem fognak megmenekülni.

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Ez pedig nagyon úgy néz ki, mint az egykori Bábel tornya esete, a bábeli egység... 

Miről is volt szó a Bábel tornyánál? 

- Hogy egy nyelvet beszélünk és egyetértünk;

- Hogy ne szóródjunk szét, hanem legyünk egységben;

- Hogy építsünk egy égig érő tornyot, Isten nélkül.

(Ter 11:1-9) Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

- Ma is egyet akarunk érteni minden áron, és minden emberrel "egy nyelvet akarunk beszélni". 

- Ma is egységre törekszünk minden áron, holott csakis Jézus Krisztusban van az egység, és a szentek hite által van üdvösség. Ezért imádkozott az Úr Jézus az utolsó vacsorán a főpapi imájában...

(Jn 17:20-21) De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

- Ma is égig érő tornyot akarunk építeni Krisztus nélkül, egy Krisztus nélküli földi paradicsom civilizációját. 

Ezek után logikusan adja magát az a kép, hogy egy új Babilon van megjelenőben a láthatáron. És lehet, hogy ez az a Babilon, amit egy hamis isten nevében építenek, és amelynek le kell majd omolnia...

(Jel 14:8) És más angyal jöve utána, mondván: Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával itatott minden nemzetet.

A kérdés az, hogy mi mit választunk? A minden áron kieszközölt békességet, az ökumeniát és a szinkretista vallást, vagy a szentek hitét? Júdás apostol arra buzdít minket a levelében, hogy küzdjünk a szentek hitéért...

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

Ima: Uram Jézus, add nekünk a hit és az erő Lelkét, hogy mindig kitartsunk Benned és egészséges tanításodban. Ámen.

Az egészséges tanítás

Az alábbi szentírási részeket Pál apostol írta tanítványának, aki segítője volt, és akit aztán püspöknek rendelt Efezusba. Szent Pál, aki lelki atyja volt Timoteusnak, figyelmezteti az általa nevelt utódját, az efezusi felügyelőt, a fennálló veszélyekre. Az apostol, a Szentlélektől indítva, figyelmezteti a püspököt, hogy a bűnre való hajlandóság miatt, sokan fogják majd az Úr Jézus egészséges igéit alterálni...

(1Tim 1:8-11) Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően alkalmazzák: tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással, a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma szerint.

(1Tim 6:3-5) Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz, az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintő emberek torzsalkodása.

(2Tim 4:3-4) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.

Igen, alterálni... Ez a találó kifejezés, mert olyan sunyi módon viszik végbe a csúsztatásokat, mint amikor egy kottát imitt-amott elírnak, vagy tévesen játszanak le. Nagyon nehéz az ilyensmit megragadni és megnevezni, rámutatni és ellene mondani. Csak egy árnyalatot módosítanak, egy oda nem találó szinonimát használnak, vagy egy más kifejezést, más megfogalmazást illesztenek oda, ami hasonlít ugyan a helyeshez, de mégsem ugyanazt fejezi ki. Látszólag olyan, de mégsem ugyanaz, mint az eredeti helyes tanítás. Bármit is mondanál ellene, ők úgyis kimagyarázzák: Hát nézd, ez ugyanazt jelenti... Pedig nem...

És ez olyan, mint "a szürke ötven árnyalata". Lépésről lépésre, írásról írásra, könyvről könyvre, szép lassan odalesznek az egészséges kifejezések, a szentek megfogalmazásai és a szentírás valódi üzenete. Nem tudni, hogy szándékosan teszik-e, de szép lassan elhomalyosítják az Úr Jézus igéit, az apostolok és a szentek tanítását. Úgy tűnik, mintha az lenne a céljuk, hogy az Isten kegyelmét emberi dolgokkal cseréljék fel, és a figyelmünket a mennyeiekről a földiekre tereljék. Tehát gyakorlatilag ez olyan, mintha el akarnák zárni előttünk az üdvösség útját.

Nem máshol kell óvakodnunk az ilyen alterációktól, hanem minálunk, a mi portánkon, a legmagasabb színttől a legkisebb színtig, az teológiai könyvektől az egyszerű homíliáig és konferenciáktól a lelkigyakolatokig. Óvj meg Uram a barátaimtól, mert az ellenségeimet ismerem...

Csak úgy tudunk megmaradni az egészséges tanításban, ha mindig olvassuk és éljük a szentírást, és ha a korábbi, megbízható lelki atyák írásait tanulmányozzuk. A Szentlélek az igazság Lelke, és Ő az, Aki megérteti velünk az írásokat, és megment minket a tévelygés lelkétől.

Hogy konkrét példát is hozzak: ott vannak pl. Dr.Tóth Tihamér könyvei, aki a múlt században nagy hatasú tanító atya volt. Érdekes, hogy különösen Spanyolországban voltak nagyon olvasottak a művei. De ott vannak a magyar trió írásai: Dörnyei István, Gergye Győző és Csögl János plébánosok könyvei. Nemrég fedeztem fel az egyik könyvüket elektronikus formában a Szent István Társulat archivumában: A szentségek életértéke. 

Vigyázzunk magunkra. Legyünk kritikus szemlélettel, és vizsgáljunk meg mindent, bárhonnan is jön. Ha a tanítás ellene mond a szentírásnak, vagy a szentek egészséges tanításának, akkor hagyjuk azt figyelmen kívül. Ne foglalkozzunk velük. Ami gyanus és fura, azzal már nem is érdemes foglalkozni. Ne kövessünk emberi okoskodásokat, világias eszméket, tetszetős lelkigyakorkatokat, fülcsiklandozó pszihológizálásokat...

Ima: Urunk Jézus, nincs más tanító csak egyedül Te, a Krisztus. Áldott legyen Szent Neved. Ámen.

A zsinat végrehajtása

Levél a zsinat végrehajtási szakaszának kísérő folyamatáról

          (Vatikán, 2025. március 15.)

A keleti katolikus egyházak pátriárkáinak és fő érsekeinek

Minden püspöknek és egyházfőnek

A püspöki konferenciák elnökeinek

A püspöki konferenciák nemzetközi találkozóinak elnökeinek

Boldogságod, Eminenciás Uram, Excellenciás Uram,

Kedves Testvérem Krisztusban,

a közösség és a társfelelősség szellemében írok Önnek és a gondjaira bízott szent Isten népének a "Zsinat a zsinati egyházért" szinódus megvalósítási szakaszával kapcsolatban: Közösség, részvétel, küldetés". A Szentatya reméli, hogy ez a szakasz, amint azt az Episcopalis Communio apostoli konstitúció (n. 7, 19-21. cikkely) felvázolja, különös figyelmet kap, hogy a szinodalitás egyre inkább a helyi egyházak és az egész egyház hétköznapi életének lényeges dimenziójaként legyen megértve és megélve.

Március 11-én a Szentatya véglegesen jóváhagyta, hogy a Zsinat Főtitkársága megkezdje a megvalósítási szakasz kísérését és értékelését. Ez a folyamat meghívja az egyházmegyéket, a püspöki konferenciákat és a keleti katolikus egyházak hierarchikus struktúráit, valamint kontinentális csoportosulásaikat. Feladatuk lesz a megszentelt élet intézményeinek, az apostoli élet társaságainak, a laikus egyesületeknek, az egyházi mozgalmaknak és a területükön jelen lévő új közösségeknek a bevonása. Ez végül egy 2028 októberében a Vatikánban tartandó egyházi nagygyűlésben fog tetőpontot érni. Egyelőre tehát nem hívnak össze új szinódust, hanem az eddig megtett út megszilárdítására összpontosítanak.

A Szentatya már a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének záródokumentumát kísérő jegyzetben leszögezte, hogy az "Péter utóda rendes tanítóhivatalának része", és mint ilyet, ennek megfelelően kell fogadni. A továbbiakban kifejtette, hogy nem szigorúan normatív, de ennek ellenére következetes döntésekre szólítja fel az egyházakat. Különösen "a helyi egyházak és egyházi csoportosulások most arra vannak felszólítva, hogy a különböző kontextusaikban a dokumentumban foglalt hiteles javaslatokat a törvényben és magában a dokumentumban előírt megkülönböztetési és döntéshozatali folyamatokon keresztül valósítsák meg".

E jelek fényében tehát a zsinat végrehajtási szakaszát nem pusztán a felülről jövő irányelvek "alkalmazásaként" kell értelmezni, hanem inkább a záródokumentumban megfogalmazott irányvonalak "befogadásának" folyamataként, a helyi kultúrákhoz és a közösségek igényeihez megfelelően igazítva. Ugyanakkor lényeges, hogy az egész egyházként együtt haladjunk előre, összehangolva ezt a befogadást a különböző egyházi kontextusokban. Ez az oka a kísérési és értékelési folyamatnak, amely semmiképpen sem csökkenti az egyes egyházak felelősségét.

A Záródokumentum útmutatásaival összhangban a cél az, hogy konkrétan megvalósuljon az ajándékok cseréjének perspektívája az egyházak között és az egész egyházon belül (vö. 120-121. sz.). Ezen az úton mindenki részesülhet a helyi egyházak által bejárt utak gazdagságából és kreativitásából, és a gyümölcsöket a területi csoportosulásokban (tartományok, püspöki konferenciák, püspöki konferenciák nemzetközi találkozói stb.) gyűjthetik össze. A folyamat arra is alkalmat ad, hogy közösen értékeljük a helyi szinten hozott döntéseket, és elismerjük a szinodalitás terén elért haladást (vö. 9. sz.). Ennek a folyamatnak köszönhetően a Szentatya meghallgathatja és megerősítheti az egész Egyházra érvényesnek ítélt irányvonalakat (vö. 12. és 131. sz.). Végül, ez a folyamat biztosítja azt a keretet, amelyben a zsinat irányvonalainak megvalósítására irányuló számos és sokféle kezdeményezés, különösen a tanulmányozó csoportok munkájának eredményei és a Kánonjogi Bizottság hozzájárulása elhelyezhető.

Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a végrehajtási szakasz lehetőséget biztosítson a közreműködők újbóli bevonására, valamint az összes egyház meghallgatásából és a lelkipásztorok megkülönböztetéséből származó eredmények bemutatására a zsinati közgyűlésen: így a meghallgatási szakaszban már megkezdett párbeszéd folytatódni fog. A folyamat a papokból, diakónusokból, felszentelt férfiakból és nőkből, világiakból és laikusokból álló zsinati csoportok munkájára támaszkodik majd, akiket püspökük kísér: ezek alapvető eszközök a helyi egyházak rendes zsinati életének kíséréséhez. Ezért a meglévő csapatokat fel kell értékelni és lehetőség szerint meg kell újítani, a tétlen csapatokat újra kell aktiválni és megfelelően integrálni kell. Ez a folyamat lehetőséget nyújt azoknak az egyházmegyéknek is, amelyek kevesebbet fektettek be a zsinati útba, hogy visszaszerezzék a még meg nem tett lépéseket, és megalakítsák saját zsinati csapataikat. Felkérem Önöket, hogy a mellékletben található űrlap segítségével közöljék a Zsinati Titkársággal egyházmegyéjük vagy egyházmegyéjük zsinati csapatának összetételét és referenciáit.

Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap a zsinati csoportok és a részvételi testületek 2025. október 24-26-án tartandó jubileumának bejelentése, amely így az egyre inkább szinódusos egyház építése iránti elkötelezettséget a nem csalódást okozó reménység horizontjába helyezi, amelyet a jubileumban ünnepelünk.

Az út, amely az egész egyházat a 2028 októberében tartandó egyházi közgyűlés megünnepléséig vezeti, úgy lesz felépítve, hogy megfelelő és fenntartható időt kínáljon a zsinat útmutatásainak megvalósítására, ugyanakkor az értékelés néhány jelentős pillanatát is biztosítja:

- 2025. március: a kísérési és értékelési folyamat meghirdetése;

- 2025. május: a megvalósítási szakasz támogató dokumentumának közzététele, a lebonyolítás irányelveivel;

- 2025. június - 2026. december: megvalósítási utak a helyi egyházakban és azok csoportjaiban;

- 2025. október 24-26: A zsinati csoportok és részvételi testületek jubileuma;

- 2027 első fele: értékelő közgyűlések az egyházmegyékben;

- 2027 második fele: értékelő közgyűlések a nemzeti és nemzetközi püspöki konferenciákban, keleti hierarchikus struktúrákban és más egyházi csoportosulásokban;

- 2028 első fele: kontinentális értékelő közgyűlések;

- 2028 június: az Instrumentum laboris kiadása a 2028. októberi egyházi közgyűlés munkálataihoz;

- 2028 október: az egyházi közgyűlés ünneplése a Vatikánban.

A Zsinat Főtitkársága már most elkötelezte magát amellett, hogy elkíséri és támogatja az egyházakat ezen az úton.

Boldogságod, Eminenciád, Excellenciád,

ezzel a levéllel tájékoztatom Önt az utazás kezdetéről, mielőtt az nyilvánosságra kerülne. Addig is a levélben foglalt információkat bizalmasnak kell tekinteni. Május végéig további közleményeket küldünk az egyházaknak, amelyekben további részleteket közlünk az utazás módszertanáról és működési rendjéről.

Az egyházmegyei és egyházmegyei püspökök lendülete nélkül az itt vázolt folyamathoz hasonló folyamat nem is lenne elképzelhető. Már most szeretném kifejezni őszinte köszönetemet önöknek, munkatársaiknak és szinódusi csapatuknak az elkötelezettségükért, hogy előmozdítják ezt az utat, amely különösen közel áll a Szentatya szívéhez, akinek egészségéért ezekben a hetekben mindannyian együtt imádkozunk.

Testvériesen üdvözöllek benneteket az Úrban, és gyümölcsöző utat kívánok nektek és az egyháznak, amelynek lelkipásztora vagytok, a közelgő húsvét felé.

Mario Card. Grech

A Zsinat Főtitkárságának főtitkára

(Ez egy nem hivatalos gépi fordítás...)

Az angol hivatalos fordítás:

Letter on the Accompaniment Process of the Implementation Phase of the Synod

(Vatican, 15 March 2025)

To the Patriarchs and Major Archbishops of the Eastern Catholic Churches

To all Bishops and Eparchs

To the Presidents of the Episcopal Conferences

To the Presidents of the International Meetings of Episcopal Conferences

Your Beatitude, Eminence, Excellency,

Dear Brother in Christ,

in a spirit of communion and co-responsibility, I write to you and to the holy People of God entrusted to your care regarding the implementation phase of the Synod «For a Synodal Church: Communion, Participation, Mission». The Holy Father hopes that this phase, as outlined in the Apostolic Constitution Episcopalis Communio (n. 7, arts. 19-21), receives particular attention so that synodality is increasingly understood and lived as an essential dimension of the ordinary life of local Churches and the entire Church.

On 11 March, the Holy Father definitively approved the start of a process of accompaniment and evaluation of the implementation phase by the General Secretariat of the Synod. This process calls upon Dioceses and Eparchies, Episcopal Conferences, and the hierarchical structures of the Eastern Catholic Churches, as well as their continental groupings. They will be responsible for engaging institutes of consecrated life, societies of apostolic life, lay associations, ecclesial movements, and new communities present in their territories. It will ultimately culminate in the celebration of an ecclesial assembly in the Vatican in October 2028. For now, therefore, a new Synod will not be convened; instead, the focus will be on consolidating the path taken so far.

In the Accompanying Note to the Final Document of the XVI Ordinary General Assembly of the Synod of Bishops, the Holy Father had already specified that it «is part of the ordinary magisterium of the Successor of Peter» and and, as such, must be received accordingly. He went on to explain that it is not strictly normative but nonetheless calls on the Churches to make consistent choices. In particular, «the local Churches and groupings of Churches are now called upon to implement, in their different contexts, the authoritative proposals contained in the Document through the processes of discernment and decision-making provided for by law and by the Document itself».

In light of these indications, therefore, the implementation phase of the Synod should be understood not as merely the “application” of directives from above, but rather as a process of “reception” of the orientations expressed in the Final Document, adapted appropriately to local cultures and the needs of communities. At the same time, it is essential to move forward together as the whole Church, harmonizing this reception across different ecclesial contexts. This is the reason for the process of accompaniment and evaluation, which in no way diminishes the responsibility of each Church.

In line with the indications of the Final Document, the aim is to concretely realize the perspective of the exchange of gifts between Churches and within the whole Church concrete (cf. nn. 120-121). Along the way, everyone will be able to benefit from the richness and creativity of the paths taken by local Churches, gathering the fruits in their territorial groupings (Provinces, Episcopal Conferences, International Meetings of Episcopal Conferences, etc.). The process will also be an opportunity to evaluate together the choices made at the local level and recognize the progress made in terms of synodality (cf. n. 9). Thanks to this process, the Holy Father will be able to listen to and confirm the orientations deemed valid for the whole Church (cf. nn. 12 and 131). Finally, this process provides the framework within which to place the many and diverse initiatives for implementing the orientations of the Synod, particularly the results of the work of the Study Groups and the contributions of the Canonical Commission.

It is of fundamental importance to ensure that the implementation phase serves as an opportunity to re-engage the people who have contributed and to present the fruits gathered from listening to all the Churches and the discernment of the Pastors in the Synodal Assembly: thus, the dialogue already initiated in the listening phase will continue. The process will rely on the work of synodal teams composed of priests, deacons, consecrated men and women, laymen and laywomen, accompanied by their bishop: these are fundamental tools for accompanying the ordinary synodal life of local Churches. For this reason, existing teams should be valued and possibly renewed, idle teams should be reactivated and appropriately integrated. This process will also offer Dioceses that have invested less in the synodal path an opportunity to recover the steps not yet taken and to form their own synodal teams. I invite you to communicate to the Secretariat of the Synod the composition and references of the synodal team of your Diocese or Eparchy, using the form available in the attachment.

In this context, the announcement of the Jubilee of synodal teams and participatory bodies to be held on 24-26 October 2025, takes on particular significance. thus placing the commitment to building a Church that is increasingly synodal within the horizon of the hope that does not disappoint, which we celebrate in the Jubilee.

The journey that will lead the whole Church to the celebration of the ecclesial assembly in October 2028 will be structured in such a way as to offer adequate and sustainable times for the implementation of the Synod’s indications, while also providing for some significant moments of evaluation:

· March 2025: announcement of the accompaniment and evaluation process;

· May 2025: publication of the Support Document for the implementation phase, with guidelines for its conduct;

· June 2025 – December 2026: implementation paths in local Churches and their groupings;

· 24-26 October 2025: Jubilee of synodal teams and participatory bodies;

· first half of 2027: evaluation Assemblies in Dioceses and Eparchies;

· second half of 2027: evaluation Assemblies in national and international Episcopal Conferences, Eastern hierarchical structures, and other groupings of Churches;

· first half of 2028: continental evaluation Assemblies;

· June 2028: publication of the Instrumentum laboris for the works of the ecclesial Assembly in October 2028;

· October 2028: celebration of the ecclesial Assembly in the Vatican.

As of now, the General Secretariat of the Synod is committed to accompanying and supporting the Churches on this journey.

Your Beatitude, Eminence, Excellency,

with this letter, I am informing you of the start of this journey before it is made public. Until then, the information contained in this letter should be considered confidential. By the end of May, we will send further communications to the Churches with more details regarding the methodology and operational procedures of the journey.

Without the impetus of diocesan and eparchial bishops, a process like the one outlined here would not even be imaginable. As of now, I would like to express my sincere thanks to you, your collaborators, and your synodal team for your commitment to advancing a journey that is particularly close to the Holy Father's heart, for whose health we are all praying together in these weeks.

I greet you fraternally in the Lord, wishing you and the Church of which you are Pastor a fruitful journey toward the upcoming Easter.

Mario Card. Grech

Secretary General of the General Secretariat of the Synod

Forrás: press.vatican.va