Az önajánlkozásról

A szolgálatokról eligazítást ad az ige is, de a népi bölcsesség is...

(Mt 20:1-3) Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ * szõlejébe. Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.

És ott álla az ökör is, mély rezgő bőgésekkel hivalkodva. Mivel senkinek se kellett, egy idő után elcsüggedt, és könnyeket kezdett potyogtatni…

(Jel 5:5) Ne sírj: ímé gyõzött a Júda nemzetségébõl való oroszlán, Dávid gyökere...

De mivel az ökör egyre csak potyogtatta könnyeit, így szólt a Király...

(Fáy András – Az ökör és az oroszlán című fabulája)

- Szarvaid tetszhetőek – mond a király - , de nincs vitéz bátorságod hozzájok. Lábaid izmosak, de sem rugsz, sem szaladsz velek. Hátad nyereg alá széles, fejedben pedig kevés a fortély. Menj vissza barátom, s vond békével jármodat: mert csak vastag nyakad s izmos szügyed használhatók. Kiki csak azon tálentummal kereskedjen, amellyel bír, s kivált a szegény hazának ne ártson azzal, hogy igen kíván használni neki...

(Róm 12:3) Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki.