2007. november 16., péntek

Az önajánlkozásról

Mát. 20.1-3 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ * szõlejébe. Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.


És ott álla az ökör is, mély rezgõ bõgésekkel hivalkodva. Mivel senkinek sem kellett, egy idõ után elcsüggedt, és nagy könnyeket kezdett potyogtatni…

Jel. 5.5 Ne sírj: ímé gyõzött a Júda nemzetségébõl való oroszlán, Dávid gyökere, ...

De mivel az ökör egyre csak potyogtatta könnyeit, szólt a Király, a Juda nemzetségébõl való oroszlán:

(Fáy András – Az ökör és az oroszlán címü fabulája)

- Szarvaid tetszhetõek – mond a király - , de nincs vitéz bátorságod hozzájok. Lábaid izmosak, de sem rugsz, sem szaladsz velek. Hátad nyereg alá széles, fejedben pedig kevés a fortély. Menj vissza barátom, s vond békével jármodat: mert csak vastag nyakad s izmos szügyed használhatók.
Kiki csak azon tálentummal kereskedjen, amellyel bír, s kivált a szegény hazának ne ártson azzal, hogy igen kíván használni neki.



2 Kor. 10.18 Mert nem az a kipróbált, a * ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése