Átéreztem a találkozás rendkívüli alkalmát, és szent öröm töltötte be a szívemet. Odamentem hozzá, hogy szeretettel imádjam Őt. Annyira zavarban voltam, hogy azt se tudtam mit beszélek...
- Annyira tiszta vagy… – mondtam Neki zavaromban.
Az Úr Jézus nem válszolt a szavaimra, hanem nagy jóságát rám árasztva, csak ennyit mondott:
- Bűnbánat! Bűnbánat!...
Éveken át, gyakran gondoltam vissza erre a furcsa álomra, de soha sem értettem. Velem van a baj? Vajon mit jelenthetett ez?...
Talán ma már kezdem érteni... Azt hiszem ott volt a hiba, hogy nem jó irányból közelítettem meg az álom mondanivalóját. Nem a “bűnbánat” szóból kellett volna kiindulnom, hanem az álom képének szürkeségéből...
Jóval később, egy nap, láttam egy nagyon szép fehér-fekete fényképet, amelyen olyan emberek voltak, akik jóval előttünk éltek, de mára már halottak. Ők is valamikor szép, színes, boldog életet élhettek, de mindez már a múlté. Eltüntek ebből a világból, meghaltak…
Igen, azt gondolom, hogy hasonlóképpen, a szeretett templomunk is, amely valamikor színes virágzó életet élt, mára már szürke elmúlásba merevedet. Halottá vált… Meglehet, hogy drasztikusan hangzik, de ez van: az Egyház halott…
Bizonyos lelki emberek is mondják, hogy az Egyház, a Krisztus misztikus teste, átéli szervezetileg mindazt, amit az Úr Jézus megélt itt, a földi élete során. Így az Egyháznak megvolt a születési és a növekedési korszaka, a csodák és a nagy tanítások korszaka, a szenvedés korszaka, és most elkövetkezett a halott korszaka. A misztikus Krisztus halott és a barlangsírban várja feltámadását...
Lehet, hogy azt mondják erre: De hát az Egyház él! Én láttam, megtapasztaltam! Igen, Krisztus él, a misztikus test Feje él, és egy reménytkeltő, igaz, hívő kisebbség is él, de a keresztények többsége “megölte” a misztikus Krisztust...
Talán, azt mondod, hogy a szekularizáció, amely által egyesek a hitet a magánszférába, a templom falai közé akarják szorítani, ők ölték meg Istent és az Egyházat. Igen, talán így van, de azért mi is, akik valljuk és képviseljük Krisztust, talán mi is megöltük az Egyházat...
Megöltük Őt:
- Amikor a mértéktelen fogyasztást és a gazdagságot választottuk, mert így Isten nem gondoskodhatott rólunk...
- Amikor egészségi problémáinkra kizárólag az orvosi tudományban és a techikában kerestük a megoldást, mert így az élő, feltámadt Krisztus gyógyító ereje nem lehetett nyilvanvaló közöttünk...
- Amikor tagadtuk az ördög és a bűn létezését, és mindent csak az emberre és a pszihológiára redukáltunk, mert így Jézus nem szabadíthatott meg minket...
- Amikor elkomplikált teológiai eszmefuttatásokat prédikáltunk, mert az Úr Jézus nem szólhatott hozzánk isteni egyszerűségével és a kereszt erejével...
- Amikor egy templomnyi népből, csak három öregasszony járult szentáldozáshoz, mert az önmagát ajándékozó Jézus nem talált befogadókra...
- Amikor a temetési kiséretben azt mondtuk, hogy: “ ki tudja feltámadunk-e, hisz a halálból senki sem tért vissza…”, mert akkor Jézus számunkra nem támadt fel...
- Amikor Krisztus tanítását ördögi tévtanításokra cseréltük fel, mert akkor Jézust és az Igazság Lelkét nem ismertük meg...
- Amikor a szentséglátogatásból vallásturizmust csináltunk, mert akkor a semmibe vett szentségi Jézus nem áldhatott meg minket a tabernákulumból...
- Amikor az egyházi könyveket, írásokat és imákat megmásítottuk és elhomalyosítottuk, mert akkor Isten szavát gyengítettük...
Lehetne folytatni, és a sor nagyon-nagyon hosszú lenne... Ha ezeket végiggondoljuk, akkor beláthatjuk, hogy mi is hozzájárultunk a misztikus Krisztus halálához, és méltán énekelhetjük: “Keresztények sírjatok…”
De ha megszívleljük az Úr Jézus figyelmeztetését, és bűnbánatot tartunk, akkor talán megváltozhat az életünk, és akkor átragyoghat a fehér-fekete képen az örök élet színe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése