modern épitészeti csodáról, egy "lótuszvirág" templomról. Az adásban végigmutatták az egész épitkezést, a tervezéstõl a templom felszenteléséig. Az épitmény még a legmodernebb technikai eszközök mellett is lehetetlennek tünik, és mégis, azok az egyszerü indiai emberek, csupasz kézzel, a legrudimentárisabb módszerekkel épitették meg a XX. század egyik legcsodálatosabb épitményét.
Az egész terv megvalósitása alatt, csodálatos volt azoknak az embereknek az áldozatkészsége,
ahogyan feláldozták egész életük munkáját, ahogy anyagilag segitsék a temlom felépitését.
Az egyik gazdag kereskedõ az egész vagyonát költötte a terület megvásárlására,
mások az egész szegénységüket odaadományozták egyetlen olasz márvány fedõlapért,
mások, a börtönben, egész büntetési idejük bérét ajánlották fel az épitkezéshez.
Azok a rongyszegény indiaiak, két évtized verejtékét épitették bele abba a templomba. A felszentelési szertartáson megrenditõ volt az az áhitat és az a méltóság ahogyan az az indiai ember, a saját hite szerint kereste Istent, imádta Istent. És ez a templom nem egyedülálló, még legalább öt hasonlót mutattak be, de ez az utolsó volt a legcsodálatosabb.
Mindezek után, B.T. testvérem jutott eszembe, akinek egy Szentlélek szeminárium alkalmával meséltem egy távolkeleti ember istenkeresésérõl. Õ akkor azt mondta: Tudod mi a szomorú? Az, hogy azok az emberek nincsenek az igazság birtokában, de amiben hisznek azért képesek az életüket áldozni. Mi katolikus keresztények, akik a teljes kinyilatkoztatás birtokában vagyunk mit teszünk?...
Igen, mi mit teszünk? Mit tesz európa kereszténysége, amely mára már alig 40% vallja magát vallásosnak?
Amint ezt a TV adást néztem, ez járt az eszemben: Ezeknek az embereknek tettei vádolnak bennünket!
Egyszer még számokérettetik tõlünk mindazt, amit kaptunk a hit és a vallás területén. Egyszer még számonkérettetik az európai kereszténységtõl a keresztény öröksége, mert:
(Lk 12:48) Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
Azt hiszem komolyan felül kell vizsgálnunk életünket, munkánkat, anyagi vágyainkat, áldozatkészségünket, és nem a nyugateurópaihoz kell viszonyitanunk, hanem talán az indiai szegényéhez, mert azonkank a millióknak nyomorusága, szenvedése, gürcölése, áldozatkészsége, lelki nemessége, önzetlensége, mély vallásossága fog vádolni bennünket nagy betükkel.
Ajánlom mindenkinek, hogy az indiai budhista, hinduista, bahá'ista vagy más vallású emberben
ne a pogány tévhitü embert lássuk meg, hanem a vallását és életét mély õszinteséggel, odaadással és hõsisességgel megélõ embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése