Szarvak a faron

Különös álmom volt. Nagyon felkavart. Reggel órákig a hatása alatt voltam. Álmomban egy üszőt láttam. Egyszer csak odajött az üszőhöz egy férfi, és kivette a két szarvát. Úgy kanyarította ki a fejéből a kezével, mintha csak puha tortából vette volna ki. Kivette így az üsző szarvait, és a farába ültette bele kétoldalt, mintha csak csemetéket szúrt volna el a puha földbe. Ott állt az üsző, szarvaival a farán. Felkavaró látvány volt. Ezután egy borzasztó felismerés járt át… Ez nem fog így maradni. Az üsző fejlődni, növekedni fog, és amikor felnő, akkor tehén helyett egy borzalmasan korcs szörnyeteg lesz belőle…

Nem tudtam elfelejteni ezt az álmot és sokat gondolkodtam jelentésén. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az üsző az időket és abban a társadalmat jelképezi. A fej a magasabbrendűséget, míg a far az alacsonyabbredűséget jelenti. A szarv a dicsőséget és az uralkodást jelképezi...

(Mtörv 28:13-14) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.

(Mtörv 28:13-44) Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

(Iz 9:14) [Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.]

Tehát az álom azt jelenti, hogy a vezetés és az urakodás, a társadalomban és az egyházban egyaránt, áttevődik a fejről a farra, vagyis, hogy a méltó, bölcs és aklamas vezetők helyett, méltatlan, ostoba és alkalmatlan vezetõk lesznek. Azért történik ez így, mert az emberek mindnyájan megromlottak. Az emberek romlottsága miatt az Úr megengedi, hogy ostoba, erkölcstelen, kiméletlen és alkalmatlan vezetők hatalmaskodjanak a népeken. Ugyanez fog történni az egyházban is. A feljövő fiatal papság egyre inkább vak lesz lelkileg. Tántorogni fognak a tanításban, mint a részeg ember. A templomokat, a liturgiát, az egyházi fegyelmet és az erköcsöt lezüllesztik majd a saját közönséges lelkületükhöz. És mivel a lelkiek és az egyház, a testiek és a világ fölött állnak, ezért a papság és az egyház szétzilálása fokozottan kihat a társadalomra és a rossz példa sok szörnyüség megjelenését fogja előmozdítani. Sokan olyanok lesznek mint a vadállatok. Vadak, erőszakosok, önzők, kegyetlenek és minden jónak hiányában...

(2 Tim 3:1-9) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.

Senkinek sem adhatok tanácsot... Jómagam úgy gondolom, hogy csakis a mi Urunkra, a megfeszített Jézusunkra kell tekintenünk. A Szűzanya kezét kell megragadjuk. A Szentírás, a Szent Rózsafûzér, a napi szentmise és a szentségimádás kell legyen a táplálékunk. A régi szentek példái kell legyenek a buzdítás számunkra...

Hiszek a Katolikus Anyaszentegyházban, tisztelem a papságot és szeretem a közösséget, de ugyanakkor nem bízok meg senkiben. A mai zűrzavarban egyesek árulók, mások megtévesztettek, mások meg zavarodottan imbolyognak. Sok a gyáva, a rendetlen, az engedetlen, a kétszínű, a képmutató, a nagyravágyó és az akarnok. Egykor a püspök, a pap és a szerzetes fejedelemnek kijáró tiszteletet kapott. Mára sokfelé a püspöki cím szitokszó lett... Miért? Mert sokan elhagyták Krisztust, az Ő parancsolatait, és Vele együtt elárulták a nyájat is. Az ilyenek semmirekelő béresek...

Tehát csak egy utat látok: Meg kell tudni egyedül állni a küzdelemben! Az élet nagy viharaiban, jó lesz ha meg tudunk állni az Úr segítségével. Ha netán mégsem leszel egyedül, hanem igaz barátra, testvérre lelsz, akiben nem kell csalatkoznod, akkor adj hálát az Úrnak. Ha pedig nem tudod megkülönböztetni az érdekbarátot az igazi baráttól, és az igaz embert a hamistól, akkor magadra vess. Csalódás, fájdalom, kiábrándultság és lelki kár a te részed...

Ima: Uram Jézus, Te tudod, hogy milyen nehéz idők jöttek ránk. Neked van hatalmad megadni a kegyelmet ezekhez a időkhöz. Add kérünk kegyelmedet, nemcsak a mi lelkünk javára, hanem a lelkek megmentésére is. Ámen.

Veszedelmes eretnekségek

2012 június 1-én azt mondta a feleségem, hogy különös álma volt az éjjel. A pápával álmodott. Azt álmodta, hogy XVI. Benedek pápa a milánói Scala-ban van, koncertet hallgat, de a Scala páholyai helyett tátongó ablaküregek voltak a rozzant falakban, amelyek ingadoztak és már-már dőltek is le.

Tapasztalatból tudtam, hogy ha a feleségem valami ilyent álmodik, akkor az a Szentlélektől van. Itt valami történik az egyházban… Hamar nekiszöktem az internetnek és elkeztem keresni, hogy lám mi a pápa programja. Még én is meglepődtem, amikor láttam, hogy valóban, aznap, 2012 június 1-én, a pápa koncertre megy a milánói Scalaba.
 

 

Azt értettem, hogy a düledező falak az Egyház veszélyes állapotát szimbolizálják, de arra, hogy ilyen nagy méretű az egyház omladozása, csak később derült fény. Egyre gyorsabb ütemben érkeztek a hírek mindenféle botrányokról a világ több részegyházából: az USA-ból, dél-amerikából, Írországból, Ausztráliából stb. Aztán jött az IOR ( vatikáni bank) körüli zűrzavar, meg a pápai komornyik árulása. Ez a belső ember (azóta már elhunyt), több mint 3000 dokumentum másolatát juttatta ki a Vatikánból. Kikkel és kiknek? Aztán nemsokára jött a pápa lemondása… Egészségi okból? Na ná! Ki birná idegekkel, ezt a sok szörnyűséget? Ki birná felvenni a harcot ezzel a sok árulóval? Jól tette, hogy lemondott… Majd az Úr intézkedik más eszközökkel…

Azóta új pápánk van, új vizióval és egy rakás botránnyal. Előbb voltak a megvitatások, aztán a zsinatok, aztán a paradigmaváltások, aztán a doktrina változtatások, aztán meg eljutottunk a probléma gyökeréig. A probléma gyökere pedig lényegében nem más, mint az Úrtól és az Ő tanításától, törvényeitől való elpártolás, amelynek egyenes következménye a homoszexualitás döbbenetes térhódítása. Amint Szent Pál megírta: mivel elhagyták Istent, Isten átadta őket szenvedélyeiknek...

(Róm 1:26-27) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

Az amerikaiakkal nem lehet packázni. Ők az innen elűzötteknek, deportáltaknak, kivádorotaknak és függetlenségi háború győzteseinek leszármazottjai. Ezért ők ma is fegyvert viselnek, mindenkivel szembeszállnak, még az egyházzal ha kell is és rendet csinálnak. Ez történt a pennsylvaniai világi hatóságok tényfeltáró jelentésével is, ahol napvilágra hoztak mindent. Ez egy olyan történelmi pillanat, amely tszunami módjára fog végigsöpörni az egész egyházon. Bíborosok, püspökök, egész egyházmegyék fognak bukni amerikában és nemcsak… Csak figyeljünk Németországra...

Megérett az idő, mert a közembertől a papig, a paptól a püspökig, a püspöktől a bíborosig, mindenki csak a vagyont és az élvezetet keresi. Nehéz, kegyetlen, lelketlen időket élünk...

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Azok akiknek a hitet és a  krisztusi tanítást kellene átörökíteniük, veszedelmes eretnekségeket csempésznek be a Tanítóhivatal tanításába. Megmásítják a katekizmust, az egyházi törvénykönyvet és a zsinati szent dokumentumokat, hogy a tanítást a saját romlott életükhöz igazítva, önmagukat igazolják. Ezekben a igékben Szent Pál nem az egyszerű krisztuskövetõkre gondol elsõsorban, hanem azokra akik az apostolok nyomdokaiba lépnek...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Nekünk arra kell törekedjük, hogy visszatérve az egyház rég megalapozott tanításához és hagyományához, megmaradjunk mint szent maradék. A romlást nem tudjuk megállítani, de tudunk küzdeni a szentek hitéért, hogy azoknak, akik tiszták, választottak, továbbadjuk a hitet és az igazságot...

(Júd 1:3-4) Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.

Ennek a mai elpártolásnak, ami nem más, mint Isten törvényeitõl, az igazságától és az isteni tanításától való gyökeres elpártolás, meg kell történnie. Nem tudjuk és nem is kell megállítanunk ezt, mert mindez meg van írva és be kell következnie...

(2Thessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miként értette az Úr Jézus, amikor azt igérte, hogy megőrzi a péteri sziklát és az Egyházat (Mt 16:18)? Nem tudjuk pontosan, de ha megígérte, akkor biztosan megtartja. Ha az Antikrisztus, a kárhozat fia, átveszi a spirituális hatalmat, akkor lehet, hogy a szentszék is egy nagy megpróbáltatáson fog keresztülmenni, amint az egész egyház is... Az egyház végsõ megpróbáltatásairól a katekizmus is említést tesz:

KEK 769 "Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", [185] Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". [186] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, [187] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". [188] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban".

Jómagam is azt látom megoldásnak, hogy vissza kell térni oda, ahol eltévedtünk. Elő kell venni a régi zsinati dokumentumokat és katekizmusokat. Szerintem II. Vatikáni Zsinat nem volt teljesen téves és nem kell kiönteni a babát a mosdóvízzel, de annak alkalmazása katasztrofálisnak bizonyult. Ez nem jelenti azt, hogy konzervatívok vagy fundamentalisták vagyunk. Nem, mi csak normális krisztuskövetők akarunk lenni, akik igazságban járnak és nem szédelegnek mindenféle progreszív tévelygés szerint.

Ima: Urunk Jézus! Úgy tűnik bármit teszünk, bármerre lépünk, tévedünk. Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy felismerjük feladatunkat a mostani nehéz időkben. Ámen.

 

Az istálló

Nagynéném férje, Sanyi bácsi, soha nem járt munkába. A kommunizmus ideje alatt abból élt, hogy folyamatosan kivállalt egyszerre négy bikaborjút, azokat felnevelte, majd leadta a kollektívának. Ebbõl elég jól keresett...

Sanyi bácsi, élete minden napján, reggel felkelt, megmosakodott, felöltözött, reggelizett és ment hátra az istállóba a borjúkhoz. Aztán egész nap gazdálkodott, hogy az állatok élelmét elõteremtse. Gyerekkoromban, hétköznap, Sanyi bácsit csak így ismertem.  Amikor hozzájuk mentem, gyakran a hátsó kiskapun mentem be és ilyenkor mindig megkerestem õt az istállóban. Õ mindig kedvesen fogadott és vidáman beszélgetett velem.

Az istálló, enyhén szólva, nem volt tiszta… Ha teniszcipõben voltam, igencsak kellett vigyázzak, hogy hová lépek, nehogy ganés legyen a cipõm. Egy alkalommal egy olyan deszkára léptem, amely korhadt volt. Az besüppedt a súlyom alatt és a padló alól feltörõ ganélé belefolyt a cipõmbe. Borzasztóan büdös és utálatos volt…

Egy idõ után visszatérõ álmom lett, hogy bemegyek ebbe a borzasztóan ganés istállóba és ott lépegetek iszonyodottan, arra vigyázva, hogy nehogy összekenjem magam. Aztán, ahogy teltek az évek az istálló és annak helyszíne különbözõ formákat öltött álmomban. Egy idõ után az istálló kezdett kevésbé ganés lenni és ekkor már szivesebben, érdeklõdéssel léptem be, hogy körüljárjam. Az utolsó ilyen istállós álmomban már az volt, hogy az istálló teljesen tiszta volt, olyan, mintha egy lakás lenne… Nem volt benne sem állat, sem ember, látszott rajta, hogy már elvégezte benne munkáját a gazda és többé már nem lesz ott piszok. A falakon és a deszkákon már csak sejteni lehetett, hogy egykor ganésok voltak, de ez leginkább egy múzeumhoz hasonlított...

Az álom mondanivalója, hogy mi emberek, mindnyájan beleszületünk test szerint egy bûnös állapotba, amelyet öröklünk a családunkban. Ebben a bûnös állapotban benne van, az õsbûn hatásától kezdve, a családfa generációs bűneinek minden tisztátalasága. Tisztátalan nedvek dolgoznak mindnyájunk testében, lelkében, akár egy istállóban… Amint Isten fogadott fiaivá leszünk, a keresztség és a bérmálás szentségei által, Isten, az Õ Szentlelke által, elkezdi bennünk megtisztításunk hosszantartó munkáját:

(1 Kor 6:9-11) Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak,  sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Honnan van az istálló hasonlat?... Ha mi Istent olyannak képzeljük el, mint egy embert, mint pl. egy jó gazdát, akkor mi, akik végtelenül alacsonyabbrendûek vagyunk Nála, olyanok vagyunk, mint a pl. a marhák, amelyeknek enni ad a gazda az istállóban. Ez a lét és értelmi szintkülönbség Isten és ember között említve van a szentírásban is...

(Iz 55:9) Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!...

A mi feladatunk megérteni Isten gondolatait a Szentlélek segítő kegyelmével, megismerni az Õ akaratát és Vele közremüködni. Ne legyünk olyanok, mint a marha, amely alól a gazda állandóan pucolja a ganét, de az folyton odapiszkol. Ha a mennyei Atya folyamatosan tisztít minket, hogy pályafutásunk végén teljesen tiszták és szentek legyünk, akkor mi müködjünk közre a mennyei Atyával önmagunk megszentelõdésén...

Hasonló a kovászhoz

(Lk 13:20-21) Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.

Az evangelizáció és az egyház megújulása nem jöhet létre csak szavakkal, csak igehirdetésekkel és tanításokkal. Az egyház, mindig, csakis tagjainak személyes életszentsége által újult meg. Tehát nem az az elsõrendű, hogy mit mondunk, hanem az, hogy mit cselekszünk, miként élünk.

(Mt 7:24-27) Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.

(1 Ján 3:18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

(Jak 226) Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Az evangéliumi életvitellel, az életszentséggel való tanuságtételnek van egy titokzatos törvényszerűsége. Lassan és csendben, a jó példa átragad a szent életû ember környezetére, amint a fa is észevétlenül nõ mellettünk vagy a tészta is észrevétlenül kel meg az edényben. Mivel egy test vagyunk, egyazon szõlõtõnek ágai, ezért az egyik tag életszentségének jó nedve átszivárog a többi tagba is...

(Mt 5:48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.                                                 

Az obiektív valóság

Az obiektív valóság az, hogy a lelki fejlõdésben a látomások, a bensõ hangok, a karizmák másodlagosok. Ami igazán számít, az az erények gyakorlása...

Az erényekrõl sokan sokfélét mondanak, de nekünk valahol el kell kezdenünk, mert egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. Ehez jó útmutatás ad az Úr Jézus a hegyi beszédben. A hegyi beszédben, kapunk tömören:
a). 3 gyakorlati feladatot;
b). 3 életprogramot.

a). Amit gyakorolnunk kell:
- a mindennnapi bensõséges ima ( Mt 6:5-6);
- a gyakori böjt ( Mt 6:16-18);
- a nagylelkû alamizsnálkodás ( Mt 6:1-4).

b). Ami életprogramunk kell legyen:
- a békességre való törekvés ( Mt 5:21-26);
- a tisztaság megõrzése ( Mt 5:27-32);
- a szegénység kedvelése ( Mt 6:19-21).

Ha ezek megvannak, akkor tovább lehet lépni és van ahová, mert az erények sora igen hosszú...

Krisztus katonái

Aki érte a kommunizmust Romániában, annak nem kell magyarázni milyen volt május elseje vagy agusztus huszonharmadika. Ez a két nap nagyjából egyforma volt minden évben, és arról szólt, hogy az összes gyárat és iskolát kivezényelték felvonulni.  Akik nem érték ezeket az időket, nem tudják mit jelent az, hogy “felvonulni”. Képzeljük el, hogy reggel, úgy nyolc óra tájt, gyülekezni kellett minden gyárnak, iskolának, sportegyesületnek, termelő egységnek, szekciónak, mühelynek, osztálynak, stb. egy bizonyos helyen, utcaszakaszon, amelyet a pártelvtársak előre kijelöltek. A dolgozók zászlókkal, címeres, feliratos táblákkal, Ceausescu képekkel, míg a diákok “pionír” (úttörő) ruhában, fehér ingben, piros nyakkendőkkel sokarkoztak.

Ilyenkor annyi volt a nép a városban, mint mostanság a csíksomlyói búcsú alkalmával. Alig lehetett mozogni az utcákon. De amúgy se szabadott elmenni a csoportunktól, osztályunktól. Ilyenkor mindig szomjasok voltunk, és a legrosszabb az volt, ha valakire rájött a “nagy dolga”. Akkor aztán futtunk, hogy bekérenzünk valahová “vécére”...

Ezekben a felvonulásokban az volt a pláne, hogy rengeteget kellett állni és várni egy helyben, amíg aztán valamikor dél felé sorra kerültünk mi is, hogy felvonuljunk a “tribün” előtt. Addig csak álldigáltunk felsorakozva, sóhajtozva és nem tudtunk semmit, nem láttunk semmit. Nem nagyon szabadott beszélgetni se, mert a tanárok akkor megszidtak. Elõlről ritkán jutott hátrafele valamiféle hír. Így hát csak egyet dolgot tudtunk: várni kell és remélhetőleg délután egy óra felé megszabadulunk.

Amikor aztán szóltak, hogy sorra kerültünk, kihúztuk magunkat, és a lehető legnagyobb rendben próbáltunk felvonulni. Amikor a tribün előtt vonultunk, arra kellett fordítanunk mindnyájan egyszerre a fejünket. Ekkor, néhány pillanatra, megláthattuk a három emeletes, vörösvászonos tribünt. Ott diszelgett rajta a címer, a sarló és a kalapács, az elvtársak képei, meg a Ceausescu-t és a pártot éltető feliratok. Egy rövid ideig láthattuk a nagy elvtársakat, nagy tisztisapkás, vállcsillagos ezredeseket, meg a helyi, kiváltságos elvtársakat, akiknek nevét mindenki kivülről fújta. Aztán, ahogy elvonultunk a tribün előtt, a következő utcában már szét is széledtünk. Eleget nyújtozódtunk, bámészkodtunk visszafelé, de a magas felnőttek miatt, nem sokat láthattunk.

Felnőtt koromban, egy idő után, visszatérő álmom lett, hogy ilyen felvonulásos napokat álmodjak. Volt, hogy csak a tömeget láttam az utcákon. Volt, hogy jöttem-mentem a tömeg  között. De volt, hogy láttam a főhelyeket, a fő-fő hatalmasságokkal. Ezek mind olyan tiszti ruhába voltak, mint a legrangosabb tábornokok. Nagyok voltak, tekintélyesek, hatalmas tiszti sapkákkal, nagy csillagokkal a vállaikon, és a mellük telis-tele volt mindenféle kitüntetésekkel. Nagy komolysággal, tekintéllyel és méltósággal álltak ott a főhelyen, és tudni lehetett, hogy valaki nagyon fontos személyre várnak, aki sokkal, de sokkal nagyobb náluknál…

Később aztán magamat si katonaruhában kezdtem álmodni. Voltam már katona, de ismét katona lettem, bent egy kaszárnyában. Sötétben és félhomályban, mezőkön járkáltam más katonákkal, és láttam a náci hadsereghez hasonló ellenséges katonákat. Majd volt, hogy egyfajta polgárháború közepén találtam magamat. Majd később embereket menekítettem autókkal, ahogyan a zsidókat menekítették a második világháborúban a németek elől. Volt, hogy teherautókra, dubákba tuszkoltam embereket, akiket megmentettem az ellenség elől. Emlékszem még arra is, hogy az utolsó autóról lepottyant egy kis csonka-bonka emberke. Az autó már elindult, ő meg próbált visszakapaszkodni. Én megragadtam az emberkét, visszagyömöszöltem a dubába és rácsuktam az ajtót.

Mit jelentsen ez? Számomra azt jelenti ez az álom, hogy a tömeg Isten népe, az Egyház. A fő-fő helyen lévõk, azok Isten angyalai és szentjei. Akire ők várnak a néppel együtt, az az Emberfia, az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Királyunk. Isten népe ki van téve az ellenség támadásának. Az ellenség célja pedig az, hogy meggátolja, hogy az emberek eljussanak az üdvösségre. Mi, akiknek hitünk van, és akarjuk szolgálni Krisztust, akarjuk építeni Isten országát, Krisztus katonái vagyunk. A feladatunk az, hogy lelkeket mentsünk, kicsit és nagyot, daliást vagy csonka-bonkát egyaránt... A lelkek várnak ránk, hogy megmentsük őket és sok ember szabadulása rajtunk is múlik…

(1Kor 15:24-26)  Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.

Ima: Uram Jézus, hála és dicsőség Neked, hogy mi is katonáid lehetünk, és részt vehetünk üdvöségszerző  küzdelmedben. Ámen.

 

 

A sértõdöttség gonosz lelke

A minap egy mulatságba voltam és egy idõ után nagyon lehangolt lettem, de nem tudtam pontosan, hogy miért. Úgy éreztem, kirekesztett vagyok és minden korábbi sérelmem eszembe jutott. Egy idõ után csak ültem egymagamban és senkivel sem beszélgettem, senkit sem köszöntöttem. Próbáltam táncolni is, de nem ment. Aztán csak azt éreztem, hogy nincs ott mit keresnem és hazamentem…

Sokat gondolkodtam, vajon mi lehetett az oka ennek a szomorúságnak, de nem jöttem rá. Máskor is éreztem még ezt közösségben, pl. lelkiségi csoportban, szülõértekezleten vagy gyülésen: én, akit annyiszor kirekesztettek, megvetettek, igazságtalanul félretettek… Valami ott mocorgott bennem, hogy van is okom erre az érzésre, de van is benne egyfajta eltúlzott önsajnálat, bénaság…

Másnap fáradt voltam a mulatságtól és egy pillanatra elaludtam.  Néhány kép erejéig azt álmodtam, hogy két ujjal, a mutató és a hüvelyk ujaimmal, felkarjaitól összecsípve, fogva tartok valamiféle kis törpét, akár egy cserebogarat a szárnyaitól megragadva. A kistörpe fejét leszegve hallgatott és begubózott, mint egy denevér.

Nemsokára megszólalt a mobilom és amikor felébredtem, azt éreztem, hogy az a kistörpe még mindig ott mocorog jobb markom diónyi üregében. Többször volt már, hogy miután megébredtem, az álmom folytatódott egy-két perc erejéig fizikai érzérsekkel ( ízekkel, bizsergéssel, örömmel, fájdalommal, stb.).

Josip Loncar horvát evangelizátor kiemeli írásaiban, hogy Isten gyakran közöl velünk álomban, mert álmunkban, képekben, jobban el tudjuk viselni és jobban be tudjuk fogadni mondanivalóját. Szerintem ez az álom egy segítség volt számomra. Felvilágosított arról, hogy a sértõdöttség gonosz lelke megmérgezte hangulatomat, de nemcsak most, hanem már sokszor korábban is. Kicsiny ördög ez, de igen hatékony, mert meg tudja mérgezni az ember kedélyét, hogy önsajnálatba essék, megbénuljon lelkileg és önmagának rontsa el azokat az alkalmakat, amelyek egyébbként boldogan és vidáman telhetnének.

Ima: Hálát adok az Úrnak a megvilágosító kegyelméért és ellene mondok Jézus Krisztus szent nevében a sértõdöttség gonosz lelkének. Ámen.