2007. november 16., péntek

A feszület

Azt mondtad nézzem sokáig a feszületet, és akkor majd megértem. Nézem, nézem, talán már egy fél óra is eltelt... De honnan vetted, hogy meg fogom érteni?... 

A feszület Isten végtelen nagy szeretetének jele. Ha végtelen, akkor a feszület mindent átfogó hatása is végtelen. A feszület a földtől az égig ér, és átöleli a horizontot, napkelettől napnyugatig. E roppant nagy feszület tövében állok, és a szívem Hozzád emelem...

Igen! A Hozzád tartó függőleges emelkedése találkozik a horizontot átölelő vízszintessel. A függőleges azt kérdezi: Rendezted-e kapcsolataidat vízszintes irányban? Mert ha nem, nem emelkedhetsz ennél feljebb! Igen, az Istenhez való emelkedésünk, az emberi kapcsolatainkon keresztül halad át. Nem juthatunk fel Istenhez átlépve embertársainkon és a velük való kapcsolatokon...

Uram, könyörülj rajtunk! Hányszor akarunk Tehozzád jutni, miközben jobbról és balról tiporjuk embertársainkat. És hányszor akarunk kedvezni embertársainknak jobbra meg balra, megfeledkezve Terólad, a fentiekről és törvényeidről...

Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. És szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezek a feszület függőleges és vízszintes vonalai. Add Uram, hogy ne feledjem soha el ezt. Ámen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése