A csodálatos város, amelyet egy folyó szel ketté

Egy csodálatos városban voltam, amelyet egy folyó szelt ketté. A folyó innensõ oldala hétköznapi volt, de a tulsó oldala különös és csodálatos házakból állt, amelyek mintha nem e világból valók lettek volna. Ezen a csodálatos oldalon, a folyó melletti házak még egyszerübbek voltak, de amint felemeltem a szemeimet, láttam, hogy messze a távolban, ott ragyog a város dicsõsége. Sûrgetõ vágyat éreztem, hogy elinduljak a város túlsó felébe, ahol azokat a csodálatos házakat és azt a dicsõséget láttam. Ezek a házak olyan Gaudi-féle házak voltak, modernek, de mégis régiesek, tökéletes formákkal és idomokkal. A folyó partján egy rockzenekar zenélt, de odébb csend volt és az emberek békésen sétálgattak kettessével. Elindultam az utcákon a dicsõséges városrész felé, ahol azokat a csodálatos házakat láttam, de bekeveredtem valami zsákutcába és nem haladhattam tovább. Láttam távolról a város dicsõségét, de az akadályok nem engedtek odajutni.

A túlsó part Isten országa ( Lk 17:21). Elindulunk Isten országa felé, de az élet nehézségei gátolnak abban, hogy eljussunk Isten dicsõségének szemlélésére. Törekednünk kell, hogy körülményeinktõl függetlenül megnyerjük magunknak Isten országát...