Olvasom a gazdag ifjú történetét ( Mt 19:16-26 ; Mk 10:17-27 ; Lk 18:18-27)… Csak a Jézus szavaiból áradó szeretet feledteti velem a gazdagok iránti ellenszenvemet. Valójában utálom õket… Mi közöm hozzájuk? Mi köze a cserépedénynek a vaskondérhoz? Nem összetöri a vas a cserepet? A gazdag legeli a szegényt, vérét szopja és naponta megtiporja…Uhh... Ez igazságétételért kiált!...
Igen: a gazdag nagyon nehezen jut be a mennyek országába… Oly nehezen, mint ahogyan egy valamiféle gumiteve át tudna préselõdni egy jó erõs tû fokán…
De valami ott van… valami, ami nyugtalanít… “Ki üdvözülhet?” a válasz: “Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” Hogy-hogy? Hát nem a gazdagnak kell átpréselnie magát be a mennyek országába, hanem Isten préseli át õt? Itt, ez nagyon úgy fest, hogy Isten cselekszik, nem az ember! … mert Aki cselekszik, annak lehetséges minden…
Mily nagy Isten irgalma és szeretete! Dícsõség az egek urának!...
- De hát akkor mi van?... A gazdaggal, aki egész életemen át sanyargatott, azzal leszek együtt a mennyek országában?...
- Igen! – szól egy hang – de csakis akkor ha megtérsz!...
Péld 22.2 Egymásra talál a szegény és a gazdag, hiszen mind a kettõt az Úr teremtette.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése