Lótuszvirág templom

Az egyik este a PAX Tv egy programot sugárzott az indiai Bahá'i közösségről, és egy bizonyos modern építészeti csodáról, a "lótuszvirág templomról". Az adásban végigmutatták az egész építkezést, a tervezéstől a templom felszenteléséig. Az építmény még a legmodernebb technikai eszközök segítségével is lehetetlennek tűnik, és mégis, azok az egyszerű indiai emberek, csupasz kézzel, a legrudimentárisabb módszerekkel épitették meg a XX. század egyik legcsodálatosabb épitményét...

A terv megvalósításának ideje alatt, igazán csodálatos volt azoknak az embereknek az áldozatkészsége, ahogyan feláldozták egész életük munkáját, és segítették anyagilag a temlom felépítését. Az egyik gazdag kereskedő az egész vagyonát költötte a terület megvásárlására, mások az egész szegénységüket odaadományozták egyetlen olasz márvány fedőlapért, mások, a börtönben, egész büntetési idejük bérét ajánlották fel az építkezéshez. Azok a szegény indiaiak, két évtized verejtékét építették bele abba a templomba. 

A felszentelési szertartáson megrendítő volt az az áhitat és méltóság, ahogyan az indiai ember, a saját hite szerint, kereste és imádta Istent. És ez a templom nem egyedülálló, hanem még legalább öt hasonlót mutattak be, de ez az utolsó a legcsodálatosabb...

Ezekről beszélgetve, az egyik testvér jutott eszembe, akinek egy Szentlélek szeminárium alkalmával meséltem egy távolkeleti ember istenkereséséről. Ő akkor ezt mondta nekem: 

- Tudod mi a szomorú? Az, hogy azok az emberek nincsenek az igazság birtokában, de amiben hisznek, azért képesek az életüket áldozni. Mi katolikus keresztények, akik a teljes kinyilatkoztatás birtokában vagyunk, mit teszünk?...

Igen, mi mit teszünk? Mit tesz Európa kereszténysége, amelynek mára már csak kis százaléka vallja magát vallásosnak?...

Amint ezt a TV adást néztem, ez járt az eszemben: Ezeknek az embereknek tettei vádolnak bennünket... Egyszer még számokérettetik tőlünk mindaz, amit kaptunk a hit, az erkölcs és a vallás terén a kétezer éves egyházunktól. Egyszer még számonkérettetik az európai kereszténységtől a keresztény öröksége... 

(Lk 12:48) Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Komolyan felül kell vizsgálnunk életünket, munkánkat, anyagi vágyainkat, áldozatkészségünket, és azokat nem a nyugateurópaihoz kell viszonyítanunk, hanem talán az indiai szegényéhez, mert azoknak a millióknak nyomorúsága, szenvedése, gürcölése, áldozatkészsége, lelki nemessége, önzetlensége, mély vallásossága vádolni fog bennünket.

Ajánlatos, hogy az indiai budhista, hinduista, bahá'ista vagy más vallású emberben ne csak a pogány tévhitű embert lássuk meg, hanem a vallását és életét mély őszinteséggel, odaadással és hősisességgel megélő embert is. Ők a lelkismeretük szerint lesznek majd megítélve...

(Róm 2:14-16) Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.