Egy akármilyen, két emeletes, kopottas, közepes méretû villában voltam és amint ott kutakodtam, egyszer csak rátaláltam egy titkos járatra. Egy lappancsszerû járaton mentem le, majd elõre kúsztam, majd felmásztam egy csatornában és így tovább. Aztán eljutottam egy olyan helyhez, ahol egy szûk, ablakszerû járaton, mindjárt felfele kellett bújni. Ez a hely annyira szûk volt, hogy azt éreztem megfuladok. A szûk kanyarban éreztem, hogy vagy eltörik a nyakam, vagy megfolylok, vagy úgy megszorulok, hogy ott halok meg. Tudtam, hogy ha elindulok, akkor nincs visszaút. Vagy átjutok rajta, vagy megrekedek és mefuladok. Valahogyan átpréseltem magam és tobábbkúsztam. Egyszer csak egy olyan járathoz érkeztem, amely egy tágas helyre vezetett. Amint azon bejutottam, egy nagy, díszes teremben találtam magamat. A terem fehér burkolatú volt, arany díszítéssel és ott sok, gyönyörû könyvespolc volt. A polcokon, mindenhol, ugyancsak fehér és arannyozott, bõrkötésű könyvek voltak. Körbejártam a könyvespolcokat és nagy örömmel nézegettem azt a rengeteg gyönyörû könyvet.
Késõbb, többször jártam ezen a helyen. Volt olyan, hogy egymás után négyszer-ötször is. Minden egyes alkalommal rettegtem attól a szakasztól, ahol az a szûk hely volt. Éreztem, hogy amint telik az idõ és nagyobb leszek, úgy az a szûk hely egyre inkább veszélyes lesz. A végén már alig volt lelki erõm nekiindulni a titkos járatnak.
Csakis a szûk út vezet az életre, a szûk úton lehet eljutni az igazi tudományra. A szûk út nem a világ útja, hanem az az út, amely lehetetlennek látszik az életben. Ellene kell mondani a világias lelkületnek, a vagyonnak, az érvényesülésnek, a karriernek, a bálványimádásnak... Ez a szûk út. Ez ma kevessen ismerik fel és még kevessebben mernek elindulni rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése