Somlyó hegyérõl

Több alkalommal jártam egy hegyen, egy fenyves széllében. A hegyoldal eléggé meredek volt és elébb-elébb bokrok meg fenyõfák vetettek árnyékot a muzsdás, nyári, füves oldalra. A hely nagyon emlékeztet a Csíksomlyó hegye déli oldalára. A hegyoldalban emberek ültek a fûben, csoportokban, hol a napon, hol a fák árnyékában. Olyan családi, rokoni, baráti társaságoknak tûntek, akik búcsúra jöttek. Csendesen ültek, beszélgettek, pihengettek és falatoztak. Sétálgattam közöttük, körbejárva a helyet és figyeltem õket. Nem mentem oda egyik csoporthoz sem és nem álltam szóba velük. Olyanok voltak, mint az Úr Jézus kenyérszaporításakor letelepített emberek ( Lk 9:15). Békében táplálkoztak és pihentek...

Egy alkalommal végigjártam ezt a helyet, majd feljutottam a hegy felsõ részére, az erdõ széléhez. Beléptem a fenyvesek közé és hamarosan eljutottam egy sötét tisztásra. Olyan sötét volt az a tisztás, mintha gödörben lett volna vagy mintha alkonyat lett volna. Ezen a sötét tisztáson nagyon sok döglött bikát láttam. A bikák barnák voltak, hatalmas, izmos termettel és vastag szarvakkal. Egyhén oldalra dõlve, szorosan egymás mellett feküdtek behunyt szemekkel. Tudtam, hogy nem alusznak, hanem halottak. Végignéztem a rengeteg sok döglött bikát és elborzadtam. Sajnálattal néztem, hogy az a sok szép bika mind-mind halott. Nem volt rajtuk semmilyen sebhely vagy sérülés, és nem volt dögszaguk sem. Olyanok voltak, mintha csak elaludtak volna, de halottak voltak.

Azt hiszem, hogy az elõbbiek azok, akik Krisztusból táplálkoznak, akik Õhozzá mennek, hogy tálplálja Õket, hogy Nála megpihenjenek és felüdüljenek. Az utobbiak pedig a Básán bikái (Zsolt 22:13), akik habár odajönnek Somlyó hegyére, gonoszságukban, megátalkodottságukban és felfuvalkodottságukban elhagyták Krisztust a bálványokért és az idegen istenekért. Ezek Krisztus ellen támadnak, nem fogadják el Tõle az életet és megfeszítik Õt.