Amig az üdvösség kifogyhatatlan vízesését, az üdvözitõ misztériumot, a szent Egyházat egyre inkább támadják, nyirbálják, lejáratják, hogy az emberek eltávolodjanak tõle, addig a különbözõ neoprotestáns karizmatikus gyülekeztek fûlcsiklandozó, emberi önzésnek hizelgõ, tanitásokkal, földi boldogságot, vidámságot, hamis örömet, hamis optimizmust felajánlva egyre inkább teret nyernek.
Meg van irva:
2Tim 3.1-5 Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk következnek. Az emberek önzõk, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek,szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,árulók, vakmerõk és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
Igen, szépen dicsõitenek, allelujáznak ( azzal önmagában nincs is semmi baj), de közben tévtanitásokat tanítanak. Megtagadják Krisztus kegyelmének közvetitõ eszközeit. Megtagadják az Egyházat (történelmi egyházakat), a hagyományt ( Szenthagyomány), a felkent tanitói tekintélyt (a Tanitó Hívatalt), a szentségeket, Máriát, stb. Tehát megtagadják a legtöbb kegyelmi eszközt, a kegyelem erejét, pedig a mennyeknek országa nem beszédbõl áll, hanem erõbõl.
Nem kell, nem szabad elítélnünk õket... Péter, Pál, és Judás apostolok hosszasan felróják ezeket a bûnöket és elitélik õket a tévtanitókról szóló írásaikban. Nemcsak a keresõ fiatalok között, hanem még a legbuzgóbb katolikus testvék között is láttam olyant, aki ilyen dolgokban tévelyeg. Úgy látszik, hogy a mai embert ellenállhatatlanul vonza az azonnali, földi boldogság igérete, az azonnali minden betegségbõl való kigyógyulás, a jelek és a csodák várása, minden dogmától, korláttól, kötöttségtõl való mentesség, a felszabadult, azaz szabados légkör, a felkent tekintély tiszteletének a hiánya, a szolgálatokban való önmegvalósitás öröme, stb. Pedig az evangéliumokban azt áll, hogy e világban inkább nyomoruságaink lesznek. Krisztus is betegség hordozója volt (Iz 53.3-4), igy mi is... Boldogok a lelki szegények, boldog aki nem lát és hisz... Sokkal fontosabb az engedelmesség, életünk elveszítése az evangéliumért és az utolsó helyre való ûlés.
Mindebbõl, gyakran azt látom, hogy hiába dícsérik szájukkal Jézus Krisztust, mintha inkább Krisztus ellenségei lennének. Áltatják és becsapják magukat, az embereket, miközben hízelegnak önzéseiknek, telhetetlenségeiknek és nagyravágyásaiknak.
Sajnos a katolikus karizmatikus magújulásban is, a Katolikus Egyházhoz való hûség ellenére is, léteznek, átragadnak hasonló tévedések, eltévelyedések az egyház tiszta tanitásától és az egészséges krisztusi magatartástól.Általában, a mai kor embere távolodik az egyháztól, felhígitja a hitet, nem szivleli el a józan, egészséges tanitást. Erre a problémára világít rá a Dominus Jesus és még néhány más dokumentum is.Fontosnak tartom, hogy a kérügmatikus ígehírdetés mellett legyen egy nagyon alapos képzés az Egyházról, a szentségek életértékérõl, a kegyelemrõl és nem utolsó sorban Szûz Máriáról, Isten Anyjáról, mint minden kegyelem kieszközölõjérzõl.
A mai karizmatikus evangelizációban gyakran hiányzik a kegyelemrõl való tanitás, a szenvedésrõl és a halálra való készülésrõl való tanítás. Ezért aztán nem is tudják megszólitani az öregeket, a betegeket, a szenvedõket és ezeknek de nincs is helyük közöttük. Eggyütt örvendezünk, aztán mindenki sírjon odahaza egyedül. Az ilyenek a gyengék, akik lemorzsolódtak a gyülekezetbõl, a közösségbõl, akiket úgyond az "Úr kegyelmébe" hagynak, látogatás, részvét, szeretet és felkarolás nélkül. Az örömhír meghirdetése, annak továbbvitele, együtt való megélése nélkül olyan, mint mikor valakinek megígérünk, megmutatunk egy ajándékot, de aztán nem adjuk oda neki soha...
Krisztus megváltotta a mai embert is, de a megváltás gyümölcse csak az Egyház által és a szentségek által juthat el hozzánk. Jézus Krisztus ma is emberekre épít, emberek által közvetíti e kegyelmet, de leginkább a kiválasztottai által, a papság által. Ezért, minden helyes, hasznos, üdvös lelkiségi közösségi életen túl, a helyes jámborság mindíg a felkent elõljáró pap nyomában található.
2007. november 23., péntek
2007. november 22., csütörtök
Levél egy jehovista rokonhoz
Elõször is, köszönöm, hogy írtál, köszönöm, hogy aggódsz üdvösségünkért. Valóban elhiszem, hogy teljes szeretetbõl írtál és ekképen is értékelem soraidat. Jómagam is többször gondolkodtam, hogy írjak neked ilyen témában, de irándtad való szeretetbõl és tiszteletbõl, el akartam kerülni bármiféle hitvitát.
Tudnod kell, hogy egész kiskoromtól fogva nagyra becsültem õszinteségedet, komolyságodat, odaadásodat és áldozatkészségedet. Amikor a rokonság szidott téged amiatt, hogy az egyetemet feláldoztad hitedért, akkor én átéreztem azt, hogy milyen nagy áldozatot hoztál. Mindezekért, emberileg, nagyon tisztellek és mint embert és személyiséget nagyon kedvellek. Azonban a fentiek, sõt a fentiek miatt, nem tehetem meg, hogy ne mondjam meg neked, hogy súlyosan tévedsz.
Kedves testvérem, sajnos, bármennyire is fáj neked ez, meg kell mondanom, hogy tévesz, sõt az utobbi kb. 30 éved nagy tévedések sorozata. Számomra most is egy talány, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy egy ilyan kedves személy, mint amilyen te vagy, így tévútra tudjon jutni. Ha erre gondolok, szomorú a lelkem, és csak állok értetlenül.
Tudnod kell, hogy elég nagy tapasztalatom van a hitvédelem területén. Nem csak, hogy meg vagyok gyõzõdve katolikus keresztény hitemben, hanem mélyen ismerem is azt. Annélkül, hogy dicsekednék, mondhatom, hogy elég magas fokon ismerem a Szentírást, a Katolikus Egyház Tanító Hivatalának tanítását és gyakarolom azt különbözõ szolgálatok által.
Ezért nemcsak, hogy hiszem, hanem TUDOM is, hogy nincs hatalmam arra, és emberileg lehetetlen, hogy téged meggyõzzelek arról, hogy milyen téves úton jársz. Írhatok neked akár 100 oldalnyi érvelést, szentírási részekkel alátámasztva, te úgyis azt fogsz érteni belõle, amit érteni akarsz. Ne vedd sértésnek, de erre azt szokták mondani, hogy: "feltette az õrtornyos szemüveget és csak azon keresztül lát...."
Le tudnád venni ezt az "õrtornyos" szemûveget?...
Ezeken túl pedig, mára már annyira be van hálózva a fizikai és szellemi léted, hogy ha akarnál, akkor sem tudnál szabadulni a jehova tanui közösségébõl. A teljes léted tõlük függ és egy esetleges kiállásod teljes anyagi és lelki csõd lenne számodra. Tehát nem vagy szabad, pedig Isten szabadságra hívott meg...
Mégis, mivel írtál nekem, és jó értelembe véve provokáltál, válaszolok hitbeli felvetéseidre, annál is inkább mert ez az egész “traktátus” az egyházamat is komolyan érinti. Mivel tételesen írtál, jómagam is tételesen próbálok meg válaszolni:
1. Az elsõ potban azt írod, hogy az igaz vallás Isten szavára alapozza tanításait, nem pedig emberi hagyományokra
Válasz: Ez a kijelentés nem más mint a Sola Scriptura elv, amelyet a legtöbb protestáns, neo-protestáns történelmi egyház vagy újabb keletü gyülekezet is vall. Ennek a kritériumnak õk is eleget tesznek. Mi katolikusok, azonban azt valljuk, hogy a Szentírás mellet ugyanolyan fontos a Szenthagyomány is, meg a Tanító Hívatal is. Itt már ajánlanám a Katolikus Egyház Katekizmusának tanulmányozását.
Tudnod kell, hogy Jézus Krisztus, akinek az evangéliumát te is olvasod, csak egyetlen sort írt, azt is csak homokba. Az Õ tanításait szájról-szájra adták át évtízedeken keresztül, mindaddig amíg a négy evangélista meg nem írta az evangéliuomokat. Sokminden nem íródott meg (Jn 21:25) és csak hagyományként öröklõdött. Ezért is int Pál a hagyományokhoz való ragaszkodáshoz:
2Tessz 2.15 Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tõlünk élõszóban vagy levélben kaptatok.
Tehát igenis vannak és kell legyenek hagyományok.
2. Ennél a pontnál egyszerüen az van, hogy meghamisították a Szentírást amelyet a kezetekbe adnak a brooklyni elõljáróitok
Hidd el, hogy nagyon sok Biblia jár a kezembe nap mint nap és egyik sem írja azt amit te írsz a Máté 4:10-nél. a helyes idézet az alábbi:
Mt 4.10 Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (katolikus)
Mát. 4.10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: * Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. ( protestáns Károli)
Mt. 4.10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tõlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (református);
Mat. 4.10 Then saith Jesus unto him, Get thee hence, Satan: for it is written, Thou shalt worship the Lord thy God, and him only shalt thou serve. ( anglikán)
Mt 4.10 Da sprach Jesus zu ihm: Weg mit dir, Satan! denn es steht geschrieben (5. Mose 6,13): »Du sollst anbeten den Herrn, deinen Gott, und ihm allein dienen.« (evangélista)
Gondolod, hogy mind egyformán hazudnak és csak a jehova tanui Bibliája a helyes? Vannak eredeti K.u.I.-II. századi görög íratok és nagyon sokan tanulmányozzák azokat.
Tehát, kedves testvérem, a Biblia amit olvasol, meg van módosítva a jehova tanui propagandája szerint, hogy a Jehova nevet emeljék ki. Valójában, a Jehova név 19-szer fordul elõ a Szentírásban, amelybõl 18-szor a Mózes II. könyvében és egyszer Jeremiás könyvében.
Valójában nem is Jehova az, hanem Jahve, azaz JHVH, ami az Úr nevét jelentette a hébereknek.
De azóta eljött a Fiú, aki kinyilatkoztatta az Atyát és Szentlelket, tehát úgy imádkozunk ahogyan Õ tanította: “Miatyánk...”
3. Az Isten és felebaráti szeretet
... amelyet Krisztus az Õ szeretete által állított parancsként számunkra, minden keresztény felekezet fõparancsolata és ideálja. Sajnos az emberi gyarlóság sokszor ezt megrontja, de gondolom, hogy a jehova tanui között is kerül bûnös ember. Vagy nem?
4. Mi katolikusok nemcsak, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust, hanem Õt valljuk egyetlen Úrnak és Üdvözítõnek
ApCsel 4.12 Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Jn 14.6 „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.Ti viszont csak elfogadjátok Jézus Krisztust, mint egy prófétát ( ezt a muszlimok is teszik) és azt gondoljátok, hogy eljuthattok Jehovához (azaz az Atyához) a saját törekvésetek által. Aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, és nem tartja meg tanításait, úgy ahogy Õ tanítja Egyháza által, annak a vallásossága hiábavaló, mert csak Õáltala lehet eljutni az Atyához, fõleg akkor, ha valaki katolikusnak volt keresztelve.
5. Itt sokmindenben egyetértünk, viszont itt is elfogult a tanításotok
Jézus az apostolokat a világba küldte:
Lk 10.3 Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
6. Itt van a legkézzelfoghatóbb tévedésetek
Azt írod szó szerint, hogy: “hírdetik házról-házra az apostoli módszer szerint”. Itt ajánlom figyelmedbe a Szentírást:
Lk 9.1 Összehívta a tizenkettõt, erõt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.
Lk 9.4 Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább.
Lk 10.1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.
Lk 10.7 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.
Az Úr Jézus mind az apostoloknak, mind pedig a 72 tanitványnak, azt parancsolta, hogy ne házaljanak, hanem minden helységben, keressenek egy helyet ahová befogadják õket és ott hirdesség az helység lakósságának az evangéliumot. Ha végigolvasod az Apostolok cselekedeteit vagy Pál leveleit, sehol sem fogod azt olvasni, hogy az apostolok házról-házra jártak volna. Ez egyszerüen azért van így, mert az embernek kell Istenhez járulnia, nem pedig Istennek az emberhez:
Jer. 31.22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
Az Asszony az Egyház, a férfi az Isten, azaz Jézus Krisztus, a Võlegény.
A továbbiakban nem akarom kommentálni érveléseidet, csak néhány fõbb pontra térnék ki, amelyeket a legnagyobb tévedéseiteknek látok:
7. Az apostoli egyház és az apostoli jógutódlás ( a papság) elvetése
Jézus Krisztus Egyházat alapított és Õ mindíg emberekre épít. Így elõször Péterre és az apostolokra épített, majd késõbb azokra akiket az apostolok választottak és felkentek kézrátétel által:
Mát. 16.18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
ApCsel 14.23 Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.
ApCsel 8.18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:...
Az Egyháztól és az apostolutódoktól való elszkadás igen súlyos bûn, amelyért Isten eltaszítja az embert:
Lk 9.5 Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.”
Itt az apostolokról és utódaikról a püspökökrõl van szó.
8. Jézus Krisztus az egyetlen üdvözítõ, az Õ szerepének elhomályosítása
Errõl már korában írtam...
9. A világhoz, a társadalomhoz és az természetudományhoz való helytelen viszonyulásotok
Azt tanítják a jehova tanui, hogy nem szabad elfogadni a véradást, mert az Isten elõtt utálatos.
Lev 17.11-12 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért.Nem szabad egy szentírási részt se kiragadni és önkényesen értelmezni. Az Úr Jézus azt tanítja, hogy senkiben sincs nagyobb szeretet mint abban aki életét adja barátaiért:
Jn 15.13 Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.
Hát ha a vér maga a test élete, akkor aki vért ad, az életét adja. Hát nem ez a lagnagyobb szeretet? Hogyhogy ezt nem értitek meg?...
10. A lélek sorsa halála után
Az ember testbõl és lélekbõl áll. Mindkettõt Isten élteti és ezek széjjelválaszthatatlanok amíg az ember él. Tudom, hogy ti tagadjátok a lélek létezését. ez azonban abszudum, hiszen, ha az ember csak testbõl és Isten éltetõ erejébõl állna , akkor a halál beálltával, amikor Isten megvonja éltetõ erejét, az ember egyszerüen megszünne létezni. Hol van a szubsztancia, amelyben az ember énje, értelme, 3rzelmei és akarata van?
Jézus ehez viszonyítva sokkal nagyobbat igér:
Jn 14.1-4 Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!
Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.”Tehát az embernek halhatatlan lelke van, amely a halál beálltával különválik a testtõl és megjelenik a külön itéletre, Jézus Krisztus elõtt aki az egyetlen ítélõbíró. Ekkor mindenki elnyeri jutalmát:
Mt 28.18 Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.
Akik hisznek Jézusban, azoknak helyet készített a mennyben, ahol várják a feltámadást, ami a teljes ember, lelki és testi megváltása:
Róm 8.23 De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensõnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
1Tessz 4.16 A parancsszóra, a fõangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennybõl. Elõször a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.
1Kor 15.16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
11. Az egyik legnagyobb sivárságotok viszont az, hogy nem ismeritek a Szentlelket
Nézz magadba, és kérdezd meg magadtól, hogy találkoztál-e személyesen Jézus Krisztussal, aki valóban feltámadt és él. Ha nem, akkor az azért van, mert nem ismeritek a Vigasztalót:
Jn 14.16 ...én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.Jézus azért jött el, hogy életünk legyen és bõségben legyen, nem azért, hogy sivárságban éljünk.
Még sokat írhatnék érvelhetnék, de szavaimhoz nagy reményt nem fûzök. Hacsak az Úr valamiféleképpen nem kegyelmez nektek és nem kaptok valami olyan segítõ kegyelmet, amely által egy biztos referenciapontot találjatok, ami meggyõzzön titeket, semmiképpen sem érthetitek meg szavaimat. Én mindenképpen imádkozni fogok érted, leányodért és Kláriért valamint leányáért.
Ha netalán valaha megtérnél Krisztus Egyházába, tud meg, hogy az út egyszerû. Õszinte bûnbánat, szentgyónás egy felkent papnál és a szentáldozáshoz való járulás. Ennélkül nincs ûdvösségetek, ezt nyugodt lelkiismerettel írom le. Mivel katolikusok voltatok és nem ismertétek fel Isten Fiát az Egyházban és a szentségekben, nem mehettek be a mennyek országába, hacsak meg nem tértek:
Zsid 3.11 Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Tudom, hogy Isten szeret titeket, mind minden embert, és szeme rajtatok, mégha hátat is fordítottatok neki, amikor idegen istenhez fordultatok. Az Úr legyen irgalmas hozzátok és világosítsa meg szíveteket. Õ a tanúm, hogy szeretlek benneteket, és ha tehetném mindent megtennék, hogy megmentselek benneteket, de sajnos ti azt gondoljátok, hogy ti mentetek meg másokat.
A továbbiakban a szeretetért meg a békességért ne folytassuk az érveléseket... Bármilyen elõítélet és ítélkezés nélkül, szabadon és szeretettel,
XY.
Tudnod kell, hogy egész kiskoromtól fogva nagyra becsültem õszinteségedet, komolyságodat, odaadásodat és áldozatkészségedet. Amikor a rokonság szidott téged amiatt, hogy az egyetemet feláldoztad hitedért, akkor én átéreztem azt, hogy milyen nagy áldozatot hoztál. Mindezekért, emberileg, nagyon tisztellek és mint embert és személyiséget nagyon kedvellek. Azonban a fentiek, sõt a fentiek miatt, nem tehetem meg, hogy ne mondjam meg neked, hogy súlyosan tévedsz.
Kedves testvérem, sajnos, bármennyire is fáj neked ez, meg kell mondanom, hogy tévesz, sõt az utobbi kb. 30 éved nagy tévedések sorozata. Számomra most is egy talány, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy egy ilyan kedves személy, mint amilyen te vagy, így tévútra tudjon jutni. Ha erre gondolok, szomorú a lelkem, és csak állok értetlenül.
Tudnod kell, hogy elég nagy tapasztalatom van a hitvédelem területén. Nem csak, hogy meg vagyok gyõzõdve katolikus keresztény hitemben, hanem mélyen ismerem is azt. Annélkül, hogy dicsekednék, mondhatom, hogy elég magas fokon ismerem a Szentírást, a Katolikus Egyház Tanító Hivatalának tanítását és gyakarolom azt különbözõ szolgálatok által.
Ezért nemcsak, hogy hiszem, hanem TUDOM is, hogy nincs hatalmam arra, és emberileg lehetetlen, hogy téged meggyõzzelek arról, hogy milyen téves úton jársz. Írhatok neked akár 100 oldalnyi érvelést, szentírási részekkel alátámasztva, te úgyis azt fogsz érteni belõle, amit érteni akarsz. Ne vedd sértésnek, de erre azt szokták mondani, hogy: "feltette az õrtornyos szemüveget és csak azon keresztül lát...."
Le tudnád venni ezt az "õrtornyos" szemûveget?...
Ezeken túl pedig, mára már annyira be van hálózva a fizikai és szellemi léted, hogy ha akarnál, akkor sem tudnál szabadulni a jehova tanui közösségébõl. A teljes léted tõlük függ és egy esetleges kiállásod teljes anyagi és lelki csõd lenne számodra. Tehát nem vagy szabad, pedig Isten szabadságra hívott meg...
Mégis, mivel írtál nekem, és jó értelembe véve provokáltál, válaszolok hitbeli felvetéseidre, annál is inkább mert ez az egész “traktátus” az egyházamat is komolyan érinti. Mivel tételesen írtál, jómagam is tételesen próbálok meg válaszolni:
1. Az elsõ potban azt írod, hogy az igaz vallás Isten szavára alapozza tanításait, nem pedig emberi hagyományokra
Válasz: Ez a kijelentés nem más mint a Sola Scriptura elv, amelyet a legtöbb protestáns, neo-protestáns történelmi egyház vagy újabb keletü gyülekezet is vall. Ennek a kritériumnak õk is eleget tesznek. Mi katolikusok, azonban azt valljuk, hogy a Szentírás mellet ugyanolyan fontos a Szenthagyomány is, meg a Tanító Hívatal is. Itt már ajánlanám a Katolikus Egyház Katekizmusának tanulmányozását.
Tudnod kell, hogy Jézus Krisztus, akinek az evangéliumát te is olvasod, csak egyetlen sort írt, azt is csak homokba. Az Õ tanításait szájról-szájra adták át évtízedeken keresztül, mindaddig amíg a négy evangélista meg nem írta az evangéliuomokat. Sokminden nem íródott meg (Jn 21:25) és csak hagyományként öröklõdött. Ezért is int Pál a hagyományokhoz való ragaszkodáshoz:
2Tessz 2.15 Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tõlünk élõszóban vagy levélben kaptatok.
Tehát igenis vannak és kell legyenek hagyományok.
2. Ennél a pontnál egyszerüen az van, hogy meghamisították a Szentírást amelyet a kezetekbe adnak a brooklyni elõljáróitok
Hidd el, hogy nagyon sok Biblia jár a kezembe nap mint nap és egyik sem írja azt amit te írsz a Máté 4:10-nél. a helyes idézet az alábbi:
Mt 4.10 Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (katolikus)
Mát. 4.10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: * Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. ( protestáns Károli)
Mt. 4.10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tõlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (református);
Mat. 4.10 Then saith Jesus unto him, Get thee hence, Satan: for it is written, Thou shalt worship the Lord thy God, and him only shalt thou serve. ( anglikán)
Mt 4.10 Da sprach Jesus zu ihm: Weg mit dir, Satan! denn es steht geschrieben (5. Mose 6,13): »Du sollst anbeten den Herrn, deinen Gott, und ihm allein dienen.« (evangélista)
Gondolod, hogy mind egyformán hazudnak és csak a jehova tanui Bibliája a helyes? Vannak eredeti K.u.I.-II. századi görög íratok és nagyon sokan tanulmányozzák azokat.
Tehát, kedves testvérem, a Biblia amit olvasol, meg van módosítva a jehova tanui propagandája szerint, hogy a Jehova nevet emeljék ki. Valójában, a Jehova név 19-szer fordul elõ a Szentírásban, amelybõl 18-szor a Mózes II. könyvében és egyszer Jeremiás könyvében.
Valójában nem is Jehova az, hanem Jahve, azaz JHVH, ami az Úr nevét jelentette a hébereknek.
De azóta eljött a Fiú, aki kinyilatkoztatta az Atyát és Szentlelket, tehát úgy imádkozunk ahogyan Õ tanította: “Miatyánk...”
3. Az Isten és felebaráti szeretet
... amelyet Krisztus az Õ szeretete által állított parancsként számunkra, minden keresztény felekezet fõparancsolata és ideálja. Sajnos az emberi gyarlóság sokszor ezt megrontja, de gondolom, hogy a jehova tanui között is kerül bûnös ember. Vagy nem?
4. Mi katolikusok nemcsak, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust, hanem Õt valljuk egyetlen Úrnak és Üdvözítõnek
ApCsel 4.12 Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Jn 14.6 „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.Ti viszont csak elfogadjátok Jézus Krisztust, mint egy prófétát ( ezt a muszlimok is teszik) és azt gondoljátok, hogy eljuthattok Jehovához (azaz az Atyához) a saját törekvésetek által. Aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, és nem tartja meg tanításait, úgy ahogy Õ tanítja Egyháza által, annak a vallásossága hiábavaló, mert csak Õáltala lehet eljutni az Atyához, fõleg akkor, ha valaki katolikusnak volt keresztelve.
5. Itt sokmindenben egyetértünk, viszont itt is elfogult a tanításotok
Jézus az apostolokat a világba küldte:
Lk 10.3 Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
6. Itt van a legkézzelfoghatóbb tévedésetek
Azt írod szó szerint, hogy: “hírdetik házról-házra az apostoli módszer szerint”. Itt ajánlom figyelmedbe a Szentírást:
Lk 9.1 Összehívta a tizenkettõt, erõt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.
Lk 9.4 Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább.
Lk 10.1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.
Lk 10.7 Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.
Az Úr Jézus mind az apostoloknak, mind pedig a 72 tanitványnak, azt parancsolta, hogy ne házaljanak, hanem minden helységben, keressenek egy helyet ahová befogadják õket és ott hirdesség az helység lakósságának az evangéliumot. Ha végigolvasod az Apostolok cselekedeteit vagy Pál leveleit, sehol sem fogod azt olvasni, hogy az apostolok házról-házra jártak volna. Ez egyszerüen azért van így, mert az embernek kell Istenhez járulnia, nem pedig Istennek az emberhez:
Jer. 31.22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
Az Asszony az Egyház, a férfi az Isten, azaz Jézus Krisztus, a Võlegény.
A továbbiakban nem akarom kommentálni érveléseidet, csak néhány fõbb pontra térnék ki, amelyeket a legnagyobb tévedéseiteknek látok:
7. Az apostoli egyház és az apostoli jógutódlás ( a papság) elvetése
Jézus Krisztus Egyházat alapított és Õ mindíg emberekre épít. Így elõször Péterre és az apostolokra épített, majd késõbb azokra akiket az apostolok választottak és felkentek kézrátétel által:
Mát. 16.18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
ApCsel 14.23 Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.
ApCsel 8.18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:...
Az Egyháztól és az apostolutódoktól való elszkadás igen súlyos bûn, amelyért Isten eltaszítja az embert:
Lk 9.5 Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul.”
Itt az apostolokról és utódaikról a püspökökrõl van szó.
8. Jézus Krisztus az egyetlen üdvözítõ, az Õ szerepének elhomályosítása
Errõl már korában írtam...
9. A világhoz, a társadalomhoz és az természetudományhoz való helytelen viszonyulásotok
Azt tanítják a jehova tanui, hogy nem szabad elfogadni a véradást, mert az Isten elõtt utálatos.
Lev 17.11-12 Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért.Nem szabad egy szentírási részt se kiragadni és önkényesen értelmezni. Az Úr Jézus azt tanítja, hogy senkiben sincs nagyobb szeretet mint abban aki életét adja barátaiért:
Jn 15.13 Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.
Hát ha a vér maga a test élete, akkor aki vért ad, az életét adja. Hát nem ez a lagnagyobb szeretet? Hogyhogy ezt nem értitek meg?...
10. A lélek sorsa halála után
Az ember testbõl és lélekbõl áll. Mindkettõt Isten élteti és ezek széjjelválaszthatatlanok amíg az ember él. Tudom, hogy ti tagadjátok a lélek létezését. ez azonban abszudum, hiszen, ha az ember csak testbõl és Isten éltetõ erejébõl állna , akkor a halál beálltával, amikor Isten megvonja éltetõ erejét, az ember egyszerüen megszünne létezni. Hol van a szubsztancia, amelyben az ember énje, értelme, 3rzelmei és akarata van?
Jézus ehez viszonyítva sokkal nagyobbat igér:
Jn 14.1-4 Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!
Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.”Tehát az embernek halhatatlan lelke van, amely a halál beálltával különválik a testtõl és megjelenik a külön itéletre, Jézus Krisztus elõtt aki az egyetlen ítélõbíró. Ekkor mindenki elnyeri jutalmát:
Mt 28.18 Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.
Akik hisznek Jézusban, azoknak helyet készített a mennyben, ahol várják a feltámadást, ami a teljes ember, lelki és testi megváltása:
Róm 8.23 De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensõnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
1Tessz 4.16 A parancsszóra, a fõangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennybõl. Elõször a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.
1Kor 15.16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
11. Az egyik legnagyobb sivárságotok viszont az, hogy nem ismeritek a Szentlelket
Nézz magadba, és kérdezd meg magadtól, hogy találkoztál-e személyesen Jézus Krisztussal, aki valóban feltámadt és él. Ha nem, akkor az azért van, mert nem ismeritek a Vigasztalót:
Jn 14.16 ...én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.Jézus azért jött el, hogy életünk legyen és bõségben legyen, nem azért, hogy sivárságban éljünk.
Még sokat írhatnék érvelhetnék, de szavaimhoz nagy reményt nem fûzök. Hacsak az Úr valamiféleképpen nem kegyelmez nektek és nem kaptok valami olyan segítõ kegyelmet, amely által egy biztos referenciapontot találjatok, ami meggyõzzön titeket, semmiképpen sem érthetitek meg szavaimat. Én mindenképpen imádkozni fogok érted, leányodért és Kláriért valamint leányáért.
Ha netalán valaha megtérnél Krisztus Egyházába, tud meg, hogy az út egyszerû. Õszinte bûnbánat, szentgyónás egy felkent papnál és a szentáldozáshoz való járulás. Ennélkül nincs ûdvösségetek, ezt nyugodt lelkiismerettel írom le. Mivel katolikusok voltatok és nem ismertétek fel Isten Fiát az Egyházban és a szentségekben, nem mehettek be a mennyek országába, hacsak meg nem tértek:
Zsid 3.11 Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Tudom, hogy Isten szeret titeket, mind minden embert, és szeme rajtatok, mégha hátat is fordítottatok neki, amikor idegen istenhez fordultatok. Az Úr legyen irgalmas hozzátok és világosítsa meg szíveteket. Õ a tanúm, hogy szeretlek benneteket, és ha tehetném mindent megtennék, hogy megmentselek benneteket, de sajnos ti azt gondoljátok, hogy ti mentetek meg másokat.
A továbbiakban a szeretetért meg a békességért ne folytassuk az érveléseket... Bármilyen elõítélet és ítélkezés nélkül, szabadon és szeretettel,
XY.
2007. november 21., szerda
Lótuszvirág templom
Az egyik este a PAX Tv egy programot sugárzott az indiai Bahá'i közösségről, és egy bizonyos modern építészeti csodáról, a "lótuszvirág templomról". Az adásban végigmutatták az egész építkezést, a tervezéstől a templom felszenteléséig. Az építmény még a legmodernebb technikai eszközök segítségével is lehetetlennek tűnik, és mégis, azok az egyszerű indiai emberek, csupasz kézzel, a legrudimentárisabb módszerekkel épitették meg a XX. század egyik legcsodálatosabb épitményét...
A terv megvalósításának ideje alatt, igazán csodálatos volt azoknak az embereknek az áldozatkészsége, ahogyan feláldozták egész életük munkáját, és segítették anyagilag a temlom felépítését. Az egyik gazdag kereskedő az egész vagyonát költötte a terület megvásárlására, mások az egész szegénységüket odaadományozták egyetlen olasz márvány fedőlapért, mások, a börtönben, egész büntetési idejük bérét ajánlották fel az építkezéshez. Azok a szegény indiaiak, két évtized verejtékét építették bele abba a templomba.
A terv megvalósításának ideje alatt, igazán csodálatos volt azoknak az embereknek az áldozatkészsége, ahogyan feláldozták egész életük munkáját, és segítették anyagilag a temlom felépítését. Az egyik gazdag kereskedő az egész vagyonát költötte a terület megvásárlására, mások az egész szegénységüket odaadományozták egyetlen olasz márvány fedőlapért, mások, a börtönben, egész büntetési idejük bérét ajánlották fel az építkezéshez. Azok a szegény indiaiak, két évtized verejtékét építették bele abba a templomba.
A felszentelési szertartáson megrendítő volt az az áhitat és méltóság, ahogyan az indiai ember, a saját hite szerint, kereste és imádta Istent. És ez a templom nem egyedülálló, hanem még legalább öt hasonlót mutattak be, de ez az utolsó a legcsodálatosabb...
Ezekről beszélgetve, az egyik testvér jutott eszembe, akinek egy Szentlélek szeminárium alkalmával meséltem egy távolkeleti ember istenkereséséről. Ő akkor ezt mondta nekem:
Ezekről beszélgetve, az egyik testvér jutott eszembe, akinek egy Szentlélek szeminárium alkalmával meséltem egy távolkeleti ember istenkereséséről. Ő akkor ezt mondta nekem:
- Tudod mi a szomorú? Az, hogy azok az emberek nincsenek az igazság birtokában, de amiben hisznek, azért képesek az életüket áldozni. Mi katolikus keresztények, akik a teljes kinyilatkoztatás birtokában vagyunk, mit teszünk?...
Igen, mi mit teszünk? Mit tesz Európa kereszténysége, amelynek mára már csak kis százaléka vallja magát vallásosnak?...
Amint ezt a TV adást néztem, ez járt az eszemben: Ezeknek az embereknek tettei vádolnak bennünket... Egyszer még számokérettetik tőlünk mindaz, amit kaptunk a hit, az erkölcs és a vallás terén a kétezer éves egyházunktól. Egyszer még számonkérettetik az európai kereszténységtől a keresztény öröksége...
(Lk 12:48) Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
Komolyan felül kell vizsgálnunk életünket, munkánkat, anyagi vágyainkat, áldozatkészségünket, és azokat nem a nyugateurópaihoz kell viszonyítanunk, hanem talán az indiai szegényéhez, mert azoknak a millióknak nyomorúsága, szenvedése, gürcölése, áldozatkészsége, lelki nemessége, önzetlensége, mély vallásossága vádolni fog bennünket.
Ajánlatos, hogy az indiai budhista, hinduista, bahá'ista vagy más vallású emberben ne csak a pogány tévhitű embert lássuk meg, hanem a vallását és életét mély őszinteséggel, odaadással és hősisességgel megélő embert is. Ők a lelkismeretük szerint lesznek majd megítélve...
Igen, mi mit teszünk? Mit tesz Európa kereszténysége, amelynek mára már csak kis százaléka vallja magát vallásosnak?...
Amint ezt a TV adást néztem, ez járt az eszemben: Ezeknek az embereknek tettei vádolnak bennünket... Egyszer még számokérettetik tőlünk mindaz, amit kaptunk a hit, az erkölcs és a vallás terén a kétezer éves egyházunktól. Egyszer még számonkérettetik az európai kereszténységtől a keresztény öröksége...
(Lk 12:48) Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
Komolyan felül kell vizsgálnunk életünket, munkánkat, anyagi vágyainkat, áldozatkészségünket, és azokat nem a nyugateurópaihoz kell viszonyítanunk, hanem talán az indiai szegényéhez, mert azoknak a millióknak nyomorúsága, szenvedése, gürcölése, áldozatkészsége, lelki nemessége, önzetlensége, mély vallásossága vádolni fog bennünket.
Ajánlatos, hogy az indiai budhista, hinduista, bahá'ista vagy más vallású emberben ne csak a pogány tévhitű embert lássuk meg, hanem a vallását és életét mély őszinteséggel, odaadással és hősisességgel megélő embert is. Ők a lelkismeretük szerint lesznek majd megítélve...
(Róm 2:14-16) Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.
A gerenda esete
Reflexiók a szatmárnémeti Laikusok szerepe az egyházban konferencia után, 2004 október 27-29...
(Lk 6:42) Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl.
Ki vagyok én, hogy a paptestvéreimnek szeméből kezdjem piszkálni a szálkát? De ugyanakkor ott van a felvetett kérdés... Ott voltam egy országos konferencián, ahol sok mindent láttam-hallottam. És egyébbként is, van egy kérdésem: van-e bátorságotok, van-e áldozatkészségetek, van-e nyitottságotok egy kényes kérdést megvitatni?...
Azt sejtem, hogy minálunk, sokfelé, sokminden le van fagyva. Le van dermedve az igazságnak a hitből és szeretetből való felvállalása. Nincs aki szóljon, nincs aki az igazságot nevén nevezné. A birkaszellem társadalmi nyomása lepelként borít be mindent, és mindenkit a hallgatás bénaságába kényszerít…
Most a talákozó árnyoldalait ecstelném, abban a reményben, hogy kiderülnek részlegesen a válaszok, bizonyos felvetett kérdésekre. Az alábbiak csakis a saját meglátásaim, nem tükrözik obiektiven az országos találkozót.
A helyzet bemutatása
A találkozó a bemutatkozásokkal kezdődött, azaz egyházmegyei bemutatkozásokkal. Ezek valóban, konferenciához méltóan, igényesen, power-point fáljokba szedve, videóprojektorral lettek az emberek szeme elé tárva. Csak amúgy váltakoztak a nevek, a strukturák, intémények, irodák, szövetségek, lelkiségi csoportképek stb. Amint így nézegettük ezeket, a vége felé, az egyik testvér félszájjal belemorgott: Ha ennyi minden létezik, akkor hogyan lehetséges, hogy a dolgok mégis ilyen rosszul mennek... Igen, a bemutatók virágzó, problémamentes, jól működő egyházmegyéket akartak bemutatni, de a valóság teljesen más.
Strukturák és emberek
A valóság az, hogy a sok struktura mögött kevés ember áll, és a sok szervezetben általaban ugyanazok az emberek tünnek fel. A sok szervezet alig müködik, vagy épphogy csak létezik.
Az Úr Jézus nem strukturákra épít, hanem emberekre! És abból bizony elég kevés van.
Például a Gyulafehérvári Fõegyházmegye bemutatójában egyszerűen átsíklottunk azokon a gyászos statisztikai adatokon, miszerint 2004-ben a Gyulafehérvári Fõegyházmegyében egyetlen egy kerületben sem voltak pozitívak a születési-elhalálozási arányok. Mindenhol negatívak... és nem 5-10 százalékkal, hanem 200-270 százalékkal.
2004-ben a főegyházmegyében több mint 1400 lélek tünt el, nem számítva bele az elvándorlásokat. Tehát évente a fõegyházmegye egy falu népességével fogy.
Ez nem “élő egyház”, hanem szó szerint haldokló egyház.
Mi az oka ennek a drasztikus fogyásnak? Csak a gazdasági problémák? Én személy szerint kétlem… Itt valami katasztrófális egzisztenciális problémáról van szó, amelyben a fiatalság és a család nem talál életteret, táptalajt. Nem csak pénzhiányról van szó, hanem a szolidaritás, egymás felvállalásának teljes hiányáról…
Víziók felvázolása
Továbbá az utolsó előadásból megtudtuk hogy:
- Jézus Krisztus Egyházat alapított, nem egyéni vallást;
- Az Úr Jézus önmaga is közösségből jött, közösségbe lépett fel, hogy közösséget alapítson;
- A szolgálati papságnak olyan szerepe van mint a csontváznak, de világiak nélkül nem megy, mert ők a hús, és hús nélkül csak csontváz marad (iszonyatos elképzelni külön a csontvázat, külön a húst);
- Le kell mondani a népegyház reményeiről;
- A szolgálati papságnak le kell mondania a klerikális, autokratikus magatartásáról;
- Létre kell hozni a tudatos “közösségi egyházat”...
A népegyház eltúlzásának tragikuma
- Feltételezzük az egyházat, mint a megkereszteltek teljes populációját;
- Elvárásaink vannak, hogy ezek az egyház hagyományai szerint reagáljanak az elhangzott felhívásokra...
Lehetséges megoldások
- Ahol feltételezünk, ott ne feltételezzünk, hanem hozzunk létre (újraevangelizálás, pasztorálás, stb);
- Az elvárást fel kell cserélni a meghívással (a mai embert nem lehet rángatni, ijesztegetni, pirongatni, stb.)...
A modern egyház tagjai:
- Tudatosan vállalják Jézus Krisztust és az egyházat;
- Vállalják a világ felé küldetésüket...
A “csontváz”, nem akar lemondani a régi népegyház egyházképéről
A megoldást a hatalmi tényezőkben látja, mint pl: politikai pártok, kormányok, állami költségvetések, illetve az anyagi dolgokban, mint pl: egyházi ingatlanok, földek, erdők, stb. A népegyház felfogása szoros összefüggésben van az egyház anyagi fenntartásával, és közvetetten a politikával. Nem lehet azt mondani, hogy ez alapjában véve rossz, mert tényleg szükséges... Az a rossz, amikor az egyház életében, egzisztenciájában, nem tényező a tudatos közösségi egyház.
A mai erdélyi egyházak “csontváza” nem építi magára a hitüket tudatosan megélő hiveket:
- Nem fontos tényező a tudatos keresztények egyházi hozzájárulása;
- Nem tartják fontos tényezőnek a laikusok apostolkodási munkáját;
- Nincs közös exisztenciális alap a papság és a hívek között (vagyonmegosztás, adakozás, szegényekre való odafigyelés, fiatalok támogatása, stb)...
Konkluziók
- Az egyház nem létezhet szolgálati papság nélkül;
- A mai egyházat nem lehet feléleszteni Krisztusnak elkötelezett laikusok nélkül;
- Az egyház intézményrendszere lényeges változásokat igényel ( "feudális” szervezésű plébániák, vagy modern, élettől nyüzsgő plébániák)...
Téves klerikális magatartások
- A szolgálati papság elégséges az egyház jó müködéséhez;
- Elefántcsont toronyból irányítani a híveket;
- Feltételezni és elvárásokkal közeledni a hívek fele;
- A laikusok nem szükségesek, vagy minimálisan szükségesek az egyház hivatalos intézményrendszerében;
- A laikusokat elméletileg igen, de gyakorlatilag nem kell bevonni a pasztorációs munkába;
- Különböző pasztorális tervektől várni a megoldást, amelynek nincs semmi finalitása az alsó szinteken (pap-hívek szintjén);
- A saját és az intézmény anyagi fenntartásának fő forrását a vilagi hatalmi tényezőkben keresni...
Egyes laikusok klerikalizmusa
- Gyakran az a jelenség hogy azok a világiak, akik a klérussal hivatalosan kolaborálnak, klerikális magatartást vesznek fel;
- A másik szempont az, hogy csak olyan világiak vannak bevonva, akik odaavulnak a klerikális magatartáshoz...
A katolikus krisztushivők identitás zavara
- Nem tudjuk pontosan kik vagyunk, hol a helyünk, mi a dolgunk;
- A pap gyakran adminisztrátor, épitő, könyvelő, politikus, földbirtokos, stb. minden, talán legkevésbé az, aminek lennie kellene;
- A laikus gyakran nem hiszi saját egyházának tanítását, hitigazságait, halvány fogalma sincs, hogy meg van híva, mire van meghíva, mi a szerepe az egyházban, vagy a másik véglet, amikor el akarja venni a pap szerepét...
Negatív hatások
- A megkereszteltek közül sokan megcsömörölnek, kiábrándulnak, szétszélednek (ateizmus, materializmus, New Age, szekták, stb.);
- A tudatosan megtért és elköteleződött világiak az elszektásodás kísértésébe esnek, mivel nem látják egzisztenciális esélyeiket egyházukban (de látják azt a szektákban, akik felajánlják nekik a megoldást)...
A találkozó vége felé, a kérdések között egy bukaresti lány ezt kérdezte: Én a karizmatikus megújulásból vagyok, és azt tapasztalom, hogy rossz szemmel néznek ránk papjaink, nem fogadnak el. Hol van az a pap, akivel lehet tárgyalni, aki meghallgat minket? Kivel lehet szóba állni?
A találkozó gazdája kimoderálta a kérdést azon az ürügyön, hogy most az egység nevében gyültünk össze, nem azért, hogy a vélemény különbségeket feszegessük...
A záró szentmise igerészei a következők voltak: ( Vasárnap, Október 29.) Mal 1, 14b – 2,2b.8-10 és Mt 23, 1-12: Az olvasmány arról szólt, hogy az Úr meginti a papokat, akik elhagyták a szövetséget és miattuk sokan elbuknak. Az evangélium pedig arról, hogy a papok Krisztus (Mózes) székében ülnek, ezért meg kell cselekedni, amit tanítanak, de tetteikben nem szabad követni őket.
A homília megprobálta kozmetizálni a dolgokat, hogy mindnyájan papok vagyunk az általános papságban. Hát igen… hol igen, hol nem…Egyik testvér úgy vélte, hogy a zárómisében elhangzott igék megpecsételték a találkozót, és kimondták annak lényegét...
Záró gondolat
Nincs más egyházunk, csak ez! Ha a misztikus Krisztus meghalt is, ha a sírboltban fekszik is, nekünk akkor is ki kell tartanunk Ővele és Őbenne, mert ez a mi életünk!...
Uram Jézus, nálad vannak az örök élet ígéi. Kihez mehetnénk?
A Lélek meggyőzött
Beszámoló az Élet a Lélekben plébániai imacsoportok 2007-es találkozójáról
Akárcsak a tavaly, az idén is fixre érkeztem a Segítő Mária Líceum bentlakásához. Abban bíztos voltam, hogy nem fogok helyet találni, de azt, hogy abba a hodály díszterembe alig tudjam magam bepréselni, nem gondoltam volna...
Egy rövid dicsőítés után, Bajcsi Tibor testvér gondolatai által hangolódtunk a bűnbánatra és Isten országa utáni vágyakozásra. Elmélkedésében drámai módon rávilágított arra, hogy a mai keresztény ember sokszor mennyire megosztott és felületes vallásosságában. Szükség van az Istennek szánt időre, térre, emberre: Istennek szánt életre...
A találkozónak volt egy megpróbáló eseménye is, ami sokatmondó volt lelki értelemben. Reggel, amint a buszok jöttek Csíkszereda felé, Tusnád körül az egyik buszból kiesett egy asszonyka. Valahogyan kinyílott a buszajtó, és a kiesett testvérnek megsérült a jobb keze és a jobb lába. A kezelés és a dolgok rendezése után, a testvérke még elért a szentségimádásra és hálát adhatott az Úrnak, hogy ennyivel megúszta. Ez lelki értelembe véve arra figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, mert nem elég csak felülni az ígéret földje felé tartó buszra, mert onnan ki is lehet esni. Ki lehet esni Isten kegyelmébõl és annak súlyos következményei lehetnek. De ugyanakkor innen is van menekülés, mert akinek hite van, ha hétszer elesik is feláll (Péld 24:16).
A tanuságtételek között volt a közbenjáró ima, amikor imádkoztak a gyógyulásokért és szabadulásokért. Már a tavaly is lefilmeztem a Lélek kiáradásának ezt a megnyilvánulását. A teremben hol innan, hol onnan vihogások, kacagások csengtek fel. Sokan csodálkozva néztek körül, hogy lássák mi történik. Ők még nem tudták, hogy a Szentlélek "csiklintja" az emberek szívét, amikor kiárad az öröm és szeretet lelke. A tavaly pl. egy idős, tisztes apácát filmeztem le, amint a Lélektől elnyugodva egy negyed óráig kacagott. Ilyenkor az ember lelke mélyen egyesül Istennel és szabadulást, gyógyulást nyer. Ez valahogyan hasonlít a vőlegény és a menyasszony nászéjszakájához, szerelmeskedéséhez…
Délután Gábos Zoltán plébános úr tartott tanítást, majd az újabb tanúságtételek után a szentségimádás következett. Itt csak egy imát emelnék ki a tizennyolcból, amelyre még most is libabőrös lesz a hátam… Egy kb. 70 éves bácsika elég sokat várakozott, míg ő is letérdelhetett az Úr elé. Remegő hangon, szívre tett kézzel köszönte az Úrnak, hogy meggyógyította bénaságából és újból járhat. Ezt nem lehet leírni…
A találkozó csúcspontja a záró szentmise volt. Homíliájában Tamás József püspök atya az “Isten lélek, lélekben és igazságban kell imádnunk “ (Jn. 4:24) témakört fejtette ki a megszokott alaposságával. A mise végére, a püspök atya szemmel láthatóan kivírult, amint a Szentlélekkel eltelve a testvéri közösségben örvendezett.
Akárcsak a tavaly, az idén is fixre érkeztem a Segítő Mária Líceum bentlakásához. Abban bíztos voltam, hogy nem fogok helyet találni, de azt, hogy abba a hodály díszterembe alig tudjam magam bepréselni, nem gondoltam volna...
Egy rövid dicsőítés után, Bajcsi Tibor testvér gondolatai által hangolódtunk a bűnbánatra és Isten országa utáni vágyakozásra. Elmélkedésében drámai módon rávilágított arra, hogy a mai keresztény ember sokszor mennyire megosztott és felületes vallásosságában. Szükség van az Istennek szánt időre, térre, emberre: Istennek szánt életre...
Aztán következtek a tanuságtételek, egyik a másik után… Mindenféle ember: idős, fiatal, férfi, nő, művelt és egyszerű, kiálltak és lebilincselő egyszerűséggel, spontaneitással tettek tanuságot a feltámadt Jézus Krisztusról, aki belépett az életükbe, megmentette és meggyógyította őket. Az egész olyan volt, mint egy meghitt esti beszélgetés a tábortűz körül. Szerre elmondták történetüket és mi megmelegedve, örömmel hallgattuk őket. Nagyon hiteles volt az egész...
Summázva, azt gondolom, hogy az egyszerűség, az igazság és az erő jellemezte a történteket. Amint Pál apostol írja a korintusiakhoz írt első levelében: "nem bölcselkedéssel, hanem Krisztus keresztjének ereje által"(1Kor 1:17), mert "Isten országa nem beszédből áll, hanem erőből" ( 1Kor 4:20). Ezek az egyszerű emberek meggyőztek a Lélek ereje által, hogy igenis érdemes felkelni és elindulni az atyai ház felé (Lk 15:18)...
A találkozónak volt egy megpróbáló eseménye is, ami sokatmondó volt lelki értelemben. Reggel, amint a buszok jöttek Csíkszereda felé, Tusnád körül az egyik buszból kiesett egy asszonyka. Valahogyan kinyílott a buszajtó, és a kiesett testvérnek megsérült a jobb keze és a jobb lába. A kezelés és a dolgok rendezése után, a testvérke még elért a szentségimádásra és hálát adhatott az Úrnak, hogy ennyivel megúszta. Ez lelki értelembe véve arra figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, mert nem elég csak felülni az ígéret földje felé tartó buszra, mert onnan ki is lehet esni. Ki lehet esni Isten kegyelmébõl és annak súlyos következményei lehetnek. De ugyanakkor innen is van menekülés, mert akinek hite van, ha hétszer elesik is feláll (Péld 24:16).
A tanuságtételek között volt a közbenjáró ima, amikor imádkoztak a gyógyulásokért és szabadulásokért. Már a tavaly is lefilmeztem a Lélek kiáradásának ezt a megnyilvánulását. A teremben hol innan, hol onnan vihogások, kacagások csengtek fel. Sokan csodálkozva néztek körül, hogy lássák mi történik. Ők még nem tudták, hogy a Szentlélek "csiklintja" az emberek szívét, amikor kiárad az öröm és szeretet lelke. A tavaly pl. egy idős, tisztes apácát filmeztem le, amint a Lélektől elnyugodva egy negyed óráig kacagott. Ilyenkor az ember lelke mélyen egyesül Istennel és szabadulást, gyógyulást nyer. Ez valahogyan hasonlít a vőlegény és a menyasszony nászéjszakájához, szerelmeskedéséhez…
Délután Gábos Zoltán plébános úr tartott tanítást, majd az újabb tanúságtételek után a szentségimádás következett. Itt csak egy imát emelnék ki a tizennyolcból, amelyre még most is libabőrös lesz a hátam… Egy kb. 70 éves bácsika elég sokat várakozott, míg ő is letérdelhetett az Úr elé. Remegő hangon, szívre tett kézzel köszönte az Úrnak, hogy meggyógyította bénaságából és újból járhat. Ezt nem lehet leírni…
A találkozó csúcspontja a záró szentmise volt. Homíliájában Tamás József püspök atya az “Isten lélek, lélekben és igazságban kell imádnunk “ (Jn. 4:24) témakört fejtette ki a megszokott alaposságával. A mise végére, a püspök atya szemmel láthatóan kivírult, amint a Szentlélekkel eltelve a testvéri közösségben örvendezett.
A találkozó erőteljes dicsőitésben és kitörő örömmel fejeződött be. A statisztikáról csak annyit, hogy több mint ezer résztvevő volt, és kb. nyolcszázan járultak szentáldozáshoz. Lehet, hogy van, aki pontosabb adatokat tud, de én úgy gondolom, hogy az Élet a Lélekben plébániai imacsoportok találkozója, mára, Erdély legtekintélyesebb katolikus megújulási rendezvényévé nőtte ki magát.
Áldja meg az Úr a szervezőket, és jövőre adjon nekik egy nagyobb helyiséget. Ámen.
Adventre
Mit jelent az advent számodra? Az advent várakozás … Várakozás, valamilyen szinten... várakozás a Krisztussal való találkozásra.... Kérdés, hogy akarsz-e találkozni Krisztussal? Mert ha akarsz, ha nem, egyszer úgyis találkozni fogsz Vele ítélõszéke elõtt...
A Krisztusra való várakozás három formáját említem meg
Az emberiség és a teremtett világ várakozása a Krisztussal való találkozásra
Az eredeti bûn, az “átok és ígéret” és a “protoevangélium” :
Ter 3.15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”
A megváltó ígérete Mózes és a próféták által. Az egész teremtett világ sóvárogva várta és várja mindvégig a megváltást:
Róm 8.22-23 Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensõnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Jn 1.14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsõségét, az Atya Egyszülöttének dicsõségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Mt 1.23 Íme a szûz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
A személyes várakozás a Krisztussal való találkozásra
- az Ige testté lett, Isten Fia véghezvitte a megváltás nagy mûvét;
- a megváltás gyümölcsei el kell jussanak minden egyes emberhez;
- a szentségek által részesei vagyunk Krisztus megváltó mûvének, és beleoltatván a szõlõtõbe, Isten gyermekei vagyunk;
- A Szentlélek által, kiárad a megszentelõ kegyelem, és mi Isten templomai vagyunk: Krisztusban, a Szentlélek által találkozunk az Atyával;
- Az adventi idõszakban a megszentelõ kegyelem kûlönös módon harmatozik a szentségek által, a szentmisék és az ima által. Ez a harmat hasonló a mannához, aki Krisztus az égbõl harmatozó mennyei kenyér;
- Az advent ingyen kiárusítás: ingyen ruha és cipõ zarándokútunk végigjárásához;
- Ezen az úton állandóan kell készülõdni a szemtõl-szembe való találkozásra ami a halál által vagy egy bizonyos nemzedéknek Krisztus eljövetelében történik meg;
A közösség várakozása a Krisztussal való találkozásra
- minden közösség sikereket, növekedést gyõzelmet vár, remél;
- nincs életképes, helyes növekedés és gyõzelem, csakis Krisztusban:
Jn 15.5 Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
- tehát a közösség végsõ vágya a Krisztussal való találkozás;
- ehez a közösségnek krisztusivá kell válnia azáltal, hogy megéli Krisztus tanítását;
Mt 5.16 Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
- Vállalni kell a közösséget és az áldozatot Krisztusban;
- Látszólagos vereség és a dicsõség: Rocco Buttiglione olasz EU parlamenter esete...
Csakis Krisztusban lehetünk gyõztesek, akár egyéni, akár közösségi szinten. Aki elhagyja Krisztust az vereségre van ítélve. Várjuk tehát bizalommal a mi gyõztes vezérünket Juda Oroszlánját. Ámen.
A Krisztusra való várakozás három formáját említem meg
Az emberiség és a teremtett világ várakozása a Krisztussal való találkozásra
Az eredeti bûn, az “átok és ígéret” és a “protoevangélium” :
Ter 3.15 Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”
A megváltó ígérete Mózes és a próféták által. Az egész teremtett világ sóvárogva várta és várja mindvégig a megváltást:
Róm 8.22-23 Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensõnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Jn 1.14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsõségét, az Atya Egyszülöttének dicsõségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Mt 1.23 Íme a szûz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
A személyes várakozás a Krisztussal való találkozásra
- az Ige testté lett, Isten Fia véghezvitte a megváltás nagy mûvét;
- a megváltás gyümölcsei el kell jussanak minden egyes emberhez;
- a szentségek által részesei vagyunk Krisztus megváltó mûvének, és beleoltatván a szõlõtõbe, Isten gyermekei vagyunk;
- A Szentlélek által, kiárad a megszentelõ kegyelem, és mi Isten templomai vagyunk: Krisztusban, a Szentlélek által találkozunk az Atyával;
- Az adventi idõszakban a megszentelõ kegyelem kûlönös módon harmatozik a szentségek által, a szentmisék és az ima által. Ez a harmat hasonló a mannához, aki Krisztus az égbõl harmatozó mennyei kenyér;
- Az advent ingyen kiárusítás: ingyen ruha és cipõ zarándokútunk végigjárásához;
- Ezen az úton állandóan kell készülõdni a szemtõl-szembe való találkozásra ami a halál által vagy egy bizonyos nemzedéknek Krisztus eljövetelében történik meg;
A közösség várakozása a Krisztussal való találkozásra
- minden közösség sikereket, növekedést gyõzelmet vár, remél;
- nincs életképes, helyes növekedés és gyõzelem, csakis Krisztusban:
Jn 15.5 Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
- tehát a közösség végsõ vágya a Krisztussal való találkozás;
- ehez a közösségnek krisztusivá kell válnia azáltal, hogy megéli Krisztus tanítását;
Mt 5.16 Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
- Vállalni kell a közösséget és az áldozatot Krisztusban;
- Látszólagos vereség és a dicsõség: Rocco Buttiglione olasz EU parlamenter esete...
Csakis Krisztusban lehetünk gyõztesek, akár egyéni, akár közösségi szinten. Aki elhagyja Krisztust az vereségre van ítélve. Várjuk tehát bizalommal a mi gyõztes vezérünket Juda Oroszlánját. Ámen.
Gondolatok az EU alkotmányáról
Nem akarok apokaliptikus nézetû riogató lenni, de azért az Úr Jézus szavairól sem feledkezhetek meg:
Mát. 24.14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.
Hirdetve van MA az evangélium az egész világon? Nyilván, a válasz az, hogy: IGEN. Úgy néz ki, hogy a föld beérett az aratásra. Szentatyánk, II János Pál, az utolsó évtizedben minden alakalmat megragadott, hogy Európa népeit, sõt az egész világot, Isten felé terelje. Minden alkalmat megragadott, hogy az embereket, az államokat, az Isten Fiában, Jézus Krisztusban kötött szövetség felé terelje. Folyamatosan intette az EU-t és az egész világot, Mária esztendõt hirdetett, amelyet ünnepélyesen zárt be Pompejben.
Ma, 2004 júniusában, úgy tûnik eldõlt valami. Európa világi vezetõsége és az õket támogató népek döntöttek, azaz nem döntöttek Isten és Jézus Krisztus mellett. A Szentatya és az Egyház keserüségét fejezte ez iránt a fájdalmas elpártolás iránt. Szerintem ez valószinüleg nem marad következmény nélkül a történelem szinterén.
Az EU alkotmányának rögzitése, Isten és kereszténységre való utalás nélkül, akarva-akaratlanul Szent Pál szavait juttatja eszembe:
2Tessz 2.34 Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Tehát be kell következnie az elpártolásnak… Nekünk, keresztényeknek, az utóbbi idõkben szinte kötelezõvé tették az optimizmust és a pozitivizmust. Pedig az Úr Jézus, Szent Pál, Szent János apostolok nem errõl beszélnek. Õk mindnyájan egy nagyon nehéz világról beszélnek, az idõk végezetérõl, amikor biza jaj lesz a föld lakóinak. És itt, azt hiszem, nyilvánvaló minden keresztény számára, hogy az örök szövetségtõl való elszakadás, nem hozhat semmit jót az emberiség számára:
Ésa. 24.1-5 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez; Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, * a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.(olvasd végig a fejezetet…)
Az ember büne kezdettõl fogva, hogy isten akar lenni az õ Teremtõ Istene nélkül. Ez az ember szüntelenül Bábel tornyot, Babilont, égig érõ tornyot akar épiteni Isten nélkül. De Isten nem engedi meg ezt az emberiségnek:
Jel. 14.8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott * Babilon, + a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából ** adott inni minden pogány népnek.
Ma, amikor láttuk a WTC ikertornyainak leomlását, valamiféle elõképet kaptunk a nagy Babilon lomlásáról. Azt hiszem, alaposan el kell gondolkodnunk, mi a MAI keresztények, a MAI valóságok közepette.
A következõ problémákra sejtek rá:
- A fokozott evangelizáció világszinten: ma a kereszténység szerepe nem abban áll, hogy az egész társadalmat ellenõrizze, meghatározza, hanem, hogy kihívja ki belõle a választottakat (Mt 24,14);
- Az isten parancsolatait megszegõ törvényekhez való viszonyulás: egyre inkább jönnek olyan törvények, amelyek bûnre adnak világi jogot. Alapvetõ kérdés, hogy konkrét esetekben milyen döntéseket hoz a keresztény ember magánéletére nézve.
Mát. 24.10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.
- Lehet, hogy hamarosan a keresztény kissebbség helyzete olyanná válik, hogy csak a társadalmi életbõl való kivonulásával maradhat hü Jézus Krisztushoz, és tanításához:
Jel 18.4Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Tudomásul kell vennünk, hogy a bajok megkezdõdtek: igazságtalan háboruk mindenfelé, terrorizmus, földindulások, jégessõk, stb
Mát. 24.6-9Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek * minden nép elõtt az én nevemért.
A Szentaya, II János Pál pompeji látogatása kisértetiesen emlékeztetett a Fatimai látomás harmadik titkához. A Szentatya, a helikopter leszállása után autóval folytatta útját az õsi pompeji romok között haladva, míg meg nem érkezett a kegytemplom elõtti térre. Ott több mint 40 ezer hívõ fehér és sárga kendõket lobogtatva fogadta. A Szentatya emlékeztetett az õsi városra, amelyet Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése eltemetett:
"Az egykori római város romjai nem némák, hanemkérdést intéznek hozzánk arról, hogy mi az emberi élet célja? E romok nagy kultúráról tanúskodnak, ám a ragyogó válaszok mellett nyugtalanító kérdõjeleket is elénk vetítenek. … A pápa emlékeztetett rá: "Boldog Bartolo Longo a Rózsafüzér Királynõje szentély monumentális homlokzatát prófétai érzékkel a békének szentelte. Ezzel tehát a béke ügye egybekapcsolódott a Szentolvasóval. Máris láthatjuk, hogy mennyire idõszerû volt ez a felismerés, hiszen még csak éppen az új évezred kezdetén vagyunk és világunk nem egy részén máris a háború vihara dúl és vér áztatja a földet."
(Magyar Kurír 2003 október 10.)
Mindezek olyan jelek amelyek mellett nem mehetünk el ignorás módon, hanem tudomásul kell vennünk azokat.
Végül is, akkor most mi van? Csüggedjünk el? Nem ezt gondolom... Hisze meg van irva, hogy mindezeknek meg kell történniük. De ugyanakkor az is irva van, hogy:
Luk. 12.32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja * az országot.
és a
2Kor 4.16-17 A mostani pillanatnyi könnyû szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsõség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.
Mát. 24.14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.
Hirdetve van MA az evangélium az egész világon? Nyilván, a válasz az, hogy: IGEN. Úgy néz ki, hogy a föld beérett az aratásra. Szentatyánk, II János Pál, az utolsó évtizedben minden alakalmat megragadott, hogy Európa népeit, sõt az egész világot, Isten felé terelje. Minden alkalmat megragadott, hogy az embereket, az államokat, az Isten Fiában, Jézus Krisztusban kötött szövetség felé terelje. Folyamatosan intette az EU-t és az egész világot, Mária esztendõt hirdetett, amelyet ünnepélyesen zárt be Pompejben.
Ma, 2004 júniusában, úgy tûnik eldõlt valami. Európa világi vezetõsége és az õket támogató népek döntöttek, azaz nem döntöttek Isten és Jézus Krisztus mellett. A Szentatya és az Egyház keserüségét fejezte ez iránt a fájdalmas elpártolás iránt. Szerintem ez valószinüleg nem marad következmény nélkül a történelem szinterén.
Az EU alkotmányának rögzitése, Isten és kereszténységre való utalás nélkül, akarva-akaratlanul Szent Pál szavait juttatja eszembe:
2Tessz 2.34 Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Tehát be kell következnie az elpártolásnak… Nekünk, keresztényeknek, az utóbbi idõkben szinte kötelezõvé tették az optimizmust és a pozitivizmust. Pedig az Úr Jézus, Szent Pál, Szent János apostolok nem errõl beszélnek. Õk mindnyájan egy nagyon nehéz világról beszélnek, az idõk végezetérõl, amikor biza jaj lesz a föld lakóinak. És itt, azt hiszem, nyilvánvaló minden keresztény számára, hogy az örök szövetségtõl való elszakadás, nem hozhat semmit jót az emberiség számára:
Ésa. 24.1-5 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez; Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, * a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.(olvasd végig a fejezetet…)
Az ember büne kezdettõl fogva, hogy isten akar lenni az õ Teremtõ Istene nélkül. Ez az ember szüntelenül Bábel tornyot, Babilont, égig érõ tornyot akar épiteni Isten nélkül. De Isten nem engedi meg ezt az emberiségnek:
Jel. 14.8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott * Babilon, + a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából ** adott inni minden pogány népnek.
Ma, amikor láttuk a WTC ikertornyainak leomlását, valamiféle elõképet kaptunk a nagy Babilon lomlásáról. Azt hiszem, alaposan el kell gondolkodnunk, mi a MAI keresztények, a MAI valóságok közepette.
A következõ problémákra sejtek rá:
- A fokozott evangelizáció világszinten: ma a kereszténység szerepe nem abban áll, hogy az egész társadalmat ellenõrizze, meghatározza, hanem, hogy kihívja ki belõle a választottakat (Mt 24,14);
- Az isten parancsolatait megszegõ törvényekhez való viszonyulás: egyre inkább jönnek olyan törvények, amelyek bûnre adnak világi jogot. Alapvetõ kérdés, hogy konkrét esetekben milyen döntéseket hoz a keresztény ember magánéletére nézve.
Mát. 24.10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.
- Lehet, hogy hamarosan a keresztény kissebbség helyzete olyanná válik, hogy csak a társadalmi életbõl való kivonulásával maradhat hü Jézus Krisztushoz, és tanításához:
Jel 18.4Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Tudomásul kell vennünk, hogy a bajok megkezdõdtek: igazságtalan háboruk mindenfelé, terrorizmus, földindulások, jégessõk, stb
Mát. 24.6-9Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek * minden nép elõtt az én nevemért.
A Szentaya, II János Pál pompeji látogatása kisértetiesen emlékeztetett a Fatimai látomás harmadik titkához. A Szentatya, a helikopter leszállása után autóval folytatta útját az õsi pompeji romok között haladva, míg meg nem érkezett a kegytemplom elõtti térre. Ott több mint 40 ezer hívõ fehér és sárga kendõket lobogtatva fogadta. A Szentatya emlékeztetett az õsi városra, amelyet Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése eltemetett:
"Az egykori római város romjai nem némák, hanemkérdést intéznek hozzánk arról, hogy mi az emberi élet célja? E romok nagy kultúráról tanúskodnak, ám a ragyogó válaszok mellett nyugtalanító kérdõjeleket is elénk vetítenek. … A pápa emlékeztetett rá: "Boldog Bartolo Longo a Rózsafüzér Királynõje szentély monumentális homlokzatát prófétai érzékkel a békének szentelte. Ezzel tehát a béke ügye egybekapcsolódott a Szentolvasóval. Máris láthatjuk, hogy mennyire idõszerû volt ez a felismerés, hiszen még csak éppen az új évezred kezdetén vagyunk és világunk nem egy részén máris a háború vihara dúl és vér áztatja a földet."
(Magyar Kurír 2003 október 10.)
Mindezek olyan jelek amelyek mellett nem mehetünk el ignorás módon, hanem tudomásul kell vennünk azokat.
Végül is, akkor most mi van? Csüggedjünk el? Nem ezt gondolom... Hisze meg van irva, hogy mindezeknek meg kell történniük. De ugyanakkor az is irva van, hogy:
Luk. 12.32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja * az országot.
és a
2Kor 4.16-17 A mostani pillanatnyi könnyû szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsõség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.
Uram, adj nekünk erõt és bölcsességet. Ámen.
2004 június 23.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)