2007. november 21., szerda

Gondolatok az EU alkotmányáról

Nem akarok apokaliptikus nézetû riogató lenni, de azért az Úr Jézus szavairól sem feledkezhetek meg:
Mát. 24.14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

Hirdetve van MA az evangélium az egész világon? Nyilván, a válasz az, hogy: IGEN. Úgy néz ki, hogy a föld beérett az aratásra. Szentatyánk, II János Pál, az utolsó évtizedben minden alakalmat megragadott, hogy Európa népeit, sõt az egész világot, Isten felé terelje. Minden alkalmat megragadott, hogy az embereket, az államokat, az Isten Fiában, Jézus Krisztusban kötött szövetség felé terelje. Folyamatosan intette az EU-t és az egész világot, Mária esztendõt hirdetett, amelyet ünnepélyesen zárt be Pompejben.

Ma, 2004 júniusában, úgy tûnik eldõlt valami. Európa világi vezetõsége és az õket támogató népek döntöttek, azaz nem döntöttek Isten és Jézus Krisztus mellett. A Szentatya és az Egyház keserüségét fejezte ez iránt a fájdalmas elpártolás iránt. Szerintem ez valószinüleg nem marad következmény nélkül a történelem szinterén.
Az EU alkotmányának rögzitése, Isten és kereszténységre való utalás nélkül, akarva-akaratlanul Szent Pál szavait juttatja eszembe:
2Tessz 2.34 Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Tehát be kell következnie az elpártolásnak… Nekünk, keresztényeknek, az utóbbi idõkben szinte kötelezõvé tették az optimizmust és a pozitivizmust. Pedig az Úr Jézus, Szent Pál, Szent János apostolok nem errõl beszélnek. Õk mindnyájan egy nagyon nehéz világról beszélnek, az idõk végezetérõl, amikor biza jaj lesz a föld lakóinak. És itt, azt hiszem, nyilvánvaló minden keresztény számára, hogy az örök szövetségtõl való elszakadás, nem hozhat semmit jót az emberiség számára:
Ésa. 24.1-5 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez; Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, * a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.(olvasd végig a fejezetet…)

Az ember büne kezdettõl fogva, hogy isten akar lenni az õ Teremtõ Istene nélkül. Ez az ember szüntelenül Bábel tornyot, Babilont, égig érõ tornyot akar épiteni Isten nélkül. De Isten nem engedi meg ezt az emberiségnek:
Jel. 14.8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott * Babilon, + a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából ** adott inni minden pogány népnek.
Ma, amikor láttuk a WTC ikertornyainak leomlását, valamiféle elõképet kaptunk a nagy Babilon lomlásáról. Azt hiszem, alaposan el kell gondolkodnunk, mi a MAI keresztények, a MAI valóságok közepette.
A következõ problémákra sejtek rá:
- A fokozott evangelizáció világszinten: ma a kereszténység szerepe nem abban áll, hogy az egész társadalmat ellenõrizze, meghatározza, hanem, hogy kihívja ki belõle a választottakat (Mt 24,14);
- Az isten parancsolatait megszegõ törvényekhez való viszonyulás: egyre inkább jönnek olyan törvények, amelyek bûnre adnak világi jogot. Alapvetõ kérdés, hogy konkrét esetekben milyen döntéseket hoz a keresztény ember magánéletére nézve.
Mát. 24.10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.
- Lehet, hogy hamarosan a keresztény kissebbség helyzete olyanná válik, hogy csak a társadalmi életbõl való kivonulásával maradhat hü Jézus Krisztushoz, és tanításához:
Jel 18.4Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!

Tudomásul kell vennünk, hogy a bajok megkezdõdtek: igazságtalan háboruk mindenfelé, terrorizmus, földindulások, jégessõk, stb
Mát. 24.6-9Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek * minden nép elõtt az én nevemért.

A Szentaya, II János Pál pompeji látogatása kisértetiesen emlékeztetett a Fatimai látomás harmadik titkához. A Szentatya, a helikopter leszállása után autóval folytatta útját az õsi pompeji romok között haladva, míg meg nem érkezett a kegytemplom elõtti térre. Ott több mint 40 ezer hívõ fehér és sárga kendõket lobogtatva fogadta. A Szentatya emlékeztetett az õsi városra, amelyet Kr.u. 79-ben a Vezúv kitörése eltemetett:
"Az egykori római város romjai nem némák, hanemkérdést intéznek hozzánk arról, hogy mi az emberi élet célja? E romok nagy kultúráról tanúskodnak, ám a ragyogó válaszok mellett nyugtalanító kérdõjeleket is elénk vetítenek. … A pápa emlékeztetett rá: "Boldog Bartolo Longo a Rózsafüzér Királynõje szentély monumentális homlokzatát prófétai érzékkel a békének szentelte. Ezzel tehát a béke ügye egybekapcsolódott a Szentolvasóval. Máris láthatjuk, hogy mennyire idõszerû volt ez a felismerés, hiszen még csak éppen az új évezred kezdetén vagyunk és világunk nem egy részén máris a háború vihara dúl és vér áztatja a földet."
(Magyar Kurír 2003 október 10.)

Mindezek olyan jelek amelyek mellett nem mehetünk el ignorás módon, hanem tudomásul kell vennünk azokat.

Végül is, akkor most mi van? Csüggedjünk el? Nem ezt gondolom... Hisze meg van irva, hogy mindezeknek meg kell történniük. De ugyanakkor az is irva van, hogy:
Luk. 12.32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja * az országot.
és a
2Kor 4.16-17 A mostani pillanatnyi könnyû szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsõség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.

Uram, adj nekünk erõt és bölcsességet. Ámen.

2004 június 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése