A petrai álom

Álmomban Mózes völgyében, a petrai Szik szurdokban voltam, a híres petrai Fáráó kincstára mûemlék elõtti téren. Két másik társammal, egy kövekbõl körberakott tûzhely mellett foglalatoskodtunk. Egy fazakat raktunk a kövekre és alája töviskórókat. Még most is jól emlékszem a tövisek kellemetlen hangjára, amint azok karcolták a pléhfazék alját. Szemközt gugoltam a mûemlékkel és valamiért jobbra tekintettem. Ekkor, a láthatáron, a meredek sziklafal fölött, egy haragosnak tûnõ felhõt pillantottam meg. A felhõ élt és arca volt neki. Haragosan nézett rám, majd nagy erõvel felém fújt. A szemöldökei össze voltak vonva és a szájából sûvitett felém tölcséresen a szél, mint ahogyan azt a gyerekrajzokon szokták ábrázolni.

Az álom lehetséges jelentése: Hárman voltunk társak fiatal korunkban, akik az élet hiábavalóságaival töltöttük napjainkat. A másik kettõ már meghalt. A tövisek az élet hiábavalóságait jelképezik, amivel töltjük az emberi, hiábavaló napjainkat. A Fáráó kincstára, a Mózes völgye és a fazék, az "egyiptomi fogságból", a bûn rabságából való szabadulást jelképezheti. A felhõ az Urat ábrázolja és a fuvallat, az Õ Szent Lelkét. Az Úr, az Õ felfoghatatlan kegyemlébõl kiválasztott és rámlehelt, hogy megszülessek Istennek és megkapjam a Szentlélek ajándékát. A szél ott fúj ahol akar... ( Jn 3:8).

(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret!

(Préd 7:6) Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!     

(MTörv 31:15) Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.      

Ima: Hála és dicsõség neked Uram nagy kegyelmedért, hogy kiválasztottál és belém lehelted Szent Lelkedet. Kérlek ajándékozd meg azokat is hasonlóképpen, akik hisznek majd tanuságtételemnek. Ámen.