Az elektronikus kommunikáció veszélye

Sci-fi vagy valóság?

Még emlékezünk azokra az idõkre, amikor meggyártották az elsõ számítógépeket. Egész termeket foglaltak el, nehézkesek voltak és nagyon fáradtságos volt a programozásuk. Aztán lassan megjelentek az elsõ PC-k és az elsõ számítógépes hálózatok. Kb. 20 éve kezdõdött a számítógépek és az internetes hálózatok robbanásszerû terjedése. Mára más egy globális informatikai rendszer létezik, amelyekre számítógépek milliárdjai vannak rácstlakoztatva és nagy szolgáltatók százai irányítják, rendezik azt. A hálózatok sokfélesége, a kábelek, a Wi-Fi, a Bluetooth, a GPS, a rádióhullámok, az inravörös sugarak milliárdjai kötik össze ezt a rendszert. A világ lakósságának többsége valamilyen, módon részesül belõle vagy függ tõle. Az internet, a szociális hálózatok, az e-mail-ek, a banki tranzakciók, a vállalatok könyvelései, mind-mind, ettõl a rendszertõl függenek.

Az ember õsidõk óta a földbõl vonja ki mindazt, amire szüksége van. Kezdetben a sót, a rezet, az ólmot, az arannyat és a szenet bányászták. Mára már mindent kivon az ember a földbõl. Így aztán vasból, kõbõl, porból épületeket épített szerver-központoknak. Kõolajból, vasból, rézbõl, ezüstbõl, aranyból, sziliciumból, stb. szateliteket, szervereket, számítógépeket, hálózatokat gyártott. Mindezeket összekötötte és elektromos árammal, programokkal életre keltette. Az ember egy “élõ” monstrumot kreált.

Az utóbbi 20 évben több szórakoztató film témája volt, hogy a számítógép, a rendszer öntudatra ébred. Ma már vannak emberek, akik elhiszik, sõt nem lepõdnek meg, ha azt mondjuk, hogy az ember tud olyan számítógépet alkotni, amely magától gondolkodik, akár az ember. Az emberek felületesek: nem tesznek különbséget egy robot között, amelyik úgy van programozva, hogy utánozza az emberi viselkedést és egy öntudattal rendelkezõ lélek között. Az emberek elhiszik, hogy a számítógép képes lesz magától gondolkodni.

Manapság nagy problémát jelentenek a hackerek meg a számítógép virusok. A hackerek olyan emberek, akik rosszat akarnak, törvénytelenül avatkoznak bele az ebbe az informatikai rendszerbe. Olyan programokat, mûveleteket hajtanak végre, amelyek nem kívánatosak. Betörnek a szerverekbe, postaládákba, internetes oldalakra. Információkat lopnak el, módosítanak meg vagy esteleg megkárosítanak programokat vagy gépeket. Pedig õk is csak emberek, csakhogy okosabb, felkészültebb emberek. Õk olyanok, akik ismerik a svájci óra belét és könnyûszerrel szétszedik és összerakják azt, annélkül, hogy a gazdája észrevenné. Ezek az emberek a lap-topok által, tableták, smartphone-ok által bemennek a lakásodba, fürdõszobádba, hálószobádba. Ha kell megnézik az alsónemüd mintáját is.

Láttam olyan embereket, aki vagy megszállottak voltak, vagy az ördög befolyása alatt álltak, vagy az ördög zaklatta õket. Aztán vannak olyanok, akik az ördögtõl kapott hatalommal, csodákat mûvelnek. Ilyen esetekben gyakori, hogy a lakásban tárgyak mozognak, emelkednek fel, vagy lesznek megmozdíthatatlanok. Gyakran kopogások és más zajok hallatszodnak. Vannak olyanok, akik ördögi segítséggel tárgyakat emelnek fel a tekintetükkel, targyakat visznek át az üvegen, vízen járnak, puszta kézzel mûtenek embereket, fémet hajlítanak meg gondolattal, vasat változtatnak ezüstté, vagy fémtárgyak ragadnak testükhöz, annélkül hogy leesnének a földre. Egy alkalommal, amikor egy megszállottért imádkoztam, a gonosz lélek kétszer is félreütötte a kezemet. Az ütése olyan volt, mintha elektrosztatikus töltõdés sült volna ki a kezemben és dobta volna félre. A karom  egésszen elzsibbadt. Több esetben leírták, hogy a gonosz lélek, szent életü embereket bántalmazott fizikailag: fejüket törte be, vagy kiütötte a fogukat...

Ha az ördög képes a fizikai tárgyak mozgatására, akkor mennyive inkább képes ráhatni az elekronokra amelyek egy chip sziliciumrenszerében mozognak. Ha egy elektront meg tud mozgatni, akkor az egésszet meg tudja mozgatni. Ha egy számítógépben mozgó elektronokat, a bináris állapotokat, az ördög képes fizikailag irányítani, akkor képes uralma alá venni egy számítógép programot is. Ha képes egy számítógép programot uralni, akkor képes arra is, hogy uralja az operációs rendszereket és végül az egész globális hálózatot is. Tehát az, hogy a gonosz erõ, a gonosz lélek, uralmat tud venni a világ informatikai rendszerén, nem fikció, hanem egy reális lehetõség.

A gondolatmenetemre tiltakozva kiáltott fel egyik testvér: De hát hol van akkor Isten? Talán nem Õ a világ ura? Meg fogja Õ ezt engedni Isten? Igen. Isten a mindenség ura, de az is igazság, hogy megadja a Sátánnak az õ uralmának és hatalmának idejét, hogy megtörténjen mindaz, aminek meg kell történnie. Isten megengedi, hogy a gonosz tapossa a szenteket, sõt, azt is meg fogja engedni, hogya gonosz beüljön Isten templomába és oltárára helyezze a pusztító utálatosságot.

Profécia a mindennapi áldozat és a szentek meggyalázásáról:
(Dán. 8:13) És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felõl? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?
(Dán 9:27) Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”
(Dán 11:31) Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot.

Az Úr Jézus igazolja a mindennapi áldozat és a szentek meggyalázásának bekövetkezését és összeköti az utolsó idõkkel:
(Mát. 24:15 Károli) Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, * a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg…
(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Szent Pál is konfirmálja, hogy az idõk vége elõtt az egyházban szakadás fog létrejönni és a gonosz behatol Isten templomába:
(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

A Jelenések könyvében megismétlõdik, még részletesebben, Dániel proféta próféciája az Antikrisztusról a hamis prófétáról és az utolsó idõk szörnyüségeirõl:
(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.
(Jel 13:11) Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földbõl. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.
(Jel 16:13) S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elõ.

Kérdés: Ha Isten megengedig ideig-óráig, hogy a gonosz megtapossa a szenteket és meggyalázza Isten templomát, akkor nem valószínû, hogy hatalma lesz a gonosznak az informatikai rendszeren is? Sõt, valószinüleg hatalma lesz a gazdasági, pénzügyi és banki informatikai rendszerenken is. Ezáltal könnyüszerrel bekövetkezhet az, hogy senki sem végezhet üzleti tranzakciót, ha nem szolgálja a gonoszt.
(Jel 13:16-17) Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.

Mit tehetünk? Hát elõször is, még nem tartunk itt... Ez csak egy jövõbeli lehetõség, amit szem elõtt tarthatunk. De már most megtehetünk néhány dolgot:

1. Legyen a lakásunkban egy hely, ahol nincs internet, TV, kamerával, mikrofonnal, Wi-Fivel, Bluetooth-al ellátott készülék. Ez lehet a hálószobánk vagy esetleg egy társalgó, nappali is.
2. Korlátozzuk az internetes tevékenységünket a minimumra, a hasznosra és a szükségesre. Ne szaporitsuk feleslegesen az interneten, a szociális hálózatokon személyes adatainkat.
3. Ne legyünk internetfüggõk filmek által, forumok vagy szociális hálózatok által.
4. Ne szokjunk rá az internetes pénzûgyi tranzakciókra, fizetésekre és vásárlásokra. Lehetõleg vásároljunk, fizessünk bankjegyekkel.
5. Fordítsunk különös gondot az internetbejövetelünk, számítógépünk megszentelésére. Használhatunk szenteltvizet a bejövõ vezeték és informatikai eszközök környékének meghintésére.
6. Imádkozhatunk mindig mielõtt az internetet használnánk, hogy ne kerüljünk gonosz dolgok befolyása alá.
7. Törekedjünk az életünk egyszerûsítésére, hogy ne legyen sok láthatatlan ajtó a lakásunkban, ahol a gonosz bejöhet.

Ima: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

A szakállas zsidó férfiarc fénykép

Valahol Brazilíában, egy idõsebb, jól szituált hölgy, elment a plébánosához és ezt mondta neki:
- Plébános úr, nekem van anyagi lehetõségem. Mire van szüksége az egyházközségnek?
- Hát - válaszolta a plébános - az egyházközségnek nincs egy méltó monstranciája. Az ötvös munka bizony komoly és költséges dolog.
- Jó - mondta a hölgy - akkor menjünk el az ötvöshöz.
El is mentek az ötvöshöz és megrendelték a monstranciát.
Eltelt néhány hónap és az ötvös kivitelezte a szentségtartót. A hölgy kifizette a munkát és elvitte azt a plébánosnak. Eltelt vagy két hét és a hölgy visszajött a plébánoshoz:
- Plébános úr - kérte a hölgy - idõs vagyok és szeretném, hogy legyen errõl a szentségtartóról egy képem a szobámban.
- Jó - egyezett bele a plébános. - Hozzon egy fényképészt.
Megjön a hölgy a fotográfussal, a plébános kihelyezi a szentségtartót - amelyben már benne van az Oltáriszentség - egy megfelelõ helyre, és lefényképezik. Amikor a fotográfus elõhívta a képet, akkor azon nem a szentségtartó volt, hanem egy szakállas zsidó férfiarc. Erre, ismét lefényképezték a szentségtartót és amikor ismét elõhívták a képet, csak a szakállas zsidó férfiarc volt a képen. Ez a csoda arra hívta fel a figyelmüket, hogy nem a szentségtartó a fontos, hanem az, Aki benne van.

A misztérium

A misztérium - Márton Áron fogalmazásában

A misztérium titok: mert nem az a titok, ami messze van és ismeretlen, hanem ami közel van, de megfoghatatlan. Tudomásul kell venni, de a mivoltát, a lényegét, nem tudjuk fogalmakkal kifelyezni.

A szeretethadjárat ABC-je

2010-02-09

Szerzője: Stefan Wyszyński bíboros

1. Tisztelj mindenkit – Krisztus jelen van
felebarátaidban. Légy megértő másokkal – 

ők a te testvéreid!

2. Mindenkiről jót feltételezz, ne pedig 

gonoszat!  Még a legrosszabb körülmények 

között is találj az életedben valami jót!

3. Mindig jót mondj másokról – ne 

pletykálkodj és ne rágalmazz! Tedd jóvá a 

szavaiddal okozott kárt! Ne kelts viszálykodást mások között!

4. Beszélj mindenkivel a szeretet nyelvén! Ne emeld föl a hangod! Ne káromkodj! Ne bosszants másokat! Ne fakassz könnyeket! Nyugtass meg másokat és légy jószívű!

5. Bocsáss meg embertársadnak! Ne legyél haragtartó! Mindig te nyújts békejobbot elsőként!

6. Mindig felebarátod javát tartsd szem előtt! Tégy jót másokkal, viselkedj velük úgy, ahogyan szeretnéd, hogy ők veled bánjanak! Sose arra gondolj, hogy mások mivel tartoznak neked, hanem, hogy te mivel tartozol nekik!

7. Légy együttérző mások szenvedései láttán! Siess mindig a segítségükre jó szóval, tanáccsal, kedvességgel!

8. Dolgozz lelkiismeretesen – mások a te munkád gyümölcsét élvezik, ugyanúgy, ahogy te is élvezed mások munkájának a gyümölcsét.

9. Tevékenyen vegyél részt közösséged életében! Légy nyitott a szegények és betegek szenvedéseinek orvoslására! Oszd meg velük anyagi és lelki javaidat! Próbáld észrevenni mások miben szenvednek hiányt!

10. Imádkozz mindenkiért, még ellenségeidért is!

A püspökkenyér

Negyedik osztályos koromban indultam el az életben, amikor beköltöztünk a városba. Addig egy tökéletes menyországban éltem, a kis falunkban. Abban az idõben, valamikor elsõs koromban, volt egy visszatérõ álmom. Csak akkor láttam ezt az álmot, úgy kb. háromszor.

Volt a patakon túl egy kis utcácska, a mellékpatak mentén, amely a vízimalom mellett halad fel. Ez a kis utcácska, egy szakaszon, õvénnnyé szûkült és az a hely nagyon titokzatos volt számomra. Balról a kis patakocska csodrogált a füzfák alatt, jobbra meg a hallgatag, kékre meszelt, tapasztott falú, zsindelyfedeles székelyházak sorakoztak. Egy-egy szûk kis kamraablak kukucskált kifele és minden ház mellett egy-egy megfeketedett, faragott kis székelykapú sztrázsált. Az udvarokra nem lehetett belátni és a házban élõk is ritkán nyitottak kaput. Itt mind idõs emberek éltek. A fiatalabbak már kinnebb, a fõút mellé építkeztek.

Álmomban, többször ide jártam, valamelyik házba. Beléptem a kis székelykapun, mintha nagyanyám udvarára léptem volna be, majd szétnéztem az udvaron. Ott nem láttam senkit, így aztán bementem a házba. A házban egyszerû, szegényes, székely berendezés volt. Egy barna, fiokos faasztal, négy faszékkel, meg egy karos ládával a fal mellett. A padló súrolt volt, de nem friss, egy-két szõttes szõnyegcsíkkal leterítve. Valami kredenc is volt ott, meg egy dunyhás, magasra vetett ágy. Az asztalon egyszerü szõttes abrosz volt és azon egy tányér. A tányérra négy-öt szelet frissen sült püspökkenyér volt kirakva. Határozottan éreztem, hogy azt nagyanyám tette ki számomra. Direkt várt engem azzal a kaláccsal és mintha valahová elrejtõzött volna, hogy meglesse, lám örvendek-e a süteményének. Én rögtön odamentem az asztalhoz és megettem a kalácsot. Közben azon tûnõdtem, hogy vajon hol lehet nagyanyám. Mintha mindvégig éreztem volna a közelségét. Olyan érzésem volt, mintha a hátam mögött állt volna, vagy mintha az üveges ajtón keresztül lesett volna engem. Talán a lelke figyelt engem valahonnan.

Az érdekes az volt, hogy akkor még nem is ismertem a nagyanyámat. Édesanyámat nem kedvelte a házassága miatt és késõbb is, csak azért látogatta meg, hogy édesanyám lemondjon az örökségérõl a bátyja érdekében, hogy az õ nevére lehessen íratni a szülõi házat.

Az álmot mai napig nem tudtam elfelejteni, ami azt sejteti, hogy az álom a Szentlélektõl volt. Az a mondanivalója számomra, hogy már akkor adta kegyelmét nekem az Úr, püspökkenyér formájában. Meglehet, hogy ez a kegyelem, anyai ágon, a nagyanyám imájára jött, mert a családunkban anyám hite szentelte meg a családot (1Kor 7:14).

Ima: Hála neked Uram nagy kegyelmedért! Add nekem ma is ezt a püspökkenyeret, hogy mindvégig kitarthassak hitemben. Ámen.

Az ezüsttálca

Valamikor 1998 táján munkaösszejövetelre kellett mennem a fõmérnökkel. Abban az idõben évente rendeztek egy-egy nagyobb összejövetelt, amely minimum három napig tartott. Ekkor az összejövetelt Szovátán rendezték meg, az egyik háromcsillagos szállódában. Kétágyas, összkonfortos szobát kaptunk és berendezkedtünk. Délután a szobában beszélgettünk. Kiderült, hogy a fõmérnök szovátai származású és el kell mennie meglátogatni a rokonságát. Szó-szót váltott és én egyszer csak spontánul rávágtam valamire azt az evangéliumi idézetet, hogy : … ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! (Mt 5:29). Amilyen spontánul mondtam ezt én, õ pont olyan spontánul kérdezte: Honnan veszed ezt marhaságot! Mivel ismertem õt és tudtam, hogy még Isten létérõl sincs teljesen meggyõzõdve, elkezdtem magyarázni neki az evangéliumot. Amint beszélgettünk a hit dolgairól, valahogyan eljutottunk a szentgyónáshoz. Hogy mire jó az?... Ekkor tanuságot tettem neki arról, hogy nekem milyen megkönnyebbülést és megnyugvást adott az, hogy a szentgyónásban leraktam terheimet, bûneimet és milyen szabadulást tapasztaltam meg. Erre õ elgondolkodott, nem mondott nekem ellen, csak annyit mondott: Ha neked ez segít, akkor csináljad...

Azokban az években gyakran jártam terepre Székelykeresztúrra és volt, hogy két napig tartózkodtam ott. Ilyenkor ott háltam és délután, ha nem volt dolgom, a városban sétáltam. Gyakran betértem a katolikus templomba. A templom elõterét egy lelakatolt vasrács zárta el. Ebben az elõtérben félhomály volt. Amint ott imádkoztam, jobbra fordultam és egy nagy méretû Jézus arccal találtam magam szembe. Az a szentkép mára már nagyon elterjedt. Egy fiatal arcú Jézus, nagyon élethû és rendkívül sugárzó. Amikor megláttam az arcot a félhomályban, megrettentem. Annyira élethû és közeli volt, hogy rendesen mellbevágott.

Visszatérve szovátai estere, amiután megvolt a munkaösszejövetel, egy diszvacsorán vettünk részt, majd úgy éjfél fele nyugovóra tértünk. Éjjel egy rendkívüli álmom volt: egy ezüsttálcát láttam felülrõl, majd szép lassan ráereszkedtem az ezüstálcára és fölötte lebegtem. Körbejártam és olyan volt, mint egy szép, téli, ezüstös táj. A gyönyörü ezüsttó partján fenyõfák álltak és egy csinos ezüstös kunyhó. Amint szemlétlem az ezüstálcán lévõ tóparti tájat és a házikót, egyszerre csak az ezüsttó tükre átváltozott és megjelent benne az Úr Jézus arca, pontosan úgy, ahogyan a székelykeresztúri templomban láttam. Amint a tó fölött lebegtem az arcom egésszen közel volt a tóhoz, így az Úr Jézus arca egésszen közel volt az én arcomhoz. Ettõl álmomban annyira megijedtem, hogy torkomszakadtából felkiáltottam. Rögtön felébredtem, de szerencsére a valóságban nem ordítottam el magam.

Reggel felkeltünk és még egy utolsó termékbemutatóra mentünk. Itt mindenki kapott valami kis figyelmességet az egyik cégtõl. Az ajándékok között a legfeltûnőbb egy Vald Ţepest ábrázoló sötétkék zománcozott fémtálca volt, amelyen azt írta körkörösen, hogy: DRACULA (ördög). Ez is megdöbbentett és eszembe jutott, hogy lám az ördög nem alszik. Hazafelé jövet megálltam Korondon és az elsõ butikosnál elcseréltem a draculás tálcát egy kerámiára, hogy ne vigyem haza azt a rettenetes tálcát.

Az álmot nem tudtam elfelejteni és évek múlva, egy kisközösségi beszélgetés alkalmával, megosztottam élményemet. Mondtam, hogy sajnos nem tudom mit jelent. Erre megszólalt az egyik testvér: Mit nem értesz! Hát felkínáltad neki tálcán az Úr Jézus Krisztust és rajta áll, hogy elfogadja-e vagy sem. Ekkor én elámultam azon a bölcsességen, amelyet a Szentlélek ad különbözõ testvéreken keresztül. Valóban: a mi feladatunk felkínálni az embereknek az Úr Jézus Krisztust, de rajtuk áll, hogy elfogadják-e a Megváltót vagy sem. Mi nem erõszakolhatjuk Jézust Krisztust senkire.

Ima: Hála és dicsõség neked Uram, hogy nem kell erõlködnünk. Te felhasználod gyenge szavainkat és aki efogadja azokat, annak életet adsz. Ámen.

Tervem van veled

A mi családunk vándor életet élt. Édesanyám tanítónõ volt és édesapám kõbánya technikus. Nagyon sokszor költöztek mindaddig, amíg 45 éves korukra saját lakásuk lett. Amikor én óvodás és elemi iskolás voltam, akkor az iskola szolgálati lakásában laktunk. Mivel édesanyám volt az igazgatónõ és az óvoda a lakásunk tõszomszédságában volt, ezért nekem korlátlan hozzáférésem volt az óvoda játékaihoz.

Volt az óvodában két nagy láda építõkocka. A régebbi, a nagyobb, zöldre festett ládában, eredeti volt, rengeteg szép formával. Volt benne sok-sok színes kocka, tégla, boltív, kúpp, stb. A újabb láda festetlen volt, helyileg utánagyártott. Azok a kockák már nem voltak olyan szépek és változatosak, de pótolni az építményt azok is jók voltak. Ez a két láda, az építõkockákkal, az óvoda kincse volt és vakációk alatt gyakran áthoztuk a lakásunkba, hogy a hosszú téli estéken tornyos várakat építsünk.

Egy éjszaka rettenetes álmom volt. Azt álmodtam, hogy járkálok a lakásunkban, kimegyek a folyosóra, bemegyek a kamrába, majd a kamrán keresztül lemegyek a csigalépcsõn a cigánytégla falú boltíves pincénkbe. Mintha csak almáért mentem volna le. Amikor leértem, a polcok közötti üres téren ott látom az újabbik játékkockás dobozt. Mit keres itt ez a doboz? Odamegyel és leveszem a doboz fedelét, s hát a dobozban édesapám fejét látom. Persze én elszörnyedtem, felébredtem és féltem, de az álmomat nem osztottam meg senkivel.

Az évek teltek, de ezt az álmot sohasem tudtam elfeledni. Nem tudtam, hogy mi lehet a mondanivalója, de annyit sejtettem, hogy az ilyen álmok, amelyek nem mennek ki a fejembõl, azok Istentõl valók. Valami mondanivalója van, amit egyszer mejd megértek…

Kb. 30 évvel késõbb, amikor már megismertem az Urat és elkezdtem szolgálni neki, egyszer csak a mindennapi dolgaim után bementem a mosdóba és amikor a WC-n gondolkoztam, azt hallom a szívemben: “Tervem van veled!” Határozottam éreztem, hogy ez nem az én gondolatom, sõt nem is függ össze semmivel, amire akkor vagy aznap gondoltam. Ez a Szentlélek szava volt.

Késõbb, amikor megint eszembe jutott ez az álom, egy másik álom kapcsán rájöttem, hogy ahoz, hogy megértsem az álom mondanivalóját, meg kell figyelnem az álom ábrázolásait, szimbolisztikáját, hasonlatait és aszociációit.

Az álom értelme számomra a következõ:

- Az építõdoboz kockái és az azokból épített templomok, várak, Isten élõ kövekbõl épített házát jelképezik:

(1 Pét 2:4) Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, 5és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

- A régi kockás doboz az Ószövetséget, míg az új kockás doboz az Újszövetséget jelképezi.

- Az álomban édesapám a mennyei Atyát jeleníti meg. Az, hogy a feje volt a dobozban, azt jelenti, hogy a mennyei Atya az Õ gondolataira akarja terelni figyelmemet.

- A láda az Atya fejével azért volt a pincében, mert a pince az alacsonyabbrendü evilági életet jelképezi, míg a felsõ színt, édesapám lakása, a mennyei Atya otthonát.

Tehát a kép mondanivalója, az, hogy a mennyei Atyának terve van a számomra, az Újszövetség szerint, ebben a világban, az Õ élõ kövekbõl épülõ házával kapcsolatosan. Vagyis tömören: Tervem van veled!

Ima: Drága mennyei Atyám! Köszönöm, hogy mielõtt meglettem, már imertél és mielõtt még tudtam volna rólad, már terved volt velem. Ámen.