A repülésrõl

Azzal kezdõdött, hogy II. vagy III. osztályos koromban, amikor azt játszodtuk a barátaimmal, hogy ki tud hosszabbat ugrani, egyszer csak egyedül vagyok az udvarunkon és próbálgatom a hosszúugrást. Amint ezt próbálgattam, egyre elõrébb és fennebb emeltem a lábamat, hogy minél késõbb érje meg a földet. Ekkor azt vettem észre, hogy a fenekem nem éri meg a földet és meglepõen hosszat repülök elõre. Egy idõ után már 10-15 méter hosszat is "ugrottam", alig fél méterre a föld felszíne felett.

Aztán egyszer csak ülõ helyzetben, mintha egy hátasszéken ülnék, körberepültem az udvart. Mindenfele kanyargóztam és oda irányítottam a repülésemet ahová akartam. Nemsokára felelemkedtem a földrõl és a magasba repültem. Olyan magasra emelkedtem, mintha sárkányrepülõvel repültem volna. Az egyik ilyen repülésem emlékezetes maradt, mert egy bizonyos hegyrõl repültem hazafelé, amely dél-keletre volt a falunktól. Gyönyörûen selymes, különösen zöld és magas, szélben lengedezõ fûvek fölött repültem hazafelé. A hegy tájolása és a távolság, egyértelmûen a Somlyó hegyére útal. Az az érdekes, hogy 10 éves koromban, még azt sem tudtam, hogy létezik Csíksomlyó. A repülés alatt a következõ érzések voltak bennem: habár akartam, kívántam repülni, soha nem a saját erõmbõl repültem; habár a repülés csodálatos volt, egy bizonyos magasság után mindig félni kezdtem; ahogy jeletkezett a félelem és a hitem meginogott, úgy kezdtem veszíteni a magasságot; soha nem voltam képes, a magam erejébõl, visszanyerni a félelem miatt elveszített magasságot. Ezeket a megasságvesztéseket Péter apostol sülyedéséhez hasonlítanám, amikor sülyedni kezdett a hullámokban (Mt 14:30). Ez a kishitüség... Egy idõben sokat levitáltam... Egyet gondoltam és felemelkedtem 5-6 m, vagy akár 10-15 méter magasba is. Lebegtem, lebegtem, majd visszaereszkedtem a földre. Volt, hogy könnyen emelkedtem fel és volt, hogy hamar visszaestem. Volt, hogy csodálatos helyeken, kertekben repültem és volt, hogy ámuldozó emberek fölött.

A repülés a hit kegyelmét jelképezi. A felemelkedés mindig a Szentlélek szele által van (Jn 3:8), a sülyedés pedig a kishitüség miatt (Mt 14:31). A repülés nem a mi erõfeszítésünk, tudásunk által van, hanem a kegyelem által. A kegyelemmel közre kell mûködni úgy, hogy elfodadjuk a hit kegyelmét és elútasítunk minden kishitüséget.