A zsinat lehetséges irányzatai

Kuala Lumpur Érsekség 2024 szeptember 25-én közzétett a Facebook oldalán egy ismertetőt a Zsinati Szinodus lehetséges irányzatairól.

Az ismertető angol nyelven:

The upcoming Synod on Synodality (Oct. 2-27) in Rome could lead to significant changes in the Catholic Church. Discussions may include women's roles in seminaries, increased participation in Church decision-making, and enhanced authority for national bishops' conferences. While Pope Francis has deferred certain contentious issues, like women deacons, to study groups, foundational topics such as Church governance remain on the agenda. The synod could result in the increased involvement of women, new evaluation structures for bishops, a ministry of listening, and possible decentralization of Church authority. Final decisions will depend on Pope Francis.

Source: National Catholic Register

Az ismertető automatikus fordítása magyar nyelvre:

A közelgő Zsinati Szinódus (okt. 2-27.) Rómában jelentős változásokhoz vezethet a katolikus egyházban. A megbeszélések kiterjedhetnek a nők szemináriumokban betöltött szerepére, az egyházi döntéshozatalban való fokozottabb részvételre, valamint a nemzeti püspöki konferenciák megerősített felhatalmazására. Míg Ferenc pápa bizonyos vitás kérdéseket, például a női diakónusokat tanulmányi csoportokra halasztotta, az olyan alapvető témák, mint az egyházirányítás továbbra is napirenden vannak. A szinódus a nők fokozott bevonását, a püspökök új értékelési struktúráit, a meghallgatás szolgálatát és az egyházi hatalom esetleges decentralizálását eredményezheti. A végső döntések Ferenc pápától függenek.

Az ismertető képekben, és lefordítva magyarra automatikus fordítóval:

Íme hét konkrét módszer, amellyel a zsinat még mindig megváltoztathatja a Katolikus Egyházat

Nők a szemináriumokban - és mindenhol máshol

A szinódus várhatóan javasolni fogja a nők nagyobb részvételét a szemináriumokban, nem papként, hanem tanítói és formálói szerepekben, ugyanakkor fokozza a nők részvételét az egyházi döntéshozatali és vezetői pozíciókban.

A püspökök kiértékelése

A szinódus szorgalmazhatja a püspökök rendszeres értékelését az elszámoltathatóság előmozdítása és a klerikalizmus elleni küzdelem érdekében. Noha egyesek ezt pozitívan értékelik, aggodalmak merültek fel a lelkészek és közösségeik közötti spirituális kötelék lehetséges feszültségével kapcsolatban.

A szuper-felhatalmazott püspöki konferenciák

A zsinat növelheti a püspöki konferenciák (egy adott területen működő püspöki testületek) szerepét, - azáltal, hogy doktrinális felhatalmazást ad nekik liturgikus, fegyelmi és teológiai kérdésekben való döntéshozatalra. Bár ez elősegítheti az egyházon belüli nagyobb decentralizációt, a kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy ez kockázatot jelenthet az egységre nézve. Ez a kérdés várhatóan a zsinat egyik legkiemelkedőbb témája lesz.

Az egyházon belőli szolidaritás

A zsinat javasolhatja formális cserekapcsolatok létrehozását a gazdagabb és a küszködő egyházak között. Ez magában foglalná az olyan erőforrások megosztását, mint a pap, a katekézis és a pénzügyi segítség, a szolidaritás elmélyítése és a kölcsönös gazdagodás elősegítése érdekében az egyetemes Katolikus Egyházon belül.

A meghallgatás szolgálata

A zsinat a meghallgatás és a kísérés szolgálatát javasolja, hogy ösztönözze a nyílt, ítéletmentes párbeszédet és a közösségi megkülönböztetést, és a meghallgatást az egyházi élet központi és prófétai szempontjává tegye.

Több mint konzultatív szavazat

A szinódus megvizsgálja a laikusok részvétele feltárásának módjait a lelkipásztori döntésekben azáltal, hogy arra ösztönzi a püspököket, hogy fontolják meg a konzultációs folyamatokból származó "általános egyetértést". Azt azonban tisztázni kell, hogy ez a megközelítés hogyan egyensúlyozza ki az Egyház hierarchiáját a zsinati elvekkel.

Soha véget nem érő zsinat

A 2024-es zsinat javasolhatja a püspökök állandó "szuperzsinatának" felállítását, amely folyamatosan tanácsokkal látná el a pápát. Ez a zsinatokat ritka eseményekből folyamatos egyházi folyamattá változtatná, ami potenciálisan lehetővé tenné, hogy a zsinati viták korlátlan ideig folytatódjanak.

Forrás: A Kuala Lumpur Egyházmegye Fb oldala

Fattyak vagyunk?

Amikor először hallottam egy durvalelkű embertől, hogy egy gyermeket fattyúnak nevez, egyszerűen ledöbbentem. Nem tudtam pontosan, hogy mit jelent ez a szó, de kiéreztem az illető hangjából és arckifejezéséből, hogy ez egy mélységesen lenéző és megalázó jelző. Látszott, érződött, hogy nemcsak azt veti meg, akire ezt mondta, hanem annak egész familiáját. Később felvilágosultam, hogy ezt egy apa nélküli gyermekre, egy leányanya gyerekére mondta, pejoratív értelemben...

Amikor aztán később még találkoztam ezzel a kifejezéssel, azon tűnődtem, hogy vajon honnan származhat. Így hát utánanéztem. A fattyú eredetileg egy olyan faág, amelyik nem a fa koronájának egyik ágán nő ki, hanem egy nemkívánatos helyen, alul, a fa törzsén. Tehát a fattyú nem származik egy odafent kinőtt ágból, hanem csak úgy egyedül hajt ki a fa törzséből. Az ilyent nem szeretik a kertészek, mert ha megnő és megvastagodik, akkor elcsúfítja a fa formáját. Ezért hát a fattyút jó idejében lemetszik...

A szentírás gyakran hasonlítja Izrael népét egy fához, bokorhoz, vagy annak ágaihoz, és generációit az ágak újabb és újabb hajtásaihoz. Az egész emberiség hasonlatos egy óriási fához, annak ágaihoz, és az egyre újra fakadó hajtásaihoz. A nemes vagy módosabb családok ugyebár családfát is vezetnek...

(Jer 2:21) Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává?

Maga az Üdvözítő eljövetele is szent hajtásként volt megjövendölve, és az evangelisták megírták az Úr Jézus családfáját is az evagéliumokban (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38)...

(Ezs 6:13) Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!

(Iz 11:1) Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.

Mi az emberiség óriási fájának egy-egy hajtása vagyunk, és gyerekeink az újabb hajtások. Vad hajtásoknak születünk, de a keresztség által beleoltattunk a nemes olajfába. A régi pogány nemzetek ivadékai vagyunk, de Krisztusba oltattunk, a nemes olajfa törzsébe, illetve az isteni szőlőtőbe...

(Zsid 11:17-18) Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben.

Mint szülők és keresztszülők, a gyermek keresztelésekor, megígérjük, hogy a katolikus hit szerint neveljük gyerekeinket. Igen ám, de a gyermek nevelése nem olyan egyszerű dolog, mert a gyermek, amint megnő egy kicsit - főleg ha fiúgyermek - elkezd hamis lenni. Minálunk természetes dolog volt, hogy ha rosszat csináltunk, akkor a vessző vagy a hosszú vonalzó lekerült a szekrény tetejéről. Volt olyan is, hogy egy nyakleves vagy egy pofon csattant, de olyan is volt, hogy a nadrágszíj vagy a poroló került a fenekünkre. Nekünk eszünkbe se jutott ezért haragudni a szüleinkre, vagy hogy panaszkodjunk, mert tudtuk, hogy hibások vagyunk, és ők a javunkat akarják. Ma is tisztelettel és hálával gondolunk a szüleinkre...

Már nem voltam mai gyerek, amikor azzal szembesültem egy magyarországi keresztény levelező listán, hogy szinte egyedül vagyok azzal a véleményemmel, hogy a gyereket bizony néha meg kell verni, amikor rosszalkodik. Hiába idéztem a szentírást (Péld 13:24; Zsid 22:9), mert ők váltig lehordtak engem, és elítéltek a felfogásom miatt. Hát ez van... Ma már oda jutottunk a szülői tekintély rombolásával, hogy ha a gyereket megregulázza a szülő, akkor a gyermek feljelentheti a gyermekvédelennél és evehetik tőle. Nem is beszélve egy tanűgyi káderről. Őt ki is rughatják az állásából... Akkor hát milyen fiatalokat nevelünk? Vajon, minden gyereket meg lehet nevelni csak szép szóval és jó példával?...

Így van ez a hit-erkölcsi neveléssel is. Ha a hétköznapi dolgokban a fiatal nemzedék nem tanulja meg a szüleitől, tanáraitól, hogy a rossz cselekedeteknek következményei vannak, akkor az ilyen a hit-erkölcsi dolgokban is hajlamos azt gondolni, hogy Isten csak egy követelmények nélkül szerető és mindent elnéző szenilis nagypapa, aki mindig csak szerető, gyengéd, ajandékozó, segítő, gondoskodó, stb... Az ilyeneknek fogalmuk sincs az istenfélelemről, és vakmerően bíznak Isten irgalmasságában. Ez pedig a Szentlélek elleni bűn. Azt hajtogatják, hogy nincs olyan, hogy Isten megver, mert ha Isten szeretet, akkor ő ilyent nem tesz. Tényleg? Milyen vakmerők! S aztán, amikor rájuk tör a nyomor, akkor rettegve könyörögnek...

Hát olvassuk el és szívleljük meg az alábbi szentírási részt...

(Zsid 12:4-13) A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.

Vajon mi is fattyak vagyunk? Vigyázzunk, mert a lelki fattyak nem teremnek gyümölcsöt, és ha egy ág nem terem gyümölcsöt, akkor azt lemetszik a tőről (Jn 15:2). Hát ne legyünk fattyak, hanem legyünk a nemes fa koronájába oltott gyümölcsöző ágak...

Drága jó mennyei Atyánk, Szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk, légy irgalommal hozzánk, és add nekünk a Szentlelket, hogy megteremjük a jó gyümölcseinket. Ámen.

Van belső ítélkezés

Manapság láthatjuk, hogy nagy a zűrzavar a szentáldozással kapcsolatosan. Valamikor mindenki térdelve áldozott a korlát előtti térdeplőn. El kell menni Bukarestbe a Szent József katedrálisba, és ott a szentmisén láthatjuk, hogy ez ma is így van. Aztán valamikor leszerelték a korlátokat, és mindenki állva, nyelvre áldozott. Később, valamiért megengedték a kézben való áldoztatást is, mint kivételt. Végül pedig, a Covid-19 ideje alatt, már kötelezték a kézbe áldoztatást...

Manapság egyesek azt ellemzik, hogy mennyi morzsa húll le a földre a kézben való áldoztatáskor, mintha nem hullhatna le ugyanúgy morzsa a nyelvre áldoztatásnál is. Persze, ez is nagyon fontos, hiszen ezért kell minden morzsát jól belehajtogatni a szent kehelybe... De vajon nem látta előre az Úr Jézus mindezt az utolsó vacsorán, amikor megalapította az Oltáriszentséget? Vagy talán az Úr áldozatának lábbal tiprása azt jelenti, hogy valaki véletlenül rálépik a szentségnek egy morzsájára? Ugyan már... Nem erről van itt szó... Itt a Krisztus legszentebb áldozatában való hitnek meggyalázásáról van szó, és nem valami véletlenül megtörtént, fizikailag elkövetett rálépésről...

(Zsid 10:29) Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?

Ha valaki igazán hisz a legméltóságosabb Oltáriszentség valóságában, hiszi, hogy tényleg az Úr Jézus valóságosan feltámadt teste és vére van jelen a szentség színei alatt, és teljes szívéből szereti az Urat, akkor az vágyik arra, hogy méltó módon hódoljon az ő Ura előtt, azáltal, hogy térdelve járul a szentáldozáshoz és nyelre áldozik. Szent Pió atya stigmatizált szent volt, aki nagyon közel állt az Úr Jézushoz, és társa lett az Úr Jézusnak a szent sebek viselésében. Ő térden állva járult szentáldozáshoz, pedig élemedett kora miatt, már nehéz lehetett neki letérdelni...

Ezzel szemben, ma mit láthatunk a szentmiséken? Hogy egy koros szerzetesnő kézbe áldozik a hívek közössége előtt... Hát milyen példát mutat az ilyen? Hogyan tesz tanúságot egy megszentelt életre elhívott és örök fogadalmas szerzetes az Úr iránti szeretetéről és tiszteletéről? Legalább áldozna nyelvre, és ezáltal bizonyságot tenne arról, hogy az Úr szent teste az Eucharisztiában teljesen tiszta és nem fertőzhet...

Hát igen... Ne ítélkezzünk, mondják egyesek... De igen, egyképpen ítélkezzünk, amint Szent Pál is megírta, mert van belső ítélkezés a közösségben...

(1Kor 5:12) Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?

Amíg még van lehetőségünk rá, járuljunk a szentáldozáshoz térdelve, és áldozzunk nyelvre. Aztán majd eljön az ideje, amikor már a testünk nem fog segíteni a letérdelésben, vagy odahelyeznek a plébániára egy ellenséges lelkületű, hitszegő papot, aki megtagadja a szentáldozást a térdeplőknek...

Urunk Jézus, adj nekünk bátorságot, hogy le tudjuk győzni gátlásainkat, és merjünk letérdelni a szentáldozásnál. Add Uram, hogy magatartásunkkal megerősítsük a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletét közösségeinkben. Ámen.

A szuperember

A "szuperember" fogalmát először Putin orosz elnöktől hallhattuk egy Sochi konferencián, valamikor 2012 körül, majd később a Carlson Tucker-el készített interjúban ( magyarul itt). Ez a szuperember egy olyan valaki lesz, akinek születési adottságait genetikailag manipulálják, és akinek testét és értelmét mesterséges inteligenciával, chippekkel, robotikával, nanotechnológiával, térerővel és mindenféle transzhumanista technológiákkal erősítik. A szuperember minden szempontból sokkal erősebb lesz, mint egy normális ember. Az értelme, a gondolkodása sokkal élesebb és gyorsabb lesz. A fizikai ereje pedig mint egy szupererős roboté. Azt állítják, hogy már dolgoznak rajta...

Kb. egy évvel ezrőtt volt egy nagyon furcsa álmom. Azt láttam álmomban, hogy egy kuturotthonban vagyok, egy olyan falusi kultúrházban. De ez a kulturház sokkal nagyobb volt, mint minálunk szoktak lenni, kb. négyszer akkora. A kulturház termében nem voltak padok vagy székek, hanem rengeteg ember játszott az üres teremben, mint egy óvódában. Futkorásztak, fogócskáztak, labdáztak, vagy éppen körbe állva társasjátékot játszodtak. Amint végignéztem a termen, láttam, hogy elől, fent a színpadon, egy nagy, erős férfi áll. Termetesebb volt a többieknél, és látszott rajta, hogy sokkal erősebb. Ez a nagy ember egyszer csak fogott egy labdát, és elrugta azt a kezéből nagy erővel. De olyan erővel rugta meg a labdát, mint amikor Roberto Carlos azt a legendás bombagólját lőtte. A labda nem ívelt, hanem mint egy ágyúgolyó, végigsűvített egyenesen a termen, a többiek feje fölött, és nagyot csattant a szemközti falon. Ezt én nagyon veszélyesnek találtam. El is elindultam azonnal feléje, hogy szóljak, ne csinálja már ezt, mert nagyon veszélyes. Ha egy ilyen labda valakit eltalál, akkor annak annyi...

A következő képben már együtt voltam ezzel a szuperemberrel. Le voltunk heveredve a padlóra egymással szemben, és én valamit meséltem neki. Egy idő után elkeztem félni tőle, mert annyira erős volt, hogy bármikor összezúzhatott volna engem. Úgy hevertünk egymással szemben, hogy az én lábam az ő feje és keze irányában volt. Már inkább távoztam volna, de ő szelíden marasztalt. Amikor kezdtem elhúzódni, hogy felálljak és távózzak, éreztem, hogy húz vissza akarata erejével és marasztal. Úgy ragadta meg a bokámat, és úgy húzott maga felé, hogy meg se mozdult és hozzám se ért. Éreztem, hogy olyan ereje van, amellyel távolról tud hatni rám, és amellyel akár el is törhetné a lábam. De mégis, csak finoman és szelíden vont maga felé. Ekkor kitéptem a lábamat a fogásából, és elhúzódva tőle, távóztam. Azt hiszem tudom, hogy miért marasztalt. Azért marasztalt, mert Isten szeretetéről beszéltem neki, és ő nagyon szívesen hallgatott engem. Azt akarta, hogy még beszéljek neki Istenről, mert Ő is vágyódott utána...

Ez azt juttatja eszembe, hogy az egyik neves gondolkodó rámutatott arra, hogy bizonyos modern sci-fi filmek valójában nem is művészfilmek, hanem tudatfelkészítő, tudatelőkészítő dokumentum filmek. Ez azért van, hogy amikor bizonyos ördögi technológiák megjelennek valóságosan a világban, akkor az emberek már azt mondhassák: Hát ezt mi már ismerjük. Már láttunk ilyet a filmekben... Ilyen filmek pl. a Csillagok háborúja, a Matrix, az Avatar, a Mars, stb... 

A Csillagok háborújában, Darth Wader és a jedik ereje a térben van. "Az erő veled van"... Ezek a transzhumanista szuperembert jeleníti meg, akinek sok testrészét már helyetesítették, és aki felszereltsége által, az elektromágneses térerő által, meg az AI által, képes erőt gyakorolni, és másokat akár folytogatni vagy megölni is. A Matrixban meg azt láthattuk, hogy a virtualis térben harcoló hős meghal a valóságban is, ha a virtuális térben megölik. Az ukrán katonák is ma naphosszat ülnek videószemüveggel a szemükön, és kontrolerrel irányítják a drónokat. Ha a virtualis térben elveszítik a párbajt és kiderítik helyüket, akkor egy ellenséges drón eltalálhatja és megölheti őket. Az Avatarban lézrehozták a másik bolygó egyedének befogadó testét. Ma már hibrid robotokat hoznak létre, amelyeket állítólag a MI irányít. De holnapra talán egy valóságos személy költözik beléjük: egy ember lelke, vagy egy tisztátalan lélek, vagy akár egy bukott angyal. És még meg sem említettük a Neuralink tevékenységét, a gyógyászati nanotechnológiát, a csatlakozó protéziseket vagy a mesterségesen előállított szerveket...

(Jel 12:12) Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

Semmi se annyira bosszantó, mint az elbízakodott, hitetlen ember ignoranciája. Ma mindent csak fikciónak tartanak, és könnyelműen lemosolyogják mások figyelmeztető meglátásait. Mindent összesküvés elméletnek neveznek, de amikor a jövendőlés beteljesedik a szemük láttára, akkor letagadják, kimagyarázzák, és nem látják be oktalanságukat. Nincs bennük értelem és belátás. Hiányoznak belőlük a sarkalatos erények... Ezért nem észlelik, és nem is hiszik el az idők jeleit, azok beteljesedését. Ezek lélekben alvó, álomszuszék emberek, akik bölcsnek gondolják magukat, de elvesznek oktalanságukban, mert nem hisznek Istenben. Azonban minden időben lesznek majd értelmesek, akik megértik az időket és megdicsőítik Istent az életükkel.

Az Úr oltalma

Szentségimádáson voltunk a múlt szerdán. Fáradt voltam és gyenge. A testvérek térdelve imádkoztak, de én se térdelni, se imádkozni nem voltam képes. Csak gondolkodtam magamban. De az énekekbe azért igyekeztem belekapcsolódni...

A testvérek gyakran kimennek az Úr elé, a legméltóságosabb Oltáriszentség elé, letérdelni és imádkozni önmagukért, családjukért, barátaikért és mindenféle bajtól való oltalomért. Én szégyeltem az Úr előtt, hogy nem vagyok képes semmit se imádkozni. Ki kellene menni és imádkozni, de mit... Semmi se jut eszembe. Nem találok szavakat. Ekkor több percnyi hezitálás után, mintha kilöktek volna a padból, kimentem az Úr elé...

Mit mondhatnék? Hogyan imádkozhatnék méltó módon? Ekkor arra éreztem késztetést, hogy mondjak egy hálaimát...

Amikor jöttünk a templomba szemerkélt az eső. Az időjárás jeletés nagy esőt jósolt, de az nem érkezett el hozzánk. Az asszony unszolt, hogy hozzak magammal esőernyőt, de nekem nem volt kedvem bíbelődni vele a templomban. A fiammal volt egy jó beszélgetésem a hit dolgairól. Mintha nyíladozna benne a hit ajándéka...

Ezekkel a gondolatokkal hálát adtam a hit ajándékáért és a szelíd időjárásért: Köszönöm Uram, hogy míg másutt nagyon esik az eső, addig nálunk csak szépen szemerkél... Akkor nem is sejtettem, hogy mennyire valóság lesz az, amit imádkoztam. Harmadnapra láthattuk a nagy vizeket Galac környékén, aztán Ausztriában meg Lengyelországban... 

Igen... Az időjárást Isten angyalai intézik az Ő szent akarata szerint, és nem a globális felmelegedés befolyásolja. Isten angyalai forgatják a légáramlatokat, terelik a felhőket és szabályozzák az ég csatornáit. A hívőknek és az istenfélőknek hasznosan és kellő időben adják az esőt. A hitetlen, bálványimádó és istenkáromló népeknek viszont aszályt adnak, melyre aztán egyszerre egy évnyi zuhatagot hoznak...

(Mt 6:31-34) Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.

Az ördög harapófogója

Az Egyház anyaszentegyház, mely befele szűli gyermekeit. Az apostolok fundamentumára épült, akik kézrátétellel püspököket szenteltek fel a helyi egyházak élére. Az apostoli folytonosság abban áll, hogy minden püspök, az ő hivatala szerint, visszavezethető kézrátételek által az apostolokra. És vannak pásztorok, és vannak legeltetettek...

Az ördög harapófogója abban áll, hogy amint a harapófogónak két pofája van amelyekkel szorítani lehet, úgy a pásztorokat is kettős szorítással szorongatja az ördög. Az egyik pofája ennek a harapófogónak a papság megkísértése. Addig kísérti és támadja az ördög a papságot, amíg meg nem rontja őket egyenként, s aztán közösségileg is. A másik pofája ennek a harapófogónak a botrányok, és a hívek felháborodása a botrányok láttán... Egyik felől ott van a pásztorok elesettsége a bűnben, és a másik felől a legeltetettek felháborodása...

Egyesek gyakran beszélnek arról, hogy “állj be a résbe”. Hát, az nem olyan könnyű dolog… Nem könnyű, mert itt nem csak egy rés, vagy egy repedés a falon, hanem ez az ördög harapófogójábak szorítása...

Mi az amit tehetünk, hogy csökkentsük ezt a szorítást? Talán két dolgot:

- Imádkozni a papságért, hogy enyhüljön a harapófogó kísértés felőli pofája;

- Felhagyni a papság bűneinek ostorozásával, hogy enyhüljön a harapófogó hívek háborgása felőli pofája.

Ha mindkettõt nem is tudjuk megtenni, de legalább az örökös negatívumokra való rámutatást kellene mellőzni...

Nekünk a magunk életszentségét kell megélnünk. Nekünk az örömhírt kell hirdetnünk, Isten szavának ismeretét az emberek között... Nincs semmi haszon Isten országára nézve, ha folytonosan a negatív egyházpolitikai hírek meg botrányok özönlenek. Mellőzzük ezeket... Gondoljunk arra, hogy utánunk is jönnek emberek, és ők is meg kell hallják Isten országának örömhírét...

Találkozások a Szűzanyával

1. Valamikor 1996 körül jutottam el oda, hogy elgondolkodjak a Szűzanyáról. Volt egy sor dilemám amin rágódtam. Egy idő után rájöttem, hogy hiába okoskodom, ezért hát az Úrhoz fordultam segítségért. Azt kértem imában, hogy mutatkozzék meg nekem a Szűzanya, hogy milyen is valójában. Május hónapja volt. Másnap délután arra éreztem késztetést, hogy menjek el a mi kis templomunkba. Amikor beléptem a templom üres volt. A délutáni nap kellemesen világította meg a padokat. Beültem egyik padba, a padsor közepe táján és gondolkodtam. Telt az idő, és egyszer csak nyílik az ajtó és bejön a templomba néhány asszony. Aztán megint, és megint… Ránéztem az órára. Még elég sok idõ volt a miséig. De az asszonyok csak jöttek. Egy idő után már mellém is leültek, és én egyre beljebb szorultam. Egy ideig nem zavart, de amikor már a fal mellett voltam, akkor inkább kimentem volna. Szégyeltem zavarni az asszonyokat, így hát maradtam. Egyszer csak kijött a pap a sekrestyébõl és elkezte a Lorettói litániát. Hát ha már ottrekedtem, akkor én is imádkoztam velük a litániát. Mindenhol csak asszonyokat láttam. Kiváncsi lettem, hogy vajon hány férfi van a templomban rajtam kívül. Jól körülnéztem a teli templomban, de mindenhol csak asszonyokat láttam. A pap személyén kívül, én voltam az egyedüli férfi… Csupa középkorú és idős asszony volt a templomban. Ekkor azt éreztem, hogy ez a válasz az előző napi imámra: beszorultam a fal mellé, hogy meglássam az imádkozó asszonyokban a Szűzanyát. Igen… A Szűzanya egy imádkozó Asszony, a mi fő közbenjárónk Istennél.

2. Amint egyre jobban érdekelt a Szűzanya, úgy egyre inkább fokozódott bennem az a dilemma is, hogy milyen alapon imádkozom a máriás imákat. Most akkor mi van? A Szűzanya is csak egy ember... Egy szintre helyezem Istennel és imádom őt? A parancsolat azt mondja, hogy csak Uradat, Istenedet imádd... Egyre csak fokozódott bennem ez a dilemma. Egyszerűen nem tudtam választ adni magamnak. Ismét az Úrhoz fordultam imában, hogy világosítson meg, és oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ebben az idõben az egyik szobánkat nem használtuk. Valamikor a ’90-es évek elején vettünk Csíksomlyón egy újságot, amelyben le volt írva a csíksomlyói kegyszobor története. Az újságban volt egy vékony kartonra nyomtatott fehér-fekete kép a Szűzanya kegyszobráról. Az újságot már eldobtuk, de ezt a képet sajnáltam eldobni. Ezért hát felállítottam a szekrény tetejére, nekitámasztva egy vázának. Amikor a szoba csendjében elimádkoztam kérésemet, abban a pillanatban egy koppanást hallottam a hátam mögül, a szekrény tetejéről. Ez egy olyan volt a hang, mint amikor valaki a körmével megpöccint egy papírlapot. Hirtelen megfordultam és láttam, amint a Szűzanya képe esik le a szekrény tetejéről. Értetlenül néztem a képet a földön. Felvettem és visszatettem a helyére, ugyanúgy, mint korábban volt. Majd megfújtam, megpöccintettem az körmömmel, hogy lám leesik-e... De nem… A kép jól állt a helyén. Az csakis úgy eshetett le, ha a fal felőlről lett megpöccintve, vagy megfújva… Vajon egy angyal adott jelt az imámra? Ki tudja… De erre az imámra is hamar megjött a válasz. Az egyik kolleganőm épp hitoktatói teológiai kurzust végzett. Elmondtam neki a dilemmámat. Ő egyből azt tanácsolta, hogy kérjek a plébániáról egy dogmatika könyvet és olvassam el a mariológiát. El is mentem az egyik pap ismerősömhöz, és ő a kezembe nyomott egy vastag zöldkötésû könyvet. Előd István: Katolikus dogmatika… Még aznap este elolvastam a mariólógia fejezetet. Amint olvastam, éreztem, hogy a dilemma okozta feszültség csak úgy tűnik el a szívemből, és a helyét békesség és meggyőződés veszi át. Rácsodálkoztam, hogy mások, akik hasonló helyzetben vannak, miért nem olvassák el ezeket a dolgokat. Oly sok tévedést eloszlatna, ha az emberek utána járnának a dolgoknak, és nem ellenkeznének annélkül, hogy ismernék az igazságot…

3. Azt álmodtam, hogy egy sziklás hegyen mászok felfele. Amint egy nagyobb sziklára kapaszkodtam, lecsúszott a kezem a szikla szegélyéről, és menthetetlenül visszazuhantam a hátamra. Kb. két métert zuhanhattam, és egy nagyott huppantam a hátamra a földön. Ekkor láttam, hogy édesanyám kijön egy mennyegzős házból, odajön hozzám és együttérzően megkérdezi: Nagyon megütötted magad fiacskám?... Nem. Nem fájt semmim, de szégyelltem, hogy nem vigyáztam jobban és visszaestem. Ebben az álomban, hiszem, hogy édesanyám képében a Szűzanya jött segítségemre. Az ember néha visszahuppan a lelki életben, de a Szűzanya segít…

4. A lelkiségi közösségben rám került a sor, hogy készüljek egy elmélkedéssel. Mivel a  máriás téma hiánycikk volt a közösségben, úgy döntöttem, hogy az angyali üdvözletről tartok elõadást. Az egyházi év szerint is azon a héten volt ez az evangéliumi rész. Én felkészültem, megírtam a vázlatomat és kiálltam a közösség elé. Az előadás közben éreztem, hogy a Szentlélek vezet, és nem pont úgy mondom el a mondanivalómat, ahogy előre kigondoltam. Később több visszajelzést kaptam, még évek múlva is, hogy azt az elõadásomat soha nem felejtik el. Azon az éjszakán azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, színes, szűzanyás képet tettem bele egy nagy könyvbe…

5. Egyszer egy éjszaka azt álmodtam, hogy egy épületbe megyek be és ott felvezetnek egy emeleti terembe. Az emeleti teremben, egy fehérabroszos, négyszemélyes asztalhoz ültettek. A bal oldalamon egy angyalszerű férfi ült. A jobb oldalamon egy szent asszony foglalt helyet. Az asszony olyan ötvenvalahány éves lehetett, szép arcú, napbarnított, de már parasztosan ráncos. A kezei, a sok munkától, igencsak kérgesek voltak. Fehér inget és lábszárközépig érő fekete szoknyát viselt. A fején, hátrakötve úgy asszonyosan, egy fejkendőt viselt. Az volt a meglepő, hogy a szent asszony hosszú fekete szoknyája combközépig fel volt vágva bal felől, és amikor helyet foglalt az asztalnál, kivillant a szép, formás lába. Én elszégyeltem magam a pillantásom miatt, de ugyanakkor megéreztem az asszony anyai, megértő szeretetét... Éreztem, hogy tudja, miként szoktam végigmustrálni a szép nőket, de nem ítél el a tisztátalan pillantásomért. Valamit beszélgettünk, de nem tudom, hogy mit. Majd az angyalszerű férfi magamra hagyott a szent asszonnyal, és mi leültünk a terem kőpadlójára egy képesalbumot nézegetni. Ő forgatta a nagy képesalbumot, és püspökök arcképeit mutogatta nekem. Sok püspök képeslap méretû képeit láttam. Arannyozott ruhában voltak mind, arannyozott püspöki süvegekkel a fejükön. Miután végignéztem az albumot, többé nem láttam az asszonyt, és én kijöttem az épületből. Amint kiértem az utcára, jobbra tértem, és a ház sarkánál jobbra fordultam. Később, a szentföldi pápalátogatás alkalmával, felvetődött az, hogy az emeleti terembe megengedik, hogy a pápa misézzen. Akkor láttam elõször az emeleti termet képeken. Azt hiszem, hogy ezt a termet láttam álmomban. A Szűzanya vezet hivatásunkban, és elvezet minket a szív tisztaságára...

6. A hivatalban nagyon nehéz időszakom volt. Egyszer, amikor kiborultam, nagyon összevesztem az egyik kolleganőmmel. Gondoltam, hogy majd valamikor kiengesztelem. Nők napján akartam, de akkor nem volt rá lehetőségem. Anyák napján vittem neki virágot, meg csokit és kibékültünk. Később, amikor az irodájukban voltam, éppen mézet hozott az egyik munkás. Jó háziméz volt. Érdeklődtem, hogy mennyibe kerül. Nemsokára, ahogy idő engedte, elõkerestem az egyik tanuságtételemet, hogy osszak meg a Szűzanyáról egy anyagot. Amikor annál a résznél jártam, hogy:

(Sír 24:20) Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél...

... megszólalt a telefon, és szólt ez a kolleganőm, hogy menjek le, mert van számomra egy doboz méz. Egy ideig gondolkodtam, hogy most mi van itt... Pont akkor érkezik a méz, amikor ezzel az igével foglalkozom?...

7. Hosszú lenne leírni mindazokat a sugallatokat, amelyeket a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának lábánál, imák után kaptam. A sugallatok vagy próféciák később mind bebizonyosodtak. Egyszer, amikor azt mondtam, hogy többet nem megyek a kegytemplomba, mert kiábrándultam a Covid rendszer miatt, esővel kényszerített a gondviselés, hogy menjek be a kegytemplomba. Amikor felmentem a kegyszoborhoz, a Szűzanya szemrehányást tett, hogy olyan régen nem voltam nála. Azt mondta, hogy menjek gyakran hozzá, mert a küzdelmes éveimben segíteni fog...

Szeressük a Szűzanyát nagyon, mert vele lenni édesebb a méznél, s birtokolni az ő jelenlétét finomabb a lépesméznél...