Ne fecséreld magad

A testi gondolkodású, durvalelkű, hájdászkodó emberekre ne fecsereld szavaidat, idődet és társaságodat. Bármilyen jóindulattal is vagy irántuk, ők úgyis rögtön be akarják bizonyítani, hogy már az óvódában is jóval fölötted álltak. Ha megosztod velük benső gondolataidat és kincseidet, rögtön visszaélnek vele. Sőt, mivel megérzik azok fensőbbrendűségét, puszta irigysegből ellened fordítják azokat. Nemhiába óv az Úr Jézus a disznóktól, meg a kutyáktól (Mt 7:6). Ne dobjuk oda nekik lelki gyöngyeinket, mert ellenünk fordulnak és megszaggatnak minket. Ha valaki gőgös, büszke, fennhéjázó, durva, tiszteletlen, jellemtelen, alattomos, álnok, illemtelen, stb. akkor ne fecséreljük rá időnket és személyünket, hanem angolosan lépjünk tovább...

Jobb adni, mint kapni

Ezt az emberek leginkább az anyagi adakozásra vonatkoztatják, pedig teljesebb lenne, ha a szeretre vonatkoztatnák... Ahogyan Isten előbb szeret minket és mi csak vizzontszerethetjük Őt (1Jn 4:19), úgy az Őtőle kapott szeretettel, előbb nekünk kellene szeretnünk embertársainkat és csak azután várnunk, hogy szeressenek minket. De ha nem szeretnek, nekünk akkor is szeretni kell, mert a szeretet ingyenes és feltétel nélküli. A szeretet végső mértéke az, hogy imádkozunk ellenségeink üdvösségéért...

Tengerparti intő álmok

1. Eleinte vonattal utaztunk a tengerre (a tengerpartra üdülni), mert még nem volt merszem odáig elvezetni az autót. A második alkalommal, nagy kínnal-bajjal érkeztünk meg a magáliai vasúttállomásra, de már otthonoson éreztem ott magamat. Ismertem az állomást, meg az utat a szállódához...

Ottlétünk alatt, rendszerint egy vasárnap is beleesett az egyhetes üdülésünkbe. Mivel nekem kihagyhatatlan az Úr napjának megszentelése, és ott nincs katolikus templom, ezért délelőtt elmentem egy közeli ortodox templomba, és megpróbáltam belekapcsolódni az ortodox liturgiába, bár egy óra erejéig...

Ekkor történt, hogy éjszaka egy rossz álmom volt... Azt álmodtam, hogy a vonatállomás épületében vagyok, és látom, hogy néhány fiatal férfi (talán angyalok?) nagy igyekezettel és gyorsasággal sötétítik le a váróterem ablakait. Mintha rollókat húztak volna le, vagy sötétítőt ragasztottak volna az ablakokra, egy-kettőre teljesen lesötétítették a váróteremet. Ezután hirtelen eltűnt a váróterem márványpadlózata, és helyette csak a puha barna föld maradt. Amint szétnéztem a födön, egyszer csak azt látom, hogy egy csavaros szàllítóggép csigaórsója forog nagy gyorsasággal, és őrli-hányja a barna földet az egyik helyről a másikra. Amint figyeltem a kidobott földet a sötétben, láttam, hogy sok mezítelen fiatal nőt és férfit őrölt fel a gép, és elegyített bele a földbe…

Ez az álom arra figyelmeztetett, hogy a tengerparti üdülés javunkat kellene szolgálja, pihenésünkre és testünk felüdülésére kellene legyen, de a paráznaságok, a házasságtörések és a kicsapongások miatt, sokaknak a kárhozat helye. Vigyázzunk a tengerparti üdülésekkel, hogy kárt ne okozzunk lelkünknek…

 

2. Egy másik alkalommal, ugyancsak a tengerparton, azt álmodtam, hogy két erős férfi (talán angyalok?) ellenállhatatlan erővel ragadott meg valakit, aki valami nagyot vétett. Ekkor jött egy harmadik férfi egy nagy, hosszúszárú vasvágó ollóval, és habozás nélkül levágta a vétkes ember bal kezéről a gyűrűsujját, a jegygyűrűvel együtt…

Ez a kép arra intett engem, hogy habár Krisztus jegyesei vagyunk, de a halálos bűn következménye az, hogy levágják rólunk a jeggyűrűt. Imádkozzunk, hogy az Úr megóvjon egy ilyen nagy bajtól…
 

3. A vonaton utaztunk a tengerpartra. Talán a harmadik alkalommal… Este 10 óra körül indultunk, és úgy éjjel egy óra után aludtam el. Nem sokat aludhattam, mert egy rettenetes álom riasztott fel. Azt álmodtam, hogy egy nagy városban vagyok, és ott állok egy nagy épület előtt egyedül az utcán a kékes-szürke éjszakában. Egy fény sem világított sehol, a hold sem látszott, de mégis tisztán láttam a nagy tömbházakat a kékes-szürke sötétségben. Amint szemléltem a nagy tömbházakat, azt a rengeteg sok beton meg üveg épületet, egyszer csak elkezdett zuhogni az eső, de úgy, hogy szakadt a víz az égből. S amint néztem ezt a nagy esőt, a hatalmas lezúduló vizet, egyszere csak elkezdtek az épületek omladozni. A tömbházak nem tudtak ellenállni az esőnek, és szerre mind leomlottak. Volt amelyik teljesen és volt amelyik részlegesen, de borzasztóan nagy lett a kár a városban… 

Ez az álom arra figyelmeztet, hogy az emberek nem építik életüket Krisztusra, a sziklára, hanem csak ingatag homokra. Elmennek ugyan vasárnap a szentmisére, meghallgatják az Úr Jézus szavait, de aztán elmennek szórakozni, dorbézolni, élvezeteket hajszolni, és a világias lelkületnek hódolva nem cselekszik-élik meg az Úr Jézus tanítását. Az ilyenek életében nagy lesz kár. Mit ér az embernek, ha az egész világot is megnyeri, ha a lelke kárát vallja… 

 

 

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a  mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra. Ámen.

A petrai álom

Álmomban Mózes völgyében, a petrai Szik szurdokban voltam, a híres petrai Fáráó kincstára mûemlék elõtti téren. Két másik társammal, egy kövekbõl körberakott tûzhely mellett foglalatoskodtunk. Egy fazakat raktunk a kövekre és alája töviskórókat. Még most is jól emlékszem a tövisek kellemetlen hangjára, amint azok karcolták a pléhfazék alját. Szemközt gugoltam a mûemlékkel és valamiért jobbra tekintettem. Ekkor, a láthatáron, a meredek sziklafal fölött, egy haragosnak tûnõ felhõt pillantottam meg. A felhõ élt és arca volt neki. Haragosan nézett rám, majd nagy erõvel felém fújt. A szemöldökei össze voltak vonva és a szájából sûvitett felém tölcséresen a szél, mint ahogyan azt a gyerekrajzokon szokták ábrázolni.

Az álom lehetséges jelentése: Hárman voltunk társak fiatal korunkban, akik az élet hiábavalóságaival töltöttük napjainkat. A másik kettõ már meghalt. A tövisek az élet hiábavalóságait jelképezik, amivel töltjük az emberi, hiábavaló napjainkat. A Fáráó kincstára, a Mózes völgye és a fazék, az "egyiptomi fogságból", a bûn rabságából való szabadulást jelképezheti. A felhõ az Urat ábrázolja és a fuvallat, az Õ Szent Lelkét. Az Úr, az Õ felfoghatatlan kegyemlébõl kiválasztott és rámlehelt, hogy megszülessek Istennek és megkapjam a Szentlélek ajándékát. A szél ott fúj ahol akar... ( Jn 3:8).

(Kiv 16:3) Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret!

(Préd 7:6) Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!     

(MTörv 31:15) Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.      

Ima: Hála és dicsõség neked Uram nagy kegyelmedért, hogy kiválasztottál és belém lehelted Szent Lelkedet. Kérlek ajándékozd meg azokat is hasonlóképpen, akik hisznek majd tanuságtételemnek. Ámen.                                  

4 fontos info számodra

1. Szükséged van a megváltásra

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Préd 7:20) Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne és ne vétkeznék.

(Jer 17:9) Csalárdabb a szív mindennél és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?

( Iz 53:6) Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.

( Jn 3:3) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

2. Nem válthatod meg önmagad

(Péld 14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.

(Jak 2:10) Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett.

(Gal 2:16) Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

(ApCsel 4:11-12) Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.

3. Jézus Krisztus neked is felajánlja a megváltást

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

(1 Pét 3:18) Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen.

(2 Kor 5:21) Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Róm 10:13) Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

(2 Tim 3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.        

4. Jézus Krisztus nélkül örökre elveszel

(Jn 8:24) Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.

(Mt 13:40-42) Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt és azokat, akik gonoszságot cselekszenek és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.           

(2 Tessz 1: 8) ...lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.   

(Jel 21:8) De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál. 

Ezért hát térj meg még ma! Hogyan?

( 1 Jn 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

(Róm 10:9) Ha tehát a száddal vallod, hogy "Jézus az Úr!" és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.

                                                                       

Álom a világ világosságáról

Megtérésem kezdeti fázisában, amikor nap mint nap, csak a Szentírást olvastam, elmélkedtem és versekben dicsõítettem az Urat, elindult bennem egy tisztulási folyamat, amely test szerint, pszihés alapon, megpróbálta az egészségemet is. Az intenzív lelki tisztulásnak, gyakran sokféle testi tünetei vannak, mint például: rosszúllétek, hányás, a templomba való belépés nehézsége, a húsvéti szent áldozattól, az Oltáriszentség jelenlététõl támadó izzadás, remegés, a kereszt látványától való megijedés, összerezzenés, stb.

Nálam olyan tünetek voltak, hogy pl. reggel felkeltem, semmi rosszullétet nem éreztem, de a második lépésnél nekiestem a falnak. Ezután elkezdett forogni velem a szoba és jött a hányás. A hányás után vizet ittam és lefeküdtem, de amint a víz felmelegedett a gyomromban, újból hánytam. És így ment ez, míg be nem vittek a korházba. Ott két napig perfúziót kaptam, meg nyugtató koktélt és azután, mintha újjá születtem volna, jó erõvel kiengedtek a korházból. Ez 1993 októberében volt. 1995 januárjában, egy este, mikor már le voltunk feküdve, a Szentírást olvastam. Amit feküdtem a hátamon a Szentírással a kezemben, egyszer csak azt éreztem, hogy egy furcsa bizsergés indul el a bal lapockám tájékán, majd elszorítja a bal vállamat. Ez a szorítás hírtelen olyan erõs lett, hogy kiugrottam az ágyból és jajgatva fogtam a bal felemet. Persze, hogy a feleségem halálra ilyedt és elõszedte a ruháimat, hogy menjünk a korházba. Mivel kisfiunk alig múlt egy éves, egyedül mentem ki a taxihoz. A taxis úgy megijedt nehogy a kocsijában halok meg, hogy még a pénz se kellett neki. A sürgösségen megmérték a vérnyomásomat. Akkor már jobban voltam, de a vérnyomásom így is 180/100 volt. Azt mondták, hogy fibriláció, kálcium és magnézium hiányom van. Aztán késõbb, kiderült, hogy van egy hátgerinc ferdülésem is van, ami nyomja a bal karommal összefüggõ inat. Persze sokminden összejött, de a gond az volt, hogy ezek a krízisek folyamatosan megismétlõdtek és én két-három hetente a sürgösségen kötöttem ki. Nem volt mit tenni, be kellett feküdjek a korházba egy komolyabb kivizsgálásra.

Amikor beútaltak a kórházba és bementem a szalonba, még nem volt üres az ágyam. Ketten várakoztunk a kis vizitszékeken. A társam egy kb. 50 körüli szomorú férfi volt, akinek dió nagyságú csomók voltak a nyakán és a füle tövénél. Azon az ágyon, amelyik az enyém kellett volna legyen, egy harmincas éveiben járó cigány fiatalember ült. Elkezdett beszélgetni velem. Panaszolta, hogy még negyven sincs, négy gyermeke van és meg kell halnia. Tüdõrákja volt. Aztán megérkezett a nõvér a kibocsájtójával és õ elment.

Aznap este nem tudtam olvasni. Szokatlan volt a hely, a korházi ágy. Amint leoltották a villanyt, az járt az eszembe, hogy nem sokkal elõtte, abban az ágyban egy cigány férfi feküdt, akinek nagyon nehéz sors jutott. Gondoltam mondok érte egy imát. Ez volt az elsõ alkalom, hogy valakiért imádkoztam. Elmondtam érte egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsõséget, s azzal elaludtam.

Azon az éjszakán álmom volt, egy rendkívüli álom. Ismét a szeretett gimnáziumomban jártam álmomban. Az Úr úgy adja az álmokat, hogy felhasználja életünk korábbi szakaszait, helyeit, amelyek már elmúltak és ahová már nem térhetünk vissza. Ezeket megtölti újabb terekkel, dolgokkal, fõleg azokat a helyeket, zúgokat, amelyeket legkevésbé ismertünk, tapasztaltunk meg, amikor ott voltunk. A terek és dolgok, amelyekkel kitölti, azok emberiek, a mi életünkbõl valók, de isteniek is, mert a szentírási, evangliumi szimbólumokra útalnak.

Gyakran álmodtam magam korábban a gimnáziumban. Hol felfele mentem a fõlépcsõn, csodás termek és könyvtárak felé, hol lefele mentem az alagsorba, a nyirkos, nyálkás sötétségbe. Lassan rájöttem, hogy a felfele vezetõ lépcsõ Isten felé vezet és a lefele vezetõ lépcsõ a bûn és kárhozat felé.

Azon az éjjelen felfele mentem a lépcsõkön és elindultam a díszteremmel szembeni fõlépcsõn fel az ólomkeretes, színesüveg ablak felé. A gazdagon díszitett, színesüveg ablak, sokkal nagyobb volt és pompásabb, mind a valóságban. Amint felemeltem a szemeimet és felnéztem a fejem fölé, láttam, hogy a mennyezet is hasonlóan gazdag színesüveg ablakokból áll. Egy hatalmas, gyönyörû, színesüveg kupola volt fölöttem. Amint nézegettem az üvegkupolát, egyszerre csak elégedetlenség fogott el. Szétnéztem magam körül és úgy tûnt, hogy nincs elég világosság. A színesüveg kupola elvette a fényt. Amint kimondtam magamban, hogy ide fényre lenne szükség, egyszerre csak egy elképzelhetetlenül hatalmas fény zuhant rám, mint egy villám és teljesen elborított. Néztem körbe, de mindenhol csak hófehéret láttam. Amikor ismét látni kezdtem, akkor egy valaki hatalmas személy vezetett karonfogva, a jobbjára emelve. Néztem, hogy hová vezet. Ekkor láttam, hogy a díszterem ajtajának mindkét szárnya ki van tárva és ragyogó fény áradt ki onnan a homályos elõtérbe. Engem pedig vezetett a nagy Õ, az õ jobbján, be a díszterembe. Láttam, hogy a díszteremben, az ajtón belül, kétoldalt, sorfallal várnak sokan és tapsoltak engem, amit befele haladtam, a nagy Õ jobbján.

Ekkor hirtelen feijedtem és éreztem, hogy tetõtõl talpig eltöltött a Szentlélek. Egy olyan kettõs, zavarba ejtõ érzés volt bennem, hogy meg se tudtam mozdulni. Egyszerre éreztem magam menyasszonynak és férfinak. Egyszerre éreztem, hogy az Úr Jézus volt a Võlegény, de a Szûzanya is vezetett a jobbján. Egyszerre két nemiség volt bennem és mégis egy. Valami olyan létállapot éreztem át, ahol nem szünik meg a nemiség, de mégis egy nemiség fölötti állapot van. Ekkor pontosan éjjel két óra volt. Egy fél órába is telhetett, amig magamhoz tértem és el tudtam indulni a folyosón. Reggelig járkáltam a folyosón le és fel, vizsgáltam az érzéseimet és újra meg újra átgondoltam az álmomat.

Ez az álom késõbb még egyszer visszatért 2013-ban, amikor meghalt az egyik jóbarátom. A hat hetes miséje elõtti éjszakán álmodtam, hogy õt is bevezették a díszterembe, fekete, papi reverendában és papi süveggel a fején.

Az álom jelentése:

Elõször is, az ember, sokféle tudományt sajátít el az õ életében. Ezekbõl lesz az õ lelkében egy lelki gimnázium, egy lelki iskola, sõt egyetem. De ez a gimnázium, emberileg homályos és sötét. A mi életünk, tudományunk és a lelkünk épülete nem lehet világos, ha meg nem világítja azt Jézus Krisztus, aki azt mondta magáról, hogy Õ a világ világossága. A dolgok, az ismeretek, a világnézetek, a tudományok, mind, mind, csak akkor állnak össze és akkor lesz minden világos, ha azt megvilágítja a világ világossága. Ez a bölcsesség. A világ világosságát pedig nem lehet leráncigálni a magasból, mert az ingyenes kegyelem. Ezért, idejében, kitartóan kell keresni az Urat és kérni kell a Szentlelket.

Az álom második jelentõsége az, hogy a szentek nem somfordálnak csak úgy be a menyországba, hanem mindegyiket, egyenként, maga az Úr Jézus és a Szûzanya vezeti be. Valóban, az önmagát teljesen nekünk ajándékozó Úrra vall, hogy nem valami angyalra bízza a mennybe való bevezetésünket, hanem Õmaga teszi ezt meg. Az Övéit, az Õ menyasszonyait, a saját karján vezeti be a Võlegény a menyegzõre ( Mt 22:1-14).

A harmadik jelentése, hogy ezen az ünnepen, nem csak az Úrral, meg a Szûzanyával leszünk együtt, hanem a szentek közössége is mind ott vár majd minket, ujjonjgva tapsolva meg a mi életszenségünk színjátékát.

Jn 8:12 Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága”.

Legyen ez az álom bátorítás és erõsítés az Úr minden szentjének. Ámen.

 

Egy elfelejtett álom

Az álom:

Amint 2016 szeptemberében a régi leveleimet rendezgettem, olvasgattam, ezekre a sorokra találtam egy 1987, március 18-án írt levelemben:
" De mivel az álmokról volt szó, mondjam el: képzeld, azt álmodtam, hogy terhes vagy, már szûlés elõtt és míg fekszel mellettem, elfolyik a magzatvized. Érdekes nem?..."

Erre az álomra vagy ezekre a sorokra egyáltalán nem emlékeztem. Csak úgy véletlenül találtam rá, amikor nosztagiázva olvasgattam a régi leveleimet...

A valóság, ami megtörtént: 

1993 szeptember 26-án, vasárnap délelõtt, kb. fél tizenegy körül ébredtünk. Gyönyörû, napsütéses vasárnap délelõtt volt. Még lustálkodtunk az ágyban egy ideig. A feleségem már a nyolcadik hónapban volt az elsõ gyermekünkkel, akire hét évet kellett várnunk, mert nem akart  lenni. Nevetgéltünk valamin és egyszer csak a feleségem meglepõdve nézzett rám. Mi ez? Nézi, s hát elfolyt a magzatvize... Azt mondta, hogy egy pukkanást hallott-érzett, mint amikor elpattan egy lufi, s máris elöntötte a víz.

Az egészben az a fura, hogy egyáltalán nem emlékszem erre az álomra, de a levél bizonyítja, hogy megálmodtam mi fog történni velünk évek múlva. És hány évet aggódtunk, hogy nem lehet gyerekünk, pedig az Úr megmutatta álomban, hogy lesz, de elfelejtettem, elfelejtettük ezt az álmot.

Ebbõl az a tanulság számomra, hogy Isten gondviselõ szeretete ott van velünk, akár hiszünk, akár nem, akár tudomásul vesszük, akár nem. Ez Isten hatamas szeretetének bizonyítéka. Õ elõbb szeret minket, minthogy mi szerethettük volna.

(1Ján 4:19) Mi azért szeretünk, mert õ elõbb szeretett minket.