Szarvak a faron

Különös álmom volt. Nagyon felkavart. Reggel órákig a hatása alatt voltam. Álmomban egy üszõt láttam. Egyszer csak odajött az üszõhöz egy férfi és kivette a két szarvát. Úgy kanyarította ki a fejébõl a kezével, mintha csak puha tortából vette volna ki. Kivette így a szarvait és a farába ültette kétoldalt, mintha csak csemetéket szúrt volna el a puha földbe. Ott állt az üszõ, szarvaival a farán. Felkavaró látvány volt. Ezután egy borzasztó felismerés járt át… Ez nem fog így maradni. Az üsző fejlődni, növekedni fog, és amikor felnő, akkor tehén helyett egy borzalmasan korcs szörnyeteg lesz…

Nem tudtam elfelejteni ezt az álmot és sokat gondolkodtam jelentésén. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az üszõ az idõket és abban a társadalmat jelképezi. A fej a magasabbrendüséget, míg a far az alacsonyabbredüséget jelenti. A szarv a dicsõséget és az uralkodást jelképezi.

(Mtörv 28:13-14) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.

(Mtörv 28:13-44) Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

(Iz 9:14) [Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.]

Tehát az álom azt jelenti, hogy a vezetés és az urakodás, a társadalomban és az egyházban egyaránt, áttevõdik a fejrõl a farra, vagyis, hogy a méltó, bölcs és aklamas vezetõk helyett, méltatlan, ostoba és alkalmatlan vezetõk lesznek. Azért történik ez így, mert az emberek mindnyájan megromlottak. Az emberek romlottsága miatt, az Úr megengedi, hogy ostoba, erkölcstelen, kiméletlen és alkalmatlan vezetõk hatalmaskodjanak a népeken. Ugyanez fog történni az egyházban is. A feljövõ fiatal papság egyre inkább vak lesz lelkileg. Tántorogni fognak a tanításban, mint a részeg ember. A templomokat, a liturgiát, az egyházi fegyelmet és az erköcsöt lezüllesztik majd a saját közönséges lelkületükhöz. És mivel a lelkiek és az egyház, a testiek és a világ fölött állnak, ezért a papság és az egyház szétzilálása fokozottan kihat a társadalomra és a rossz példa sok emberi szörnyüség megjelenését fogja elõmozdítani. Sokan olyanok lesznek mint a vadállatok. Vadak, erõszakosak, önzõk, kegyetlenek és minden jónak hijjával...

(2 Tim 3:1-9) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.

Senkinek sem adhatok tanácsot... Jómagam úgy gondolom, hogy csakis a mi Urunkra, a megfeszített Jézusunkra kell tekintsünk. A Szûzanya kezét kell megragadni. A Szentírás, a Szent Rózsafûzér, a napi szentmise és a szentségimádás kell legyen a táplálékunk. A régi szentek példái kell legyen a buzdítás számunkra...

Hiszek a Katolikus Anyaszentegyházban, tisztelem a papságot és szeretem a közösséget, de ugyanakkor nem bízok meg senkiben sem... A mai zûrzavarban, egyesek árulók, mások megtévesztettek, mások meg zavarodottan imbolyognak. Sok a gyáva, a rendetlen, az engedetlen, a kétszínû, a képmutató, a nagyravágyó és az akarnok... Egykor a püspök, a pap és a szerzetes fejedelemnek kijáró tiszteletet kapott. Mára sokfelé a püspök név szitokszó lett... Miért? Mert sokan elhagyták Krisztust, az Õ parancsolatatit és Vele együtt elárulták a nyájat is... Az ilyenek semmirekellõ béresek. 

Tehát csak egy utat látok: Teljesen egyedül kell megállni a küzdelemben! Az élet nagy viharaiban, jó lesz ha meg tudsz állni egymagad, az Úr segítségével. Ha netán mégsem leszel egyedül, hanem igaz barátra, testvérre lelsz, akiben nem kell csalatkoznod, akkor adj hálát az Úrnak. Ha pedig nem tudod megkülönböztetni az érdekbarátot az igazi baráttól és az igaz embert a hamistól, akkor magadra vess. Csalódás, fájdalom, kiábrándultság és lelki kár a te részed...

Ima: Uram Jézus, Te tudod, hogy milyen nehéz idõk jöttek ránk. Neked van hatalmad megadni a kegyelmet ezekhez a idõkhöz is. Add kérünk kegyelmedet, nemcsak a mi lelkünk javára, hanem a lelkek megmentésére is. Ámen.