Buzdítás Rózsafûzér imádkozására

Napjainkban, amikor a Szentatya, II. János Pál pápa, 2002 októbertõl -2003 oktoberéig Rozsafûzér esztendõt hirdetett meg, kérdezzük meg önmagunktól, mennyire fontos számunkra Péter, a szikla, amelyrõl azt mondta a világ Üdvözitõje, hogy a pokol kapui nem vesznek erõt rajra. Mennyire hisszük, hogy a mindenkori Szentatya ez a Péter, és mennyire hisszük, hogy amit ez a Péter megköt Jézus Krisztus nevében az meg van kötve a mennyben is?
Mt 16.18-19 “Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
Ha pedig hisszük, akkor kérdezzük meg magunktól, hogy mindez mennyire része életünknek, mindennapjainknak. Ma, amikor oly sok keresztény tagadja Máriát, Isten Anyját, aki nélkül nincs teljes, igaz, felnõtt katolikus hit, és aki nélkül nem lehet közeledni az Istenember misztériumához, kérdezzük meg magunktól, mi hogyan állunk ezzel. Része-e Mária a mi életünknek, vagy talán félünk, tõle... Talán félünk, hogy elveszi tõlünk Jézust, félünk, hogy Jézus elé tolakodik, vagy talán csak a szájunkal ismerjük el Máriát, hogy ne kerüljünk konfliktusba az egyház dogmáival, igazságaival? Van aki elfordul Máriától, az Egyház Anyjától, a mi mennyei Édesanyánktól, hamisan idézve Pált:
1Kor 2.2 Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”,
Talán elzárkózunk a Rózsafüzér imádságtól mert csak a Szentháromsághoz, vagy csak az Oltáriszentségben jelen lévõ Jézushoz akarunk imádkozni?
Ha felismerjük magunkat a fentiekben, akkor vegyük tudomásul, hogy ez megtévesztés. Mária nem akar, nem fog Jézustól sem elvezetni, sem elvenni, sem megakadályozni hogy hozzá menjünk. Mária nem fogja azt kérni, hogy õt vagy más “isteneket” imádjunk. Mária nem fog Jézus helyett közvetiteni Isten és ember között és a Rózsafüzér elsõsorban nem máriás imádság, hanem velejéig Jézus imádság. Nincs még egy annyira jézusközpontu imádság, mint a Rózsafüzér, mert annak a “lelke”, a titkok, Õt tárják fel az elmélkedésekben. A Rózsafüzér olyan mint az Oltáriszentséget hordozó monstrancia, vagy mint a megtestesült Igét hordozó Mária. Minden máriás ima arról szól, amirõl az Egyház Anyja hivatása szól: Jézus hordozni a szívünk alatt. “Jézushoz menni, Mária által!”, mert Mária által jött el Jézus hozzánk.
Buzdítok mindenkit, hogy a Rózsafüzér legyen a mindennapi imánk és kenyerünk. Legyen ingyen szerzett, drágalátos finom kalácsunk, amely békét hoz szivünkben, örömet lelekünkben, világosságot értelmünkben, acélosságot akaratunkban, és áldást környezetünkben.
Manapság láthatjuk magunk körül:
- az anyagiaktól, a gazdagságtól elvakított, kihûlt, eltelt vagy megkeseredett gazdagokat;
- az anyagiakat délibábként hajszoló elnyûtt szükölködõkett;
- a szórakozást, érzékieket és önmegvalósitást keresõ fiatalokat;
- a paráznaságban, házasságtörésban élõ fiatalokat;
- a boldogságukat, gyógyulásukat ördögnél keresõ, okkultizmus csapdájában vergõdõ megtévesztetteket;
- a kötelességüket nem teljesitõ, visszaélõ, önmagukat gazdagitó elõljárókat;
- a bosszúra és háborúra szomjazó megsebzett embereket;
- a világ uralmára törtetõ politikai, pénzügyi, szellemi hatalmasságokat;
- a hitüket, egyházukat megtagadó keresztényeket, akik különbözõ gyökértertelen közösségekben keresik Istent és a szeretetet.
- a sok Istent és a Szüzanyát káromló, szentségtörõ, hitetlen megkereszteltet;
- a hitet megtagadó, hûtlen, ördög csapdájába esett papi, szerzetesi lelkeket;

Mi is valahol, valamikor ilyenek voltunk, vagyunk, vagy lehettünk volna.
(1Kor 10.12) Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.
Gondoljunk Mózes imájára, aki így könyörgött Izrael hûtlen népéért:
(Kiv 32.32) Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.”
Tudnánk-e mi így imádkozni? Szeretjük-e embertársainkat annyira, hogy megtagadjuk akár örök életünket is másokért? Én bevallom, hogy nem... Bavallom, hogy önzõ, gyenge, és elesett vagyok és Isten irgalmára szorulok.
Ha látjuk a fentiek fontosságát, törekedjünk egyénileg is, közösségileg is a Rózsafûzér imádkozására. Jónak látom ha imádkozzuk magunkban is, formaságok és ceremoniák nélkül, szabadidõnkben... Gyakran írok listákat, ellenségeimrõl, munkatársaimról, szomszédaimról, testvéreimrõl, elõljáróimról és minden tized után könyörögök egy-egy embertársamért, vagy egy-egy ûgyért. Ne imádkozzunk csak önmagunkért, hanem inkább másokért. Így a kegyelem kieszközölõi lehetünk mások számára. Így áldott lessz szivünk, lelkünk, testünk, életünk és ez az áldás kiárad egész környezetünktre.
Rossz dolog a háború, de a gyerekek mégis szeretnek háborusdit játszani. Minél szörnyübb, pusztitóbb hatású egy fegyver, annál inkább álmélkodnak rajta. Így van ez a lelkiekben is. Minél erõsebb és hatásosabb egy lelki fegyver, annál csodálatosabb.
A Rózsafûzér imádság lelki szempontból hasonlatos ahoz a bonyolult, amerikai repülõ erõdhöz, amelyen minden fegyver megtalható, amely több tizezer lövedéket lõ másodpercenként, és ahol az végigmegy még a fû se nõ. A Rózsafüzér imádság is ahol végigpereg ott a bûn minden palántája kivész...
A Rózsafüzér lelki szempontból olyan is, mint a helyben, függõlegesen felszálló harci repülõgép. A Rózsafüzér kiemel a gonosz gyötrõ zsibongásából, hogy a sarkunkkal tapossuk a fejét, és hogy golyózáporral törjük össze szarvát és fejét.
A Rózsafüzér imádság hasonlatos ahoz, amikor egy nagyon éhes ember csodás módon beszabadul a lakodalomra feltálalt ételekhez, sütéményekhez, mielõtt még a vendégek megérkeznének. Így a tolongást elkerülve, szabadon ehet minden finomságot, kövéret, édeset, stb...mindent, mindent, amit csak szeme-szája megkíván, annélkül, hogy valaki megszabná, kimérné vagy megvonná azt tõle.
Lehet, hogy azt gondoljuk: “Mindez nagyon szép, de nem tudom vállalni… Néhány napig megy, aztán minden annyiba marad. Inkább neki sem kezdek, minthogy olyant ígérjek, amit nem tudok betartani...” Ez is egy hamis kisértés! Hiszem, hogy az Úr Jézus és a Szûzanya, még az imádságra való szándékunkat is megáldja, ha felajáljuk gyengeségeinket, kicsinységünket, azt a helyzetet, amikor nem volt erõnk, idõnk, kitartásunk az imára.
Újból és újból fel kell venni az elejtett fonalat... Az a lényeg, hogy a Rózsafûzér imádság legyen életünk része, mint ahogyan a Szentatyának is az. Imádkozzunk azért is, hogy a Szentatya felhívása a Rózsafüzér esztendõre ne legyen hatás nélküli pusztába kiáltott szó. És ha mindezt tudjuk, de mégis elhanyagoljuk imádságainkat, kérjük az Úr Jézust, hogy bocsássa meg restségünket, mert mindezt tudva és ismerve, nem mozdult a kezünk a táltól, a szájunkig.
(Péld 19.24) A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza.

Befejezõ ima: Rózsafûzér királynõje, könyörögj érettünk és segits nekünk imádkozni! Ámen!

2002 Advent.