Ki a nagyobb?

Errõl már az apostolok is vitatkoztak, de az Úr Jézus hamar lehűtötte õket. Az a nagyobb, az elsõ, aki mindenkinek a szolgája (Mt 20:26; Mk 10:44). Vagyis aki látszólag a legkisebb, az a a legnagyobb...

Az angyali üdvözletben, de még akár filmekben is megfigyelhetõ, hogy nem az a nagyobb, aki erõsebb, nem az a nagyobb, akinek nagyobb a rangja, hanem az, aki jobban szeret és akinek nagyobb méltóságot adnak. Gábor arkangyal milyen hatalmas és mégis meghajolt Mária elõtt, mielõtt átadta neki Isten üzenetét. Hiába van valakinek nagyobb hatalma és ereje. Az a nagyobb, aki jobban szeret és aki szeretetbõl vállalja a legnagyobb áldozatot is...

Vigyázzunk! Még csak odapillantani se szabad a hatalom, az erõ, a pozíció, a gazdagság és az elismertség irányába. Ezek után csak a balgák sóvárognak. Aki ismeri az Úr Jézust és közel akar kerülni Hozzá, az a legutolsó helyet keresi, arról a helyről szeret mindenkit és ottan várja eljövendõ dicsőségét...

Vigyázz a formákra

Igaz, hogy elsõsorban az ember bensõ, lelki szépsége a fontosabb. Igaz, hogy Isten elõtt a tiszta szív és az igaz lélek számít. Ugyanakkor, nem elhanyagolható a külsõ forma sem. Sõt, mivel lényünk a test és a lélek egysége, ezért a külsõnk a bensõnket kell tükröznie és fordítva, az összeszedett külsõnk, jó hatással van a bensõnkre is...

Ezért az öltözetünk, a frizuránk, az ápoltságunk, beszédünk, gesztusaink, nevetésünk, viccelõdésünk, testtartásunk, kézfogásunk, mind sugározzanak udvariasságot, finomságot, melegséget, jólneveltséget, műveltséget, összeszedettséget és kimértséget. Ragaszkodjunk a formákhoz mindig és mindenkor. Ahogyan valaki egyszer mondta: még az ágyban is legyünk összeszedettek. Ragaszkodjunk a formákhoz akkor is, amikor ezt senki sem teszi, akkor is amikor nincs akinek vagy akiért, akkor is, amikor csupa modortalan, barbár ember vesz körül. Ragaszkodjunk a formákhoz, akkor is, amikor magunkra vagyunk. Váljon a jó modor vérünkké... Jusson eszünkbe, hogy hátha a kulcsjukon, vagy egy titkos kamerával figyelnek... De jusson eszünkbe, hogy maga az Úr mindig lát minket és az Õ angyalai is. Tudnak a mi lefekvésünkrõl, felkelésünkrõl, leülésünkrõl és felállásunkról...

Ne tegyünk úgy mint egyesek, akik magukat jóknak és megigazultaknak képzelik, de közben csapzottak, rendezetlenek, rendetlen beszédûek, udvariatlanok és faragatlanok. Hányavetien állnak, zsebre dugott kézzel, rendetlen megjelenéssel és fennhéjázóan tesztek tanuságot a hitükrõl, miközben hiteltelen a kinezetelük. Vigyázzunk a formákra...

Ne fecséreld magad

A testi gondolkodású, durvalelkű, hájdászkodó emberekre ne fecsereld szavaidat, idődet és társaságodat. Bármilyen jóindulattal is vagy irántuk, ők úgyis rögtön be akarják bizonyítani, hogy már az óvódában is jóval fölötted álltak. Ha megosztod velük benső gondolataidat és kincseidet, rögtön visszaélnek vele. Sőt, mivel megérzik azok fensőbbrendűségét, puszta irigysegből ellened fordítják azokat. Nemhiába óv az Úr Jézus a disznóktól, meg a kutyáktól (Mt 7:6). Ne dobjuk oda nekik lelki gyöngyeinket, mert ellenünk fordulnak és megszaggatnak minket. Ha valaki gőgös, büszke, fennhéjázó, durva, tiszteletlen, jellemtelen, alattomos, álnok, illemtelen, stb. akkor ne fecséreljük rá időnket és személyünket, hanem angolosan lépjünk tovább...

Jobb adni, mint kapni

Ezt az emberek leginkább az anyagi adakozásra vonatkoztatják, pedig teljesebb lenne, ha a szeretre vonatkoztatnák... Ahogyan Isten előbb szeret minket és mi csak vizzontszerethetjük Őt (1Jn 4:19), úgy az Őtőle kapott szeretettel, előbb nekünk kellene szeretnünk embertársainkat és csak azután várnunk, hogy szeressenek minket. De ha nem szeretnek, nekünk akkor is szeretni kell, mert a szeretet ingyenes és feltétel nélküli. A szeretet végső mértéke az, hogy imádkozunk ellenségeink üdvösségéért...

Tengerparti intő álmok

1. Eleinte vonattal utaztunk a tengerre (a tengerpartra üdülni), mert még nem volt merszem odáig elvezetni az autót. A második alkalommal, nagy kínnal-bajjal érkeztünk meg a magáliai vasúttállomásra, de már otthonoson éreztem ott magamat. Ismertem az állomást, meg az utat a szállódához...

Ottlétünk alatt, rendszerint egy vasárnap is beleesett az egyhetes üdülésünkbe. Mivel nekem kihagyhatatlan az Úr napjának megszentelése, és ott nincs katolikus templom, ezért délelőtt elmentem egy közeli ortodox templomba, és megpróbáltam belekapcsolódni az ortodox liturgiába, bár egy óra erejéig...

Ekkor történt, hogy éjszaka egy rossz álmom volt... Azt álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok, és látom, hogy néhány fiatal férfi (talán angyalok?) nagy igyekezettel és gyorsasággal sötétítik le a váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítőt ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettőre teljesen lesötétítették a váróteremet. Ezután hirtelen eltűnt a váróterem márványpadlózata, és helyette csak a puha barna föld maradt. Amint szétnéztem a födön, egyszer csak azt látom, hogy egy csavaros szàllítóggép csigaórsója forog nagy gyorsasággal, és őrli-hányja a barna földet az egyik helyről a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben, láttam, hogy sok mezítelen fiatal nőt és férfit őrölt fel a gép, és elegyített bele a földbe…

Ez az álom arra figyelmeztetett, hogy a tengerparti üdülés javunkat kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat helye. Vigyázzunk a tengerparti üdülésekkel, hogy kárt ne okozzunk lelkünknek…

 

2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy két erős férfi (talán angyalok?) ellenállhatatlan erővel ragadott meg valakit, aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi egy nagy, hosszúszárú vasvágó ollóval, és habozás nélkül levágta a vétkes ember bal kezéről a gyűrűsujját, a jegygyűrűvel együtt…

Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a halálos bűn következménye az, hogy levágják rólunk a jeggyűrűt. Imádkozzunk, hogy az Úr megóvjon egy ilyen nagy bajtól…
 

3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán a harmadik alkalommal… Este 10 óra körül indultunk, és úgy éjjel egy óra után aludtam el. Nem sokat aludhattam, mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban vagyok, és ott állok egy nagy épület előtt egyedül az utcán a kékes-szürke éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem a nagy tömbházakat, azt a rengeteg sok beton meg üveg épületet, egyszer csak elkezdett zuhogni az eső, de úgy, hogy szakadt a víz az égből. S amint néztem ezt a nagy esőt, a hatalmas lezúduló vizet, egyszere csak elkezdtek az épületek omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esőnek, és szerre mind leomlottak. Volt amelyik teljesen és volt amelyik részlegesen, de borzasztóan nagy lett a kár a városban… 

Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra, a sziklára, hanem csak ingatag homokra. Elmennek ugyan vasárnap a szentmisére, meghallgatják az Úr Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni, élvezeteket hajszolni, és a világias lelkületnek hódolva nem cselekszik-élik meg az Úr Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az egész világot is megnyeri, ha a lelke kárát vallja… 

 

 

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a  mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Ámen.

A petrai álom

Álmomban Mózes völgyében, a petrai Szik szurdokban voltam, a híres petrai Fáráó kincstára mûemlék elõtti téren. Két másik társammal, egy kövekbõl körberakott tûzhely mellett foglalatoskodtunk. Egy fazakat raktunk a kövekre és alája töviskórókat. Még most is jól emlékszem a tövisek kellemetlen hangjára, amint azok karcolták a pléhfazék alját. Szemközt gugoltam a mûemlékkel és valamiért jobbra tekintettem. Ekkor, a láthatáron, a meredek sziklafal fölött, egy haragosnak tûnõ felhõt pillantottam meg. A felhõ élt és arca volt neki. Haragosan nézett rám, majd nagy erõvel felém fújt. A szemöldökei össze voltak vonva és a szájából sûvitett felém tölcséresen a szél, mint ahogyan azt a gyerekrajzokon szokták ábrázolni.

Az álom lehetséges jelentése: Hárman voltunk társak fiatal korunkban, akik az élet hiábavalóságaival töltöttük napjainkat. A másik kettõ már meghalt. A tövisek az élet hiábavalóságait jelképezik, amivel töltjük az emberi, hiábavaló napjainkat. A Fáráó kincstára, a Mózes völgye és a fazék, az "egyiptomi fogságból", a bûn rabságából való szabadulást jelképezheti. A felhõ az Urat ábrázolja és a fuvallat, az Õ Szent Lelkét. Az Úr, az Õ felfoghatatlan kegyemlébõl kiválasztott és rámlehelt, hogy megszülessek Istennek és megkapjam a Szentlélek ajándékát. A szél ott fúj ahol akar... ( Jn 3:8).

(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret!

(Préd 7:6) Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!     

(MTörv 31:15) Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.      

Ima: Hála és dicsõség neked Uram nagy kegyelmedért, hogy kiválasztottál és belém lehelted Szent Lelkedet. Kérlek ajándékozd meg azokat is hasonlóképpen, akik hisznek majd tanuságtételemnek. Ámen.                                  

4 fontos info számodra

1. Szükséged van a megváltásra

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Préd 7:20) Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne és ne vétkeznék.

(Jer 17:9) Csalárdabb a szív mindennél és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?

( Iz 53:6) Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.

( Jn 3:3) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

2. Nem válthatod meg önmagad

(Péld 14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.

(Jak 2:10) Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett.

(Gal 2:16) Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

(ApCsel 4:11-12) Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.

3. Jézus Krisztus neked is felajánlja a megváltást

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

(1 Pét 3:18) Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen.

(2 Kor 5:21) Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Róm 10:13) Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

(2 Tim 3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.        

4. Jézus Krisztus nélkül örökre elveszel

(Jn 8:24) Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.

(Mt 13:40-42) Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt és azokat, akik gonoszságot cselekszenek és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.           

(2 Tessz 1: 8) ...lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.   

(Jel 21:8) De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál. 

Ezért hát térj meg még ma! Hogyan?

( 1 Jn 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

(Róm 10:9) Ha tehát a száddal vallod, hogy "Jézus az Úr!" és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.