Egy épületbe mentem be és ott felvezettek egy emeleti terembe. Az emeleti teremben, egy fehérabroszos, négyszemélyes asztalhoz ültettek. A bal oldalamon egy angyalszerü férfi ült. A jobb oldalamra egy szent asszony foglalt helyet. Az asszony olyan ötvenvalahány éves lehetett, szép arcú, napbarnított, de már parasztosan ráncos. A kezei, a sok munkától, igencsak kérgesek voltak. Fehér inget és lábszárközépig érõ fekete szoknyát viselt. A haja hátra volt kötve asszonyosan egy fejkendõvel. A meglepõ az volt, hogy a szent asszony hosszú fekete szoknyája hasított volt combközépig és amikor helyet foglalt az asztalnál, kivillant a szép alakú combja. Én megszégyeltem magam a pillantásom miatt, de ugyanakkor megéreztem az asszony anyai, megértõ magatartását is. Éreztem, hogy tudja, miként szoktam végigmustrálni a szép nõket, de nem ítél el tisztátalan pillantásaimért. Valamit beszélgettünk, de nem tudom, hogy mit. Majd az angyalszerü férfi magára hagyott a szent asszonnyal és mi ketten leültünk a terem padlójára valami képesalbumot nézni. Õ forgatta a nagy képesalbumot és püspökök arcképeit mutogatta nekem. Sok püspök képeslap méretû képét láttam. Arannyozott papi ruhában voltak, arannyozott püspöki süvegekkel a fejükön. Miután végignéztem az albumot, többé nem láttam az asszonyt és kijöttem az épületbõl ...
Az õrzõangyalunk kisér bennünket hivatásunkban és vannak választottak az Egyházban. Isten egésszen mélyen ismer bennünket, minden gyengeségünkkel, emberségünkkel és gyarlóságunkkal. Az mennyeiek úgy szeretnek bennünket, ahogy vagyunk, nem türelmetlenek irántunk, hanem türelmesen várják, hogy megszentüljünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése