Ezt diákkoromban láttam vagy két alkalommal. Utána csak távolról láttam ezt a helyet és mindig vágyódtam utána. Egy városban voltam valami kiránduláson és valahogy egésszen egyedül, egy, a városon kívüli, emelkedõ helyre vetõdtem, ahol az út mentén csodálatos paloták voltak. Olyanok voltak, mint valami templomok, de mégis, mintha múzeumok vagy valami különös kiállítások lettek volna. Az épületek különféle felekezetü templomokhoz hasonlítottak, de nem lehetett meghatározni, hogy mik is valójában … Valami olyanok voltak, ami a templom, a múzeum és a mûvészi tárlat keveréke... Fel és le járkáltam bennük, az egyik ajtón be és a másikon ki. Egyik terem követte a másikat, és mindenhol, a falakon, csodálatos festmények, mûvészi alkotások voltak kiállítva. Mindegyiket megbámultam és a látvány csodálatos érzéssel töltött el. Ahogy az egyik épületbõl kijöttem, máris lépkedtem fel a másikba. Azt is végigjártam és ott is végigcsodáltam mindent. Amikor mindegyiket végignéztem, akkor feljebb mentem a hegyre... Mindehol, csodálatos, templomszerû paloták voltak. Amikor azokon felül értem, egy magas fehér fal jelent meg elõttem. Azon nem találtam semmilyen kapút vagy ajtót. Mentem a fal mentén és próbáltam megpillantani az épitményt az õ teljességében. Elértem az egyik sarkához. A fehér fal, egy nagy, szögletes, nem volt túl magas építmény volt, amelybe nem lehetett se bemenni, se belátni. Figyeltem a falat, amely mögül síri csend sugárzott ki rám... Olyan különös csend és béke áradt ki a falak mögül, hogy megrendültem. Éreztem, hogy ez egy iegn magasztos hely, ahová nem léphetek be.
Késõbb is, mindig visszakívánkoztam erre a helyre, ezekhez a palotákhoz és festményekhez… Volt, hogy megint ott teremtem közöttük és volt hogy a hegyen találtam magam, egy hatalmas és csodálatos épület-komplexumnál. Késõbb, távolról láttam a hegyet és a palotákat, messze a világi városon kívül és vágyódva gondoltam arra, hogy elindulok újra megnézni azokat, de mindig azt érzem, hogy nagyon messze van az a hely, és ki tudja, hogy napestig meg tudom-e járni az útat. Így, az akadályok miatt, nem indulok el...
Ezek a csodás épületek, paloták és festmények, a szentek és azok tanításai, elmélkedései, meg homilíái. Azokat végigszemlélni csodálatos dolog, de ugyanakkor nehéz is eljutni oda. Végül, el kell jussak a nyugalom helyére, ahol az örök szombat van ( Zsid 4:7).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése