Volt olyan, hogy zongoráztam... Habár egyáltalán nem értek a billentyüs hanszerekhez, mégis oly virtuózan zongoráztam, mintha csak szájjal énekeltem volna. Olyan is volt, hogy a zongora egy út mellé volt felállítva és ott zongoráztam nagy lendülettel.
Amint a lelkiségi életbe belemélyedtem és lelkiekben növekedtem, kezdtem látni a lelkiségek hiányosságait, gyengeségeit, de nemcsak… Ezidõben találkoztam egy jó pap ismerõsömmel és megosztottam vele egy aggályomat, egy bizonyos lelkiségi jelenséggel kapcsolatosan. Erre õ azt mondta: “Csodálkoztam is én! Én hány év teológiát tanultam?... Ezek meg minden felkészültég nélkül beszélnek…” Ezen elgondolkodtam: Az igaz, hogy te teológiát végeztél, de nincs meg benned az a tûz, ami megvan a képzetlen lelkiségi tagokban. A lelkiségi tagokban megvan a Szentlélek tüze, viszont nincs meg a teológiai felkészültség. Melyik hasznosabb, melyik nagyobb, melyik értékesebb? Az igaz, hogy teológiai felkészültség nélkül a világiak apostolkodása rossz irányba csúszhat el, megalapozatlan lehet, de vajon a száraz teológiai felkészültség nagyobb-e a Szentlélek tüzénél, ajándékainál és karizmáinál.
Amint ezen morfondiroztam, az is bejött, hogy sokaknak megvan ugyan a Szentlélek tüze, megvannak a Szentlélek ajándékai és karizmái is, de szolgálatuk mégis kemény, disztelen, diszharmonikus vagy visszataszító. Van olyan testvér, aki nagyon tüzes, de gyakran elragadtatja magát és dühösen evangelizál. Van olyan aki nagyon kemény és nem érzõdik ki szolgálatából Isten szeretete, irgalma és jósága. Van akinek beszédében és cselekedeteiben komoly diszharmónia, disszonancia jelentkezik. Mi lehet ennek az oka? Azt gondolom errõl, hogy nem elég a Szentlélek tüze és még a teológiai ismeretek sem, hanem az evangelizátornak szüksége van hangszerre is.
Mi ez a hangszer? Ez a hangszer Isten különleges ajándéka, amely húrokba szedi a Szentlélek ajándékait, adományait, az ember természetes tulajdonságait, képességet, ismereteit és összehangolja azokat, hogy szép akordokban zendüljenek. Ez valójában egy karakter, amit Isten mûvel ki az evangelizátor lelkében, hogy egy egyedi stílusa legyen, hogy ne másokat utánozzon, hanem önmagát adja és önmagán keresztül az evangéliumot. Gyakran, sajnálattal látom, hogy homilíákban, tanításokban a szolgáló testvérek másokat utánoznak és idéznek. Mások módszereit, stílusát, gondolatait, hasonlatait, paraboláit olvassák fel papirról...
Ember! Egyszer élsz e földön és egyszer evangelizálhatsz! Add önmagad! Énekeld el a saját dalodat. Nézd az énekes madarat. Nem utánozza társát, hanem saját fütyülésével hivogatja párját. Edd meg az evangéliumot, rágd meg. Keserü lesz az a gyomrodban, de édes lesz a szájadban (Jel 10:9)... Ne próbálj korábbi szenteket, nagy embereket utánozni. Éld a saját életszentségedet. Csak ebben az életben hangozhatnak el a te evangelizáló szavaid, tetteid... Ha nem ezt teszed, akkor gyáva vagy, mert nem vállalod fel önmagad, mert nem adod önmagad és mert elásod az egyetlen talentumodat (Mt 25:24).
Egy alkalommal Fülöp kurzust kellett tartani. A szokásos team, akik a kurzust szokták levezetni nem tudott eljönni. Így aztán én is fel lettem kérve, hogy tartsak egy tanítást. Amikor elolvastam a tanítás vázlatát, konstatáltam, hogy elég sok tévedés van benne. Éreztem, hogy nem tudom felvállalni azt, hogy másnak a tévedéseit papagájként mondjam el. Ezt közöltem is a teammel, ami aztán egy elég komoly vitát szült, de végül is nem engedtem. Nem léphettem keresztül a hitemen és a lelkiismeretemen. Végül belegyeztek, hogy úgy tanítsak, ahogyan én látom jónak. A kiértékelésnél volt akinek tetszett és volt akinek nem, az amit produkáltam. De az én lelkiismeretem nyugodt volt, mert azt hirdettem, amit hiszek.
Este a teamcsoport után, még el kellett mennem egy családhoz, ahol a fiam gyakorolt egy öreg zongorán. Ugyanis, fel kellett hangoltatnunk a zongorát és ki kellett fizetnem a szakembert. A szakember késésben volt, úgyhogy majdnem éjfélig kellett ülnöm és néznem-hallgatnom, ahogyan a zongorát hangolja. De a szakembernek nemcsak a keze járt, hanem a szája is. Kb. egy óra alatt elmagyarázta nekem fülitõl-farkáig a hangolás minden csínját-bínját, a hangzásokat és sok más egyebet. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy a szolgálatban mennyire fontos, hogy a zongora fel legyen hangolva. Összghang kell legyen az egyén szolgálatában is, de összhang kell legyen a team szolgálatában is…
Nincs hangszered?... Imádkozz érte. Kérjed az Urat, hogy adjon egyet neked is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése