Gazdag szegények

Van lelkipásztor aki a hatalmasok társaságát keresi. Hízeleg a dúsgazdagoknak, a polgármestereknek és a politikusoknak templom és karrierépítés érdekében… Micsoda fájdalom!... Aztán van lelkipásztor aki müködése axiómájaként írja ki honlapjára, hogy a szegényekkel és az elesettekkel való közösségvállalás müködésének alapja… Ez bátorító és reménytkeltõ…
De valójában, sem az elsõ nem keserít el, sem a második sem tesz boldoggá. Egydül Jézus Krisztus aki számít! Csak Õ tud boldoggá tenni…
Jézus Krisztus nem a szegények mellé állt, hanem megélte a legnagyobb szegénységet:
- levetkõzte istensége gazdagságát: Fil 2.6-7 “Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlõséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.”
- Betlehem városán kívül született, egy barlangban, állatok között: Lk 2.7 “Mária megszülte elsõszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.”
- Rejtett életét szegény ácsember fiaként élte meg: Lk 2.51 “Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.”
- Müködése idején teljes szgénységben, a gondviselésre hagyatkozva élt: Lk 9.58 Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Szegény vagyok? Gazdag vagyok!... Gazdag vagyok, mert a legnagyobb szegénységet felvállaló Krisztus velem van, mert Emmanuél, azaz velünk az Isten (Mt 1.23).