Lk 6.42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedbõl! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szemébõl.
Ki vagyok én, hogy a paptestvéreimnek szemébõl kezdjem piszkálni a szálkát?
De ugyanakkor ott van a felvetett kérdés? Ott voltam egy országos konferenciáján, ahol sok mindent láttam-hallottam… És egyébbként is, van egy kérdésem: van-e bátorságotok, van-e áldozatkészségetek, van-e nyitottságotok egy kényes kérdést megtárgyalni?
Azt sejtem, hogy Erdélyben sokfele, sokminden le van fagyva. Le van dermedve az igazsának hitbõl és szeretetbõl való felvállalása. Nincs ki szóljon, nincs aki az igazságot nevén nevezné…
A birkaszellem társadalmi nyomása lepelként borít be mindent és mindenkit a hallgatás bénaságába…
A továbbiakban a talákozó árnyoldalait ecstelném, abban a reményben, hogy kiderülnek részlegesen a válaszok bizonyos felvetett kérdésekre.
Az alábbiak csakis a saját meglátásaim, nem tükrözik obiektiven az országos találkozót!
A helyzet bemutatása
A találkozó a bemutatkozásokkal kezdõdött, azaz egyházmegyei bemutatkozásokkal. Ezek valóban konferenciához méltóan, igényesen, powerpoint fáljokba szedve videóprojektorral lett az emberek szeme elé vetítve. Csak amúgy váltakoztak a nevek, strukturák, intémények, irodák, szövetségek, lelkiségi csoportképek stb. Amint így nézegettük ezeket, a vége fele, az egyik testvér félszájjal belemorgott: “Ha ennyi minden létezik, akkor hogyan lehetséges, hogy a dolgok mégis ilyen rosszul mennek!”. Igen, a bemutatók virágzó, problémamentes, jól müködõ egyházmegyéket akartak bemutatni, de a valóság teljesen más.
Strukturák és emberek
A valóság az, hogy a sok struktura mögött kevés ember áll és a sok szervezetben ugyanazok az emberek tünnek fel. A sok szervezet alig müködik, épp csak létezik.
Az Úr Jézus nem strukturákra épít, hanem emberekre! És abból elég kevés van…
Például, a Gyulafehérvári Fõegyházmegye bemutatójában egyszerüen átsiklottunk azokon a gyászos statisztikai adatokon, miszerint 2004-ben a Gyulafehérvári Fõegyházmegyében egyetlen egy kerületben sem voltak pozitivak a születési-elhalálozási arányok. Mindenhol negativak... és nem 5-10 százalékkal, hanem 200-270 százalékkal.
A gyulafehérvári főegyházmegye 2004-es statisztikai adatai főesperesi kerületekre lebontva
2004-ben a fõegyházmegyében több mint 1400 lélek tünt el, nem számitva bele az elvándorlásokat. Tehát évente a fõegyházmegye egy falu népességével fogy?
Ez nem “élõ egyház”, hanem szó szerint haldokló egyház.
Mi az oka ennek a drasztikus fogyásnak? Csak a gazdasági problémák? Én személy szerint kétlem… Itt valami katasztrófális egzisztenciális problémáról van szó, amelyben a fiatalság és a család nem talál életteret, táptalajt. Nem csak pénzhiányról van szó, hanem a szolidaritás, egymás felvállalásának teljes hiányáról…
Víziók felvázolása
Továbbá az utolsó elõadásból megtudtuk hogy:
- Jézus Krisztus Egyházat alapitott, nem egyéni vallást;
- Jézus önmaga közösségbõl jött, közösségbe, hogy közösséget alapítson;
- A szolgálati papságnak olyan szerepe van mint a csontváznak, de világiak nélkül nem megy, mert õk a hús, és hús nélkül csak csontváz marad ( iszonyatos elképzelni külön a csontvázat, külön a húst);
- Le kell mondani a népegyház reményeirõl;
- A szolgálati papságnak le kell mondania a klerikális, autokratikus magatartásáról;
- Létre kell hozni a tudatos “közösségi egyházat”;
A népegyház eltúlzásának tragikuma
- feltételezzük az egyházat mint a megkereszteltek populációját;
- elvárásaink vannak, hogy ezek az egyház hagyományai szerint reagáljanak az elhangzott felhívásokra;
Lehetséges megoldások
- Ahol feltételezünk, ott ne feltételezzünk, hanem hozzunk létre ( újraevangelizálás, pasztorálás, stb);
- Az elvárást fel kell cserélni a meghívással ( a mai embert nem lehet rángatni, ijesztegetni, pirongatni, stb.);
A modern egyház tagjai:
- tudatosan vállalják Jézus Krisztust és az egyházat;
- vállalják a világ felé küldetésüket;
A “csontváz”, nem akar lemondani a régi népegyház egyházképérõl
A megoldást a hatalmi tényezõkben látja: politikai pártok, kormányok, állami költségvetések, vagy az anyagi dolgokban: egyházi ingatlanok, földek, erdõk, stb. A népegyház felfogása szoros összefüggésben van az egyház anyagi fenntartásával, és közvetetten a politikával. Nem azt akarom mondani, hogy ez alapjában véve rossz. Nem rossz, mert tényleg szükséges.
Az a rossz, amikor az egyház életében, egzisztenciájában nem tényezõ a tudatos közösségi egyház.
A mai erdélyi egyházak “csontváza” nem építi magára a hitüket tudatosan megélõ hivõket:
- nem fontos tényezõ a tudatos keresztények egyházi hozzájárulása;
- nem tartják fontos tényezõnek a laikusok apostolkodási munkáját;
- nincs közös exisztenciális alap a papság és a hívek között ( vagyonmegosztás, adakozás, szegényekre való figyelés, fiatalok támogatása, stb);
Konkluziók
- az egyház nem létezhet szolgálati papság nélkül;
- de a mai erdélyi egyházakat nem lehet feléleszteni a Krisztusnak elkötelezett laikusok nélkül;
- az egyház intézményrendszere lényeges változásokat igényel ( “feudális” szervezésü plébániák vagy modern élettõl nyüzsgõ plébániák?)
Téves klerikális magatartások
- a szolgálati papság elégséges az egyház jó müködéséhez;
- elefántcsonttoronyból irányitani a híveket;
- feltételezni és elvárásokkal közeledni a hívek fele;
- a laikusok nem szükségesek, vagy minimálisan szükségesek az egyház hivatalos intézményrendszerében;
- a laikusokat elméletileg igen, de gyakorlatilag nem kell bevonni a pasztorációs munkába;
- pasztorális tervektõl várni a megoldást, amelynek nincs semmi finalitása a legalsó szinteken ( pap-hívek szintjén);
- a saját és az intézmény anyagi fenntartásának fõ forrását a hatalmi tényezõkben keresni;
- stb.
Egyes laikusok klerikalizmusa
- gyakran az a jelenség hogy azok a világiak akik a klérussal hivatalosan kolaborálnak, klerikális magatartást vesznek fel;
- a másik eset, hogy csak olyan világiak vannak bevonva, akik odaavulnak a klerikális magatartáshoz;
A katolikus krisztushivõk identitászavara
- nem tudjuk pontosan kik vagyunk, hol a helyünk, mi a dolgunk;
- a pap gyakran adminisztrátor, épitõ, könyvelõ, politikus, földbirtokos, stb. Minden, talán legkevésbé az aminek lennie kellene;
- a világi gyakran nem hiszi saját egyházát, hitigazságait, halvány fogalma, hogy meg van híva, mire van meghíva, mi a szerepe az egyházban, vagy a másik véglet, amikor el akarja venni a pap szerepét;
Negativ hatások
- a megkereszteltek közül sokan megcsömörölnek, kiábrándulnak, szétszélednek ( ateizmus, materializmus, New Age, szekták, stb.);
- a tudatosan megtért és elkötelezõdött világiak az elszektásodás kísértésébe esnek mivel nem látják egzisztenciális esélyeiket egyházukban ( de látják azt a szektákban, akik felajánlják a megoldást);
A találkozó vége fele, a kérdések között egy bukaresti lány ezt kérdezte: “ Én a karizmatikus megújulásból vagyok, és azt tapasztalom, hogy rossz szemmel néznek ránk papjaink, nem fogadnak el. Hol van az a pap akivel lehet tárgyalni, aki meghallgat minket? Kivel lehet szóba állni?”
A találkozó gazdája kimoderálta a kérdést azon az ürügyön, hogy most az egység nevében gyültünk össze, nem azért, hogy a véleménykülönbségeket feszegessük. (Jól tette…de a probléma marad…)
A záró szentmise igerészei a következõk voltak: ( Vasárnap, Október 29.) Mal 1, 14b – 2,2b.8-10 és Mt 23, 1-12:
Az olvasmány arról szólt, hogy az Úr meginti a papokat akik elhagyták a szövetséget és miattuk sokan elbuknak. Az evangélium pedig arról, hogy a papok Krisztus ( Mózes) székében ülnek, ezért meg kell cselekedni amit tanitanak, de tetteikben nem szabad követni õket.
A homília megprobálta kikozmetizálni a dolgokat, hogy mindnyájan papok vagyunk az általános papságban. Hát igen,… hol igen, hol nem…Egyik testvér úgy vélte, hogy a zárómisében elhangzott igék megpecsételték a találkozót, és kimondták annak lényegét.
Zárógondolat
Nincs más egyházunk, csak ez! Ha a misztikus Krisztus meghalt is, ha a sírboltban fekszik is, nekünk akkor is ki kell tartanunk vele és benne, mert ez a mi életünk!
Uram, nálad vannak az örök élet ígéi. Kihez mehetnénk?
2004 november...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése