Összetett pünkösd

Isten egységes és egyszerü. Az emberi dolgok pedig összetettek és komplikáltak. Ezért aztán az evangelizáló nem rohanhat csak úgy neki az embereknek, hogy evangelizálja õket, hanem meg kell ismernie a népet, az embert, akit evangelizálni akar. De nem elég megismernie, hanem meg is kell szeretnie és valamilyen módon magáévá is kell tennie kulturáját, gondolatait, érzelmeit. Nem tudom pontosan, hogy ez-e az inkulturáció, de valami ilyensmi.

Már a 2003, 2004-tõl kezdve sokan bosszankodtak és nemtetszésüket felyezték ki a csíksomlyói búcsú körül történõ dolgok miatt. Maguk a ferencesek is felismerték a veszélyeket és lehetõségeik szerint, józanul, igyekeztek védeni a búcsú eredeti, katolikus keresztény jellegét.

Eleinte a õsmagyarkodó táltosok rohanták meg a búcsút. Táltos öltözetben vonultak fel, csontkovácskodtak, ingáztak, tûzön jártak és megpróbálkoztak jógás spirált is összehozni a nyeregben. Aztán volt egy autonómia kikiáltási szándék is, amit idejében eltiltottak a búcsúról. Aztán jöttek a a gárdisták meg az árpádsávosok, a hagyományõrzõk, a vitézek és nem utolsó sorban a huszárok. Mindezekkel pedig jött a nagy nemzeti televízió, amely a mise közvetítése után, sokakat megszólaltatott, kivéve a helyi székely katolikusokat. Így aztán, amikor összeállt az öszképp a mindennapi TV-nézõ ember fejében, akkor ott minden volt, csak éppen egy katolikus keresztény gondolat nem. A végére meg jött az UNESCO, hogy védelem nélkül se maradjunk.

Hogy a helyzet még összetettebb legyen, az idén, a pünkösd éppen a választási kampány kellõs közepére esik. Hát normális, hogy a pünkösd is összevegyült a kampánnyal... Ez még önmagában nem is lett volna gond, ha nem vegyül a kampányba bele a magyarországi diplomácia is és vele együtt Nyirõ József is. Így kerül aztán, közvetett módon, a pünkösd, a június 1-ei magasrangú országközi találkozó megbeszélésének asztalára… Milyen érdekes az élet...

Figyeljük a Nyirõ körül zajló eseményeket, véleményeket, felháborodásokat, zúgolódásokat. Volt aki magasztalta, volt aki tartózkodott, volt aki elutasította és volt aki szidta, átkozta a botlasztókat… De mi a konkluzió?... Mit kell mi értsünk ebbõl helyzetbõl?...

Ha csak a Nyirõ eseményre figyelünk, akkor nem kapunk egy tiszta képet. Felülrõl és összben kell szemlélni a dolgokat. A Nyirõ esemény, csak egy kockája annak a folyamatnak, amelyben a magyarság feltárja történelmi sebeit és  megpróbál gyógyulni. Amint az ember a lelkigondozáson végigjárja életét és feltárja lelki sérüléseit, hogy imában gyógyulást kapjon azokra, úgy a nemzet is feltárja a múlt század sebeit, hogy feldolgozza azt értelmileg, érzelmileg, hogy ezáltal gyógyuljon. Ha visszatekintünk, volt Prohászka év, volt Teleki szobor vita, volt Imrédy vita, volt Szálasi naplórészletnek feltárása, volt Wass Albert, stb., stb. És most van Nyirõ...

Az ember bûnös, tehát a nemzet sem különb… Ebben nincs semmi újdonság… Ezért aztán tévednek azok, akik elítélõen, elutasitóan nyilatkoznak ezekben a múlt századi témákban. Az Úr Jézus azért jött, hogy a bûnös embert megváltsa. Azt mondja, hogy irgalmasságot akar és nem áldozatot (Mt 12:7). A betegnek van szüksége orvosra nem pedig az egészségesnek (Luk 5:31). Márpedig a MKPK kijelentette, hogy az ország és a nemzet súlyosan beteg. Tehát, akkor gyógyulásra van szüksége… Aki ezt nem veszi figyelembe, az nem ismeri az igaz szeretetet. Ezért aztán, minden vitatott személyiségre, a szeretet és az irgalom fényében kell visszatekintenünk, hogy nézetünk kiegyensúlyozott, józan és irgalmas legyen.

Nyirõ esetében nem lehet a lenyilasozás tévedésébe esni, de a író szentéavatásáig sem mehetünk el. Az ember lénye egységes: nem választhatjuk külön az ember gondolatait, írásait, döntéseit és cselekedeteit. Folyhat-e édes és keserû víz ugyanabból a forrásból (Jak 3:11)? Nyirõ kétségkívül egy nagyon tehetséges író volt és szerette népét, országát, de sajnos, jobban szerette azt, mint Jézust. Ezért aztán, nem is állhatott meg a papi hivatásában. Vétkezett Isten és az egyház ellen, amiért 1921-tõl, 1953-ig az egyházi kiközösítés terhe nyomta lelkét. Halála elõtt, lelkiismerete megszólalt, visszatért istenfélelemben a katolikus hithez és vezekelni kezdett. Tomek Vince piarista rendfõnök közbenjárására, XII. Piusz pápa felodotta a kiközösítés alól és a lelke valamelyest megnyugodhatott.

Ki vagyok én, hogy megítéljem Nyirõ botlásait vagy az õ nyilas korszaki parlamenti szereplését? Senki sem tud ezekre a súlyos kérdésekre válaszolni igazán, csak egyedül a jó Isten. Még Szálasi megítélésére is találtak 2009-ben enyhítõ naplóbejegyzéseket. Még az oly rettenetes Kun páter, kiugrott monorita szerzetes, áldozópap is, kivégzése elõtt, megvallotta bûneit és bizalommal beszélt az aggódó, gyóntató papjának lelke halhatatlanságáról.

A Nyirõ esemény nagy fontosságú, mert egésszen közel visz múltunkhoz, annak megértéséhez, feldolgozásához és elfogadásához. Magunkhoz kell ölelnünk irgalommal a múltat, s akkor nem esünk abba a hibába, hogy dacból megismételjük azt. Magunkhoz kell ölelnünk a múlt bûneit, mint Krisztus a keresztet és akkor a jövõ kivirágzik a szívek gyógyulása által. Ha ezeket a dolgokat megértsük, akkor megértsük azokat is akik ezeket még nem értették meg, vagy nem is fogják egyhamar megérteni, akik zúgolódnak, tûntetnek, vadak és megkeseredettek, akik legyõzötteknek és veszteseknek érzik magukat, akik jelképekben, szobrokban és ünnepségekben keresik vigasztalásukat. Ha megértsük és tudjuk szeretni ezeket az embereket, akkor elmehetünk közéjük evangelizálni.