2007. november 16., péntek

A feszület

Azt mondtad nézzem sokáig a feszületet és megértem. Nézem, nézem... talán már egy fél óra is eltelt... De honnan vetted, hogy meg fogom érteni? 

A feszület Isten végtelen szeretetének jele. Ha végtelen, akkor a feszület átfogó hatása is végtelen. A feszület a földtõl az égig ér, és átöleli a horizontot, napkelettõl napnyugatig. E roppant nagy feszület tövében állok és szívem Tehozzád emelem Uram...

Jaj! A Hozzád tartó függõleges felemelkedése találkozík a horizontot átölelõ vízszintes vonallal. A vízszintes vonal pedig azt kérdezi: rendezted-e kapcsolataidat vízszintes irányban? Mert ha nem, nem emelkedhetsz feljebb! Igen, az Istenhez való felemelkedésünk, az emberi kapcsolatainkon keresztül halad át... Nem juthatunk fel Istenhez átlépve embertársainkon.

Uram, könyörülj rajtunk!... Hányszor akarunk tehozzád jutni, miközben eltiporjuk embertársainkat, és hányszor akarunk kedvezni embvertársainknak megfeledkezve Terólad és törvényeidrõl...

Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezek a feszület függõleges és vízszintes irányvonalai. Add Uram, hogy ne feledjem el ezt soha. Ámen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése