Ilyenkor, esténként, a szabad idõben, mindig nagyon jó lelki beszélgetések szoktak kialakulni. Ez volt az a része a kurzusoknak, lelkiségi táboroknak, amelyet a leginkább élveztem. Itt viszont a dolog nem így alakult... A lelkigyakorlat vezetõje, akit már ismertem és akivel már szerveztem együtt egy lelkiségi kurzust, igencsak furcsán viselkedett. Cinikus volt, ugratott, kötekedett, s amikor én megrökönyödve néztem rá, akkor elkacagta magát és viccnek állította be az egészet. Egyik este aztán odáig ment, hogy egy látomást osztott meg velem, amelyet, õszerinte, velem kapcsolatosan kapott lélekben. A kép amelyet elém tart, zavaros volt, visszataszító és egyáltalán nem érintett meg. Nem éreztem egyáltalán úgy, hogy azok a dolgoknak, amelyeket megoszt velem, közük lenne hozzám...
A lelkigykorlat alatt a kantinban ebédeltünk. Utolsónak mentem be a kantinba és elsõnek adtam le a tálcámat a mosogatóba. Amikor ez másodszor is megtörtént, éreztem, hogy ennek jelentõsége van. Azt éreztem, hogy én vagyok a kuszuson az, aki leghamarabb befogadom a kurzus lelki táplálékát.
Amint eljutottunk a lelkigyakorlat csúcspontjához, egyszer csak hallom, hogy ez is, meg az is, lelki vezetõt választ magának. Hoppá! - gondoltam... Élelmes kell itt lennem... Én is választok magamnak egy lelki vezetõt. Ugy is lett... Az ebéd alkalmával odatelepedtem a tálcámmal a lelkigyakorlat vezetõje mellé és egyhamar megkértem, hogy legyen az én lelki vezetõm. Õ, a várakozásommal ellentétben, nem fogadta kérésemet kegyesen, kedvesen, hanem inkább fontoskodva, egyfajta követelménnyel és arroganciával. Aztán végül, valahogy csak elfogadott, de kikötötte hogy csak addig, amig nagyobb nem leszek mint õ a lelkiség vezetõségének hierarchiájában, mert hát a pápának sem lehet lelki vezetõje, valaki kisebb rangú, aki korábban lelki vezetõje volt... Én erre csak úgy rácsodálkoztam. Hogy jön ide a pápa, meg ez a rangkérdés?... De én olyan vagyok, hogy nem vonom le azonnal a következtetéseket, hanem idõt hagyok a dolgoknak, hogy érjenek be.
Eltelt a nap és akkor éjjel egy álmom volt. Azt álmodtam, hogy ott vagyok abban az épületben, ahol a lelkigyakorlat folyt, de egy másik teremben, amely zárva volt. A terem teljesen üres volt, csak egy szék állt a terem közepén. Amint a székre tekintettem, azt láttam, hogy egy ember ül a széken, és jól oda van kötözve a székhez, mint egy fogoly, akit elrabolnak és meg akarnak kínozni. A borzasztó az volt, hogy az embernek hiányzott a feje, a vállai és a mellkasának felsõ része. Amint jobban megnéztem, láttam hogy a hiányzó részeit leették róla. Világosan látszottak a harapások nyomai. Amint körbejártam ezt a szörnyûséget, a fogam hegyével én is megkóstoltam, hogy milyen az íze. Igencsak utálatosnak és borzasztónak találtam... Eldöntöttem, hogy én többé soha...
Amikor felébredtem, éreztem, hogy el vagyok telve Lélekkel és még a bõröm is bizsergett. Rögtön tudtam, hogy mit jelent az álom. Figyelmeztetés volt, hogy az azelõtti napon tett lépésem nem volt jó. Nem jó lelki vezetõt választottam. Én hallgattam minderrõl, és forgattam a szívemben a gondolataimat, érzéseimet. Imádkoztam, hogy megértsem a miértjét ennek az egész dolognak.
Ekkor ezt a igerészt kaptam:
(Ez 34:3-4) A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;
(Mik 3:2-3) Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül.
Ettõl arrafelé, a dolgot függõben hagytam. Teltek az évek és lassan bebizonyosodott, hogy amit a Szentlélek mutatott álmomban, az mind igaz. Elõbb jelentkeztek az igaz hittõl való elpártolások, aztán jött az anyagiasság, a vallásosságból való pénzcsinálás, aztán jött az intrika, a nagyravágyás, a hatalmi pozícióért való harc és jön az sárga irigység, a kapzsiság meg a képmutatás. Nagyon beszédes volt számomra az a foto, ahol világiak, akik valakiknak képzelik magukat, lelkiségi társaik között, karosszékeken trónolva pózolnak, holott még egy pápa is, amikor fotót készít munkatársaival, állva helyezkedik el közöttük. Itélkezés ez?.. Nem, csak megfigyelés...
Óvakodjatok! Vigyázzatok, hogy kire bízzátok rá a lagnagyobb kincseteket, a lelketeket és a szíveteket. Sokaknak csak "kliensek" vagytok és a pénzeteket elkérve bocsájtják áruba lelketeket és üdvöségeteket. Megbízható lelki vezetõt találni manapság "misson imposibble"... Inbább mindenki imádkozzon, hogy adja meg neki az Úr a bölcsesség lelkét, mert az Úr maga jön el és legelteti az Õ nyáját.
(Ez 34:11- 16) Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
Ima: Hála neked Uram, hogy amikor vakon tapogatóztam, megóvtad lábamat a tévelygõ utaktól és a helyes útra tereltél. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése