Már régóta terveztem, hogy végigelmélkedem az "Én vagyok" sorozatot. Az Úr Jézus hétszer mondta, hogy "én vagyok" a János evangéliumában: 1. én vagyok a szőlőtő; 2. én vagyok az út az igazság és az élet; 3. én vagyok a feltámadás és az élet; 4. én vagyok a jó pásztor; 5. én vagyok az ajtó; 6. én vagyok a világ világossága; 7. én vagyok az élet kenyere.
Amikor elvégeztem az "Én vagyok az élet kenyere" elmélkedést, nem tapasztaltam semmit. Egy ideig meg is feledketem róla. Aztán több, mint egy év után ismét átelmélkedtem a témát, és javítottam az íráson. Sajnáltam és egyben szégyeltem is, hogy csak egy ilyen gyenge elmélkedéssel tudtam dicsőíteni az Urat, és tanuságot tenni a legméltóságosabb Oltáriszentségről.
Miután javítottam az íráson, késztetést éreztem, hogy megosszam azt. Kötelességemnek éreztem, hogy a pénzváltókhoz vigyem az egy talentumomat, hogy az kamatozzon (Mt 25:27). Így hát útnak índítottam...
Amint közzétettem az írást, éjjel volt egy különös álmom. Azt álmodtam, hogy a templomunkban vagyok, és épp szentáldozáshoz járulok. A plébánosunk volt az aldoztató pap, és én letérdelve fogadtam az Úr testét. Amint megáldoztatott, szokásom szerint serényen fel akartam állni, hogy megforduljak és visszavonuljak. Felálltam volna, de nem tudtam. Valami fogva tartott. Nézem, hogy mi tart fogva, s hát látom, hogy az áldoztató pap bal karja magához ölelt, és nem enged el, hogy tavózzak. Ugyan mit akarhat a plébanosunk - gondoltam magamban - és felemeltem a fejem, hogy lássam őt. Ekkor azt láttam, hogy a plébanosunk helyett az Úr Jézus volt az, Aki megához szorított...
Ettől kezdve kezdtem el érezni a szentmisén a kegyelem kiáradását a testemben, főleg minden szentáldozás után. Addig is éreztem néha a kegyelem kiáradását a mise alatt, vagy az áldozás után, de most már allandó és erőteljes lett. Sőt, már a mise alatt is gyakran érzem, néha a bűnbánati résznél, néha az átvaltoztatásnál, néha a szentáldozáshoz való vonulásnál. Hasonló módon érzem néha a szentmise végén adott áldásnál, vagy a szentségi áldásnál. Ez egy forró tűz és bizsergés, amely átjárja az egész testemet a fejem búbjától a lábujjaimig...
Bátorítok mindenkit, hogy tegyen tanuságot az Úr Jézusról, kiváltképpen a szentségekben való valóságos jelenlétéről. Őneki nagyon kedves a mi tanuságtételünk, és megjutalmaz fáradozasainkért.
Ima: Uram Jézus, imádunk Téged és áldunk a legmétóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése