A hamis jámborságról

Amig az üdvösség kifogyhatatlan vízesését, az üdvözitõ misztériumot, a szent Egyházat egyre inkább támadják, nyirbálják, lejáratják, hogy az emberek eltávolodjanak tõle, addig a különbözõ neoprotestáns karizmatikus gyülekeztek fûlcsiklandozó, emberi önzésnek hizelgõ, tanitásokkal, földi boldogságot, vidámságot, hamis örömet, hamis optimizmust felajánlva egyre inkább teret nyernek.
Meg van irva:
2Tim 3.1-5 Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk következnek. Az emberek önzõk, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek,szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,árulók, vakmerõk és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
Igen, szépen dicsõitenek, allelujáznak ( azzal önmagában nincs is semmi baj), de közben tévtanitásokat tanítanak. Megtagadják Krisztus kegyelmének közvetitõ eszközeit. Megtagadják az Egyházat (történelmi egyházakat), a hagyományt ( Szenthagyomány), a felkent tanitói tekintélyt (a Tanitó Hívatalt), a szentségeket, Máriát, stb. Tehát megtagadják a legtöbb kegyelmi eszközt, a kegyelem erejét, pedig a mennyeknek országa nem beszédbõl áll, hanem erõbõl.
Nem kell, nem szabad elítélnünk õket... Péter, Pál, és Judás apostolok hosszasan felróják ezeket a bûnöket és elitélik õket a tévtanitókról szóló írásaikban. Nemcsak a keresõ fiatalok között, hanem még a legbuzgóbb katolikus testvék között is láttam olyant, aki ilyen dolgokban tévelyeg. Úgy látszik, hogy a mai embert ellenállhatatlanul vonza az azonnali, földi boldogság igérete, az azonnali minden betegségbõl való kigyógyulás, a jelek és a csodák várása, minden dogmától, korláttól, kötöttségtõl való mentesség, a felszabadult, azaz szabados légkör, a felkent tekintély tiszteletének a hiánya, a szolgálatokban való önmegvalósitás öröme, stb. Pedig az evangéliumokban azt áll, hogy e világban inkább nyomoruságaink lesznek. Krisztus is betegség hordozója volt (Iz 53.3-4), igy mi is... Boldogok a lelki szegények, boldog aki nem lát és hisz... Sokkal fontosabb az engedelmesség, életünk elveszítése az evangéliumért és az utolsó helyre való ûlés.
Mindebbõl, gyakran azt látom, hogy hiába dícsérik szájukkal Jézus Krisztust, mintha inkább Krisztus ellenségei lennének. Áltatják és becsapják magukat, az embereket, miközben hízelegnak önzéseiknek, telhetetlenségeiknek és nagyravágyásaiknak.
Sajnos a katolikus karizmatikus magújulásban is, a Katolikus Egyházhoz való hûség ellenére is, léteznek, átragadnak hasonló tévedések, eltévelyedések az egyház tiszta tanitásától és az egészséges krisztusi magatartástól.Általában, a mai kor embere távolodik az egyháztól, felhígitja a hitet, nem szivleli el a józan, egészséges tanitást. Erre a problémára világít rá a Dominus Jesus és még néhány más dokumentum is.Fontosnak tartom, hogy a kérügmatikus ígehírdetés mellett legyen egy nagyon alapos képzés az Egyházról, a szentségek életértékérõl, a kegyelemrõl és nem utolsó sorban Szûz Máriáról, Isten Anyjáról, mint minden kegyelem kieszközölõjérzõl.
A mai karizmatikus evangelizációban gyakran hiányzik a kegyelemrõl való tanitás, a szenvedésrõl és a halálra való készülésrõl való tanítás. Ezért aztán nem is tudják megszólitani az öregeket, a betegeket, a szenvedõket és ezeknek de nincs is helyük közöttük. Eggyütt örvendezünk, aztán mindenki sírjon odahaza egyedül. Az ilyenek a gyengék, akik lemorzsolódtak a gyülekezetbõl, a közösségbõl, akiket úgyond az "Úr kegyelmébe" hagynak, látogatás, részvét, szeretet és felkarolás nélkül. Az örömhír meghirdetése, annak továbbvitele, együtt való megélése nélkül olyan, mint mikor valakinek megígérünk, megmutatunk egy ajándékot, de aztán nem adjuk oda neki soha...
Krisztus megváltotta a mai embert is, de a megváltás gyümölcse csak az Egyház által és a szentségek által juthat el hozzánk. Jézus Krisztus ma is emberekre épít, emberek által közvetíti e kegyelmet, de leginkább a kiválasztottai által, a papság által. Ezért, minden helyes, hasznos, üdvös lelkiségi közösségi életen túl, a helyes jámborság mindíg a felkent elõljáró pap nyomában található.