Odabent egy tányérnyi kerek tálat találtam, tele valami hófehér, sűrű folyadékkal. Olyan volt, mint valami fehér diszperzit falfesték. Letettem a tálat egy helyre, és megmostam az arcomat abban a fehér valamiben. Akkor arra gondoltam, hogy az a fehér reverendás elment, hogy megeskesse a barátját. Hiszen ő a vőlegény barátja.
Ekkor ráeszméltem, hogy nekem sietnem kell, nehogy lekéssem az esküvőt. Igyekeztem is egy erdőn keresztül az ösvényen. A kápolna kicsi volt, akár a csíksomlyói Salvator kápolna, és egy szép kert mélyén állott.
A délutáni nap kellemesen sütött be a lombok között, és csak egy keskeny, otthonos ösvény vezetett a kápolnához. Odasiettem, de már megtörtént az esküvő, és az ifjú pár éppen jött ki a kápolnából. Az ösvény két oldalán püspökök sorakoztak, fehér csipkés, lila ruhás, lila sipkás öltözetben. A jobb oldalon, utolsónak, egy gyermektermetű, dundi, fekete hajú püspök állt. Ekkor én is odaálltam mellé, és figyeltem, hogy mikor jön az új pár.
Egyszerre csak odaérkeztek hozzám. Ekkor én arra gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor nekem is ünnepelnem, köszöntenem kellene őket. Mivel sietve jöttem, és nem volt semmiféke virág a kezemben, így megfordultam és a mögöttem levő jázmibokorból téptem két maroknyi virágszirmot. De a virágokat fejestől téptem le, ezért amikor a menyaszonyra szórtam, azok kopogva perregtek alá a ruháján. Erre a menyasszony csodálkozva emelte rám a tekintetét. Annyira szép és meglepő volt, hogy a vőlegényt már nem is nézhettem meg, és így elhaladtak előttem...
Ez Krisztus és az Egyház házasságát szemlélteti (Ef 5:32), és a násznépet, az üdvözültek sorat (Mt 9:15).
