Reflexiók a szatmárnémeti Laikusok szerepe az egyházban konferencia után, 2004 október 27-29...
(Lk 6:42) Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl.
Ki vagyok én, hogy a paptestvéreimnek szeméből kezdjem piszkálni a szálkát? De ugyanakkor ott van a felvetett kérdés... Ott voltam egy országos konferencián, ahol sok mindent láttam-hallottam. És egyébbként is, van egy kérdésem: van-e bátorságotok, van-e áldozatkészségetek, van-e nyitottságotok egy kényes kérdést megvitatni?...
Azt sejtem, hogy minálunk, sokfelé, sokminden le van fagyva. Le van dermedve az igazságnak a hitből és szeretetből való felvállalása. Nincs aki szóljon, nincs aki az igazságot nevén nevezné. A birkaszellem társadalmi nyomása lepelként borít be mindent, és mindenkit a hallgatás bénaságába kényszerít…
Most a talákozó árnyoldalait ecstelném, abban a reményben, hogy kiderülnek részlegesen a válaszok, bizonyos felvetett kérdésekre. Az alábbiak csakis a saját meglátásaim, nem tükrözik obiektiven az országos találkozót.
A helyzet bemutatása
A találkozó a bemutatkozásokkal kezdődött, azaz egyházmegyei bemutatkozásokkal. Ezek valóban, konferenciához méltóan, igényesen, power-point fáljokba szedve, videóprojektorral lettek az emberek szeme elé tárva. Csak amúgy váltakoztak a nevek, a strukturák, intémények, irodák, szövetségek, lelkiségi csoportképek stb. Amint így nézegettük ezeket, a vége felé, az egyik testvér félszájjal belemorgott: Ha ennyi minden létezik, akkor hogyan lehetséges, hogy a dolgok mégis ilyen rosszul mennek... Igen, a bemutatók virágzó, problémamentes, jól működő egyházmegyéket akartak bemutatni, de a valóság teljesen más.
Strukturák és emberek
A valóság az, hogy a sok struktura mögött kevés ember áll, és a sok szervezetben általaban ugyanazok az emberek tünnek fel. A sok szervezet alig müködik, vagy épphogy csak létezik.
Az Úr Jézus nem strukturákra épít, hanem emberekre! És abból bizony elég kevés van.
Például a Gyulafehérvári Fõegyházmegye bemutatójában egyszerűen átsíklottunk azokon a gyászos statisztikai adatokon, miszerint 2004-ben a Gyulafehérvári Fõegyházmegyében egyetlen egy kerületben sem voltak pozitívak a születési-elhalálozási arányok. Mindenhol negatívak... és nem 5-10 százalékkal, hanem 200-270 százalékkal.
2004-ben a főegyházmegyében több mint 1400 lélek tünt el, nem számítva bele az elvándorlásokat. Tehát évente a fõegyházmegye egy falu népességével fogy.
Ez nem “élő egyház”, hanem szó szerint haldokló egyház.
Mi az oka ennek a drasztikus fogyásnak? Csak a gazdasági problémák? Én személy szerint kétlem… Itt valami katasztrófális egzisztenciális problémáról van szó, amelyben a fiatalság és a család nem talál életteret, táptalajt. Nem csak pénzhiányról van szó, hanem a szolidaritás, egymás felvállalásának teljes hiányáról…
Víziók felvázolása
Továbbá az utolsó előadásból megtudtuk hogy:
- Jézus Krisztus Egyházat alapított, nem egyéni vallást;
- Az Úr Jézus önmaga is közösségből jött, közösségbe lépett fel, hogy közösséget alapítson;
- A szolgálati papságnak olyan szerepe van mint a csontváznak, de világiak nélkül nem megy, mert ők a hús, és hús nélkül csak csontváz marad (iszonyatos elképzelni külön a csontvázat, külön a húst);
- Le kell mondani a népegyház reményeiről;
- A szolgálati papságnak le kell mondania a klerikális, autokratikus magatartásáról;
- Létre kell hozni a tudatos “közösségi egyházat”...
A népegyház eltúlzásának tragikuma
- Feltételezzük az egyházat, mint a megkereszteltek teljes populációját;
- Elvárásaink vannak, hogy ezek az egyház hagyományai szerint reagáljanak az elhangzott felhívásokra...
Lehetséges megoldások
- Ahol feltételezünk, ott ne feltételezzünk, hanem hozzunk létre (újraevangelizálás, pasztorálás, stb);
- Az elvárást fel kell cserélni a meghívással (a mai embert nem lehet rángatni, ijesztegetni, pirongatni, stb.)...
A modern egyház tagjai:
- Tudatosan vállalják Jézus Krisztust és az egyházat;
- Vállalják a világ felé küldetésüket...
A “csontváz”, nem akar lemondani a régi népegyház egyházképéről
A megoldást a hatalmi tényezőkben látja, mint pl: politikai pártok, kormányok, állami költségvetések, illetve az anyagi dolgokban, mint pl: egyházi ingatlanok, földek, erdők, stb. A népegyház felfogása szoros összefüggésben van az egyház anyagi fenntartásával, és közvetetten a politikával. Nem lehet azt mondani, hogy ez alapjában véve rossz, mert tényleg szükséges... Az a rossz, amikor az egyház életében, egzisztenciájában, nem tényező a tudatos közösségi egyház.
A mai erdélyi egyházak “csontváza” nem építi magára a hitüket tudatosan megélő hiveket:
- Nem fontos tényező a tudatos keresztények egyházi hozzájárulása;
- Nem tartják fontos tényezőnek a laikusok apostolkodási munkáját;
- Nincs közös exisztenciális alap a papság és a hívek között (vagyonmegosztás, adakozás, szegényekre való odafigyelés, fiatalok támogatása, stb)...
Konkluziók
- Az egyház nem létezhet szolgálati papság nélkül;
- A mai egyházat nem lehet feléleszteni Krisztusnak elkötelezett laikusok nélkül;
- Az egyház intézményrendszere lényeges változásokat igényel ( "feudális” szervezésű plébániák, vagy modern, élettől nyüzsgő plébániák)...
Téves klerikális magatartások
- A szolgálati papság elégséges az egyház jó müködéséhez;
- Elefántcsont toronyból irányítani a híveket;
- Feltételezni és elvárásokkal közeledni a hívek fele;
- A laikusok nem szükségesek, vagy minimálisan szükségesek az egyház hivatalos intézményrendszerében;
- A laikusokat elméletileg igen, de gyakorlatilag nem kell bevonni a pasztorációs munkába;
- Különböző pasztorális tervektől várni a megoldást, amelynek nincs semmi finalitása az alsó szinteken (pap-hívek szintjén);
- A saját és az intézmény anyagi fenntartásának fő forrását a vilagi hatalmi tényezőkben keresni...
Egyes laikusok klerikalizmusa
- Gyakran az a jelenség hogy azok a világiak, akik a klérussal hivatalosan kolaborálnak, klerikális magatartást vesznek fel;
- A másik szempont az, hogy csak olyan világiak vannak bevonva, akik odaavulnak a klerikális magatartáshoz...
A katolikus krisztushivők identitás zavara
- Nem tudjuk pontosan kik vagyunk, hol a helyünk, mi a dolgunk;
- A pap gyakran adminisztrátor, épitő, könyvelő, politikus, földbirtokos, stb. minden, talán legkevésbé az, aminek lennie kellene;
- A laikus gyakran nem hiszi saját egyházának tanítását, hitigazságait, halvány fogalma sincs, hogy meg van híva, mire van meghíva, mi a szerepe az egyházban, vagy a másik véglet, amikor el akarja venni a pap szerepét...
Negatív hatások
- A megkereszteltek közül sokan megcsömörölnek, kiábrándulnak, szétszélednek (ateizmus, materializmus, New Age, szekták, stb.);
- A tudatosan megtért és elköteleződött világiak az elszektásodás kísértésébe esnek, mivel nem látják egzisztenciális esélyeiket egyházukban (de látják azt a szektákban, akik felajánlják nekik a megoldást)...
A találkozó vége felé, a kérdések között egy bukaresti lány ezt kérdezte: Én a karizmatikus megújulásból vagyok, és azt tapasztalom, hogy rossz szemmel néznek ránk papjaink, nem fogadnak el. Hol van az a pap, akivel lehet tárgyalni, aki meghallgat minket? Kivel lehet szóba állni?
A találkozó gazdája kimoderálta a kérdést azon az ürügyön, hogy most az egység nevében gyültünk össze, nem azért, hogy a vélemény különbségeket feszegessük...
A záró szentmise igerészei a következők voltak: ( Vasárnap, Október 29.) Mal 1, 14b – 2,2b.8-10 és Mt 23, 1-12: Az olvasmány arról szólt, hogy az Úr meginti a papokat, akik elhagyták a szövetséget és miattuk sokan elbuknak. Az evangélium pedig arról, hogy a papok Krisztus (Mózes) székében ülnek, ezért meg kell cselekedni, amit tanítanak, de tetteikben nem szabad követni őket.
A homília megprobálta kozmetizálni a dolgokat, hogy mindnyájan papok vagyunk az általános papságban. Hát igen… hol igen, hol nem…Egyik testvér úgy vélte, hogy a zárómisében elhangzott igék megpecsételték a találkozót, és kimondták annak lényegét...
Záró gondolat
Nincs más egyházunk, csak ez! Ha a misztikus Krisztus meghalt is, ha a sírboltban fekszik is, nekünk akkor is ki kell tartanunk Ővele és Őbenne, mert ez a mi életünk!...
Uram Jézus, nálad vannak az örök élet ígéi. Kihez mehetnénk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése